Mi a smaragdfa? Fontos a klímavédelemben?

A smaragdfa vagy oxyfa egy, a Paulownia nemzetségből mesterséges keresztezéssel létrehozott fa. A klímaváltozás negatív hatásai elleni védekezésnél jön szóba a legtöbb esetben, mert hatalmas, szinte birkózó-mellkasnyi levelei elképesztő mennyiségű szén-dioxidot képesek megkötni, és ezzel arányosan ugyanígy rengeteg oxigént termelnek. Egy rendkívül előnyös  tulajdonságú fáról van tehát szó, mely különösen hatékony tud lenni a klímavédelemben. Azonban, mivel még nincs vele sok évszázadnyi, csupán néhány évnyi tapasztalatunk, számos kérdést is felvet a smaragdfa nagy arányú telepítése. 

Mi az a smaragdfa?

A Paulownia Clon in Vitro 112 hivatalos névre hallgató fa egy, már létező fajokból (Paulownia tomentosa, Paulownia elongata és Paulownia fortunei) keresztezett új fafajta, amely elsősorban szén-dioxid-megkötő képességével és gyors növekedésével emelkedik ki a globális felmelegedés elleni harcban a többi ötlet közül. Császárfa néven talán nekünk is ismerős a gyors növekedésű, hatalmas levelű és termetű fa, melynek rokona a smaragdfa névre elkeresztelt „újszülött”. 

Honnan származik a smaragdfa? 

A smaragdfa első körben a laboratóriumból származik, hiszen mesterségesen keresztezett fajtáról van szó, azonban a hibrid egy már meglévő fafajtának az előnyös tulajdonságainak keresztezése, hogy erre az ellenálló és hasznos fajtához jusson. Az eredeti Paulownia fafajok Délkelet-Ázsiából származnak, és a 19. században kerültek először Európába, Franciaországba. A fafaj ekkor kapta a tudomány számára a Paulownia nevet, 1835-ben. Philipp Franz von Siebold távol-keleten dolgozó botanikus nevezte el Anna Pavlovna Romanova orosz nagyhercegnőről, akinek ez volt a kedvenc fája. 

A Paulownia Tomentosa, vagyis a császárfa újabban számunkra is ismerős lehet, hiszen gyakran ültetik gyorsan növő fafajként már Magyarországon is. A smaragdfa még egy lapáttal rátett a császárfa gyors növekedésére és hatalmas leveleire.

Milyen tulajdonságai vannak a smaragdfának?

A smaragdfa lombhullató fa, és egyik kiemelkedő tulajdonsága az óriási méretű levelein kívül, hogy igen gyors ütemben növekszik: az ültetéstől számítva 6 év alatt akár 16 méteresre és 35 cm-es törzsátmérőjűre tud nőni. Lombátmérője akár 10 méter is lehet, ezzel alapvetően közepes méretű fának számít, kiskertekbe azonban már így is elég nagy. Gyökérzete mélyre, akár 9 méterre is lenyúlhat, ami szintén előnyösnek számít társításkor: a mélyből hozza fel maga számára a tápanyagot, és nem a környezetében lévő növények elől szívja el a talaj felszíni rétegeiből. A smaragdfa ezen kívül kivágás után többször is képes újrahajtani a tönkről. 

Egyfajta szuperfáról van tehát szó: gyorsan nő, rengeteg szén-dioxidot dolgoz át oxigénné, valamint képes az erodált vagy homokos talajt megkötni. Faanyaga is használható fűrészáruként, de akár a bútoripar is hasznát tudja venni, hiszen egyenletes textúrájú, sima fát ad. 

Akár tűzifának is megfelelő, ha nem is a legideálisabb kis sűrűsége, könnyűsége miatt: fűtőértéke 4500 kcal/kg. A smaragdfa ellenáll a kártevőknek, sem az élő fát, sem a faanyagot nemigen támadják meg a rovarok. Virága (évente egyszer virágzik) méhlegelőnek, levele és ágai pedig biomasszának vagy brikettnek alkalmasak. Levelei magas proteintartalmúak, így takarmánynak sem utolsó megoldás a levelének ez a típusú hasznosítása. Bioetanolnak ugyanilyen alkalmas a nyesedék és a lomb. Egy olasz hegedűkészítő egy ízben még hegedűt is készített a fájából, bár a habos juharból készült hangszerek minőségét valószínűleg nem tudja túlszárnyalni. A smaragdfa 8 éves korában már kivágható, 0,6 m³-1m³ faanyagot adva. Majd újrahajt…

Egyszóval: rettenetesen sokoldalú, és emiatt sokféleképpen hasznosítható növényről van szó. 

Mik azok a tulajdonságai a smaragdfának, amelyek klímavédelmi szempontból kiemelik a többi fafajta közül? 

Elsősorban a szén-dioxid megkötő képessége és a gyors növekedése teszi alkalmassá a szennyezett légterek megtisztítására, és azok szén-dioxid-tartalmának csökkentésére, de ezekhez az előnyökhöz hozzájárul az is, hogy közepes termetű faként hatalmas zöld felülete a forró klimatikus viszonyokat hűvösebbé tudja “varázsolni” – ez egy városi betondzsungelben nem utolsó szempont. 

Fontos tulajdonsága még, hogy a szélsőséges hidegnek és melegnek egyaránt ellenáll, -25 és +45 Celsius fok között képes túlélni gyakorlatilag mindent. Emiatt elsivatagosodó vidékekre lehetséges bevetni ezt a fafajt, valamint a mély gyökerei miatt homokos vagy erodálódó területeken lehet nagy hasznát venni, hogy gyökérzetével megkösse a talajt. A szelet, a port szintén nagy hatékonysággal fogja meg, pont masszív felépítése, hatalmas lombozata miatt. 

Milyen aggályok merülnek fel a smaragdfa tömeges termesztése kapcsán?

Több aggály is fölmerülhet a smaragdfa tömeges termesztésekor, a neki szánható szabad terület kérdésén kívül is. Az egyik, hogy az eredeti fafaj nem itt őshonos, betelepítése miatt tehát invazív növényként is viselkedhet, agresszív növekedésével és terjeszkedésével elnyomva a hazai fajokat, és erről még nem tudunk biztos adatokat. Hiszen magról remekül terjed, és a sarjhajtások is igen életképesek. Ezzel kapcsolatban tehát még nincsenek hosszú távú tapasztalatok. Megnyugtató azonban, hogy mivel a smaragdfa csodálatos tulajdonságai mellett víz- és tápanyagigényes, nagy valószínűséggel magától nem fog tömegesen szaporodni, ehhez az ember közreműködésére van szüksége. 

A másik dolog pont ehhez kapcsolódik, tudniillik a víz- és tápanyagigényhez. Ennyire gyors növekedésre a semmiből még egy ilyen hibrid fajta sem képes, ezért, különösen a kezdeti időszakban, nagyon is az ember gondoskodására szorul. Úgy tűnik azonban, hogy az egyébként veszélyes hulladéknak minősülő híg sertéstrágyát képes hasznosítani, ezzel két legyet lehet ütni egy csapásra. Ezen kívül egy úgynevezett gyökéritatóval is sikerül a fa vízigényét kielégíteni, és egy átlagos fa vízigényének a szintjére hozni. A gyökéritató ugyanis “csapdába ejti” az esővizet, és fokozatosan szivárogtatja le a gyökérzethez, így tolva ki az esőzések időszakát a növekvő fa szempontjából.

Van egy harmadik aggály is: a többi monokultúrához hasonlóan, még ha a víz-, törődés- és tápanyagigénytől el is tekintünk, a sok egyforma növény hatalmas területeken gyakorlatilag ökológiai sivatagokat hoznak létre (lásd pl. az akácültetvényeket). Még akkor is, ha egy nagyon zöld növényről, egy fáról van szó. Mivel a természetes biodiverzitás szinte semmi esetben nem tud megvalósulni egy ültetvényen, ilyen szempontból a smaragdfa betelepítése inkább ideiglenes szükségmegoldás lehet, mintsem a hosszú távú erdősítés egy módja. 

Milyen tapasztalatok vannak Magyarországon a smaragdfával kapcsolatban? 

A smaragdfa nemesítése is Magyarországon történt, és a Sunwo Zrt. a Balaton közelében, Somogyban telepítette az első smaragdfa-ültetvényt 10 évnyi kísérletezés után. A hibrid fa nem génmódosított, vagyis GMO-mentes fejlesztés. Lehetséges, hogy végül ez lesz a legnagyobb eszköz a karbonsemlegesség elérésében. 

Somogyban, Nagyberény mellett van Magyarország első smaragdfa-ültetvénye, egy befektető tulajdonában. 

A smaragdfát számos ország szeretné kipróbálni, Marokkóban már létesült is egy ültetvény, pozitív eredményekkel, és Szaud-Arábiából is jöttek már látogatók megtekinteni ezt az ültetvényt – mert ez első körben nemigen nevezhető erdőnek.

A számítások szerint 700 ezer hektárnyi smaragdfaültetvény elvileg képes lenne megkötni Magyarország teljes szén-dioxid kibocsátását. Más kérdés, hogy van-e egyáltalán ennyi, erre felhasználható terület. 

Stenszky Cecília I költő, író, pedagógus, valamint a természetközeli élet, a vadon és a könyvek rajongója. Jelenleg szövegíró, irodalmár és mesemondó.