Tartalom
Bár a címlapos hírek árnyékában nem nagyon látszik, mérföldkő lehet a Norilszkban történt ipari katasztrófa: most először következett be olyan súlyos környezetszennyezés, aminek legalább az egyik kiváltó oka a globális felmelegedés.
Május 29-én az oroszországi Norilszk közelében a Nornickel nevű iparvállalat erőművében az egyik tartalék üzemanyagtartály megsérült, az itt tárolt dízelolaj szivárogni kezdett. A tartályt nem sikerült megjavítani, legalább 21 000 tonna olaj ömlött ki. A szennyezés néhány nap alatt a talajon keresztül elérte a közeli folyókat is – félő volt, hogy az olaj előbb-utóbb eljut a Jeges-tengerbe.
A Greenpeace szerint a sarkvidék történetének egyik legnagyobb környezeti katasztrófájáról van szó, amelynek szükségszerűen be kellett következnie a fosszilis anyagok bányászatában rejlő kockázatok miatt.
Nehézfémek, kéndioxid, és most még ez is
Oroszország a világ negyedik legnagyobb üvegházgáz-kibocsájtója, az emisszió közel 80 százalékát a nehézipar adja. Ironikus módon a norilszki katasztrófát okozó tartályban levő gázolaj csak tartalék üzemanyag volt, mivel az erőmű alaphelyzetben széntüzeléssel működik.
Norilszk ráadásul a Föld egyik legszennyezőbb és legszennyezettebb városa, itt működik a világ legnagyobb nehézfém-feldolgozója is. De a Nornickelnek sem makulátlan a múltja: 2016-ban egyszer már vörösre festette itt a közeli folyókat a vállalat egyik gyárából kikerült ipari szennyezés – ezért a cég ezer dollárnak (!) megfelelő összegű büntetést fizetett.
Norilsk, ez a szibériai Mordor a világ leggazdagabb nyersanyaglelőhelye: innét származik a Föld palládium-kitermelésének egyharmada, a nikkel 17 százaléka, de emellett rezet, aranyat és titánt is bányásznak.
Az orosz elnök két fontos oligarchája – az alumíniumkirály Oleg Gyeripaszka és a cég többségét a „privatizáció” idején megszerző Vlagyimir Potanyin – több mint egy évtizedig harcolt a Norilsk Nickelért, de mára Potanyin megszilárdította a helyzetét.
Ahogy az oroszok kezelték
Az biztosnak látszik, hogy az orosz állami katasztrófaelhárítás most (már) mindent megtesz, hogy lokalizálja, és amennyire lehet, felszámolja az olajszennyezést – azzal kapcsolatban azonban, hogy mi lesz az összegyűjtendő irdatlan mennyiségű olajjal és szennyezett földdel, már vannak kérdések.
A talaj felső rétege épp a nyárias meleg miatt olvadt állapotban van, ezért a terület különösen – nehézteherautókkal – nemigen járható. Hírek szerint eddig 2-300 tonna olajat sikerült összegyűjteni – ez a kifolyt mennyiség 1 százaléka. Orosz szakértők szerint az olaj nem fogja elérni a Kara-tengert. Viszont a talajba szivárogva, illetve a vizek medrében leülepedve még sokáig a „másodlagos szennyezés” forrása lesz.
A mostani ipari baleset persze nem egy Csernobil – de ahogy a hatóságok, legalábbis helyben, az ügyet kezelték, az azért arra utal, hogy az azóta eltelet bő harminc évben nem sok minden változott. Putyin elnök háborog, hogy csak két nappal a katasztrófa bekövetkezte után kapott hírt – persze a helyi kormányzó is azt állítja, a közösségi médiából, és nem a város vagy a cég vezetőitől értesült a történtekről.
Akárhogy is történt, a műholdas felvételek, amelyeken jól látszik a városhoz közeli folyó brutális elszíneződése, előbb kezdtek terjedni a közösségi médiában, mint ahogy megjelent az első hivatalos közlemény. A folytatás is a régi hagyományt idézi: a cég felsővezetése immár előzetes letartóztatásban készül a töredelmes vallomásra, feltehetőleg ők fogják a balhét elvinni.
Igaz, a főtulajdonos Potanyin sem érezheti magát teljes biztonságban: Putyin a katasztrófa után egy kissé fenyegető hangú nyilatkozatban közölte, elvárja, hogy a környezet helyreállításának költségét a Nornickel állja. Potyanin már néhány nappal korábban, mintegy elébe menve a várható legfelső dorgálásnak, sietett közölni, hogy minden felmerülő költséget a saját vagyonából fog fedezni.
Ez pedig nem lesz kevés: az első becslések szerint a teljes kárelhárítás 4 milliárd dollárba fog fájni Potanyinnak. Sok pénz, de azért nikkelbárót nem vágja földhöz: vagyonát a katasztrófa után is 25 milliárd dollárra becsülik.
A kiváltó okok
Hivatalos magyarázat ugyan még nincs, de a vállalat közleménye szerint a több mint 30 éve épült üzemanyagtartály tartószerkezete váratlanul megsüllyedt, és ez vezetett a gigantikus méretű tároló sérüléséhez. Néhány hete írtunk arról, hogy az Északi Sarkvidék gyors melegedésének milyen súlyos következményei lehetnek épp az infrastruktúrára nézve. Norilszkban épp ez, a legrosszabb forgatókönyv következett be: a permafrosztra méretezett betonalap a talaj nagyobb mélységig történő kiolvadása miatt megsüllyedt, ami a tartály deformálódásához, illetve szakadásához vezetett.
A szélsőséges sarkvidéki időjárás, leginkább a +20 és -60 C fok közt ingadozó hőmérséklet, már korábban is komoly kihívást jelentett az infrastruktúrának. Kérdés, hogy most, amikor a globális felmelegedés erre még rádob 5-10 C fokot, hogyan fogják bírni az egyre szélsőségesebb hőingadozás okozta terhelést a jórészt a szovjet időkből származó szerkezetek.
Van olyan, egyelőre nem igazolt magyarázat, miszerint a tartály rossz állapota, a rozsda (meg a korrupció) vezetett a katasztrófához. Putyin elnök mindenesetre felszólította a szövetségi környezetvédelmi hatóságot, hogy ellenőrizze az országban az összes hasonló ipari létesítményt.
Új idők, új dilemmák
Ráadásul a szibériaiknak meg kell barátkozniuk az új normálissal, a sarkvidéken ugyanis a globális átlagnál kétszer gyorsabb a felmelegedés. Az inkább csak érdekesség, hogy ennek következtében az élőhelyüket egyre inkább elvesztő jegesmedvék lassan rendszeres látogatói lesznek a városoknak.
De a sosem látott kiterjedésű erdőtüzekben, pusztító hurrikánokban és áradásokban az oroszok számára épp most válik tapasztalati valósággá mindaz, ami az IPCC vonatkozó jelentésében tudományos absztrakt jóslatnak tűnik.
A helyi tudományosság figyelmeztetései ellenére Oroszországban sokáig tartotta magát a vélekedés, hogy Szibéria melegedése révén az ország nyerhet a klímaváltozáson – hosszú ideig ez határozta meg a klímaválsággal kapcsolatos hivatalos álláspontot is. (Ma ott tartunk, hogy Putyin a biodiverzitás és a környezet fontosságáról beszél, és az egyik kedvenc oligarchájával fizetteti ki a környezetszennyezés elsődleges költségeit. Emlékezzünk: 2016-ban egy kisebb súlyú, de hasonló jellegű ügy a cégnek még csak 1000 dollárba került.)
Ha a tudományos prognózisok nem is számítottak sokat, a természet egyre súlyosabb jelzései változást indukáltak a hivatalos álláspontban: Oroszország tavaly ratifikálta a Párizsi Egyezményt. Az egyezmény szerint a részes országok közös célja, hogy a globális felmelegedés mértéke 2 C fok alatt maradjon.
Kritikusai szerint Oroszország csatlakozása – a fentiek dacára – inkább csak szimbolikus, hiszen a saját klímastratégiája nagyon gyengécske célokat fogalmaz meg: 2030-ig a kibocsájtás mértéke lényegében a mai szinten marad.
Oroszországot megoldhatatlan dilemma elé állította a klímaváltozás: ha nem tesz semmit az emissziócsökkentésért, saját maga is hozzájárul a környezeti feltételek romlásához – ebben a játszmában az ország a riválisaihoz képest is abszolút vesztes lesz. Ha viszont a klímaszempontoknak lesz prioritása, az olyan mértékű gazdasági visszaeséssel jár, ami aláássa az amúgy sem túl stabil társadalmi békét. Nincs jó döntés – ráadásul a norilszki ipari katasztrófa azt mutatja, hogy idő sincs sok.
Becker András | az Xforest egyik alapítója, újságíró
Vélemény, hozzászólás?