Tartalom
- 1 Hol vannak akkumulátorgyárak Magyarországon?
- 2 Mi készül egy akkumulátorgyárban?
- 3 Hol működnek akkumulátorgyárak Magyarországon?
- 4 Hova terveznek még akkumulátor gyárakat Magyarországon?
- 5 Miért van szükség új akkumulátorgyárakra Magyarországon?
- 6 Tervezett akkumulátorgyárak Magyarországon
- 7 Elektromos autók gyártása Magyarországon
- 8 Területi egyenlőtlenségek
- 9 Érdemes-e rengeteg állami, adófizetői pénzt fordítani a beruházók meggyőzésére?
- 10 Miért aggályos az akkumulátorgyártás természetvédelmi szempontból?
- 11 Készült-e átfogó kormányzati anyag a tervezett és meglévő akkumulátorgyárak energia- és vízszükségleteiről, egészségügyi, környezeti következményeiről?
- 12 Honnan lesz áram az akkumulátorgyárak üzemeltetéséhez?
- 13 Honnan lesz víz az akkumulátorgyárak üzemeltetéséhez?
Gazdaságpolitikai és környezetvédelmi szempontból is égető kérdés az akkumulátorgyárak terjeszkedése Magyarországon. Átpolitizált világunkban nehéz tisztán látni, mi erre teszünk most kísérletet. Végigvesszük az akkumulátorgyárak magyarországi helyzetét, a már bejelentett beruházásokat és megvizsgáljuk a legfontosabb kritikákat és félelmeket a szektor fejlesztésével kapcsolatban.
Hol vannak akkumulátorgyárak Magyarországon?
Magyarországon már jelenleg is működnek akkumulátorgyárak, de az igazán nagy vitákat a még csak bejelentett, de a termelést meg nem kezdő létesítmények jelentik. A következőkben megnézzük, hol vannak a nagyobb működő üzemek hazánkban, de mielőtt erre rátérnénk, teszünk egy rövid kitérőt, hogy lássuk, mit gyártanak pontosan egy akkumulátorgyárban.
Mi készül egy akkumulátorgyárban?
Az akkumulátorgyár kifejezés hazánkban mindenre elterjedt, ami akkumulátoripari terméket készít. Vannak gyárak, amik valóban összeszerelést végeznek, itt a végtermék tényleg egy használatra kész akkumulátor, de a legnagyobb volumenű beruházások más jellegű üzemek létesítésére vonatkoznak.
Az akkumulátorcella az akkumulátor áramtermelő egysége, amiben pozitív és negatív lemezek szerelvénye (katód és anód), elektrolit, szeparátor kapnak helyet egy burkolatban. Az elektrolit egy savas anyag, ami az elektrokémiai reakcióhoz szükséges anyagokat biztosítja. A szeparátor az ellentétes töltésű lemezek közötti válaszfal, ami átengedi magán az elektromos áramot.
A legnagyobb gyárak magát az akkumulátorcellát gyártják, de egyes gyárak csak azok egy elemét készítik, például a szeparátorfóliát, az elektrolitot, vagy a katódot.
Hol működnek akkumulátorgyárak Magyarországon?
Magyarországon több akkumulátoripari gyár működik. Kezdjük a ritka kivétellel, a magyar tulajdonú, évtizedek óta működő, jászberényi Jász-Plasztik gyárával, aminek méretei eltörpülnek a tervezett beruházások mellett. Komáromban hibrid autók akkumulátorai készülnek 2018-óta, a gyár dél-koreai érdekeltségbe tartozik. Szintén dél-koreai a Göd határában működő Samsung, aminek építését 2016-ban kezdték meg. Miskolcon a japán GS Yuasa gyárt Li-ion akkumulátorokat.
A 2010-es évek óta kisebb akkumulátoripari gyárak létesültek több településen is. Tatabányán elektrolitot gyártanak, Környén rézfóliát, Monoron, Pécelen, Gödöllőn, Jászberényben kiegészítő akkumulátor alkatrészeket, míg Szigetszentmiklós és Bátonyterenye határában akkumulátorfeldolgozó létesült.
Hova terveznek még akkumulátor gyárakat Magyarországon?
A meglévő gyártókapacitás sokszorosa épülhet ki hazánkban néhány éven belül. Mielőtt a konkrét helyszínekre térnénk rá, érdemes megvizsgálni azt a kérdést, hogy miért van erre egyáltalán szükség.
Miért van szükség új akkumulátorgyárakra Magyarországon?
Érdemes röviden megnézni, miért van szükség rengeteg új akkumulátorgyárra és miért pont Közép-Európa az egyik célterülete az új beruházóknak. A rendszerváltást követően Közép-Európa államai gazdasági krízishelyzetbe kerültek, régi piacaik összeomlottak, míg ipari termelésük kapitalista keretek között fenntarthatatlan volt. A térség államai közül több – így hazánk is – az autógyártásra és az azt kiszolgáló ipari létesítmények országba telepítésére koncentrált.
Az autógyártás Közép-Európa egyik húzóágazatává vált, több ország GDP termelésének meghatározó szereplője. A kicsi és nyitott gazdaságokkal rendelkező államok helyzete jelentős mértékben függ attól, hogy az autóipar hogyan teljesít. Az autógyártásban világviszonylatban is jelentős átalakulások zajlanak, 2035-től az Európai Unió területén nem lehet forgalomba hozni belsőégésű motorokkal szerelt személyautókat. Ugyan a dátum kellően távoli ahhoz, hogy még többször is változzon, az irány egyértelmű: a hagyományos autógyártásnak befellegzett.
Az autógyárak egy évtizeden belül való leállása több országban is hasonló mértékű gazdasági válságot okozna, mint amit a KGST-piac összeomlása során a térség már megtapasztalt. Itt találkozik a térség és az autóipar érdeke: miután járművekre továbbra is szüksége lesz a kontinensnek, az új technológiák bevezetéséhez szükséges akkumulátorgyártás beindítására törekvő gazdasági szereplők kegyeiért versengenek a térség államai. Magyarország is azt remélheti az akkumulátorgyárak országba csábításától, hogy a hagyományos autóipar válsága miatt piacot vesztő vállalkozások az elektromos autók gyártásának kiszolgálására tudnak átállni.
Tervezett akkumulátorgyárak Magyarországon
Az akkumulátoripari beruházások jelentős része továbbra is Budapestre és vonzáskörzetébe, Pest, Fejér, Komárom-Esztergom vármegyébe összpontosul, valamint Debrecen és Nyíregyháza válhat az iparosítás célterületeivé.
A tervezett beruházások közül kiemelendő a kínai CATL Debrecenben létesítendő új üzeme, amely az ország legnagyobb akkumulátorgyára lehet. Méreteire jellemző, hogy a gödi Samsung gyárhoz képest a beruházási érték annak duplája. A CATL mellett Debrecen más szereplők célterülete is. Itt tervez gyárat nyitni a kínai Eve Power (akkumulátorcella-gyártás), a kínai Semcorp (szeparátorfólia-gyártás), a kínai Halms (akkumulátoripari alkatrészek) és a dél-koreai EcoPro Global (katódgyár). Közel 15 ezer munkahely létesülhet néhány év alatt a városban.
A már működő és említett gyárakon kívül 50 milliárd forintot meghaladó mértékű akkumulátoripari beruházást terveznek Iváncsa, Nyíregyháza, Ács, Nyergesújfalu, Komárom és Tatabánya településeken. Nyíregyházán, Tatabányán és Nyergesújfaluban egyszerre több befektető is gyáralapítást jelentett be.
A beruházók döntő többsége kínai és dél-koreai, a kisebb méretű üzemek között találni japán, fülöp-szigeteki, indiai és amerikai érdekeltséget is – európait nem.
Elektromos autók gyártása Magyarországon
Szintén számottevő lehet az elektromos autók előállítása, amiket Szegeden, Kecskeméten, Győrben, Debrecenben és Szentgotthárdon terveznek. A gyártók jelentős része német és a már jelenleg is működő autógyárak átalakítását tervezik. Új márkaként a kínai BYD jelenik meg, amely Szegeden akkora üzem építését jelentette be, mint amekkora a másik négy gyár együttesen.
Területi egyenlőtlenségek
A meglévő és tervezett akkumulátoripari és elektromos autógyártási kapacitások egyenlőtlenül fognak hazánkban eloszlani. Debrecen válhat az akkumulátoripar fővárosává, ahová önmagában több beruházás érkezhet, mint az ország többi részére összesen. Ezt egészíti ki Nyíregyháza erős iparosítása. Ezen kívül Komárom-Esztergom vármegye és a főváros vonzáskörzete a beruházások fókuszterülete, míg az elektromos autók gyártása a Dél-Alföldre összpontosul. Jelenleg úgy néz ki, hogy a Dunántúl középső és déli részei (Somogy, Tolna, Baranya, Zala, Veszprém) teljesen kimaradnak az iparosítási hullámból.
Érdemes-e rengeteg állami, adófizetői pénzt fordítani a beruházók meggyőzésére?
Feljebb már írtunk arról, mi indokolja az akkumulátorgyárak Magyarországra telepítését. Ugyan a taglalt gondolatmenetet senki nem vitatja, gazdasági szükségességét és célszerűségét annál inkább. A térség, közte Magyarországgal éppen most tapasztalhatja meg másodszor, mi történik, ha egy olyan iparágazat koncentrált fejlesztésére fókuszál, ami olyan gazdasági folyamatoknak rendkívül erősen kitett, amire az országnak nincs hatása.
Miután nem lettünk a vas- és acél országa, a hagyományos autóipar válsága hozhatja krízishelyzetbe a gazdaságot. Nem biztos, hogy a legbölcsebb minden erőnket az akkumulátoripar megtelepítésére fordítanunk, aminek alapanyagai és hagyományai éppoly távol állnak Magyarországtól, mint a kohászaté. Az akkumulátoripar fejlesztése ugyanolyan politikai döntés, mint amilyen az erőltetett iparosítás volt a szocialista rendszerben. A politikának persze feladata, hogy ilyen döntéseket hozzon az aktuális lehetőségek mérlegelése mellett, de éppen ezért természetes és helyes is, ha megvizsgáljuk, és szükség esetén vitatjuk annak racionális alapjait.
Az Orbán-kormányzatok gazdaságpolitikai döntése tiszta: az ország fejlesztése érdekében élen kell járni az új technológiák gyártási folyamataiban, egyben ezzel ellensúlyozható a hagyományos autóipar válsága okozta visszaesés. Reálisnak mondható az a számítás is, miszerint az akkumulátorgyárak beszállítói oldalán is több hazai vállalkozás jelenhet meg. A cél az, hogy az elektromos autók előállításának minden eleme hazánkban történjen és ez váljon az ország gazdaságának húzóágazatává.
Számok a beruházások mögött
Az akkumulátoripari beruházások támogatására több, mint 700 milliárd, azaz 700.000.000.000.- forintot szánt a kormányzat az elmúlt időszakban (egyes források szerint még ennél is jóval többet) és ez a beruházások értékének pusztán töredéke. A konkrét szám jelen esetben kevésbé lényeges, de az ebből is látszik, hogy nem pusztán néhány gyár támogatásáról van szó, hanem egy történelmi mértékkel mérve is jelentős ipartelepítési programról, ami egyetlen ágazatra koncentrál.
A kritikusok több irányból is megkérdőjelezik a döntés racionális alapjait. Nyilvánvaló kérdés, hogy ekkora összeg nem lett volna-e más gazdaságélénkítési célra hatékonyabban felhasználható. Ez már önmagában olyan témakör, aminek kibontása hosszú elemzéseket indokolna, így csak egy pontot említünk meg belőle, ami a gigantikus támogatásoknak, mint eszköznek helyességét vitatja. A kritikák másik csoportja magát az akkumulátoripart, támogatását és mértékét helyezi a középpontba.
A külföldi nagyvállalatok hatalmas állami támogatások révén az országba hívása azt a célt szolgálja, hogy tömegeknek adjanak munkát és talpon tartsák a gazdaságot. A támogatások mértéke miatt ezen vállalatok számára nagyon kedvező a termelés, adót alig fizetnek, munkásaikat pedig végső soron a költségvetés szponzorálja. Vannak olyan helyzetek, amikor ez hasznos és elkerülhetetlen intézkedés. A kérdés az, hogy Magyarország jelenleg ilyen helyzetben van-e? A választ látjuk, amikor az új beruházások vendégmunkások ezreit foglalkoztatják, mert ugyanezen áron nem találnak magyarokat. A magyaroknak már nem „bármilyen” munkahelyekre lenne szükségük, hanem minőségi, jól fizetőkre.
Kína szerepe
Az egyik legfontosabb kritika az akkumulátoriparral szemben, hogy egyetlen szektorra teszi fel az ország gazdaságának jövőjét a kormányzat, aminek gazdasági dominanciája nem a legfontosabb kereskedelmi partnereinknél, hanem Kínában van. Egy mélyülő politikai-gazdasági konfliktus esetén olyan kérdések feltételére kényszerülhet az ország, amilyenekre csak fájdalmas válaszokat lesz képes adni.
Az akkumulátoripar ugyan új technológia, de a gyártást nem nevezhetjük magas hozzáadott értéket termelő ágazatnak. Nem a kutatás és a fejlesztés települ Magyarországra, hanem az alacsony bérekkel dolgozó összeszerelés. Ez önmagában is probléma, de egyben a legkönnyebben mozgatható eleme is a szektornak. Magyarul: mihelyt máshol olcsóbb lesz gyártani, ezek a gyárak elköltözhetnek innen.
Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az akkumulátoripar alapanyagai nem érhetőek el hazánkban, akkor sokkal inkább egy rövid távú és kockázatos, mégis volumenében hatalmas programról beszélünk. Mindez a gazdasági oldalról történő megközelítés volt eddig, a természetvédelmi aggályok még szóba sem kerültek.
Miért aggályos az akkumulátorgyártás természetvédelmi szempontból?
Az akkumulátorgyártás környezetszennyező, de azt látni kell, hogy a fejlődő technológiák mellett a fő kérdés az, hogy milyen előírásokat tesznek kötelezővé a gyártók számára és azt mekkora szigorral tartatják be. Ha egy ország gazdasága nagyon kiszolgáltatott egy ágazatnak, akkor vajon mennyire érdeke a mindenkori kormánynak keményen megreguláznia a szennyezőket, kockáztatva azt, hogy szedik a sátorfájukat? Szintén problémás lehet néhány beruházás mérete és az, hogy térben rendkívül erős koncentrációja lesz a gyáraknak. Ilyen szituációkban a környezeti problémák borítékolhatóak.
A klímavédelem szempontjai és a fosszilis energiahordozók fogyása egyaránt az elektromos közlekedési eszközök felé terelik a felhasználókat. Hatalmas téma lenne végigvenni, hogy valóban környezetkímélő megoldás-e a belsőégésű motorok lecserélése elektromosra. Jelen cikkben fogadjuk el, hogy globálisan igen és koncentráljunk az akkumulátorok előállításának kockázataira, függetlenül attól, hogy ezek kisebb vagy nagyobb globális problémát jelentenek, mint a belsőégésű motorok használata.
Bányászat, mérgező, veszélyes anyagok
Az akkumulátorgyártás alapanyagai kifejezetten környezetkárosító módon bányászhatóak és ez a különféle gyártási technológiák fejlődésével sem fog rövid távon változni. Az erősen valószínűsíthető, hogy sem a jelenlegi, sem a technológiai fejlődés során kialakuló új megoldások alapanyagai nagy mennyiségben nem találhatóak hazánkban. Ez abból a szempontból jó hír, hogy ezen környezeti ártalmak nem nálunk jelentkeznek, egyben persze felveti a problémát, miért is éri akkor meg itt felhasználni ezeket az alapanyagokat és nem máshol.
Az akkumulátorgyártás során mérgező és tűzveszélyes anyagok sorával dolgoznak. Mint már említettük, ebből nem következik, hogy ezen anyagok lokális környezetkárosítást okoznának. A probléma, hogy abban az országban, ahol simán átszakadhat egy vörösiszap-tározó gátja és különösebb következmény nélkül marad az, ha egy kormányközeli vállalkozó bányájából indulva sárlavina önt el egy falut, ott nem maradéktalan a hatóságokba vetett bizalom a lakosság körében a környezetvédelmi szabályok betartatását illetően.
Korábbi tapasztalatok
A bizalom további csökkenését okozzák a már működő gödi gyárral kapcsolatos tapasztalatok. Egyrészt a csekély, de létező szennyezés az üzemen kívül azt mutatja, hogy nem teljesen zárt a gyár rendszere, ami a veszélyes anyagok kezelését illeti. Másrészt a gyárat kifejezetten közel építik a lakóépületekhez. A lakóépületektől való távolság az egyik legalapvetőbb követelmény az akkumulátorgyárak esetében. Egyszerűen azért, mert a balesetek soha nem zárhatóak ki teljesen, de az első magyar tapasztalat azt mutatja, hogy a balesetek lakosságra gyakorolt következményeinek mérséklése nem prioritás.
A környezeti problémák közül jelentős lehet az akkumulátorgyártás energia- és vízigénye. Mindkettőnek külön fejezetet szánunk később. Hasonlóan problémás, a gyártelepek helyigénye. A legtöbb akkumulátorgyár zöldmezős beruházásként, korábbi, jó minőségű termőföldeken épül. Ez minden más szempontot figyelmen kívül hagyva is káros környezeti szempontból.
Készült-e átfogó kormányzati anyag a tervezett és meglévő akkumulátorgyárak energia- és vízszükségleteiről, egészségügyi, környezeti következményeiről?
A beruházásokkal kapcsolatos bizalomhiány egyik alapja, hogy kevés megbízható, ellenőrizhető és alátámasztott dokumentumot mutat be róluk a kormány. Az valószínűleg nem igaz, hogy nem készült ilyen dokumentum, az viszont igen, hogy tartalmát csak apránként adagolva és megszűrve ismerheti meg időnként a közvélemény. Ráadásul ezen dokumentumok néha egymásnak teljesen ellentmondanak – példaként említhetjük, a nagyságrendekben különböző vízfelhasználási igényét a debreceni beruházásoknak a különféle anyagokban.
Ahhoz képest, hogy a kormányzat más témákban jelentős összegeket szán lakossági tájékoztatásra, az ország legfontosabb gazdaságfejlesztési tervét illetően szűkszavú. Ez különösen azért fájó, mert így olyan beruházások körül is bizalomhiány alakul ki és tiltakozási hullám indul, ahol precíz tájékoztatással ez megelőzhető lenne, és vélhetően a félelmek jelentős része alaptalan.
Honnan lesz áram az akkumulátorgyárak üzemeltetéséhez?
Az akkumulátorgyártás energiaigényes tevékenység. Az elmúlt években bejelentett beruházások energiaigényét hosszabb távon nem tudja a jelenlegi hazai rendszer fedezni. Miután a termelés a beruházások helyszínén nem egyszerre indul, ez a probléma nem a következő néhány évben fog jelentkezni.
Mekkora a bejelentett beruházások energiaigénye?
Az eddig bejelentett beruházások energiaigénye csak nagyságrendileg becsülhető, de az eredmények minden számítás szerint elképesztőek. Vegyük irányadónak a Magyar Akkumulátorszövetség becslését, ami 7-8 terawattórás fogyasztást vetít előre. Összehasonlításként Magyarország jelenlegi teljes lakossági energiaigénye 12 terawattóra, a Paksi Atomerőmű éves teljes termelése körülbelül 16 terawattóra.
Mi várható a jövőben?
A fosszilis energiahordozók elérhetőségének csökkenése miatt hosszabb távon az elektromos áram fogyasztás növekedése várható a lakosság körében is. Ha számolunk is azzal, hogy bizonyos iparágak fogyasztása visszaesik, akkor sincs olyan forgatókönyv, ami alapján ne növekedne Magyarország elektromos áramfogyasztása az akkumulátoripari beruházások nélkül is.
Néhány évtized múlva a hazai elektromos áramfogyasztás legnagyobb részét olyan nagyvállalatok fogják kitenni, amelyek komoly állami támogatással települtek Magyarországra. A jelenlegi hazai szabályrendszerben az erőművek szinte kizárólag állami tulajdonban lehetnek, így ennek az energiaigénynek a kielégítésére újabb állami beruházásokra lesz szükség.
Az akkumulátorgyártás valamikor a 2030-as évekre fog igazán beindulni, ekkora fog jelentkezni hatalmas energiaigénye is. A jelenleg működő kisebb erőműveket (Ajka, Litér, Dél-Buda, Lőrinci, Sajószöged, Miskolc) addigra várhatóan le kell állítani. Paks I. leállítása szintén eddigre tervezett. Ezeket ellensúlyozza Paks II. elindítása és két helyszínen három új gázerőmű beindítása. A gázerőművek olyan helyszíneken épülnének, ahol jelenleg is erőművek működnek: Tiszaújváros és Visonta. Ez nem az áramtermelés növekedését, inkább csak szinten tartását jelenti.
A többlet megtermelése tehát továbbra is szükséges és kérdéses, hogy honnan fog történni. Két homályos irány valószínű: az egyik az import, a másik a megújuló energiaforrások kiaknázása.
Egyik forgatókönyv sem tűnik nagyon borúsnak, miközben optimista lehetőségek sincsenek. Magyarország képes lesz előteremteni a szükséges energiát, de ezt várhatóan újabb állami beruházásokkal valósulhat meg, amelyek várhatóan tovább növelik az ország gazdasági kiszolgáltatottságát az energiahordozók termelői és az akkumulátorgyárak üzemeltetői felé
Honnan lesz víz az akkumulátorgyárak üzemeltetéséhez?
Az akkumulátorgyártás sok vizet használ fel, de a konkrét vízfelhasználás mértéke az alkalmazott technológia függvénye. Ez az, amiről keveset tudunk. A Debrecenbe tervezett fejlesztések kapcsán a becslések napi 60 ezer és 4-5 ezer köbméter közé teszik a vízfelhasználást. A két szám között hatalmas a különbség, amíg előbbi előteremtése gyakorlatilag lehetetlen és visszafordíthatatlan károsodást okozna, addig az utóbbi nem okoz súlyos környezeti következményt.
Debrecen azért is kerül elő a vízfelhasználás kapcsán, mert a beruházásoknak európai szinten is ritka koncentrálódása várható itt. Hasonlóan problémás, helyszín lehet Komárom-Esztergom vármegye, ahova egymáshoz közel sok beruházás települne. Itt a vízfelhasználás növekedése komoly lokális problémákhoz vezethet. Általános érvelés, hogy az ipari vízfelhasználás ezeken a helyeken nem fogja elérni azt a szintet, amelyet a városok ipari fénykorában elért. Ez jól hangzik, de sokaknak van élő tapasztalata ebből az időből, amikor mára már regenerálódott vizes élőhelyek, barlangok mentek tönkre, pont a víz hiánya miatt.
Az aszályoknak egyre jobban kitett Alföldön a vízkitermelés növekedése semmilyen mértékben nem lehet hasznos, az a kérdés, hogy mennyire lesz káros. Erre a kérdésre pedig nem szeretne tényekkel alátámasztott választ adni egyelőre senki. Nem tudjuk biztosan, hogy mekkora a vízigénye a gyáraknak és azt sem, hogy az általuk felhasznált vízzel később mit kezdenek. Léteznek olyan technológiák, amik aránylag megnyugtató választ adnának erre a kérdésre is, de ezek a válaszok jelenleg még hiányoznak.
Szőnyi Attila I Terület- és településfejlesztő geográfus, idegenvezető. A természet szerelmese, egyben a kínai kultúra kedvelője is.
Vélemény, hozzászólás?