Tartalom
Szinte nem akad a Földön olyan természetes állóvíz, melyet nem érint az algavirágzás problémája. Pontosan mi is ez a jelenség? Miért veszélyes és káros, ha önmagában az alga egészséges és nélkülözhetetlen része a vízi világnak? És mit lehet tenni annak érdekében, hogy az algavirágzás mértéke csökkenjen?
Az algák az eukarióta (sejtmaggal rendelkező) élőlények csoportjába tartoznak, és közel 25 000 fajuk ismert. Egy részüknek elengedhetetlen szerepe van a vízi élővilágban, több algafaj, például az úgynevezett tengeri moszatok csoportja emberi fogyasztásra alkalmasak, és magas a vitamin- és ásványianyag-tartalmuknak köszönhetően kifejezetten egészségesek.
Ugyanakkor ezek az élőlények túlságosan elterjedhetnek vizeinkben, így már káros hatással is lehetnek a környezetre, illetve az emberi szervezetre. Egyik fajuk külsőre nagyon hasonlít a cianobaktériumokhoz, épp ezért a mai napig kékalgaként is ismertek. Valójában azonban a kékalga a prokarióták családjába tartozik, amelyek nem rendelkeznek valódi sejtmaggal. Mindkét élőlénycsoport képes azonban a fotoszintézisre, melynek révén egyes tagjai ebben a folyamatban túlszaporodnak. Miközben tömeges elszaporodás megy végbe, felborul az az egyensúly a vizekben, ezt nevezzük „algavirágzásnak”. Ez ránézésre nagyon hasonló a kétféle élőlény esetében, épp ezért a tudományos körökben végzett vizsgálatok, kísérletek és megfigyelések során egyszerre tanulmányozzák, hogy miként zajlik le a folyamat a kétféle élőlény esetében.
Mi az az algavirágzás?
Algavirágzásnak azt nevezzük, amikor az algák vagy a cianobaktériumok elszaporodnak. Az algavirágzáshoz egy bizonyos hőmérséklet és egy bizonyos mennyiségű, vízben lévő növényi tápelem – főként foszfor és nitrogén – együttes jelenléte szükséges. Ilyenkor a természetes vizek elszíneződnek: kékes-zöldesre, vöröses-sárgásra vagy barnás árnyalatúra váltanak. Messzebbről különös, lenyűgöző látványnak tűnhet mindaz, ami a szemünk elé tárul, közelebbről azonban az algavirágzás egészen kiábrándító tud lenni, ugyanis a folyamat kísérőjelenségei a kellemetlen szagok és ízek.
Mely területeken, tavakban jellemző?
A tengerekben, óceánokban elsősorban az algák a felelősek a jelenségért, míg a legtöbb esetben az édesvízi tavakban a kékalgaként ismert cianobaktériumok állnak a jelenség mögött. Évtizedek óta vissza-visszatérő probléma a Balaton nyugati részén, nyáron és ősz elején megjelenő virágzás, mellyel kapcsolatban a szakemberek folyton attól tartanak, hogy az egész élővizet ellepi – voltak is olyan évek, amikor volt erre példa. Ilyenkor leginkább a kékalga, másrészt a nyurga fecskemoszat (Ceratium furcoides) és a páncélos ostoros moszat (Dinoflagellata) lepi el a tavat. A zöldalga egy világszerte ismert, problémát jelentő invazív faj, mely Dél-Amerika több állóvízében már visszafordíthatatlan károkat okozott. A helyzet féken tartására a Balaton-parti települések a fürdőhelyeken havi rendszerességgel végeznek vízminőséget ellenőrző vizsgálatokat.
Az algavirágzás okai
Az algavirágzás elsődleges oka a túlzott szervetlenanyag-terhelés, mely a 20. század közepén jelent meg, és azóta csak fokozódott. Elsősorban a vízszennyeződés: a különböző műtrágyák, foszfátalapú mosószerek használata idézi elő a folyamatot. A mindennapi életben egyre fokozódó jelenlétük miatt megnövekedett a foszfor- és a nitrogénkoncentráció. Ez előnyös a tápanyag szempontjából egyes növények, köztük az algák, illetve cianobaktériumok számára is, de az algák elszaporodása számos negatív következménnyel jár. A folyamatban a klímaváltozás is nagy szerepet kap, ezen túlmenően a különböző felmérések és vizsgálatok azt mutatják, hogy az algavirágzás hátterében számos, tavanként változó tényező is áll.
Csak azok a tavak mentesülhetnek ettől a problémától, melyeknél olyanok a környezeti körülmények, hogy ez a változás nem befolyásolta annyira az ott tapasztalható hőmérsékletet, hogy elérje azt a szintet, amely már kedvez a virágzásnak.
Milyen következményei vannak az algavirágzásnak?
Az alapvetően nagyon sok egészséges, emberi fogyasztásra alkalmas alga mérgező is lehet, ha nem megfelelően jut be a szervezetbe. Többek között az ivóvízben is elszaporodhat, ha nem megfelelően ellenőrzött, szűrt vízről van szó, illetve, ahol a rendszer-vezetékek kapcsán nem tartják be a megfelelő előírásokat. 2014-ben az Ohio állambeli Toledóban, 2016-ban és 2018-ban pedig Floridában vált ihatatlanná a csapvíz a jelenség miatt.
Ott, ahol az algavirágzás megjelenik, szélsőséges oxigénfeltételek teremtődnek, és ezek között a körülmények között mérgező anyagcseretermékek keletkeznek, melyek adott fajtól függően különböző élőlénycsoportokra lehetnek veszélyesek. Egész fajok tűnhetnek el, például az alaszkai sarki csérek jelentős mennyiségben pusztulnak el a táplálékláncon keresztül a szervezetükbe kerülő toxinok miatt.
A toxikus hatást az ember a saját bőrén is megérezheti, egyes esetekben az algavirágzás bőrkiütésekhez, szemirritációhoz vezethet. Ha nagyobb adagot nyelünk véletlenül a vízből, akkor nagy eséllyel hasmenés lesz a következménye. Ha már mindenképpen meg akarsz mártózni az elalgásodott vízben, akkor a fürdőzés után zuhanyozz le, mielőtt kihevernél a napra. Amennyiben az ivóvíz rendszeres lakóivá válnak az algák, és rendszeresen fogyasztasz belőle, az akár életveszélyes mérgezéshez is vezethet.
Ez a természeti jelenség tehát káros az élő környezetre, a vízre, az emberi egészségre, a rekreációs tevékenységekre és a mezőgazdaságra, ráadásul visszaveti a helyi turizmust is: egyre kevesebb embernek van kedve olyan vízparton nyaralnia, ahol a virágzástól nyálkás vízben kellene lehűsítenie magát a kánikulában.
Mit lehet tenni az algavirágzás mértékének csökkentéséért?
Tudatosabb zöldgondolkodásra van szükség a mindennapi életben: jobban oda kell figyelni arra, hogy miként tudjuk személyesen, a saját háztartásunkban, napi rutinunkban, szokásainkban csökkenteni a szervetlenanyag-terhelést.
A Föld szinte minden természetes vizében jelen van ez a probléma, ami alapvetően a nyári időszakot érinti. A már fennálló szennyezettség esetén sok esetben az a megoldás, hogy fizikai módszerrel távolítják el az algákat, általában vegyszert használva hozzá, ami tovább fokozza a környezeti károkat. A réz-szulfát vagy más algaölő szerek magukat az élő sejteket számolják fel és nem a toxinokat, melyek így még veszélyesebbek.
A jövő azonban tartogat némi reményt: egyre több az olyan alkalmazott biomanipulációs, komplex eljárás, amely úgy vet gátat a túlburjánzásnak, hogy a kevéssé ártalmas fajok elszaporodását idézi elő.
Nagy Tímea – birge – | A kis- és középvállalkozások marketing szövegírója, lelkes környezetvédő, igazi természetrajongó. “A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket.”
Vélemény, hozzászólás?