Mi a BPA? Miért lehet káros? Miben van, miben nincs BPA?

A BPA egyike azoknak a rövidítéseknek, amelyeket létfontosságú lenne ismerni, mégis kevesen hallottak róla. Egy olyan szóösszetétel, amely a modern vegyipar eredménye és bár alapvetően hasznos jószág, olyan, mint a ló: hasznosnak hasznos, csak ne jusson a szervezetünkbe.

Mivel világszerte évente több millió tonnányit használnak el belőle és mert hatással van az életünkre, ideje jobban megismerkednünk a BPA-val és megtudni hogyan bánjunk vele, illetőleg mennyire bánjunk vele óvatosan.

Mi az a BPA?

A BPA vagy „biszfenol A” az 1950-es évek óta a műanyag- és gyantagyártás szerves részét képező, kulcsfontosságú ipari vegyi anyag. Ez a színtelen szilárd anyag, amely a legtöbb szerves oldószerben oldódik, (a vízben igen rosszul) fenol és aceton kondenzációjával jön létre.

2022-ben a globális BPA-termelés megközelítőleg 10 millió tonnára emelkedett. A BPA túlnyomórészt a polikarbonátgyártásban szolgál komonomerként, összfelhasználásának 65-70%-át ez teszi ki. A BPA 25-30%-a a különböző epoxi- és vinilésztergyanták gyártása során kerül felhasználásra, míg a fennmaradó nagyjából 5%, a nagyteljesítményű műanyagokat javítja, valamint adalékanyagként jelenik meg többek között a PVC-ben, a poliuretánban, és a hőpapírban is. A közkeletű tévhitek ellenére a BPA nem valami lágyítószer.

A mai piacon egyre feltűnőbb a „BPA-mentes” címkék terjedése a műanyag termékeken. Ez a jelölés azért fontos, mert a BPA-t széles körben használják az élelmiszer-tartó eszközökben (ételhordókban, tányérokban, poharakban), valamint cumikban, cumisüvegekben és vizes palackokban is.

A BPA-mentes felirattal ellátott címkék segítenek felismerni és észrevenni az ipar biztonságosabb alternatívák felé történő elmozdulását, ami egyébként hűen tükrözi a fogyasztók növekvő tudatosságát és az olyan termékek iránti igényt, amelyek nem tartalmazzák ezt a vitatott vegyi anyagot. A BPA-mentes termékek felé való elmozdulás jelentős lépés a biztonságosabb fogyasztási cikkek gyártása és a közegészségügyi szempontok figyelembevételének előmozdítása felé.

A BPA rövid története

A biszfenol A-t először Alekszandr Dianin orosz kémikus azonosította 1891-ben. 1934-ben az I.G. Farbenindustrie vegyészei sikeresen kombinálták a BPA-t epiklórhidrinnel, ami a svájci DeTrey Freres és az amerikai DeVoe and Raynolds által kifejlesztett epoxigyantákhoz vezetett.

Ez a kutatás megalapozta a BPA széles körű használatát az epoxigyantákban és a polikarbonát műanyagokban – ebben pedig 1958-ban az olyan nagyvállalatok, mint a Mobay, a General Electric és a Bayer elsőnek számítottak.

Az 1930-as évek elején Edward Charles Dodds brit biokémikus a BPA-t mint mesterséges ösztrogént vizsgálta, de azt tapasztalta, hogy lényegesen gyengébb, mint az ösztradiol, az elsődleges természetes női nemi hormon.

Dodds később kifejlesztette a dietilstilbesztrolt (DES), ami egy szintetikus ösztrogénféle, és amelyet nőknél valamint állatoknál egyaránt használtak mindaddig, amíg 1971-ben az embereknél majd 1979-ben az állatoknál be nem tiltották azt, kiemelten rákkeltő kockázatai miatt. A BPA-t ezért sem használták soha gyógyszerként.

Hogyan állítják elő a BPA-t?

Amikor a biszfenol A-t (BPA) fenol és aceton közötti kondenzációs reakcióval szintetizálják, katalizátorként gyakran sósavat használnak. Ez a reakció-típus, amely során két mól fenol és egy mól aceton párosul, évente két-három millió tonna BPA-t eredményez világszerte. A kereskedelmi BPA-gyártás során hagyományosan erős ásványi sav, például sósav használata volt a bevett gyakorlat.

A sósav erősen korrozív jellege miatt azonban igen költséges, ugyanis a sósav okozta korróziónak kiemelten ellenálló anyagokat kell használni az üzem infrastruktúrájának kialakításához. Ráadásként az eljárás során keletkező szennyvíz komplex kezelést is igényel, ami magában foglalja egyrészt a sav mésszel történő semlegesítését, valamint a kalcium kicsapását és a további biológiai kezelést a környezeti biztonság biztosítása érdekében.

E kihívások megoldására az iparág egyre inkább kationcserélő gyantákat alkalmaz alternatív katalizátorként. Ez az innováció jelentősen csökkenti a berendezések korrózióját és racionalizálja a gyártási folyamatot.

A tiol-csoportokat tartalmazó komponensek beépítése amellett, hogy növelheti a BPA-gyártás hatékonyságát és hozamát a környezeti hatásokat is jelentősen mérsékli és a BPA-gyártás gazdasági életképességét is javítja azáltal, hogy csökkenti a drága anyagok és a kiterjedt szennyvízkezelő létesítmények szükségességét. A kationcserélő gyanták felé való elmozdulás jelentős előrelépést jelent a BPA fenntarthatóbb és hatékonyabb előállításában.

Milyen termékekben van jellemzően BPA?

A biszfenol A (BPA) mint ahogyan azt már érintettük, egy olyan vegyi anyag, amely általában polikarbonátokban és epoxigyantákban található. A polikarbonát műanyagokat széles körben használják az élelmiszerek és italok tárolására szolgáló tartályok készítése során, beleértve a vizes palackokat és a különböző fogyasztási cikkek tároló dobozait is.

Az epoxigyantákat fémtermékek, például konzervdobozok, palackok kupakjai és vízvezetékek belső felületének bevonására használják. Ezenkívül egyes fogászati tömítőanyagok és kompozitok is tartalmaznak BPA-t.

Az 1960-as évek óta a BPA-t robusztus és tartós műanyagok előállítására használják, főként az élelmiszer-csomagoláshoz (ételhordókhoz, tárolódobozokhoz) és a különböző háztartási konyhai eszközökhöz.

Hogyan kerülhet a szervezetünkbe BPA?

Jelenleg már a lakosság több mint 90%-ának van bizonyos mennyiségű BPA a szervezetében, elsősorban a BPA-tartalmú edényekben tárolt élelmiszerek fogyasztása révén. A BPA-expozíció vagyis bevitel ugyanis nem csak a levegő és por közvetítésével, de a különböző folyadékok által is megtörténhet.

Régebben ráadásul a BPA a cumisüvegekben és a tápszeres dobozokban is elterjedt volt. A nyilvános viták miatt a csecsemőknek szánt cumisüvegek és poharak hat nagy gyártója kivonta a BPA-t az Egyesült Államokban értékesített termékekből, és számos csecsemőtápszer-gyártó követte ezt a példát.

Az Egyesült Államok Egészségügyi Minisztériuma szerint a játékok általában nem tartalmaznak BPA-t, bár egyes cumiknál előfordulhat, hogy a kemény külső pajzs-szélben, fogantyúban sajnos van BPA és csak a cumi rész a BPA mentes. A BPA élelmiszerekbe és italokba való beoldódásával kapcsolatos aggodalmak olyan kutatásokat indítottak el, amelyek a BPA-expozícióból eredő lehetséges egészségügyi kockázatokra utalnak.

Hogyan szivárog ki a BPA a műanyagból?

A BPA-alapú műanyagok gyártásakor a BPA-molekulák többsége kémiailag kötődik a műanyaghoz. Idővel azonban a műanyag lebomolhat, és a BPA kioldódhat, különösen az élelmiszer-tároló tartályokból és a vizes palackokból.

A víznek és hőnek való kitettség, például amikor egy műanyag palackot mosogatógépben mosogatunk, a hidrolízisnek nevezett folyamat révén a BPA-polikarbonátokban lévő kémiai kötések lebomlását okozhatja. Ez a lebomlás a BPA-polikarbonátokban más műanyagokhoz, például a polietilénhez képest – egyedi szerkezetük miatt – könnyebben megy végbe.

A hidrolízis során a műanyag molekuláris szinten lebomlik, és kis mennyiségű BPA-t bocsát ki a környezetbe. Egy tanulmányban a kutatók felfedezték, hogy egy polikarbonát palack kimosása 0,2-0,3 milligramm BPA-t szabadíthat fel literenként. Hogy ezt perspektívába helyezzük, ez a mennyiség több százszor kisebb koncentrációjú, mint az ivóvízben található olyan gyakori ásványi anyagok, mint a kalcium és a nátrium.

Milyen egészségügyi károkat okozhat a BPA?

A BPA-expozíció jelentős egészségügyi aggályokat vet fel, különösen a termékenység, a különböző anyagcsere-betegségek és a rák kockázatát illetően.

Bár a hivatkozott tanulmányok és felmérések jellemzően nemi kategóriák szerint osztályozzák az adatokat, fontos felismerni, hogy az adatok inkább általános érvényűek, így akik igénylik, személyre szabott tanácsadást vagy egészségügyi szakemberrel való konzultációt is kérhetnek az érintettségük, vagyis a BPA hatásainak való kitettségük pontos megállapításához.

A BPA termékenységre gyakorolt hatása

A BPA, egy fito-ösztrogén, az ösztrogént utánozza, és az ösztrogénreceptorokhoz kötődhet, ami gyulladáshoz és oxidatív stresszhez vezet, károsítva a sejteket. Ez mind a férfiak, mind a nők esetében jelentősen befolyásolhatja a termékenységet.

Az ezirányú kutatások a BPA-val kezelt víznek kitett hím egereknél alacsonyabb tesztoszteronszintet, csökkent spermiumminőséget és a meddőség megnövekedett előfordulását mutatták ki. Nőstény egereknél a BPA-expozíció csökkentette a termékenységet azáltal, hogy csökkentette az ösztradiolszintet és az egészséges petesejtek számát, valamint romlott a megtermékenyített petesejtek beágyazódásának képessége is.

Ez a BPA expozíció „korai érést” is okozhat, ami idő előtt öregíti a női reproduktív rendszert, és olyan állapotokhoz kapcsolódik, mint az endometriózis és a policisztás petefészek szindróma (PCOS). Bár ezek az eredmények önmagukban is igen jelentősek, további immár humán vizsgálatokra is szükség van az említett hatások megerősítéséhez.

A BPA kapcsolata az elhízással, a szívbetegséggel és a 2-es típusú cukorbetegséggel

A BPA okozta gyulladások és az oxidatív stressz hatásait a kutatások ma már az elhízással, a szívbetegségekkel és a 2-es típusú cukorbetegséggel is összefüggésbe hozzák.

A különböző hormonreceptorokhoz kötődve a BPA ugyanis elősegíti a zsírfelhalmozódást és károsítja a mitokondriumokat, ami sejtszintű krónikus gyulladásokhoz vezet a szervezetben. Ez az immunválasz megzavarja a testsúly, az étvágy és a hormonszint szabályozását, növelve ezen anyagcsere-betegségek kockázatát.

Egyéb egészségügyi aggályok a BPA kapcsán

A termékenységi problémákon túl a BPA-expozíció születési rendellenességekkel és gyermekkori egészségügyi problémákkal is összefüggésbe hozható. A BPA átjuthat a méhlepényen és bekerülhet az anyatejbe, befolyásolva az embrionális és magzati fejlődést, mivel a fejlődő magzatok nem tudják lebontani a BPA-t.

Bizonyított, hogy a méhen belüli magas BPA-szint megváltoztathatja a génexpressziót, ami később elhízáshoz és különböző anyagcsere-betegségekhez vezethet. A BPA-expozíció bizonyos rákos megbetegedésekkel is összefüggésbe hozható, beleértve a petefészek-, mell-, prosztata- és vastagbélrákot.

Emellett a kémcsöves vizsgálatok azt mutatják, hogy a szervezet magas BPA szintje csökkentheti a kemoterápiás gyógyszerek hatékonyságát. Ezen eredmények ellenére további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy teljes mértékben megértsük a BPA emberi egészségre gyakorolt hatását. És akkor még a mikro-műanyagokról nem is beszéltünk.

Honnan tudhatom, hogy egy termék BPA-mentes?

A gyártási folyamatok összetevőinek és szimbólumainak megértése kulcsfontosságú a BPA-mentes műanyag termékek azonosításában. Szerencsére könnyen megállapíthatod a műanyagaid BPA-tartalmát, mutatjuk, hogyan!

Ellenőrizd a gyanta kódokat

Minden műanyag tárgyon található egy gyanta-azonosító kód, amit gyakran újrahasznosítási szimbólumnak is neveznek. Ez a kód egy szám, ami egy nyilakból álló háromszögben található, és általában a tárgy alján helyezkedik el, jelezve annak műanyag típusát.

Azok a műanyagok, amelyeken „3” (polivinil-klorid, vagy PVC) és „7” (egyéb vegyes műanyagok) szerepel, gyakran tartalmaznak BPA-t. Fontos azonban megjegyezni, hogy a „7” kategória széleskörű, és nem minden ilyen jelölésű termék tartalmaz BPA-t.

Keresd a BPA-mentes címkéket

A gyártók gyakran hangsúlyozzák a „BPA-mentes” címkéket termékeiken, hogy biztosítsák a vásárlókat a BPA hiányáról. Bár nem kötelező, ezek a címkék segíthetnek a biztonságosabb termékek kiválasztásában. Mindig ellenőrizd a termék címkéit vagy az élelmiszerek csomagolását a BPA jelenlétére (vagy épp a BPA mentességre) vonatkozó egyértelmű jelzésekért!

Vedd figyelembe az anyagot

A BPA-t gyakran használják epoxigyanták és polikarbonát műanyagok gyártásához. Az anyag típusának ismeretében becsülhető a BPA-tartalom. Az olyan tárgyak, amelyek polipropilénből (kód „5”), polietilénből (kód „1”) vagy polietilén-tereftalátból (szintén kód „1”) készültek, általában BPA-mentesek.

Újrahasznosítási kódok részletesen

Ezek az azonosítási kódok segítenek okosabban választani a műanyagtermékek között a mindennapokban, ezáltal egészségesebb és tudatosabb életmódot élhetsz. A megszerzett tudás birtokában biztos lehetsz benne, hogy választásaid pozitívan hatnak a te egészségedre és a Földünkre is.

1. PET (Kód 1). A polietilén-tereftalát, amelyet élelmiszer-tárolók és italos palackok készítéséhez használnak, BPA-mentes és könnyen újrahasznosítható.
2. HDPE (Kód 2). A nagy sűrűségű polietilén, amely tejes kannákban és mosószeres flakonokban található, tartós, vegyszerálló és BPA-mentes.
3. PVC (Kód 3). A polivinil-klorid, amely csövekben és padlóburkolatokban található, gyakran tartalmaz BPA-t és más káros vegyi anyagokat. A BPA elkerülése érdekében az ilyen kódú termékeket ne használj!
4. LDPE (Kód 4). Az alacsony sűrűségű polietilén, amelyet műanyag zacskókban és zsugorfóliákban használnak, általában biztonságos és BPA-mentes, megfelel élelmiszer-tárolásra.
5. PP (Kód 5). A polipropilén, amely élelmiszer-tárolókban és gyógyszeres flakonokban található, BPA-mentes és hőállósága miatt ismert.
6. PS (Kód 6). A polisztirol, amely eldobható élelmiszertálcákban és habcsészékben található, általában BPA-mentes. Azonban kerüld a forró ételekhez vagy italokhoz való használatát a vegyi anyagok kioldódásának elkerülése érdekében.
7. OTHER (Kód 7). Ez a kategória különféle polimereket tartalmaz, amelyek nem tartoznak a többi hat kategóriába. Néhány ilyen kódú műanyag tartalmazhat BPA-t, ezért tanácsos a gyártótól további információt kérni a termék biztonságosságáról.

Hogyan kerülhetjük el, hogy BPA kerüljön a szervezetünkbe?

10 Hatékony Tipp a BPA Kitettség Csökkentésére

1. Válassz műanyagmentes élelmiszereket. Részesítsd előnyben a boltokban a műanyag csomagolás nélküli élelmiszereket, hogy minimalizáld a BPA kitettséget.
2. Használj biztonságos tárolóedényeket. Tárold a maradékokat üveg vagy rozsdamentes acél edényekben, műanyag helyett, hogy elkerüld a BPA szennyeződést.
3. Okosan fagyassz. Válaszd az újrahasználható szilikon zacskókat vagy üvegedényeket a műanyag zacskók vagy tartályok helyett, hogy csökkentsd a BPA kioldódást.
4. Kerüld a műanyag mikrózást. Soha ne mikrózd az ételeket műanyag edényben. Tedd át őket kerámia vagy üveg edénybe melegítés előtt, hogy megakadályozd a BPA kioldódását az ételedbe.
5. Cseréld le a jégkockatartókat. Használj rozsdamentes acél vagy szilikon jégkockatartókat a régi műanyag helyett, hogy megszüntesd a BPA kockázatot.
6. Igyál okosan. Cseréld le a műanyag palackokat csapvízre vagy házilag készített szénsavas vízre a SodaStreammel, és kerüld a műanyag csomagolású szénsavas italokat.
7. Válassz BPA-mentes konzerveket. Vagy ha erre nincs módod, mindig öblítsd le a konzervekben található alapanyagokat fogyasztás előtt, a konzervdobozokban ugyanis lehet BPA „bélés”.
8. Válassz biztonságos babaüvegeket. Használj rozsdamentes acélból vagy szilikon védőborítású üvegből készült baba-üvegeket, hogy elkerüld a műanyag üvegekből kioldódó BPA-t.
9. Részesítsd előnyben a nem-toxikus menstruációs termékeket. Keresd az olyan újrahasználható, műanyagmentes menstruációs termékeket, mint például menstruációs alsónemű, az újrahasználható betétek vagy a menstruációs kehely, hogy minimalizáld a BPA kitettségedet.
10. Óvatosan a műanyagokkal. Ha mindenképpen muszáj műanyagot használnod, válassz 1, 2, 4 és 5 újrahasznosítási kódú műanyagokat, mivel ezek általában kevésbé mérgezőek. Kerüld a 3-as és 7-es kódú műanyagokat.

Dr. Rónay P. Tamás | Korábbi egyetemi oktató, tartalom specialista. Főként humán, illetve természettudományos cikkeket ír. Otthonosan mozog az okostechnológiák és megújuló erőforrások, zöld technológiák világában.