Az európai energiaválság jelenlegi és jövőbeli helyzete

Az európai energiaválság kirobbanása évek óta borítékolható volt, csak azt nem tudta senki, hogy pontosan mi is fogja megadni a végső lökést és mi lesz a megoldása. Az európai energiaválság ugyanis nem a semmiből jelent meg, és önmagában a 2022-ben újult erőre kapó Orosz-Ukrán háború sem lett volna elegendő hozzá.

Az európai energiaválság ugyanis egy igencsak összetett kérdés, számos tényezővel: a globális kereslet helyreállása, a kulcsfontosságú források korlátozott kínálata, Európa gázimporttól való függősége, a hideg időjárás miatt megnövekedett fogyasztás és az Orosz-Ukrán háború kombinációjának eredménye.

Hogy mi a megoldás? Egy mondatban: a politikai intézkedések és az üzemanyagforrások diverzifikálása segíthet a válság kezelésében és Európa stabilabb energiaellátásának biztosításában. Nézzük meg ezt alaposabban kifejtve.

Hogyan alakult ki az európai energiaválság?

Az európai energiaválság nem a háború miatt alakult ki – és ez kifejezetten lényeges tényező, mert az olajvállalatok pont erre hivatkozva hoztak össze annyi profitot egy év alatt, ami több európai ország bruttó hazai össztermelését is felülmúlja. De erről kicsit később.

A Világgazdasági Fórum szerint a válsághoz vezető kulcsfontosságú tényezők közé tartozik:

1. a földgáz iránti globális kereslet erőteljes fellendülése,
2. Európa gázimportra való támaszkodása,
3. a karbantartási problémák miatt korlátozott norvégiai gázellátás,
4. valamint a hideg időjárás miatt 2021 elején megnövekedett gázfogyasztás, és
5. további tényező Oroszország korlátozott gázértékesítése az azonnali piacon.

Hogy jutottunk el idáig?

Mindezek egyik előzménye, hogy 2020-ban a földgáz iránti kereslet 1,9%-kal csökkent a világjárvány idején bekövetkezett energiafelhasználási változások és az északi féltekén tapasztalt enyhe tél miatt.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) előrejelzése szerint azonban a földgáz iránti kereslet 2021-ben 3,6%-kal esett vissza, és 2024-re 7%-kal meghaladhatja a járvány előtti szintet, ha a keresletet nem szabályozzák.

Az IEA, még a háború előtt, ambiciózusabb politikát sürgetett, valamint azt, hogy Oroszország küldjön több gázt Európába a válság enyhítése érdekében. 2022-ben aztán kiderült, mennyire jó ez az ötlet. Röviden: borzalmas ötlet volt.

Az európai gáztermelés is csökkenőben van, mivel több északi-tengeri gázlelőhely kimerülőben van, és számos hollandiai gázmező, például a groningeni, 2022 közepén bezárásra várt. Emiatt Európa egyre inkább a gázimporttól kezdett függeni, elsősorban Oroszországból és Norvégiából.

A korábban említett tényezőkön kívül más okok is hozzájárultak az európai energiaválsághoz.

Kisebb mértékben, ám átmenetileg csökkent a szélenergia-termelés Európában, nagyobb mértékben pedig az atomerőművek bezárása eredményezte, hogy a villamosenergia-termelés terén is egyre inkább a gázra támaszkodik a kontinens. Ezenkívül a magas energiaárak jelentős szerepet játszottak a kereslet csökkenésében, különösen a gázintenzív ipari ágazatokban.

A válság kezelésében a szakpolitikai változások is alapvető fontosságúak voltak. Például felismerve azt, hogy a növekvő energiaéhséget csak több energiatermeléssel lehet kielégíteni biztonságosan (hiszen az EU-n kívüli import rossz kezekben akár zsarolási potenciállá is válhat), a szél- és napenergia-kapacitás rekordméretű bővítése hozzájárult ahhoz, hogy a villamosenergia-termelésben csökkenjen a gáztól való függőség.

A kormányok olyan intézkedéseket is végrehajtottak, mint a megújuló energiaforrások támogatási rendszerei, a lakásfelújításokra és a hőszivattyúk telepítésére nyújtott támogatások és kedvezményes hitelek, valamint a magatartásváltozást ösztönző kampányok.

Milyen közvetett és közvetlen gazdasági, politikai hatásai vannak az európai energiaválságnak?

Az európai energiaválság egyre jelentősebb hatással van a gazdaságra és a társadalomra. Ami eddig sokaknak inkább idealisták rémisztgetésének tűnt („túlságosan függünk az orosz gáztól”, „túl sok áramot fogyasztunk”, „nem termelünk elég áramot megújuló erőforrásokból” és így tovább), azt most mindenki közvetlenül a saját bőrén tapasztalja meg.

A magas energiaárak a vállalkozások és a háztartások számára megnövekedett költségeket eredményeztek, és amíg nem kapcsoltak rá az LNG import és az alternatív gázimport növelésére Uniós szinten, addig komoly aggodalomra adott okot, hogy a téli hónapokban energiahiány léphet fel. Tegyük hozzá, most sem lehet hátradőlni.

A kormányok Európa-szerte intézkedéseket hoztak a kiszolgáltatott háztartások és vállalkozások támogatására, például pénzügyi segítséget nyújtottak és árplafonokat vezettek be. A válság rávilágított arra is, hogy diverzifikáltabb energiaszerkezetre és a megújuló energiaforrásokba történő nagyobb beruházásokra van szükség.

Milyen intézkedések születtek az európai energiaválság enyhítésére?

A válság kezeléséhez a kiszolgáltatott háztartások és vállalkozások támogatását célzó rövid távú intézkedések mellett más akciókra is szükség van.

Az Európai Unió ezért a korábbinál sürgetőbb célokat tűzött ki az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére és a megújuló energiaforrások részarányának növelésére az energiamixben. E célok eléréséhez jelentős beruházásokra lesz szükség

• a megújuló energiaforrások infrastruktúrájába,
• az energiahatékonyság javításába és
• a kereslet csökkentését célzó intézkedésekbe.

Mi az Európai Unió megújuló energiára vonatkozó célkitűzése?

Az EU 2023 márciusában megállapodott a megújulóenergia-kapacitás növelését célzó szigorúbb jogszabályokról, és a 2030-ra vonatkozó kötelező uniós célt 42,5%-ra emelte, illetve a 45%-os arány elérését tűzte ki célul.

Ez majdnem megduplázná a megújuló energiaforrások jelenlegi arányát az EU-ban. A cél az, hogy a megújuló energiaforrások elterjedésének felgyorsítása hozzájáruljon ahhoz, hogy 2030-ra legalább 55%-kal csökkenjen az üvegházhatású gázok nettó kibocsátása.

A válság kezelése érdekében a kormányok Európa-szerte számos intézkedést vezettek be, többek között a megújuló energiaforrások támogatási rendszereit, a lakásfelújításokhoz és a hőszivattyúk telepítéséhez nyújtott támogatásokat és kölcsönöket, valamint a magatartásváltozást ösztönző kampányokat.

Ezen intézkedések célja az energia iránti kereslet csökkentése, a megújuló energiaforrások kínálatának növelése és az üzemanyagforrások diverzifikálása.

Milyen rövid távú intézkedéseket hajtottak végre a kormányok a válság kezelésére?

A kormányok Európa-szerte számos rövid távú intézkedést hajtottak végre az energiaválság kezelésére. Négy kiemelt intézkedést érdemes megemlíteni:

1. A bevételek újraelosztása
2. Közös gázbeszerzés
3. Az energiahatékonyság javítása
4. Sürgősségi beavatkozás a magas energiaárak kezelésére

A bevételek újraelosztása

Egyes kormányok azt javasolták, hogy a válság enyhítése érdekében az energiavállalatok bevételeinek egy részét osszák szét. Mivel a gázárak nagymértékben meghatározzák a villamosenergia-árak szintjét, az egyéb, alacsonyabb költségű energiaforrásokat használó energiatermelők jelenleg nagy nyereségre tesznek szert.

A javaslatban az az igazán jelentős csavar, hogy ezt a fajta „vegyük el a profit egy részét a cégektől és csatornázzuk be máshová” elv extraprofit adóként híresült el Magyarországon.

Közös gázbeszerzés

Néhány uniós ország azt javasolta, hogy ahelyett, hogy egymást túllicitálnák, a gáz közös, tömbösített beszerzését javasolnák, mivel máskülönben csak tovább növelné az árakat a verseny.

Aligha szükséges mondanunk, hogy ez bár jól hangzik, valójában eléggé ellentétes a szabadpiaci elvekkel – illetve akkor tekinthetjük a szabadpiac érvényesülésének, ha úgy gondolunk rá, mint az EU elmozdulása a föderációból a valós unió felé, ahol a külső piacokról a stratégiai termékeket nem az egyes országok, hanem maga az Unió szerzi be.

Az energiahatékonyság javítása

A kormányok az energiahatékonyság javításának szükségességét is hangsúlyozták, például az épületek felújításával, hogy csökkentsék az energia iránti keresletet.

Sürgősségi beavatkozás a magas energiaárak kezelésére

Október 6-án új rendeletet fogadtak el a magas energiaárak kezelésére irányuló sürgősségi beavatkozásról (EU 2022/1854) az európai polgárok és vállalkozások energiaszámláinak csökkentése érdekében.

A rendelet a villamosenergia-kereslet csökkentésére irányuló intézkedéseket tartalmaz, amelyek hozzájárulnak a fogyasztók villamosenergia-költségeinek csökkentéséhez.

Mennyiben voltak sikeresek ezek az intézkedések?

A kormányok által az európai energiaválság kezelésére bevezetett rövid távú intézkedések pozitív hatással voltak az energiaárakra. Az EU például sürgősségi rendeletet fogadott el a magas energiaárak kezelésére és a válság által leginkább érintett polgárok és vállalkozások megsegítésére.

A 2022. december 1-jétől 2023. március 31-ig alkalmazandó új szabályok lehetővé tették a tagállamok számára, hogy az energiaköltségek csökkentésével támogassák a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő embereket és vállalatokat.

A rendeletben szereplő intézkedések egyike volt a villamosenergia-felhasználás csökkentése

Az EU azt tűzte ki a céljául, hogy 2023. március végéig 10%-kal csökkenti a teljes villamosenergia-felhasználást, az uniós országok pedig kötelesek legalább 5%-kal csökkenteni a fogyasztást.

Az elképzelés az volt mögötte, hogy a kereslet csökkentésével mérsékelje a fogyasztók villamosenergia-költségeit. Végül is nincs másról szó, mint a „ha nem használod, kapcsold ki” energiatakarékossági alapelv uniós szintű ajánlásként való kiterjesztése, megspékelve egy jókora adag bürokráciával.

Egyfelől érthető ez az intézkedés, teljesen jogos is (elvégre minek pazarolni az energiát), másfelől ellenállást is szülhet, éppen úgy, mint az, hogy a luxus magánrepülők mentesülnek a környezetvédelmi adók alól, miközben az átlag Hans és Carmen dízelautóját meg agyonbüntetik.

Ezen túlmenően az EU más intézkedéseket is hozott az energiaellátás biztosítása érdekében, például gáztárolási rendeletet, gázkereslet-csökkentési rendeletet, uniós energiaplatform létrehozását, valamint az ellátási források diverzifikálására irányuló tájékoztató kezdeményezéseket.

Hogyan reagált Magyarország az európai energiaválságra?

Túlzás nélkül Brüsszel-Soros-Gyurcsány volt a válasz még 2021 őszén a hivatalos kormányzati kommunikáció központi eleme.

Kovács Zoltán azt írta: „Miközben a rezsicsökkentési programot Brüsszel és a magyarországi valószínűtlen, Gyurcsány vezette liberális-szélsőjobboldali koalíció ostromolja, az energiaárak Európában tovább emelkednek. Közeleg az energiaválság, de Magyarországnak már évek óta van egy jól bevált megoldása.”

Amire utalt, az Orbán Viktor kijelentése volt: „a klímakárosító vállalatoknak kell viselniük az éghajlat-politika költségeit, nem pedig az állampolgároknak”.

Ami a csavar a történetben, hogy egyébként az EU is részben ezt az elvet vette alapul, amikor egy évvel később nekiálltak megnyirbálni a kiugróan magas profitját – azaz lényegében az EU is bevezette az „extraprofit-adót”.

Magyarország gyorsan cselekedett, csak keveset tett

Egy évre rá el is készült a cselekvési terv. Az energiavészhelyzeti cselekvési terv 2022. augusztus 1-jén lépett életbe, és hét intézkedéssel hivatott növelni a nemzeti energiaellátás biztonságát. Ám ahogy a szakértők értékelése mutatta, a terv, még ha csak átmenetileg és rövid távon is működik, a következményeket hosszabb távon mi is meg fogjuk érezni.

Márpedig így, lassan egy évvel a start után, egyértelműen kijelenthetjük, hogy Magyarországon vált a legsúlyosabbá a helyzet a tartós szuperinflációval, a pénzügyi aszállyal, a politikai elszigetelődéssel.

Az egész energetikai vészhelyzeti cselekvési terv látszólag Magyarország energiaellátási biztonságának növelésére összpontosít, de ehelyett valójában az államháztartási hiány csökkentését szolgálja, és a terhek nagy részét az állampolgárokra, különösen a háztartásokra hárítja.

Ez az akcióterv kockázatosnak tűnik, mivel részben ellentétes lenne az EU által megkövetelt, az energiaátalakítás és az igazságos átmenet iránti nemzeti kötelezettségvállalásokkal, és potenciálisan késlelteti a magyar károsanyag-kibocsátási tervekben szereplő kapcsolódó intézkedéseket.

Ez hatással lehet az Európai Bizottság és a magyar kormány közötti, a nemzeti károsanyag-kibocsátási tervek elfogadásáról szóló tárgyalásokra is. A magyar gazdaságélénkítési tervet például évekkel az első, 2021 tavaszára kitűzött határidő után még mindig nem hagyták jóvá.

Ha pedig nem hagyják jóvá Brüsszelben, nem is érkezik pénz.

Az egész terv nehezen értelmezhető

Az energiavészhelyzeti cselekvési tervről szóló rendelet szövege (2022. július 15.) csak annyit mond, ami az alábbi hét pont címében szerepel, és minden egyes ponthoz hozzáteszi, hogy ki a felelős miniszter(ek), és hogy nekik kell kidolgozniuk a részleteket, és azonnal meg kell kezdeniük a terv végrehajtását. 

1. A háztartási gáz- és villamosenergia-árak államilag rögzített felső határának reformja (csökkentése).
2. A hazai lignittermelés növelése azonnali határidőn belül.
3. A Mátrai Erőmű valamennyi (lignit)blokkjának újraindítása és a termelés folyamatosságának biztosítása.
4. A fosszilis gáz (beleértve a nem hagyományosat is) hazai kitermelésének évi 1,5 milliárd köbméterről 2 milliárd köbméterre történő növelése.
5. A paksi atomerőmű üzemidejének meghosszabbítása.
6. A következő téli magyar gázellátás biztosításához szükséges földgázkészletek tárolásáról gondoskodni november 1-jéig, a szállítási és tárolási kapacitások maximális szintjéig.
7. Az energiahordozókra vonatkozó exportkorlátozások bevezetése.

Mindez pedig rengeteg kérdést vet fel, amikről azóta is csak keveset tudtunk meg, érdemben mégis mit gondoltak cselekedni.

A tározók feltöltéséről tudjuk, hogy az orosz gáz beszerzése a kormányzati kommunikációval ellentétben valójában világpiaci áron, sőt afölött történt legalább 10%-kal, a magyar adófizetők pénzét így extraprofittal küldve… Oroszországba.

Milyen további tervek vannak az európai energiaválság megfékezésére?

Az Európai Unió a magyar kormányénál messze jobban kidolgozott és hatékonyabb, valóban válságkezelő intézkedéseket hozott és hoz.

Felismerték végre operatív szinten is, hogy mennyire fontos az, hogy a kontinens egyetlen országnak se legyen kiszolgáltatva energiahordozók terén.

A megújuló energiaforrások részarányának növelése mellett az EU azon is dolgozik, hogy diverzifikálja az energiaimport forrásait. Például alternatív földgázimportforrásokat és -útvonalakat vizsgál, például a Déli Gázfolyosót, amelynek célja, hogy a Kaszpi-tenger térségéből gázt szállítson Európába.

Az EU emellett olyan új technológiák kutatásába és fejlesztésébe is befektet, mint a hidrogén, valamint a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, amelyek jelentős szerepet játszhatnak az energiaágazat szén-dioxid-mentesítésében.

Az eddigi eredmények sokatmondóak:

• Háromoldalú egyetértési megállapodás aláírása az EU, Egyiptom és Izrael között az Európába irányuló földgázexportról.
• Egyetértési megállapodás Azerbajdzsánnal egy stratégiai partnerségről az energiaügy területén.
• Az Egyesült Államok elkötelezte magát amellett, hogy idén további, legalább 15 milliárd köbméter LNG-t szállít az EU-nak.
• 2022 első félévében a nem orosz LNG-import 19 milliárd köbméterrel (bcm) nőtt az előző év azonos időszakához képest. A nem orosz csővezetékes import is 14 milliárd köbméterrel nőtt Norvégiából, Azerbajdzsánból, az Egyesült Királyságból és Észak-Afrikából.

Tekintettel arra, hogy az egyik legfontosabb energiahordozó az EU-ban a földgáz, erre vonatkozóan külön szigorú szabályozás született. Az új gáztárolási szabályok alapját az adja, hogy előre fel kell készülni olyan lehetőségekre, hogy rövidebb-hosszabb ideig szünetel, vagy jelentősen lecsökken a gázimport.

Mivel a gáztárolás fontos szerepet játszik az EU ellátásbiztonságának garantálásában (hiszen egy átlagos télen az EU-ban elfogyasztott gáz 25-30%-át fedezi), így 2022 júniusától új jogszabály írja elő, hogy az EU földalatti gáztárolóit 2022. november 1-jéig a kapacitás 80%-áig – az azt követő években pedig 90%-áig – kell feltölteni, hogy a következő télen biztosítva legyen az ellátás.

Az biztosan kijelenthető, hogy mindez csak a kezdet. Az európai energiaválság tényleges megoldásának alapja egy olyan helyzet megteremtése, ahol a szükséges energia közel 100%-át helyben tudjuk megtermelni.

Ehhez viszont rengeteg fejlesztés szükséges, lehetőség szerint megújuló forrásokra támaszkodva, mert a vizet, szelet és napot egyik idegen állam se tudja blokkolni.

Ami pedig az olajipari vállalatok előző évi profitját illeti, egy gondolatjáték segít igazán érthetővé tenni:

Ha Jézus születése óta eltelt minden egyes óra (tehát nem nap, nem hónap vagy év, hanem óra) után kapnál 10 000 dollárt (nem elírás, tízezer dollárt), akkor most összesen nem volna annyi pénzed, mint amit az olajipar egyetlen év alatt, a háborúra hivatkozva, tiszta profitként realizált. Tehát nem bevételről beszélünk. Ez már az adózás és a költségek levonása utáni, tiszta nyereség: több mint 200 milliárd dollár. Ha az elmúlt 2023 év minden egyes napjának minden egyes órája után kapnál tízezer zöldhasút, akkor is „csak” 177,2 milliárd dollárod volna.

Dr. Rónay P. Tamás | Korábbi egyetemi oktató, szövegíró. Főként humán, illetve természettudományos cikkeket ír. Otthonosan mozog az okostechnológiák és megújuló erőforrások, zöld technológiák világában.