Ökológiai lábnyom: a magyaroknak 2,2 Földre lenne szüksége

Ha a Földet egy hatalmas, közös éléskamrának képzeljük el, a modern emberiség nemcsak jól lakik belőle, hanem rohamtempóban éli fel a jövő évi tartalékokat is. Ahhoz, hogy megértsük, mekkora nyomást gyakorolunk a bolygónkra, a szakemberek az úgynevezett fogyasztási (vagy ökológiai) lábnyom mutatót használják. Ez a mérőszám globális hektárban (gha) fejezi ki, hogy mekkora föld- és vízterületre van szükség egy-egy ország lakosságának ellátásához, valamint a termelt hulladék és szén-dioxid elnyeléséhez.

A legfrissebb adatok világos, de aggasztó képet mutatnak: globális szinten úgy fogyasztunk, mintha nem lenne holnap, és ez alól a közép-európai régió, köztük Magyarország sem kivétel.

Mit mutat a globális és a hazai mérleg?

Ha a Föld összes termőképes területét elosztanánk a bolygó lakosságával, akkor egy emberre nagyjából 1,6 globális hektár jutna. Ezt nevezzük a természet eltartóképességének, vagyis biokapacitásnak. Minden, ami ezt a számot meghaladja, fenntarthatatlan, és ökológiai adósságot halmoz fel.

Magyarország fogyasztási lábnyoma jelenleg átlagosan 3,5 és 3,7 gha/fő között mozog.

A hazai mérleg: ez azt jelenti, hogy a magyar lakosság fogyasztási és életmódbeli igényei több mint a kétszeresét teszik ki annak, amit a bolygó igazságos elosztás szerint nyújtani tudna. Ha a világon mindenki úgy élne és fogyasztana, mint egy átlagos magyar állampolgár, akkor durván 2,2 Földre lenne szükségünk az emberiség fenntartásához.

A magyar lábnyom legnagyobb szeletét a fosszilis energiahordozók használatából eredő szén-dioxid-kibocsátás teszi ki (fűtés, áramfogyasztás, közlekedés), amelyet az élelmiszer-termelés (főként a húsfogyasztás és az intenzív mezőgazdaság földigénye) követ.

Nemzetközi körkép: kié a legnagyobb ökológiai lábnyom?

Magyarország a fogyasztási lábnyom tekintetében a globális középmezőny felső harmadába tartozik, ám ha a többi országot vizsgáljuk, óriási szakadékokat láthatunk a fejlett és a fejlődő világ között.

• A csúcstartók (A legnagyobb lábnyomú országok): a rangsor élén hagyományosan az Öböl-menti államok (Katar, Kuvait, Egyesült Arab Emírségek) és Észak-Amerika (USA, Kanada) állnak. Az Egyesült Államokban az egy főre jutó fogyasztási lábnyom meghaladja a 8 gha-t – vagyis az amerikai életmód globális kiterjesztéséhez 5 darab Földre lenne szükség. Ezt a luxust a pazarló energiafelhasználás, a hatalmas autók és a túlfogyasztás hajtja.
• Az európai helyzet: Európán belül a skandináv államok (Luxemburg mellett Svédország és Finnország) lábnyoma a legmagasabb (6-7 gha/fő), bár náluk ezt magas helyi biokapacitás (hatalmas erdőségek) ellensúlyozza. Magyarország a régiós partnereivel (Lengyelország, Szlovákia, Románia) nagyjából hasonló szinten mozog, bár Románia lábnyoma hagyományosan valamivel alacsonyabb a kisebb egy főre jutó lakossági fogyasztás miatt.
• A fenntarthatósági sáv alja: a skála másik végén a fejlődő afrikai és ázsiai országok találhatók (pl. Eritrea, Jemen, vagy Banglades), ahol az egy főre jutó lábnyom jóval 1 gha alatt van. Ezek az országok ökológiai szempontból a „takarójukon belül” élnek, ám ez a gyakorlatban sajnos nem a tudatosságnak, hanem a mélyszegénységnek és az alacsony életszínvonalnak a következménye.

Az ökológiai deficit és a kiút

Amikor egy ország fogyasztási lábnyoma nagyobb, mint a saját határain belül elérhető biokapacitás, akkor ökológiai deficitről beszélünk. Magyarország ebből a szempontból nettó importőr: a hiányzó erőforrásokat más országoktól vásároljuk meg, vagy a jövő generációk kárára, a környezet kizsigerelésével teremtjük elő.

A tudományos adatok és infografikák üzenete egyértelmű: a fogyasztási lábnyom csökkentése nem halogatható feladat. Ehhez egyéni szinten a húsfogyasztás mérséklésével, a helyi élelmiszerek előnyben részesítésével, az autóhasználat visszaszorításával és az energiahatékonyság (pl. lakásszigetelés) növelésével járulhatunk hozzá a leginkább.

Fotó: Pexels