Mik az antibiotikumok? Milyen veszélyeik vannak?

Az antibiotikumok olyan mikroorganizmusok, amik elpusztítják a baktériumokat, és ezzel meggátolják a baktériumok okozta fertőzések terjedését és kiteljesedését. Napjainkban már szintetikus és félszintetikus antibiotikumok is léteznek, de valójában természetes anyagokról van szó. Kevesen tudják, hogy rejtenek magukban némi veszélyt, de mik is ezek pontosan?

Mi az antibiotikum?

Olyan gyógyszer, ami

1. a szervezetbe jutott baktériumok szaporodását gátolja (ezt nevezzük bakteriosztatikus hatásnak)
2. vagy a már megtelepedett baktériumokat elpusztítja (ez a baktericid hatás).

A baktériumok által okozott fertőzések megelőzésére vagy kezelésére használják őket, a mai orvoslásban az egyik leggyakrabban felírt gyógyszereknek számítanak. Az antibiotikumok többféle formában is elérhetők, mint például tabletták, kapszulák, folyadék, krém, kenőcs. Az antibiotikumok többségét csak orvosi recepttel lehet kiváltani, csak néhány antibiotikumos krém és kenőcs kapható nélküle.

Az antibiotikum története

Sokan nem is gondolnák, de az antibiotikumokat már a középkorban is alkalmazták, persze akkor még nem tudatosan. A történet a „penicilinnel” kezdődik; megfigyelték, hogy akik penészes kenyeret ettek, sokszor ellenállóbbak lettek a fertőző betegségek ellen. Az egyik penészgomba terméke pedig a méltán elhíresült első felismert antibiotikum, a penicillin. Ezt Alexander Fleming, brit orvoskutató fedezte fel, aki a St. Mary’s Kórház oltóanyag-laboratóriumában dolgozott Wright professzor tanítványaként, aki a tífusz elleni védőoltás kidolgozása révén vált híressé.

Fleming véletlenül fedezte fel a penicillint 1928-ban, miközben a különböző testnedvek baktériumoldó hatásait kutatta. 1928 szeptemberében egy gennykeltő baktériumokkal teli tenyésztőcsészét az asztalán felejtett, mielőtt 3 hét szabadságra ment. A hűvös napok alkalmasak voltak arra, hogy egy gomba megtelepedjen a táptalajon, majd a meleg napok a baktériumoknak kedveztek, és szaporodni kezdtek. Fleming a szabadságáról visszatérve azt tapasztalta, hogy a Petri-csészében egy gombatelep alakult ki a táptalajon, és ennek közelében nem szaporodtak el a baktériumok. Ez a gomba a Penicillium notatum volt, ami egy másik laboratóriumból került a Fleming asztalán lévő táptalajra.

Ezután kezdődött a hatóanyag kivonása, a biológiai jellemzőinek megállapítása és hatása, ami alapján Fleming úgy gondolta, hogy alkalmas lehet bakteriális fertőzések kezelésére. Minél tovább tanulmányozta, annál több olyan baktériumot talált, amit a Penicillin képes volt elpusztítani. Több bakteriális eredetű betegséget is kezelt, és ezek eredményességét publikálta is. Sajnos megfigyeléseit nem vették komolyan, mert a penicillint nem sikerült kémiai módszerekkel előállítaniuk, ami akkoriban lehetővé tette volna a gyártást.

A sikertörténet kezdete

10 évvel később kerültek elő Fleming közleményei, amikor két kutató baktériumölő hatású anyagokat keresett. H.W. Florey-nek és E.B. Chain-nek már lehetősége volt előállítani a penicillint tisztán és nagyobb mennyiségben. Így megállapították a kémiai szerkezetet, létrehoztak egy kutatócsoportot és 1941-ben már sikeres eredményekről tudtak beszámolni, embereket gyógyítottak.
Megfigyelték a kísérletek alatt, hogy a penicillin vizelettel kiürül a szervezetből, toxikus hatása intravénás injekcióval bejuttatva egyáltalán nincs, szövetbe fecskendezve pedig nagyon csekély.

Az antibiotikum elnevezést 1942 óta használják Selman Waksman mikrobiológusnak köszönhetően.

Milyen hatással volt a háború az antibiotikumok fejlődésére?

A II. világháború során a penicillinre hatalmas szükség volt, ám a britek nem tudták megfinanszírozni a gyártását, ezért Amerika kezdte el gyártani az első antibiotikumot, három nagy gyógyszergyár összefogásával. A britek 1943-ban kezdték előállítani, elsősorban a hadsereg számára, nagy mennyiségben. A normandiai partraszállásra elegendő penicillint sikerült elkészíteni, hogy minden katona kezelésére rendelkezésére álljon. A háborúban szintén résztvevő japánok, németek és olaszok még nem rendelkeztek antibiotikummal, ezért náluk nagyobb volt a háború utáni amputált végtagú katonák száma.
1945-ben az antibiotikum felfedezéséért és előállításáért Fleming, Florey és Chain megkapták a Nobel-díjat. A következő években egyre több természetes eredetű antibiotikumot fedeztek fel, és mára a globális gyógyszeripar 13%-át az antibiotikumok teszik ki.

Hogyan működik az antibiotikum?

Az antibiotikumok olyan gombák vagy baktériumok, amik más baktériumok ellen termelnek hatóanyagot. Kétféle antibiotikumot különböztetünk meg:

1. bakteriosztatikus hatású
2. baktericid hatású

Az első a baktériumok szaporodását gátolja, a második pedig a meglévő baktériumokat pusztítja. Mind a két esetben megtámadják a baktériumokat körülvevő burkot, megzavarják a szaporodásukat és blokkolják a fehérjetermelést. Fontos megjegyezni, hogy az antibiotikumok nem csak a fertőzést okozó baktériumot pusztítják, hanem a szervezetben található jótékony baktériumokat is, ezért az antibiotikum kúra mellett javasolt probiotikum szedése is.

Megkülönböztetünk szűk spektrumú és széles spektrumú antibiotikumokat. A szűk spektrumú antibiotikumokat akkor tudja felírni az orvos, ha tudja, hogy melyik baktériumtörzset kell ’támadni’. Ennek hiányában szokták alkalmazni a széles spektrumú antibiotikumokat, amik többféle törzs ellen hatásosak.

Milyen hatása van az antibiotikumoknak?

Az emberi szervezetben többféle baktérium is található. A baktériumoknak vannak típusai, melyek jótékony hatásúak – például a bélrendszerben rengeteg, a szervezet számára hasznos baktérium található –, illetve vannak rosszindulatú baktériumok, melyek ellen az antibiotikumokat írja fel az orvos. Olyan bakteriális fertőzések ellen hatásosak, mint a tüdőgyulladás, a húgyúti fertőzések, szifilisz és Lyme-kór. Az antibiotikumok széles körben használatosak a fogászati fertőzések, a középfülgyulladás és a sinusitis kezelésében is.

A baktériumok ellen többnyire sikerrel veszik fel a küzdelmet, de a vírusfertőzések esetén egyáltalán nincs hatásuk, így például az influenzás és megfázásos kezelések esetében nem eredményesek. Ugyanakkor azok a betegek, akiknek eredetileg vírusos fertőzésük van, könnyen elkaphatnak egy baktériumos felülfertőződést. Ennek oka a szervezet ellenállóképességének a csökkenése, ezért ilyenkor annak ellenére, hogy az eredeti betegség vírusos, az orvos írhat fel antibiotikumot a baktériumos felülfertőződésre.

Mik lehetnek az antibiotikum mellékhatásai?

Az antibiotikumok mellékhatásai leggyakrabban a rosszullét és a hányinger. Általában közepes erősséggel jelentkeznek és az antibiotikum-kúra után elmúlnak. Emellett lehetséges allergiás reakció is az antibiotikumra, ami leggyakrabban a penicillin és a cephalosporin esetében jelenik meg. Ilyenkor kiütések jelennek meg a beteg testén, amit kísérhet viszketés, köhögés, remegés, a torok összeszorulása és légzési nehézség is. Ezeket a tüneteket könnyen lehet antihisztaminokkal kezelni, de ha súlyosbodnak, akkor fel kell keresni a háziorvost, mert a komolyabb allergiás tünetek anafilaxiás sokkhoz is vezethetnek.

Az antibiotikumok veszélyei

1. Az antibiotikumok egyik legnagyobb veszélye, amire már 1928-ban Fleming is figyelmeztetett, hogy egy idő után rezisztenssé, vagyis ellenállóvá válhatnak a baktériumok.
2. Vannak antibiotikumok, amik veszélyt jelenthetnek terhes vagy szoptató nőkre. Ugyanígy lehetséges, hogy egészségügyi problémákkal rendelkező betegeknek bizonyos antibiotikumok nem javasoltak.
3. Az antibiotikumokat nem lehet bármilyen gyógyszer – például fogamzásgátló tabletta – mellé szedni. Mindenképp jelezni kell a receptet író orvosnak, ha rendszeresen gyógyszert szed valaki, hiszen komoly szövődmények is keletkezhetnek, ha két gyógyszer egymásra negatív hatással van.

Antibiotikum-rezisztens baktériumok

Manapság az egyik legnagyobb veszélyt az antibiotikumra rezisztens baktériumok jelentik. Ezeket a baktériumokat már nem képes szabályozni vagy elpusztítani az antibiotikum. Sajnos ez bizonyos körülmények között egyenlő a hatékony kezelés hiányával. Ezekből egyre több van, így az antibiotikumok mára már rengeteget veszítettek a hatékonyságukból. Ez egy globális probléma, amiről túl keveset tudnak a felhasználók, ezért nagyon fontos, hogy az antibiotikumokat csak és kizárólag az orvos által megszabott ideig érdemes szedni. Lehetséges, hogy 2-5 nap múltán javulást lehet érezni, ám a szervezetnek még plusz pár nap antibiotikumra van szüksége, hogy megszabaduljon az összes baktériumtól. A nem megfelelő mennyiségben alkalmazott antibiotikum elősegíti a rezisztens baktériumok szaporodását, így könnyen előfordul, hogy a gyógyulás helyett súlyosbodni fog a betegség.
Antibiotikumra rezisztens baktériumok könnyen kialakulhatnak akkor is, ha ok nélkül, betegség hiányában szed valaki ilyen gyógyszert; nem megfelelő használatuk és az antibiotikumokhoz való hozzáférés hiánya két nagyon fontos közegészségügyi probléma a világon.

„Összehangolt globális lépések szükségesek, hogy visszaszorítsuk az antibiotikumok szükségtelen alkalmazását, ellenkező esetben a gyógyításban visszatérhetünk az antibiotikumok előtti korba”

(British Journal, 2008.)

Összegezve, az antibiotikum felfedezése és hatásának felderítése az orvostudomány egyik hatalmas mérföldköve volt, mai napig széles skálán alkalmazzák a baktériumos fertőzésekre. Segítségével több, gyógyíthatatlannak titulált betegséget képes az emberiség gyógyítani a második világháború óta.

Ugyanakkor az egyre több antibiotikum-típus, illetve ezek sokszor nem megfelelő használata okozta az antibiotikumra rezisztens baktériumok létrejöttét, amelyek ma már nehezítik a betegségek gyógyítását. Mindenképp csak indokolt esetben, a megadott időtartamig lehet antibiotikumot szedni, és mellé javasolt a probiotikum szedése, hiszen az antibiotikum nem csak a rossz baktériumokat, de a bélflóra számára hasznos baktériumokat is elpusztítja, így ezeket pótolni szükséges.

A szervezet sokszor gyógyszer nélkül is leküzdi a fertőzéseket, antibiotikum használat előtt mindenféleképpen orvossal kell konzultálni!

Nagy Tímea – birge – | A kis- és középvállalkozások marketing szövegírója, lelkes környezetvédő, igazi természetrajongó. “A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket.”