Mi a komposztkazán? Környezetbarát-e vele a fűtés?

A komposztkazán az alternatív fűtési megoldások egyike. Ezzel a módszerrel a hőt nem a fa égése, hanem a szerves anyagok komposztálása hozza létre. A komposztálódás során létrejövő hő felhasználása és megfelelő elvezetése lesz az, ami segíthet felmelegíteni akár egy helyiséget, akár egy meleg vizes rendszert. A komposztkazán megépítése nem bonyolult, de még folyamatban van annak kikísérletezése, hogy hogyan lehet a legjobban kihasználni fűtésre ezt a módszert. Nincs kész, megvehető változat, egyelőre minden ismert komposztkazán házilag elkészítette. Ez azonban azt jelenti, hogy még rengeteg lehetőség van ebben a fajta fűtési módban.

Mi a komposztkazán?

A komposztkazán tulajdonképpen egy olyan, meglehetősen egyszerű rendszer, amely egy hatalmas komposzthalomnak a komposztálódás során keletkező hőjét használja fel épületek melegítésére. A technika nem új, sőt a mai komposztkazánok elődjét is a templomos lovagoknál kell keresni. Egy Jean Pain nevű feltaláló a 20. század derekán a templomos lovagok rejtélyes épületmaradványait vizsgálta, és közben bozótkomposztálással kísérletezett egy hatalmas területen. Így jutott el a mostani komposztkazán elődjéhez. Munkáit sokan kritikával illetik, de kétségkívül nagy szerepe van abban, hogy kísérleteivel utat mutatott egy másfajta fűtési módszerhez. A komposztot amúgy sokan használják üvegházak melegen tartására is: a felszabaduló hő télen is melegíti a kényes növényeket.

A komposztkazán tulajdonképpen szén-dioxid helyett humuszt termel, füst és nyílt láng nélkül alakítja a fát komposzttá. Ha ugyanis egy legalább 10-12 köbméteres komposzthalmot építünk, amelyben megfelelő szén-nitrogén arányban vannak a szerves anyagok, akkor a komposzthalom hónapokig képes fenntartani a belsejében az 50 vagy akár a 60 Celsius fokot. Ezzel direkt hőt is termel, ha pedig egy csővezetéket telepítünk a belsejébe, akkor a csőben keringő vizet a komposzt felmelegíti, és innen csak a fantázia szab határt a felhasználásnak.

Hogyan épül föl, hogyan működik?

A komposztkazán építése során a leendő komposztba spirálisan egy csőrendszert építenek bele, amelyet a komposzt a rothadási folyamatok során felmelegít. Így a csőben lévő vizet egy szivattyúval keringetve egy alacsony hőfokú fűtőrendszert lehet készíteni. Itt szükséges tehát egy szivattyú, valamint egy szabályozó rendszer, amellyel tetszés szerint automatizálva vagy kézileg állítva lehet szabályozni a víz keringését, vagyis hogy megadott időpontban ki- vagy bekapcsolja a szivattyút. Még jobb megoldás a szabályozás mellett a vezérlés, amikor a csőrendszerben lévő víz sebességét fokozzuk. Ebben az esetben ugyanis nem hirtelen vonja el a hőt a komposztból a cső, csökkentve annak a hatékonyságát, hanem egyenletesen veszi ki a hőt a csőben kifelé áramló víz. 

Ezt a rendszert, amely a komposzt hőjét vezeti ki, rá lehet kötni padlófűtésre vagy falfűtésre. Radiátoros fűtésre magasabb hőmérsékletű vizet szoktak használni, így a 35-45 fokos víz, amelyet a komposztkazán termel, inkább rásegítésre jó cserépkályha mellé. 

Mik a komposztkazán előnyei?

A komposztkazánnak sok előnye van, különösen akkor, ha adottak a feltételek: van elegendő szerves anyag, amellyel a komposztot táplálni lehet, és van, amit fűtsön. Ez talán furcsán hangzik, de ha nincs végiggondolva, akkor nem éri meg építeni még akkor sem, ha egyébként termeli a meleget, amit ki lehetne használni.

Ha viszont van mivel táplálni, jó a rendszer és hatékonyan ki tudjuk használni a felmelegített meleg vizet, akkor több szempontból is arany életünk van. 

Először is: van meleg víz, akár padlófűtésre, akár hétvégi ház meleg vizére, akár a fóliasátorban piruló paradicsomok melegítésére használjuk. Másodszor: a melléktermék értékes humusz, amelyet visszajuttathatunk a földbe, tovább növelve annak termékenységét. Nem kell boltból virágföldet venni, nem kell különösebben műtrágyát venni a kis- vagy nagy kertünkbe: a komposztból készülő humuszról hosszú ódákat lehetne zengeni, de elég annyi, hogy a komposztkazán esetében még a melléktermék is aranyat ér. 

Előny még az is, hogy nincs hátrány: úgy termel hőt a biomasszából, hogy az anyag széntartalma nem ég el, nincs füstje – ily módon a levegőt sem szennyezi. 

Környezetbarát-e a fűtés a komposztkazánnal? 

Abszolút. Ez is zöldenergia. Mivel a komposztálás természetes folyamat, és a végeredmény is újra felhasználható, maga a komposztálás a körforgás része: a hulladék humusszá válik, és az ember csupán a felszabaduló hőt “csapolja le” a maga hasznára. Nincs füst, nincs szén és hamu, az anyag, amely a hőt termeli, hasznos módon, humuszt termelve kerül vissza a körforgásba, kiegészítve és működővé téve többek között a fenntartható táplálkozást.

Komposztkazán készítése

A komposztkazán építése házilag megoldható, de nem árt, ha van valaki a készítők között, aki műszaki érzékkel rendelkezik, és persze az elméleti tudás is szükséges hozzá. Ha megvan minden alapanyag, akár egy nap vagy egy hétvége alatt is össze lehet állítani a komposztkazánt. 

Előkészületek, szükséges anyagok, eszközök

Szükség van először is egy jó nagy helyre: ez a komposzt mintegy tízszer akkora, mint egy átlagos kerti komposzt, hiszen 10-12 köbméterről van szó. A komposzthoz megfelelő szén-nitrogén arányú szerves anyag, levegő és nedvesség szükséges. Forgatni viszont nem lehet majd. 

A lebontó baktériumok számára az az ideális, ha a C:N arány 20:1 vagy 30:1. A leggyakoribb anyagok, amellyel később utána lehet tölteni a komposztot (hiszen a komposzt folyamatosan komposztálódik, és időről időre karban kell tartani, a következők: újságpapír, kartonpapír, szalma, fűrészpor, száraz levél, friss nyesedék. Ezek szén-nitrogén aránya változó. 

Egy 12-15 köbméteres komposztkazánhoz például a következő összetevőkre van szükség: 

10m³ faapríték, 

2 m³ érett ló- vagy marhatrágya, 

2 m³ kerti apríték (falevelek, fűnyesedék, konyhai hulladék, akár emberi trágya), 

valamint mintegy 8 talicska érett komposzt (ez segít beindítani a folyamatokat a benne lévő baktériumokkal). 

Ezen kívül szükségünk lesz nagyon sok esővízre vagy más élő vízre. Olyan állagúnak kell majd lennie a kész komposztnak, mint egy nem csöpögő, de vizes szivacs. 

Szükség van ezen kívül magára a csőrendszerre, valamint egy erős rácsra, amellyel körbekerítjük a komposzthalmot. A hővezető cső 200 m hosszú legyen, 20 mm átmérőjű padlófűtéscső. 

Áztatás

A faaprítékot szükséges használat előtt beáztatni, hogy minél több vizet felvegyen. Ha túl száraz a kupac, nem indul be a komposztálási folyamat, és nem termel hőt. Miután a nedves és a száraz összetevőket előkészítettük, jöhet a rétegzés.

Rétegzés – összeállítás

A rétegzés maga a komposzt összerakása, s a csőrendszer beletétele. Mivel ekkora tömegű anyagot nehéz homogénre összekeverni, érdemes rétegezni, felváltva tenni az alapanyagokat. A hővezető csőt spirál alakban kell behelyezni a komposzthalom közepébe, hogy minél több hőt fel tudjon venni. A légtelenítőket a rendszer tetejére kell majd tenni. A spirál 20 cm távolságban van egymás fölött. A csővégeket az osztóra kell kötni az utolsó spirál felhelyezése után. Ha kész van, akkor a rendszert vezetékes vízzel fel kell tölteni, légteleníteni, majd nyomás alá helyezni (1,5-2 bar). 

Karbantartás

Időről időre érdemes megnézni a hőmérsékletet, megvizsgálni a nedvességtartalmat, és légteleníteni, valamint a komposztot utántölteni szerves anyaggal, ha szükséges. Ami persze elromolhat, az el is fog romlani, ez leginkább a csövek csatlakozási pontjaira, illetve a mechanikus részeire vonatkozik. El kell telnie egy kis időnek, mire a bomlás megindul, és hő kezd termelődni, de a megépítés után nem sokkal már tapasztalhatjuk a komposztkazán működését. 

Stenszky Cecília I költő, író, pedagógus, valamint a természetközeli élet, a vadon és a könyvek rajongója. Jelenleg szövegíró, irodalmár és mesemondó.