Interjú Dr. Patkó Lászlóval, a WWF Magyarország Nagyragadozó programjának vezetőjével
Ezer sebből vérzik erdeink világa, tudvalévő, hogy riasztó mértékben pusztul a fauna és a flóra, ez sajnos hazánkban sincs másképp. És ha az erdők bajban vannak, akkor a nagyragadozók is, hiszen ez az otthonuk. Ha nincs erdő, akkor nincs nagyragadozó sem, holott magának az erdőnek van a legnagyobb szüksége rájuk ahhoz az önszabályzó ökológiai rendszerhez, amelyben a növényevő nagyvadak és egyéb állatok szaporodását tartják kordában.
A 20. század közepétől kihaltnak tekintették a korábban Magyarországon is őshonos három nagyragadozót, de az 1980-as évektől újra megjelentek az Északi-Középhegységben:
– az eurázsiai hiúz (Lynx lynx)
– a szürke farkas (Canis lupus)
– a barna medve (Ursus arctos)
Az impozáns hármas életének legújabb kutatási eredményeiről és helyzetéről kérdeztem a WWF Magyarország szakértőjét, Dr. Patkó Lászlót:
– Amióta a WWF Magyarország kötelékét erősíti, mit tart a szervezet legnagyobb sikerének a magyarországi Nagyragadozó programban?
2018 év eleje óta dolgozom a WWF Magyarország Nagyragadozók programjában. Ekkortájt indult a EuroLargeCarnivores LIFE projektük, amelynek fő célja, hogy összeboronáljon más-más értékrenddel bíró érdekcsoportokat. Az eddigi munkámban azt tartom legfontosabbnak, hogy sokan, a jellemzően más nézőponttal rendelkező csoportok (pl. vadgazdálkodók, haszonállattartók) közül sem gondolnak már ránk ellenségként.
El kell fogadnunk, hogy nem fogunk mindenben egyetérteni, de lesznek dolgok, amiken együtt tudunk, és együtt kell dolgoznunk. Ilyen a nagyragadozókkal kapcsolatos konfliktusok mérséklése is. Csináltunk egy infografika-sorozatot arról, hogy hogyan érdemes viselkedni medvék által lakott vidékeken. Ezt az anyagot szlovák, román és ukrán nyelvekre is lefordították, valamint angolul is elérhető. Több országban terjesztik. Másik kézzel foghatóbb eredményünk, hogy részvételi módszerrel készítettünk néhány nagyragadozókkal kapcsolatos kiadványt.
Jelenleg négy nagyragadozókkal kapcsolatos projektünk van. A járványügyi intézkedések miatt át kellett ütemezni a terveinket, sok programunk csúszik, vagy online tartjuk meg. Aktuálisan talán a SWiPE LIFE projektünkkel foglalkozom a legtöbbet. Ebben a projektben továbbképzéseket szeretnénk tartani környezeti (vadvilágot érintő) bűncselekmények (pl. csempészet, illegális elejtések, mérgezések) kapcsán. Ezen túl a már említett EuroLargeCarnivores LIFE projektben is sok a teendő. A WildSkill nevű Erasmus+ projektünkben hazai és külföldi hallgatókat fogunk több egyetemmel karöltve különböző témákban képezni. A Carnivore Carnival nevű, Visegrádi Alap által finanszírozott projektünk pedig egy egyszeri tevékenységre épül: vadon fesztivált szeretnénk szervezni idén nyáron Aggtelek településen, ami a környékbeli természeti értékekre, különösképpen a nagyragadozókra fókuszál.
– Az hogy napjainkban a nagyragadozók visszatérésének lehetünk szemtanúi, abban melyik tényező játszik nagyobb szerepet, az hogy az ember egyre növeli a saját életterét a vadak rovására, vagy annak, hogy a környezet- és állatvédők egyre hatékonyabban hallatják a szavukat?
Arányokról nehéz lenne beszélni pontos adatok hiányában. Szerepet játszik, hogy ma már több, korábban legálisan használatos eszköz (pl. hurok, mérgek, kampó, verem) illegálissá vált, valamint növekedett Európa szerte a csülkösvad fajok (pl. vaddisznó, gímszarvas) állománya. Ezt pedig lekövetik a nagyragadozók saját állománynövekedésükkel.
Ezen túl az extenzív állattartás visszaszorulóban van, a vidék elnéptelenedik, így másodlagos szukcesszió (pl. beerdősülés) indul meg a korábban állattartással hasznosított területeken. Ez további élőhelyeket biztosíthat prédának és predátornak egyaránt. Ezen túl pedig az emberek hozzáállása is változott a nagyragadozók felé. Ma már tudjuk, hogy nem ördögtől való fajok, fontos szerepük van a természetes rendszerekben. Még ahol vadásszák őket, ott is idényhez kötötten, kvóta alapján, bizonyos védettségek mellett.
-Melyik nagyragadozó ügye áll Önhöz legközelebb? Úgy is kérdezhetném, hogy van-e személyes kedvence?
Húha. Jó kérdés, mindegyiket szeretem, mindegyiket más miatt. Hazánkban a hiúzt a rejtélyessége miatt kedvelem, a medvét azért, mert kis szerencsével tényleg meg lehet figyelni (pl. Szlovákiában és Erdélyben), és ez általában nem jellemző a nagyragadozókra. A farkast pedig azért, mert a vele kapcsolatos kérdések szinte soha nem biológiai jellegűek. A farkas olyan, mint a foci, mindenkinek van véleménye róla, a tények szinte másodlagos fontosságúakká degradálódtak e faj tekintetében. Sajnos. Ha a hazaiakon kívül is szóba kerülhetnek fajok, akkor a „legyőzhetetlensége” miatt talán a Hugh Jackman által megszemélyesített rozsomákra voksolnék. Európában csak a Skandináv-félszigeten és környékén fordul elő, mintegy 1200 példány körüli állománynagyságban. A legnagyobb testű szárazföldi menyétféle.
-Az én kedvencem a hiúz. Lehet-e tudni, hogy mikor volt a legutóbbi észlelés? Van-e rendszeres előfordulása, vagy ez teljesen kiszámíthatatlan? Csak a nyomaival találkoznak, vagy kameracsapda is látta?
Néhány hete készült vadkamerás felvétel a fajról a Börzsönyben. Valószínűleg őt látni a legkevesebbszer Magyarországon, pedig több helyen is előfordult az Északi-középhegységben (pl. Börzsöny, Mátra, Bükk, Aggteleki-karszt, Zempléni-hegység). A nagyragadozók elég adaptív állatok. A hiúz a leginkább specialista és legóvatosabb faj a három közül.
– Mekkora energiát vesz el munkájukból a vadászlobbival való „hadakozás”? Növekszik-e a bizalom Önök iránt, elfogadják-e, hogy a nagyragadozók is részei az egészséges ökoszisztémának?
Persze, ez úgy működik, hogy mindenkinek megvan a véleménye a másikról, amíg meg nem ismeri az adott személyt. Aztán a vélemény gyökeresen megváltozhat. Ugyanis nem „a vadászokkal” és „a nemzeti parkosokkal” dolgozunk együtt, hanem egy-egy konkrét személlyel. Amikor pedig egy-két emberrel kell együtt dolgozni, akkor előítéletek helyett empátiával és értő hallgatással juthat előre az ember. Nem vagyunk ellenségek, még akkor sem, ha sok mindenben nem értünk egyet, és könnyen lehet, hogy soha nem is fogunk.
– Nagyon sok a magánerdő tulajdonos hazánkban. A többségük megérti-e a nagyragadozók védelmének fontosságát, vagy nem szívesen működnek együtt?
Ha mindenképp általánosítanom kell, akkor azt mondanám, hogy jellemzően az erdészettel foglalkozó szakemberek inkább örülnek a nagyragadozók megjelenésének, mert megvan az esélye annak, hogy lokálisan a ragadozók „zavarják” és elfogyasztják a csülkösvad fajokat, így az erdő természetszerű megújulása gyorsabb lesz, hiszen a fásszárúak felszabadulhatnak a vadfajok rágási nyomása alól.
– Nagyragadozók vadászata tilos hazánkban. Van-e tudomásuk illegális kilövésről ill. pusztításról? Tesz-e feljelentést hivatalból ilyenkor a WWF Magyarország?
Büntetőjogi következménye volt-e bármelyiknek? Ha igen, melyik volt a legnagyobb hazai büntetési tétel az utóbbi 5 évben tudomása szerint?
A kilencvenes évek közepén Bács-Kiskun megyében, akkori természetvédelmi hatósági engedéllyel ejtettek el egy farkast (legálisan). Ma már ez egy megkérdőjelezhető gyakorlatnak minősül. 2013-ban és 2018-ban ejtettek el illegálisan farkast a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén. 2014-ben pedig medvét, itt meg is lettek a tettesek, akiket 2017-ben jogerősen el is ítélt a bíróság. Ők vadászjeggyel rendelkező hazai vadászok voltak, akiket nagyon helyesen elítél a törvény és a vadásztársadalom egyaránt. A többi esetben az elejtők kilétét sajnos homály fedi.
A medvés esetben egyébként néhány százezer forint volt a büntetés és a vadászattól való eltiltás 5 évre. Nem született elrettentő erejű ítélet…
Ez csak a jéghegy csúcsa, ennél sokkal több illegális cselekmény ismert a nemzeti parki kollégák által, amelyek célpontjai nagyragadozók. Sajnos bizonyítékok híján ezekről nem lehet sok mindent elmondani.
– Ha több anyagi forrás állna rendelkezésre a szervezetüknél, akkor konkrétan mennyiben tudnának hatékonyabbak lenni a nagyragadozók védelmében? Mire kellene legégetőbben az anyagi támogatás?
Szeretnénk több érdekcsoporttal közösen monitoring módszereket tesztelni a nagyragadozókra, mert az állományviszonyaik vizsgálatára nem áll rendelkezésre itthon standardizált, hosszútávú felmérés. Ehhez vadkamerákra és egyéb terepi felszerelésekre lenne szükségünk, amelyeket átadnánk nemzeti parkos és vadgazdálkodásban jártas kollégáknak. Ők pedig meghatározott módszertan alapján gyűjtenének adatokat, így a vadászok és nemzeti parki szakemberek közösen monitoroznák a fajokat, az eredmények egymás előtt ismertek lennének, amely növelné a transzparenciát és az egymásba vetett bizalmat.
Ezen túl pedig külföldi tanulmányutakat szeretnénk szervezni. Jó lenne a hazai szakembereket megismertetni olyan felvidéki vagy erdélyi állattartókkal, kutatókkal, nemzeti parki munkatársakkal és vadászokkal, ahol a hazai nagyragadozó-állomány sokszorosa mellett élnek és tevékenykednek az emberek.
– Tudnak-e érdemben együttműködni a hazai természetvédelmi szervezetek a közös cél érdekében vagy inkább a saját fennmaradásukért küzdenek? Például egy nemzeti park működése nagy részben az állami támogatásoktól függ -ami felháborítóan kevés-, nem csoda, ha a létfenntartás az első, nem pedig a nagyragadozók védelme. Ezek releváns problémák?
A forráshiány releváns probléma. Az együttműködés hiánya szintén. Ez sok esetben nem rosszindulatban gyökerezik, pusztán abban, hogy mindenki leterhelt és „a saját háza táján sepreget”. Ahogy az angol mondás tartja: “If you always do what you’ve always done, you always get what you’ve always gotten.”, vagyis, ha mindig azt csinálod, amit szoktál, az eredmény is ugyanaz lesz.
Az állami és civil intézményeknek is folyamatos együttműködésre kell törekedni, mert a természetvédelmi kérdésekben csapatmunkára van szükségünk. Ne legyünk restek újítani és együttműködni! A magányos farkas elpusztulhat, de a falka túlél!
Zelei Anna | agrármérnök, kertészmérnök, lelkes természetvédő. Támogatója ill. önkéntese a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek, a NoÁr-mozgalomnak, a WWF Magyarországnak, a Greenpeace Magyarországnak és az xForest.hu-nak. A Norvég utakon c. könyv szerzője. Instagram: @anna.silvanus
Vélemény, hozzászólás?