Tartalom
Nem kell ahhoz okvetlen szülőnek lenni, hogy tudjuk, mi mindentől kell megvédeni egy gyereket – nemcsak a magunkét, hanem úgy általában, az összeset. A skála egyik végpontján, a legsúlyosabb fenyegetések sötét halmazában ott áll, mit áll, kimagaslik a többi közül a klímaváltozás és annak összes lehetséges következménye. A másik végponton nagyjából a túl sok cukros étel okozta fogszuvasodás és más, hasonló súlyú problémák sorakoznak.
De még a skálának erről a pontjáról sem látszik a nemváltó műtét rémének árnya, az a problémahalmaz, amiről április 3-án népszavazás lesz. Ez a dolog egyszerűen hülyeség, nincs, annyira marginális – az érintettek száma valahol 0 és 3 között lehet -, hogy érdemben nem létezik. De a kampány lázában a kormányzati propaganda eljutott arra a pontra, hogy erről a nem létező problémáról fogunk népszavazás formájában akaratot nyilvánítani.
Hülyeségről véleményt mondani önmagában is kínos – a magunk részéről az értelmetlen kérdéseket érvénytelen szavazattal fogjuk honorálni.
Ennél jóval nagyobb baj, hogy a pszeudoproblémák körüli kommunikációs zaj évek óta ellehetetleníti az érdemi dolgokról folyó érdemi párbeszédet.
Itt jutunk vissza a fenti skálához: szülőként és az xForest alapítóiként azt gondoljuk, hogy a klímaváltozás, mint a gyerekeinket fenyegető legnagyobb veszély kapcsán van néhány alapvetően fontos kérdés, mondhatni közös dolgunk, amit meg kellene vitatni, és aztán dönteni róla.
Már csak azért is, mert a kormányzat politikája a klímaválsághoz kapcsolódó témákban meglehetősen bátortalan. Talán azért, mert az eddigi 11 nemzeti konzultáció egyike sem foglalkozott a klímaválság kérdéseivel- így aztán honnét is tudhatná a vezérkar, mit gondol a nép mondjuk a vízgazdálkodásról? Hogy akkor most kéne rá költeni pár száz milliárdot, vagy jól van úgy, ahogy van. Inkább tehát nem csinálnak semmit, abban nincs nagy rizikó – ma. Holnap viszont nagy baj lehet, de hát az holnap van.
Négy olyan területről lesz szó, ahol az eddigi konfliktuskerülő mismásolással szemben szakpolitikai fordulatra, szemléletváltásra és bátor döntésekre van szükség. A bátor döntések meghozatalában pedig komoly segítség a döntéshozónak, ha maga mögött tudja a többség támogatását. Beszélni kéne hát a néppel, értelmesen elmondani, mi fenyeget minket, mit kellene csinálnunk, és ez mennyibe fog kerülni. Aztán döntsön a nép.
Nem számoltunk, de érzésre állítjuk, hogy a többség meggyőzése az eddigi nemzeti konzultációkra elköltött 50 milliárdból simán menne.
1 – Népszavazás az erdő- és vadgazdálkodásról
A klímaváltozás hatásainak kezelésében kulcsfontosságú szerepe van az erdőknek. Elemi érdekünk, hogy Magyarország területén minél több „háborítatlan”, természetes vagy ahhoz közeli állapotú erdőterület legyen: minél természetközelibb egy erdő, annál nagyobb az esély, hogy képes sikeresen adaptálódni a gyorsan változó körülményekhez.
A jelenlegi jogszabályi keretek viszont csak a valamilyen szintű védettség alá eső területeken korlátozzák a haszonelvű erdőgazdálkodást, illetve piaci gazdálkodásra kényszerítik az állami erdészeteket. Ezt a gyakorlatot meg kell szüntetni, néhány éves átmenettel el kell jutni oda, hogy az állami erdők kezelésében – ez a magyar erdők nagyjából fele – kizárólag az ökológiai/fenntarthatósági szempontok legyenek meghatározók.
Ugyanez vonatkozik a vadgazdálkodásra. Az erdőkben a legnagyobb kártételt nem a fatolvajok, hanem a túlszaporodott vadállomány okozza. A vadászlobbi – értve ez alatt nemcsak a Semjén Zsolt-féle úri vadászokat, de a helyi vadásztársaságokat is– eddig sikeresen blokkolt minden, a vadállomány korlátozását célzó kísérletet.
Ha a kormány úgy érzi, nincs elég ereje megküzdeni ezekkel a lobbikkal, nosza, kezdjen el beszélni a problémáról (ún. agenda setting, van erre egy egész minisztérium), majd tegye fel népszavazásra az alábbi kérdéseket:
1 – Támogatja-e Ön, hogy az Országgyűlés úgy módosítsa a 2009. évi XXXVII. törvényt (Törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról), illetve a kapcsolódó jogszabályokat, hogy azok az állami erdők vonatkozásában 2025. december 31-ig teljes körűen tiltsák meg az üzemszerű, vagyis a gazdasági szempontokon alapuló erdőgazdálkodást.
2 – Támogatja-e Ön, hogy a természetvédelmi szempontból védett területeken 2023. január 1-jétől kötelezően szüntessék be a gazdasági szempontú erdőgazdálkodást, és térjenek át a természetvédelmi erdőkezelésre?
3 – Támogatja-e Ön, hogy az Országgyűlés alkosson egységes törvényt az erdő- és vadgazdálkodásról, melyben kizárólag az erdők ökológiai érdeke szerint határozza meg a vadgazdálkodás feltételeit?
2 – Zöld átmenet a mezőgazdaságban
Ez sajnos az Unióban sem egy sikertörténet, de a magyar kormány tervei és intézkedései még az összeurópai opportunizmust is alulmúlják. A globális CO2-kibocsátás közel egyötödéért a mezőgazdaság a felelős, nincs ez másképp Magyarországon sem. Anélkül, hogy elmerülnénk a részletekben, itt most axiómaszerűen annyit rögzítsünk, hogy az ágazati zöld átmenet egyik legnagyobb ellenfele a területalapú támogatás. Ez, ahogy a neve is mondja, de facto a föld tulajdonlása/bérlése után jár, vagyis szántónak kell használni minden négyzetcentiméter földet. Ezért tűntek el tizenöt év alatt a szántók mellől a fasorok, sövények, ligetek, és velük a madárállomány fele. Ez persze csak egy vetülete a nagyon bonyolult támogatási rendszer zavarainak, de alapvetően fontos lenne a földhasználat-váltás minél gyorsabb és minél szélesebb körű végrehajtásának. Mivel az átállás rengeteg különböző szintű jogszabályt érint, a népszavazás csak ezek eredményét, a kimeneti értéket kell, hogy meghatározza: arról viszont döntsön a nép.
Támogatja-e Ön, hogy a Kormány dolgozzon ki 10 éves tervet a mezőgazdaság üvegházgáz-kibocsátásának 50 százalékkal történő csökkentésére?
2 – Zöldfelületek védelme
Az elmúlt 4-5 évben Magyarországon látványosan megszaporodtak a súlyos környezeti károkkal járó beavatkozások: a Bükktől a Fertő-tóig, a Liget-projekt, a Balaton, a Samsung-gyár Gödön – nagyon hosszú a lista. Hogy ez a folyamat ilyen méreteket ölthetett, abban komoly szerepe van, hogy a környezet- és természetvédelem intézményrendszerét szétzilálták, jogosítványait meggyengítették. Ezen túlmenően a jogszabályi környezet sem védi meg például a Balatont a tájvédelmi körzetbe kézilabdacsarnokot vagy medencés bunkert építőktől. Tessék, négy kérdés:
1 – Támogatja-e Ön, hogy az Országgyűlés alkosson jogszabályt a zöldfelületek átfogó védelméről?
2 – Támogatja-e Ön, hogy Magyarországon önálló minisztérium feleljen a természet- és környezetvédelem ügyéért?
3 – Támogatja-e Ön, hogy az Országgyűlés jogszabályalkotással, illetve költségvetési források biztosításával erősítse meg a természet- és környezetvédelem intézményrendszerét?
4 – Támogatja-e Ön, hogy az Országgyűlés szigorítsa a Büntető Törvénykönyv szándékos környezet- és természetkárosítással kapcsolatos rendelkezéseit?
3 – Megújuló energia Paks2 és a szénhez való visszatérés helyett – a fenntartható energiamix
Köztudott, hogy Magyarországon 10 éve nem épült egyetlen wattnyi szélerőmű-kapacitás sem. Hogy van-e összefüggés a kormány által favorizált atomerőmű-projekt és a szélenergia-kapacitások befagyasztása között, azt nem tudni, de a tények elég beszédesek. Noha az ukrajnai orosz agresszió szinte biztosan a Paks2-projekt halálát is jelenti, ez önmagában még nem garancia arra, hogy a kormány energia-politikája progresszívebbé válna.
A kormány néhány éve még komolyan gondolkodott a szénbányák újranyitásán. Paks2 kiesésével, illetve tartósan magas energiaárak mellett ezek a szándékok simán felerősödhetnek, illetve a Mátrai Erőmű bezárása is elhúzódhat az évszázad végéig. Hogy a kormány ki tudjon lépni a rezsicsökkentés csapdájából, nos, arra kiváló alkalom egy kampány és az azt követő népszavazás az alábbi kérdésekkel:
1 – Támogatja-e Ön, hogy az Országgyűlés törvényben mondja ki a paksi bővítéstől való visszalépést?
2 -Támogatja-e Ön, hogy az Országgyűlés önálló törvényben szabályozza az energetikai zöld átmenet céljait és menetrendjét?
4 – Felkészülés a szárazodásra és a szélsőséges csapadékeloszlásra
Sose találnák ki, melyik kormányzati szerv foglalkozik ezzel a stratégiai fontosságú kérdéssel. Nem, nem tárcanélküli miniszter vagy kormánybiztos, de még csak nem is egy államtitkárság. Hanem egy főosztály a Belügyminisztériumban, konkrétan a Vízgyűjtő-gazdálkodási- és Vízvédelmi főosztály. Két idézet, amelyek egyúttal arra is rávilágítanak, mennyire nem a súlyának megfelelően kezeli a kormányzat a már most is jelentkező problémákat.
„Az extrém nagy csapadékok gyakorisága várhatóan növekszik, ami növeli a rendkívüli árvizek kockázatát. A kisebb vízfolyások villámárvizeinek gyakorisága is várhatóan emelkedik. (…) A dél-alföldi térségben már rövidtávon várható a rétegvíz-készletek gyors csökkenése.(…) Az aktív adaptációhoz komplexitásra és megelőzésre van szükség. Például: árvízszintcsökkentés tározással, a tározott víz hasznosítása a szárazodásnak kitett területeken, egyidőben a természetes alkalmazkodóképességű növényállomány telepítésével. A jelenlegi tervezési és fejlesztési mechanizmusok hiányosságai éppen az ilyen eszközök alkalmazhatóságát gátolják.” (Nemzeti Vízstratégia – Kvassay Jenő Terv, 2017, 61-62. old.)
„A szárazodás Magyarország egyre növekvő jelentős vízgazdálkodási problémája. Ennek ellenére a vízhiány és az aszály kezelésére mindeddig nincs elfogadott stratégia és aszálykockázat kezelését célzó olyan intézkedési terv, amely hatásvizsgálaton, illetve fenntarthatósági elemzésen esett volna át.” (Magyarország harmadik Vízgyűjtő-gazdálkodási Terve – Tahy Ágnes, szakmai vélemény)
Indokolt lenne tehát alaposan bemutatni a népnek a problémát, aztán feltenni a kérdést:
Egyetért-e Ön azzal, hogy a kormány kiemelt stratégiai kérdésként kezelje Magyarország vízügyi szempontból történő felkészülését a klímaváltozás hatásaira, és ehhez minden szükséges forrást biztosítson hazai költségvetési és európai uniós forrásokból.
Itt most abbahagyjuk, de a sort hosszan lehetne folytatni például a Helyreállítási Terv problémáival, a rezsicsökkentéssel, sat, sat, de tényleg abbahagyjuk. Az egyre gyakoribb villámárvizek, aszályok és melegrekordok idején – összefoglaló nevén: klímaváltozás -népszavazásilag sajna most csak egyetlen tehetünk: érvénytelen szavazattal tiltakozunk a gyerekeink jövőjét romboló hülyeség ellen.
Becker András – Békés Zoltán
Vélemény, hozzászólás?