Használtruha-gyűjtő konténer: hova kerül innen a ruha?

A használtruha-gyűjtő konténer tökéletes megoldást kínál mindannyiunk számára, akik nem tudunk mit kezdeni az elhasznált, megunt, de még viselhető ruhadarabjainkkal. Az, hogy kidobjuk, szóba sem jöhet, ha kicsit is környezettudatosan és társadalmilag érzékenyebben élünk.

Csakhogy nem mindenki engedheti meg, hogy hónapokig őrizgesse a megunt ruhái halmát, vagy egyszerűen csak jót akar tenni, segíteni akar, ám közel s távol nem talál egy segélyszervezeti átvevőpontot sem.

Ráadásul, amikor évente sok millió tonna ruha és textil kerül a szeméttelepekre, mindannyiunk közös érdeke, hogy a lehető legtöbb ruhát adjuk tovább rászorulónak, vagy hasznosítsuk újra. A használtruha-vásárlás egyre fontosabbá válik a bolygó jövője szempontjából.

Ennek pedig fontos eszköze a használtruha-gyűjtő konténer. Még akkor is, ha akadnak páran, akik szerint a használt ruhát nem szabadna továbbértékesíteni.

Mi az a használtruha-gyűjtő konténer?

A nem kívánt textíliák gyűjtése jól karbantartott fém gyűjtőedényekkel történik, amelyeket különböző kiskereskedelmi és lakossági helyszíneken helyeznek el. Magyarországon a legnagyobb gyűjtést a Textrade Kft. végzi, évente közel 5000 tonna használt ruhát gyűjt be, nagyjából 1000 db magán és közterületre kihelyezett konténere segítségével.

A használtruha-gyűjtő konténerek jellemzően fehér színűek és könnyen megközelíthető helyen található parkolókban találhatóak. Például a TESCO ruhagyűjtő konténerek is döntően a fenti céghez tartoznak.

Jellemzően a ruháidat dobhatod be a ruhagyűjtő konténerek bármelyikébe. A cipőidet és textíliáidat inkább gyűjtőpontokra vidd el, a fehérneműket pedig felejtsd el – higiénés okokból nem szeretik átvenni.

Dán tapasztalatok

A Trasborg egy dán szervezet, amely a használt ruhák gyűjtésére szakosodott, amelyeket válogatás után más országokba exportál, mivel a céljuk a környezetterhelés mérséklése. A Trasborg vezető vállalatnak számít a használt, dán minőségi ruhák terén. 1917-ben alapították, és ezzel a Trasborg lett Dánia és Skandinávia legrégebbi vállalkozása a ruhagyűjtés terén.

Az újrahasznosított ruhák válogatása náluk kiforrott rendszer szerint zajlik. A ruhákat a begyűjtésük után közvetlenül a modern válogatórendszerükbe küldik. Egy összetett folyamatoknak helyet adó üzemcsarnokban a ruhákat többféle válogatásnak vetik alá, részben gépesítve, részben emberi munkával.

Számos szakképzett munkatársuk sokéves tapasztalattal rendelkezik a ruhaválogatás terén. Az ügyfelek igényei alapján válogatják a ruhákat, és a modern tömörítőgépekhez küldik, ahol a használt ruhákat bálákba tömörítik. Ezzel érik el, hogy ügyfeleikhez sokkal több ruhát küldhessenek egyszerre a konténerekben vagy teherautóval történő szállítás során.

A használt ruhákat olyan emberek adományozzák, akik már nem használják azokat. A használt ruhákat az emberek Dániában is gyűjtőkonténerekbe dobják, amelyek az ország egész területén megtalálhatók.

A ruhákat összegyűjtik és elszállítják a vállalathoz. Az összegyűjtött ruhák megérkeznek Trasborgba, és megkezdődik a válogatás. Az összes használt ruhát kiválogatják és becsomagolják. Most már készen áll arra, hogy elküldjék a vásárlóknak.

A használt ruhák mintegy 20%-a nem hasznosítható újra. Az összes hulladékot elégetik és energiává alakítják. A használt ruhák nagy részét Európa különböző országaiba exportáljuk, kisebb részét Afrikába.

Miért fontos a használt ruhák gyűjtése?

Társadalmunk és általában a fejlett társadalmak mindegyike a tömeges fogyasztás társadalmává vált. Nem is olyan régen, húsz évvel ezelőtt is még úgy vélte a többség, hogy a használt ruhák vásárlása senkinek se adhat okot a büszkeségre. Ha valaki használt ruhát vásárolt, a legtöbben azt feltételezték róla, hogy egyszerűen nem engedheti meg magának az új ruhákat.

A használt ruha a szegénység, a nyomor, a kiszolgáltatottság jelképe volt. Igaz, még manapság is úgy vélik sokan, hogy egy bizonyos életszínvonal vagy társadalmi rang felett a használt ruha szégyen – legalább annyira, mint nem követni a divattrendeket.

Tömegtermékek társadalmává torzultunk

Amikor olyan dolgokat vásárolunk, mint a ruhák, játékok, bútorok és egyebek, több ok miatt is gyakran, sajnos, az új vásárlása a megoldás. A tömeges, olcsó termelés bevezetésével egyre több ember érzi úgy, hogy egyre kevésbé ösztönzik a használt termékek vásárlására.

De nem csak ösztönzésről van szó! A tömegtermelés mindig a lehető legolcsóbb kivitelezésre törekszik (ami nem jelenti, hogy a minőség gyenge volna, csak azt, hogy a saját árkategóriájában, saját minőségi kategóriájában a lehető legolcsóbb).

Ebből kifolyólag egy olcsóbb ruha anyaga eleve sokkal kevesebb pénzbe került, amit jellemzően gyengébb minőséggel, és majdhogynem rabszolgaként dolgoztatott munkaerővel tudnak elérni. Az ilyen ruha pedig már egy-két év után is annyira tönkremegy, hogy jóformán nem lehetséges adományként a rászorulóknak továbbadni.

Miért problémás a fast fashion?

Ahogy besétálunk egy bevásárlóközpontba, és vásárolunk néhány ruhadarabot az üzletekben, az a gondolat járhat a fejünkben, hogy miként lehetséges, hogy ilyen megfizethető árú ruházatot tömeges mennyiségben készítsenek. Ma már ötször annyi ruhánk van, mint nagyszüleinknek volt.

A fast fashion arra a fenntarthatatlan gyakorlatra utal, amikor az általában olcsó ruhadarabokat nagy mennyiségben, gyors ütemben gyártják, hogy megfeleljenek a legújabb kifutó és szezonális divatirányzatoknak. A „gyors divatnak” jelentős környezeti hatása van. A divatipar az egyik legnagyobb a világon, a globális bruttó hazai termék (GDP) 2%-át teszi ki.

Az eldobható ruházati cégek uralják a kiskereskedelmi iparágat, ami víz- és levegőszennyezést okoz, mivel a divatipar felelős a globális károsanyag-kibocsátás 8-10%-áért.

A használt ruhák eladományozásával és újrafelhasználásával nem csak az emberek életében hozunk változást, hanem értékes természeti erőforrásokat is megtakarítunk, emellett csökkentjük a környezetszennyezést, és mérsékeljük a veszélyes üvegházhatású gázok kibocsátását.

Mit lehet bedobni a használtruha-gyűjtő konténerbe?

Alapvetően csak tiszta, ép ruhát lehet a ruhagyűjtő konténerekbe dobni. Kabát, blézer, szoknya, nadrág, póló, ing, atléta, leggings, stb. mind mehet. Nagyon fontos, hogy csak tiszta ruhát szabad a konténerekbe rakni, mert ami szennyezett, az a környező ruhákat is bepiszkolja.

A használtruha-gyűjtő cégek nem mosodák, hogy a sok tonna ruhaneműt még külön mossák, szárítsák. Ami szennyezett, az legfeljebb újrahasznosítóba megy, vagy megsemmisítésre kerül.

Németországban már régóta működik a textilhulladék gyűjtés. Narancssárga vödröket helyeztek ki, amelyekbe ruhákat, cipőket, lakás textilt is el lehet helyezni. Ezek nem a hagyományos használtruha-gyűjtő konténereket helyettesítik, hanem azokat egészítik ki.

Vidéken sok helyen okoz gondot a használt ruha

A vidék – értsd, bármi, ami nem nagyváros – már régóta gondban van azzal, hogy mit is kezdjen a fast fashion miatti dömping-ruhamennyiséggel. Ráadásul ez tipikusan modern, első világbeli probléma. Csak míg a nagyvárosokban és a fővárosban akad elég ruhagyűjtő konténer és adománypont, ilyesmi az átlagos falvakban és kisvárosokban nem létezik.

Plusz minél több az olyan, mélyszegénységben élő ember, akinek nem telik tüzelőre, annál többször kerülnek a kályhába a hordásra teljesen alkalmatlanná vált ruhadarabok – tovább szennyezve ezzel a levegőt, a környezetet.

Milyen szabályai vannak a használtruha-gyűjtésének?

Jó, ha tudjuk, hogy a ruhagyűjtő konténerek magántulajdonban vannak, azaz nem minősülnek közkincsnek. Például ezért sem szabad bennük turkálni, abból ruhát kivenni engedély nélkül – pont olyan, mintha valaki egy bolt konténerét kezdené fosztogatni.

A visszaéléseket ugyanakkor sajnos nehéz kivédeni – ha azt tapasztalják, hogy egy konténert rendszeresen kifosztanak, máshova telepítik át.

A gyűjtés az elmúlt években különböző karitatív szervezetek partnereként történt, illetve a közelmúltban megnövekedett az érdeklődés a használtruha-gyűjtésre magán és közszolgáltató cégek részéről is. A Textrade jelenlegi célja a nyugat-európai szint, azaz olyan 3-4 kg/fő/év gyűjtött használt ruha mennyiség elérése.

Mi történik azokkal a textilekkel, amelyeket a használtruha-gyűjtő konténerbe dobunk?

A ruhagyűjtő konténerek bizonyultak a legsikeresebb megoldásnak, hiszen az adománypontokhoz állandó emberi jelenlét szükséges a leadni szándékozott ruhák átvételéhez. Nem minden ruha alkalmas arra, hogy adománnyá váljon, illetve van még egy fontos szempont: a használtruha-gyűjtő konténerek fenntartása és kezelése, az egész ruhaadomány-kezelés rengeteg pénzben kerül.

Érthető tehát, hogy az ezzel foglalkozó cégek és szervezetek nem minden ruhát adnak tovább a rászorulóknak – vagy azért, mert nem adhatják tovább (szakadt, szennyezett, hordásra alkalmatlan), vagy mert olyan jó minőségű, hogy ebből tudják fedezni a költségeiket.

Mi történik tehát a leadott ruhákkal?

Abból kell kiindulni, hogy a ruhagyűjtést végző cégeknek egyrészt segíteniük kell a rászorulókat, másrészt hasznot kell termelniük. Magyarországon hiába dolgoznak fel sok-sok tonnányi használt ruhát, ez még nem rentábilis, így importálni kell hozzá nyugatról az eladható használt ruhákat.

Az adományozásra kijelölt ruhákat sem ők maguk juttatják el a rászorulókhoz – erre kapacitása sincs a legtöbb ilyen cégnek, hanem szerződést kötnek valamelyik jótékonysági szervezettel, például a Vöröskereszttel, akik viszont pontosan tudják, hova, kiknek, milyen ruhaneműket szükséges eljuttatni.

A ruhákat a gyűjtőkonténerekből válogató központokba szállítják, ahol szortírozás során derül ki, mire használhatók. Nyugaton például akad olyan szervezet, amelyik a kiváló minőségű használt ruhát tovább értékesíti, az eladhatatlan, de használható ruhát szegényeket támogató szervezeteknek adja tovább, míg a maradékot újrahasznosítják valamilyen formában.

A szortírozás végén a használt ruhák valamivel több, mint feléről bizonyosodik be, hogy alkalmas adományozásra, és olyan 40-45% már csak újrahasznosításra alkalmas, míg egy százalék körül alakul a tényleges hulladék mértéke.

Az újrahasznosítás alatt textilhulladék felhasználást kell érteni: ipari alapanyag, tisztítórongy, stb. lesz belőle.

Habár nem használtruha-gyűjtő konténer, hanem gyűjtőpont, a felhasználás szempontjából releváns adatokat közölt a Westendet üzemeltető cég: „a Westend ReStore-ban már 6,5 tonnányi használt ruha gyűlt össze a Föld napján indított tesztüzem óta.

A begyűjtött ruhák csupán 1 százalékából lesz hulladék, a többi újrahasznosítható, 55-65 százaléka adományozásra és értékesítésre kerül, 10-12 százalékból ipari törlőrongyot, 10-12 százalékából fonalat, textil alapanyagot készítenek, 6-8 százalékát pedig töltő vagy másodlagos tüzelőanyagként újra felhasználják.”

A SZÜMA kifejezetten a fogyatékkal élőknek gyűjt használt ruhát

A trademagazin.hu cikkében olvashatjuk a beszámolót, amely szerint a SPAR már 10 éve partnere a szegedi SZÜMA Kft.-nek, és azóta is rendszeresen részt vesz a SZÜMA által szervezett országos és állandó lakossági ruhagyűjtő akciókon.

A SPAR az akció keretében több mint 100 áruháza területén engedélyezte, hogy kikerüljenek használtruha-gyűjtő konténerek. A SZÜMA a lakosság által felajánlott használt ruhákkal az ÉTÁ-t (Értelmi Sérülteket Szolgáló Társadalmi Szervezetek és Alapítványok Országos Szövetsége) támogatja.

Az egyik leginkább kiemelkedő év 2014 volt, akkor közel 20 tonna ruhaadományt gyűjtöttek össze a SZÜME konténereiben a fogyatékkal élő, rászoruló emberek javára.

Az FCC is beszállt a gyűjtésbe

A korábban A.S.A. Magyarország Kft. néven működő cég mostanra az FCC csoportba olvadt, de a honlapjukon még a régi adatokkal szerepelnek a tevékenységeik:

„használtruha-gyűjtéssel is foglalkozik. Számos helyszínen megtalálhatóak a kék színű, speciálisan használt ruházat gyűjtésére kialakított konténerek, melyek tartalmát értékesítve a ruházat ezek tisztítására, válogatására szakosodott cégek munkája nyomán részben még hordható ruhaneműként hasznosul főként fejlődő országokban, részben nem hordható textiltermék, amelyeket darabokra vágnak és portörlőként, géprongyként hasznosítanak, textilszálként használnak fel a gyapjú- és szövőiparban, vagy energiahordozóként termikusan hasznosítanak.”

Az .A.S.A. a használt ruhák értékesítéséből befolyt bevételekből fedezi a gyűjtés, szállítás, rendszerfenntartás költségeit és jótékonysági tevékenységét: többek között cégünk az Ökumenikus Segélyszervezet Arany fokozatú támogatója.”

Az FCC Európa egyik legnagyobb lakossági szolgáltatásokat nyújtó cége. A környezetvédelmi üzletágának két nagy területe a környezetvédelmi szolgáltatások (hulladékgazdálkodás, közterület-tisztítás, zöldfelület-gondozás) és a városi szolgáltatások piaca; az infrastruktúra üzletág az építőipar és az egyéb ipari tevékenységek piacán aktív, és a vízipari üzletág a vízszolgáltatás teljes láncolatát felöleli. 

Mondhatni, az általuk kihelyezett kék konténerek ténylegesen karitatív tevékenységet támogatnak.

Van-e joguk továbbértékesíteni a begyűjtött ruhákat, textileket?

Olyan kérdés ez, ami a konténerek felbukkanása óta foglalkoztatja az embereket. A kezdetektől ismert a vélemény, hogy nem azért adják le a használt ruhákat, hogy más „Megszedje magát” rajtuk, hanem hogy rászorulókhoz jussanak.

Ez teljesen érthető elvárás, ugyanakkor azt mutatja, hogy az emberek ritkán gondolnak bele az anyagi vonzatába a ruhagyűjtésnek. Ha nem a Vöröskereszt végzi (márpedig saját konténereket sehova sem helyezett el), akkor bizony magáncégnek, vagy civil szervezetnek kell ezt finanszíroznia.

Már önmagukban a konténerek sok (tíz)milliós költséget jelentenek. A kihelyezésük, ürítésük, javításuk további jelentős tétel. Ha csak négy ember végzi a begyűjtést két teherautóval, már az is négy ember munkabére és két jármű fenntartási költsége havonta.

A gyűjtőhely fenntartása, a szortírozás, és mindennek menedzselése további havi kiadásokat jelent.

Ott tartunk tehát, hogy havonta tízmilliókat kell valahonnan kigazdálkodnia egy szervezetnek vagy cégnek ahhoz, hogy a jószívű emberek leadta ruhák eljussanak a rászorulókhoz. Ezt a pénzt tehát valakinek biztosítania kell – vagy pedig az egyes ruhagyűjtő szervezeteknek, cégeknek kell bevételt termelniük a fennmaradáshoz.

Kiváltképpen úgy, hogy tudjuk, hogy a jó szívvel leadott ruhák egy része bizony már alkalmatlan arra, hogy akár karitatív célokra is felhasználható legyen. Vagy azért, mert annyira tönkrement, hogy megalázó lenne odaadni bárkinek egy szakadt, elnyűtt, molyrágta rongyot, vagy, mert a használtruha-gyűjtő konténerekbe sajnos van, aki szemetet dob, és bizony a ruhák egy részét ez teszi tönkre.

A kérdés tehát sokkal inkább az, hogy elfogadható-e, ha egy cég azért adja el a leadott ruhák egy részét, hogy tovább végezhesse a karitatív munkáját? Ha ez az ára annak, hogy évente sok ezer tonna ruha ne a szemétben végezze, hanem a rászorulókhoz kerüljön vagy éppen újrahasznosításra, akkor elég egyértelmű a válasz.

Vöröskereszt ruhagyűjtő konténer

A használt ruhák leadásánál sokaknak a Vöröskereszt jut elsőként eszébe. A szervezet valóban gyűjt ruhákat is és rendelkezik néhány saját – jellemzően önkormányzatokkal és cégekkel kötött együttműködések jegyében kihelyezett – konténerrel, de elsősorban nem ezzel a módszerrel dolgozik.

Ha kifejezetten a Vöröskereszt részére kívánunk ruhákat juttatni, akkor a legcélravezetőbb, ha a szervezet területi egységét keressük fel telefonon vagy e-mailben, hogy tudják-e adományunkat fogadni.

Hol van Magyarországon használtruha-gyűjtő konténer?

Magyarországon, országos viszonylatban, a Vöröskereszt, Textrade Kft, az FCC és SZÜMA Kft rendelkezik használtruha-gyűjtő konténerekkel. A Textrade oldalán interaktív térképen is megnézhetjük, hogy a lakóhelyünkhöz legközelebb hol találni használtruha-gyűjtő konténert.

Bartha Katalin | Mind humán, mind reál terepen otthonosan mozgó, a gyermeki lélek és a természet szépsége iránt egyformán rajongó, egykori gyógytestnevelő pedagógus. Jelenleg szabadúszó szöveg-, tartalom- és tárcaíró, költő