Greenwashing: hogyan ismerhető fel, mit lehet tenni ellene?

A greenwashing angolul annyit jelent: zöldre mosás. Azoknak a cégeknek, vállalatoknak a viselkedéséről van szó, akik hamis vagy megtévesztő képet adnak magukról a működésük környezetbarát módjáról. A következőkben körbejárjuk a témát: megnézzük, mit jelent a greenwashing. Azt is, hogy milyen szempontokat kell figyelembe venni, ha nem akarunk beleesni ebbe a csapdába. 

Mit jelent a greenwashing, vagyis zöldre mosás?

A greenwashing kifejezés nagyon egyszerűen megfogalmazva azt jelenti, hogy egy cég a termékeiről nem teljesen igaz módon állítja azt, hogy környezetbarát; s teszi ezt a profitért. Nem véletlenül hajaz az “agymosás” szóra. Természetesen léteznek olyan cégek, amelyek valóban figyelnek arra, hogy zöldek legyenek. Itt és most arról a viselkedésről van szó, amely szándékosan megtéveszti a vevőket. 

Egy nem greenwashingan utazó, valóban “zöld” , azaz „green” cég valóban fenntartható. Nem károsítja a Földet sem az alapanyagok, sem a gyártási folyamat, sem a csomagolás során. Ezen kívül nem okoz sem hosszú, sem rövid távú károkat az ökoszisztémának, de még a gyártási folyamatban benne lévő embereknek sem. Más szóval etikus.

A “zöld zajban” sajnos igen nehéz megtalálni az igazat. Annyi információ áraszt el minket szavakban és képekben, hogy ember legyen a talpán, aki el tud köztük igazodni. Öko, bio, vegán, természetes, natural, karbonsemleges – csak hogy a leggyakoribb címkéket említsük. Ezek némelyike csak egy szó, és nincs mögötte tartalom. Van azonban ezek közt komoly hátterű fogalom is, és olyan címke is, amelyre ha ránézünk, az valóban megbízható termék lesz minden szempontból. 

A szempontok, amelyeket végig kellene bogarásznunk egyszerű halandó fogyasztóként, szédítően sokfélék. Milyen anyagokat tartalmaz a termék? Az alapanyagok termelése során mennyiben használnak környezetbarát anyagokat? Milyen a csomagolása (ha van egyáltalán)? Milyen messziről érkeznek az alapanyagok a gyárba, majd onnan a vásárlókhoz? Milyen körülmények között dolgoznak a terméken a munkások? 

Ember legyen a talpán, aki egyszerre eligazodik közöttük.

Milyen esetekben gyanakodhatunk greenwashingra? 

A greenwashing alapvetően egy marketingfogás: a termék úgy tesz, mintha tenne valamit a környezetért, valójában pedig több pénzt öl a reklámokba, a látszatba, mint magába a termék valódi “zöldítésébe”. Az első tehát, hogy tudatosan odafigyelünk arra, amit egy termék mond magáról, és használjuk a józan, kritikus gondolkodásunkat is. 

Ha egy termék hátoldalán azt olvassuk, környezetbarát összetevőket tartalmaz, vagy a csomagolása újrahasznosított, de maga a termék egyébként égbekiáltóan környezetszennyező, akkor érdemes elgondolkodni. Akkor is gyanút foghatunk, ha a termék szembetűnően dicséri magát, vagy egyáltalán, minősíti önmagát: ez nem az ő, hanem egy harmadik fél dolga lenne.

Akkor is gyanakodjunk, ha több vásárlásra, akár túlfogyasztásra ösztönöznek. A környezettudatosság első lépése ugyanis annak belátása, hogy alapvetően már mindenünk megvan.

Greenwashing: zöld csomagolás

A képi megtévesztés és az érzelmi ráhatás régi fogás, hiszen tudjuk jól, a vásárlásai döntéseink egy jó része érzelmi alapon működik – ha egy tetszetős, látványos külső eltereli a figyelmet a valódi tartalomról. A vásárló talán megzavarodik, hiszen érzi, hogy a kép és a tartalom nincs összhangban, azonban ha fáradtak vagyunk, a döntési módszereink sem a legjobbak – jó eséllyel tehát a kép fog nyerni. Alább egy karikatúra látható erről a módszerről.

Megtévesztő feliratok alkalmazása

A “lebomló” felirat egy műanyaggal bevont papírpoháron erősen megtévesztő, hiszen bár a papír része tényleg lebomlik, csakhogy masszívan oda lett ragasztva a műanyag réteghez, ami viszont nem. Lehet valóban lebomló is egy termék, csakhogy ha már ipari körülmények szükségesek hozzá, akkor már nem teljesen igaz az állítás. Hiszen még ha szelektíven gyűjtenénk is, nincs kiépítve infrastruktúra ahhoz, hogy ipari komposztálóba vigyük pl. a csomagolást használat után. 

Irreleváns információk a környezetvédelemről

Lehet igaz egy állítás, és mégis maszatolás, a lényeg, hogy úgy tűnjön, mintha foglalkoznának a dologgal. Ha ugyanis puffasztott rizsről állítják, hogy vegán, az ugyan igaz, hiszen rizs van benne, de ettől még műanyagba csomagolják, és lehet, hogy olyan pálmaolajat használnak hozzá, ami miatt őserdőket irtanak ki. Ráadásul alapból nem tartalmaz állati eredetű összetevőt. 

Ha pedig egy réges-rég betiltott káros anyagot emelnek ki, mint amit nem tartalmaz a termék, akkor megint csak fogjunk gyanút. Valószínűleg valami másról terelik el a figyelmet, talán el tudjuk képzelni, miről.

Manipulált kutatási eredmények bemutatása

Volt rá példa, hogy egy cég a termékét azzal támasztotta alá, hogy egy “Független Kutatóintézet” vizsgálta meg a terméket, és bizonyította annak környezetbarát voltát. Ez egészen addig működik, amíg valaki ki nem deríti, hogy az a bizonyos kutatóintézet tulajdonképpen ugyanannak a vállalatnak a tulajdonában van, alkalmasint egy épületben. Innentől kezdve ez színtiszta blöff. 

A felelősség áthárítása

Nagy cégeknél előfordul, hogy már túlságosan messzire szaladtak a környezetszennyezésben anélkül, hogy szépen ki tudnának szállni. Bevett taktika ilyenkor, hogy suttyomban és némileg elegánsan áttolják a felelősséget a fogyasztókra. Mint amikor a tréfamester nagy hangon odamutat valamire a távolban, miközben a másik kezével elcsórja a süteményt. Ilyen például a személyes karbonlábnyom fogalma, amelyet ma mindenki használ, méricskéljük a saját szokásainkat, ami egyébként jó dolog – csakhogy az egész kitalálója egy továbbra is zavartalanul termelő kőolajcég. 

Csalétek alkalmazása

Gyakori megoldás, hogy egy cég, kifejleszt néhány olyan terméket, amely valóban környezetkímélő és etikus, és ezeket kezdi el nagy lendülettel reklámozni. Így eltereli az egyszeri vásárlók figyelmét a többi, jóval kevésbé zöld termékről, amelyek zavartalanul hozzák továbbra is a bevétel nagy részét. 

Homályos megfogalmazás

Ki nem fejtett és alá nem támasztott állításokkal Tiszát lehet rekeszteni, csakhogy a marketingben sok cég nyakló nélkül alkalmazza ezeket, hogy részt vegyen a “zöldülésben”. Mondhatja magáról bárki, hogy fenntartható a ruhája, ha attól még rabszolgamunkában varrják készre a világ másik felén. Az újrahasznosítható felirat is homályos lehet, hiszen ha nem hasznosítják újra, akkor ugyanannyit ér, mintha nem lehetne újrahasznosítani. 

Mit tehetünk, ha greenwashing jelenséggel állunk szemben? 

Ne áltassuk magunkat: a greenwashing bizony szembe fog jönni velünk. Az egyik legjobb dolog, ha felkészültek vagyunk: ha tudjuk, hogy milyen technikákkal akarnak a szemünkbe port hinteni. A tudatosságot és az erre fordított mentális energiát nem lehet megúszni: legyünk tájékozottak, és csak azt vegyük meg, amiről úgy gondoljuk, szívesen adjuk ki a pénzünket a háttérben zajló dolgokért is, a hozzávalók, a munkaerő, a keletkező hulladék témájában. Informálódjunk, hogy úgy döntsünk, ahogy mi akarunk, ahelyett, hogy azt gondolnánk, amit más szeretné, hogy gondoljunk. 

Ha valaki konkrétan tenni is akar valamit a greenwashing ellen, az első lépések egyike, annak végiggondolása, mit és mennyit fogyaszt, és valóban szüksége van-e mindarra, amit megvesz. Érdemes megvizsgálni a háztartási kuka tartalmát is – és nem csak a szelektívét. Lehet, hogy hosszabb lesz a folyamat, mint tervezzük, hiszen sok szempontot meg kell ismernünk, és ez akár lemondásokkal vagy konfliktusokkal is járhat. De megéri tájékozottnak lenni, hiszen a  mi bőrünkre is megy ez a vásár. 

Stenszky Cecília I költő, író, pedagógus, valamint a természetközeli élet, a vadon és a könyvek rajongója. Jelenleg szabadúszó szövegíró és mesemondó.