Palántázás: melyek a leggyakoribb hibák? Mi lenne a helyes megoldás?

A palántázás sok szempontból rendkívül izgalmas dolog. Egyrészt elkészíthetjük mi magunk a jövő évi veteményt, még ha csak három ládáról is van szó az ablakban, de ha van kertünk, annál inkább. Másrészt a saját szemünkkel láthatjuk, ahogyan egy apró, akár észrevehetetlen magocskából növény sarjad, növekszik, s végül – ha jól csináltuk – virágot és termést hoz. Mindez nemcsak a gyermekeknek izgalmas. 

Csakhogy ahány növény, annyiféle igényük van, és ha palántázunk, van pár dolog, amit szem előtt kell tartanunk, hiszen sok tényező kérdése, míg egy pici magból termést hozó növény lesz. A hosszú őszi és téli esték kiválóan alkalmasak, hogy eltervezzük, milyen növényeket fogunk nevelni a jövő évben, és arra is, hogy végiggondoljuk, hogyan ne kövessük el a kezdő palántázók szokásos hibáit. 

Milyen növényeket érdemes palántázni?

Attól függ, mennyire vagyunk tapasztaltak és/vagy bevállalósak. Ha még kezdők vagyunk, érdemes az egyszerűbb, könnyen kihajtatható és felnevelhető palántákkal kezdeni,  a tapasztaltabbak már a komplikáltabb magokkal is próbálkozhatnak. Szerencsére minden év újabb lehetőség, hogy új növényeket palántázzunk és neveljünk. 

Kezdőknek talán a legegyszerűbb és sikerélményt nyújtó növény a paradicsom, a paprika, a bazsalikom, a cukkini, a mángold, a tök- és dinnyefélék. 

Haladóbbak palántázhatnak még több odafigyelést igénylő növényeket, vagy olyanokat, amelyeket tőosztással is lehet szaporítani. Ilyen például az eper, a rozmaring vagy a metélőhagyma. A hagymaféléket és a krumplit dugványozással szaporítjuk, vagyis a kész növény kicsiny mását, a dughagymát, a vetőburgonyát vetjük el a földbe, de ez nem minősül palántázásnak. 

Milyen a hatékony és környezetbarát palántázás?

Akkor hatékony a palántázás, ha olyan növényeket palántázunk, amelyeknek erre szükségük van (pl a mi éghajlatunknál melegebbhez szokott paradicsom), és olyat nem, ami nem szereti az átültetést (pl. a gyökérzöldségek). Az is számít, hogy mennyi szemetet termelünk a palántázás során. Ha újra meg újra felhasználjuk az ültetőedénykéinket, ha évről évre megfogjuk a magokat, ha nem használunk frissentartó fóliát, amelyet aztán eldobnánk, akkor már sokat tettünk a környezetbarát palántázásért és zöldségtermesztésért. 

Melyek a legfontosabb munkafázisai a palántázásnak?

A palántázás a tervezéssel kezdődik, majd a legnagyobb munkát igénylő ültetés. A palánták gondozása nem igényel sok időt, viszont rendszeresnek kell lennie. A következő nagy munkaigényű fázis a kiültetés, majd végül a szüretelés. 

Tervezés

Érdemes pontosan tudni és lejegyezni, milyen növényt szeretnénk, azt mikor érdemes vetni, hogy pont megfelelő legyen a kiültetésre, és mikor tudjuk majd szüretelni. Haladók már azt is tudják januárban, hogy mi lesz a másodvetés vagy az őszi vetés… Jó, ha tudjuk, hogy amit vetünk, az el is fog fogyni, és azt is, hogy mennyi az ideális. A túl sok paradicsom túl sok befőzést jelent, ha nem terveztük be előre. Készüljünk elő mindennel, ami szükséges lesz majd: edények, palántaföld, magok, spriccelő, tálcák, hely az ablakban, címkék, filc.

Mag kiválasztása

Csak a megfelelő magokból tudunk palántákat nevelni. Fontos jó minőségű magot beszerezni, akár kertész- vagy más boltban, akár cserebere vagy magfogás útján. Minél öregebb egy mag, annál kevésbé fog kicsírázni. Jó, ha előkezeljük a magokat. Van, amelyiknek elég egy fél óra áztatás, mások (pl hüvelyesek és káposztafélék) védelmet, vagyis csávázást is igényelhetnek (vagyis gyógynövény-teában való áztatást). 

Csíráztatás: sziklevelek, lomblevelek

Amikor elkezdenek kibújni a zöld levelek, levehetjük róla a fóliát, ha eddig rajta volt, és hűvösebbe tehetjük a tálcákat, ha eddig melegben voltak. Ez a leghosszabb fázis: a növekedés. Általában először a sziklevelek jelennek meg, majd a lomblevelek, vagyis a tulajdonképpeni levelek. Négy-hat lomblevélnél már megérett a palánta a kiültetésre, remélhetőleg az időjárás is kegyes hozzánk.

Előkészítés és szoktatás

Hogy ne kapjanak sokkot a palánták, mielőtt kiültetnénk őket, érdemes fokozatosan hozzászoktatni őket a kinti hőmérséklethez. Először csak néhány nappali órát vigyük ki a palántákat, majd akár egész napra, csak estére hozzuk be. Ha van fűtetlen helységünk, az is megfelelő lehet a szoktatásra. Egy heti szoktatás után már általában ki lehet ültetni a palántákat. 

Kiültetés

Érdemes tudni, hogy milyen mélységben szeret lenni az adott növény. A kiültetés során figyeljünk a mélységre, mindenképpen érjen le a kis földlabda a föld szintje alá, hogy meg tudjon gyűlni a tövében az esővíz vagy az öntözővíz. A paradicsom kifejezetten szeret mélyen lenni, kevés azonban az a növény, amelynek a gyökerei a szabad levegőt szeretnék. 

Mikor érdemes hozzáfogni a palántázáshoz?

A mikor kérdése függ attól, hogy milyen növényeket ültetünk, de általában márciusban-áprilisban a legalkalmasabb az idő: a kinti fény egyre több, és pont van egy-két hónapunk a májusi kiültetéshez. A tervezésre pedig kiválóan alkalmasak a hosszú téli esték, ha kitörnénk a megszokott esti rutinunkból. Egy bögre forró ital és egy kockás füzet (vagy Excel táblázat) és némi inspiráció kiváló lehetőséget nyújt a jövő évi kert vagy balkon megtervezéséhez.

Milyen hőmérséklet szükséges a csíráztatáshoz?

A palántázás során a csíráztatáshoz kell a legtöbb hő, tehát ahhoz, hogy a magocskák elinduljanak. Ez melegigényes növények esetében akár 28-30 Celsius fok is lehet, de a kevésbé kényesek esetében is minimum szobahőmérséklet: legalább 18-22 fok. Miután kibújtak a sziklevelek, kevesebb hőre és nedvességre, valamint több hőre van szükségük a palántáknak, erre érdemes odafigyelni.

Milyen talajba ültessük a palántákat? 

A legjobb egy jól kiegyensúlyozott palántaföld-keverék. Ezt boltban is meg tudjuk venni, de mivel első körben nagyrészt a föld minőségén múlik a palánták sorsa, érdemes utánanézni, hogy mi minden van benne. Házilag is össze tudjuk keverni a palántaföldet, ami lényegesen olcsóbb megoldás, cserébe egy kicsit koszolósabb. 

A jó palántaföld laza szerkezetű, jól tartja a vizet, nincsenek benne gyommagok, és tele van tápanyagokkal. 

Ha házi palántaföld-készítésre adnánk a fejünket, a legfőbb összetevők a következők: komposzt vagy érett trágya (40%) és kerti föld (20%), a tápanyagtartalomért. Ezt szükséges mindenképpen átrostálni bármilyen viszonylag nagy lyukú rostán, zöldséges ládán, használaton kívüli biciklikosáron… A maradék 40% fele-fele arányban tartalmazhat perlitet vagy vermikulitot (mindkettő természetes alapanyagú ásvány, amely a laza szerkezetért és a vízmegtartásért felel) és tőzeget, amely mint a szivacs, magába szívja a nedvességet, és megtartja a növények gyökereinek. A vermikulit egyébként arra is alkalmas, hogy talajtakaróként ezzel fedjük be a magokat, és nem gátolja őket a növekedésben.

Hogyan biztosítsunk elég fényt a palántázáshoz?

A palántáknak a legjobb a természetes fény, ha van rá lehetőségünk, tegyük őket az ablakpárkány belső felére, vagy közvetlenül az ablak alá. Ha van rá lehetőségünk, beszerezhetünk egy lámpát, ami a sötétebb napokon további fénnyel látja el a már kibújt csírákat. 

Hogyan lehet környezetbarát módon nevelni a palántát?

A palántáknak elsősorban fényre, folyadékra és tápanyagdús földre van szükségük. A növények későbbi ápolására tápoldatot és növényvédő szert készíthetünk házilag gyógynövényekből (a csodálatos csalán például kiváló mindkét célra). A csírázás folyamata során frissentartó fólia helyett lehet többször használható műanyag fedőt vagy üveglapot használni. A bolti műanyag jelölők helyett falapocskákból (jégkrémpálcika, orvosi pálcika, esetleg egyik végén laposra faragott bot) vagy joghurtos pohárból is készíthetünk jelölőket, amelyek alapján tudni fogjuk, mit hova vetettünk. Műanyag cserepek helyett vécépapír-gurigába vagy papírhengerbe is ültethetjük a magokat, ezeket aztán még egyszerűbb kiültetni, hiszen lebomlanak a földben. 

Legyünk kreatívak, olvassunk utána megbízható helyeken. Ha őseink képesek voltak környezetbarátan kertészkedni, mert akkor még nem volt más lehetőség, akkor számunkra is lehetséges. 

Melyek a palántázás legjellemzőbb hibái?

Túl kevés fény

Ha túl kevés fényt kapnak a palánták, nem tudnak arányosan fejlődni, és megnyúlnak, keskeny és hosszú lesz a száruk, elhalványodnak, és ráadásul a betegségekre is fogékonyabbak lesznek. Ha azt vesszük észre, hogy megnyúltak a palántáink, rakjuk olyan helyre a palántákat, ahol lehetőleg egész nap éri őket a természetes fény. A hőmérséklet csökkentése is segít, illetve a palánták széjjelebb ültetése, ha túl sűrűn lettek vetve.

Túl hideg

Ha túl hideg van, előfordul, hogy ki sem kelnek a magok. A csírázáshoz minimum szobahőmérsékletre, de akár még melegebb, párás környezetre van szükség. Ha csak egy mód van rá, amíg a magok kicsíráznak, tartsuk őket meleg helyen. Ezt elérhetjük úgy is, hogy egy áttetsző lapot, üveget teszünk a megfelelően belocsolt kis cserepekre, ültetőedényekre. Ezt vegyük le, amint kibújtak az első zöld sziklevelek.

Túl sok nedvesség

Az sem tesz jót a palántáknak, ha túl sok vizet kapnak, mert a gyökerek szinte megfulladnak, nem tudják felvenni a tápanyagot a földből. Ilyenkor megdőlnek és elhervadnak, sőt, akár a palántadőlés nevű gombás betegséget is megkaphatják – ez utóbbi után keresztet vethetünk a palántákra. Csak szórófejes flakonnal vagy fröcskölve locsoljuk a palánták földjét, és csak akkor, ha az ujjunkkal benyomva a földet száraznak találjuk azt. 

Túl nagy meleg 

Amint elindulnak a kis csírák, a sziklevelek megjelennek, a palántáknak már nincs szükségük 25-28 fokra, rendes szobahőmérsékleten vagy akár hidegebb helységben is tudnak növekedni, amennyiben fényt és megfelelő mennyiségű vizet kapnak. 

Tápanyagban szegény föld

Ha tápanyagban nem eléggé gazdag a föld, amelybe vetjük a magokat, előfordulhat, hogy lelassul a növekedés, és elszíneződnek a levelek. A sárga szín a nitrogénhiányt mutatja, a a lilás vagy vörösesre színeződött levelek a foszfor hiányát, a megbarnult levelek pedig káliumhiányt jeleznek. Ilyenkor át kell ültetni őket tápanyagdús földbe, kiültetni őket, ha már megérett rá, vagy ha az még korai, és átültetni sem lehet, akkor még mindig megoldás lehet a tövek megszórása friss, tápanyagdús palántafölddel.

Túl mélyre vetés/ültetés

Minden magnak más az igénye. Van, amelyik fényre kezd el csírázni, mint a bazsalikom apró magja, a bab, borsó viszont mélyebbre vágyik. A tasakokon általában rajta van, hogy milyen mélyre és egymástól milyen távolságra kell ültetni a magokat. Van, aki vermikulittal takarja, ami nem gátolja a növekedésben. 

Túl korai palántázás

Amikor túlságosan korán vetettük el a palántákat, előfordulhat, hogy elveszítik az erejüket, mire ki kell őket ültetni. A fagyosszentek május közepéig hozhatnak fagyot, a fagyérzékeny növényeket addig érdemes bent tartani. Mielőtt ültetnénk, nézzünk utána az adott növénynek, hogy hány hétbe telik, míg kiültethetővé válik, ez lehet 4 hét is, de lehet 12 is. A paradicsom például 8 hét alatt válik magból palántává, a bazsalikomnak 6 hét kell, a dinnyének 3-4 hét. Általánosságban inkább azt mondhatjuk, hogy jobb előbb kiültetni, mint túlságosan öregen, felnyurgultan, mert kint a szabad földben könnyebben regenerálódik a növény. 

Nem címkézzük föl

Klasszikus hiba, amikor azt hisszük, hogy emlékezni fogunk, melyik típusú magot hova ültettük, és nem címkézzük fel a cserepeket. Sajnos azonban a rövid távú memóriába kerül az ültetés – nem fogunk emlékezni arra, hogy mit vetettünk. Mindig címkézzünk, a cserepeket, a sorokat, és odakint az ágyásokban is. 

Mik a sikeres palántázás praktikái? 

A sikeres palántázásnak titkai nincsenek, minden információ elérhető. Hallgassunk a régiek bölcsességére: a növénytársítások csodákra képesek, ezt akár már az ültetőedényben is elkezdhetjük. 

Néhány dolog azért hozzásegíthet ahhoz, hogy jól sikerüljön a palántanevelés. Gondos tervezés jó idővel előre, néhány nagyobb lélegzetvételű munka, majd a gondozás szinte láthatatlan mentális munkája heteken át. Következetesség, utánaolvasás, felcímkézés. 

És a legfontosabb: szeressük a növényeket. Ha nem az az elsődleges cél, hogy az országos élelmiszerláncokat ellássuk paradicsommal vagy káposztával, nyugodtan belelazulhatunk: minden egyes palánta lehetőség, és minden év tele lesz újabb és újabb lehetőségekkel, hogy kapcsolódjunk a növényekhez. 

Stenszky Cecília I költő, író, pedagógus, valamint a természetközeli élet, a vadon és a könyvek rajongója. Jelenleg szövegíró, irodalmár és mesemondó.