Mi lesz a Velencei-tó sorsa?

A Velencei-tó Magyarország egyik legkedveltebb turisztikai célpontja, ahová minden szezonban rengeteg hazai és külföldi vendég érkezik – utószezonban pedig több tízezer vadlúd. A tó azonban évről-évre egyre komolyabb kihívásokkal néz szembe és ezeknek csak egy részét okozza az éghajlatváltozás, a többiért a különböző emberi beavatkozások és a vízgazdálkodás felel.

Ideje, hogy áttekintve a Velencei-tó múltját, jelenét és várható jövőjét lehetőséget keressünk és találjunk a tó megmentésére. Legalábbis reméljük, hogy van még esélye Magyarország harmadik legnagyobb természetes tavának.

Hol van a Velencei-tó?

A Velencei-tó Fejér megyében, a Budapest és Székesfehérvár közötti M7-es autópálya közelében, a Velencei-hegység lábánál található. A tó körülbelül 50 km-re van a fővárostól, így egy nagyon ideális kirándulócélpont azok számára, akik szeretnének elmenekülni a városi nyüzsgés elől. A tó területe 26 km2, maximális hossza 10,8 km, szélessége pedig 3,3 km.

A Velence-hegység

A Velencei-hegység, ahol a tó is található, egy alacsony hegység, amely a Dunántúli-hegység részét képezi. Jórészt mészkőből, valamint dolomitból és homokkőből áll, növény- és állatvilága pedig igen gazdag. A Meleg-hegyről (558 m), amely a Velencei-hegység legmagasabb csúcsa remek panoráma nyílik a Velencei-tóra és az azt övező, lankás tájra. A Velencei-hegység ugyanakkor számos történelmi és kulturális látnivalónak is otthont ad, például kastélyoknak, templomoknak és múzeumoknak.

A part menti települések

A Velencei-tó partja mentén több település található, mindegyik jellegzetes valamilyen (kulturális, turisztikai stb.) szempontból ugyanakkor mindnek megvan a maga varázsa. Mégis érdemes négyet kiemelnünk a legnevezetesebbek közül, mert nem véletlenül szerepelnek sokszor a médiákban.

• Gárdony egy nagy múltra visszatekintő halász- és fürdőváros, valamint modern gyógy- és wellness-központtal is rendelkezik. Gárdony ad otthont az évente megrendezésre kerülő Tófesztiválnak is, ahol koncertek, tűzijáték és vízi sportok várják az érdeklődőket.
• Agárd elsősorban a termálvizéről híres, hiszen az nátriumban és magnéziumban egyaránt igen gazdag. Kulturális központjában emellett rendszeresen rendeznek koncerteket és neves művészeti kiállításokat.
• Velence a tó névadója, amely nem csak egy nagyon közkedvelt stranddal büszkélkedhet, ahol a látogatók élvezhetik a napsütést és a vizet, hanem olyan turisztikai látnivalókkal is, mint a középkori vár a „tőszomszédságában”, a barokk temploma és a kilátótorony, ahonnan remek kilátás nyílik a tóra.
• Sukoró főként bortermeléséről és környezetének természeti szépségeiről ismert falu. Azzal, hogy főként a domboldalon fekszik, kiváló kilátással rendelkezik a tóra és lankákra, hegyekre. A Velencei hegység nagy része természetvédelmi terület, így élővilága igen gazdag mind növényekben, mind állatokban.

Mit kell tudni a Velencei-tó méretéről, élővilágáról?

Habár igaz, hogy a Velencei-tó hazánk harmadik legnagyobb természetes tava a Balaton és a Fertő-tó után, de sokkal kisebb, mint a másik két tó, és meglehetősen sekély is. A Velencei-tó átlagos mélysége ugyanis mindössze 1,60 m, legmélyebb pontja pedig 3,25 m.

Fizikai alapismeret kell csak hozzá, hogy bárki számára egyértelmű legyen: ennyire kevés víztömeggel igencsak ki van szolgáltatva az éghajlati változásoknak, vagyis a tó ökoszisztémája nagyon érzékeny a vízszint, a hőmérséklet és a vízminőség bárminemű változására.

A Velencei-tó vízszintjének változása

A Velencei-tó vízszintjét számos olyan tényező befolyásolja, mint például a csapadék, a párolgás, a talajvíz beáramlása valamint az emberi beavatkozás. A tó természetes ciklusának része a kiszáradás és az áradás, amely az elmúlt 1500 évben egymást váltva, nagyjából 100 évente fordult elő.

Tehát a tó utoljára 1863 és 1866 között száradt ki teljesen, míg az utolsó nagyobb árvíz 1963-ben volt. Az elmúlt évtizedekben azonban a vízszint a klímaváltozás és a vízgazdálkodás miatt jelentősen lecsökkent. Egészen pontosan a tó az 1960-as évek óta teljes víztömegének mintegy felét elvesztette, és a jelenlegi átlagvízszint mindössze 82 cm körül alakul, ami a normál szint 44 százaléka.

A Velencei-tó élővilága

A tó vize tehát vészesen lecsökkent, pedig a Velencei-tó gazdag, változatos élővilágnak ad otthont, mind a szárazföldön, mind a vízben. A tó madárrezervátum, ahol számos vízimadár-, szárnyas- és ragadozómadár faj figyelhető meg. A leggyakrabban megfigyelhető itt élő, itt költő madarak közé tartozik a nagy kócsag, a hattyú, a tőkés réce, a kócsag, a szürke kócsag, a csér valamint a parlagi sas.

A tó alacsony átlagvízszintje ellenére is nagy halállománnyal rendelkezik, gyakori halfajta a tóban többek között a ponty, a keszeg, a csuka, a sügér, és harcsa. A Velencei-tó élővilágát azonban nem csak az alacsony vízszint, hanem a magas vízhőmérséklet, az alacsony oxigénszint és a szennyezés is veszélyezteti.

Mit kell tudni a Velencei-tó kialakulásáról?

A Velencei-tó geológiai szempontból viszonylag fiatal „képződmény”, hiszen az utolsó jégkorszak idején, körülbelül 12 000-15 000 évvel ezelőtt alakult ki. A tó egy endorheikus medence, ami azt jelenti, hogy nincs kivezetése a tengerbe, vízháztartása kizárólag a be- és kiáramló vízmennyiségtől függ.

A tavat magát jelenleg hat forrás táplálja, amely a Velencei-hegységből érkezik, valamint a Császár-víz, amely a Vértes-hegységből hoz utánpótlást. A tóban a tó szabályozásának és fejlesztésének részeként két mesterséges szigetet hoztak létre még az 1960-as években: a Cserepes-szigetet és a Velence-szigetet.

A Velencei-tó gleccser eredetű

A Velencei-tó tehát több, mint tízezer évvel ezelőtt, a Kárpát-medencét a legutóbbi jégkorszakban elborító nagy jégtakaró olvadásakor keletkezett: a jégtakaró mélyedést vájt a szárazföldbe, amelyet idővel olvadékvíz töltött fel, és tóvá alakult.

Az így keletkezett tó eredetileg sokkal nagyobb és mélyebb is volt, mint ma, valamint kapcsolatban állt a térség más gleccsertavával, például a Balatonnal és a Fertő-tóval. Az éghajlat felmelegedésével azonban – miként a többi tavunk is – összezsugorodott, és elszigetelődve önálló tavat alkotott.

Az ember által a Velencei-tóra gyakorolt hatás

Régészeti leletekkel bizonyított, hogy a Velencei-tóra már az ókor óta hatással van az emberi tevékenység. A tavat a Kárpát-medencében megtelepedő különböző kultúrák, mint például a kelták, a rómaiak, az avarok, a magyarok és a törökök egyaránt használták, többek között halászatra, közlekedésre, öntözésre és pihenésre.

Az ember azonban a 20. században gyakorolta a legjelentősebb hatást a Velencei-tóra, amikor a tavat beszabályozták és különböző fejlesztéseket eszközöltek rajta a partjai mentén az idegenforgalom és az ipar számára. A medrét többször is kikotorták, a lefolyásait gátakkal látták el, és vizét lecsapolták, ami a vízmennyiség csökkenéséhez, a vízminőség megváltozásához és a helyi természetes ökoszisztéma megzavarásához vezetett.

Ha ez nem volna elég, a tó vize a mezőgazdasági beszivárgásból, a szennyvízből és az ipari folyamatokból származó szennyezésnek is folyamatosan ki van téve.

Milyen állapotban van most a Velencei-tó? Mik veszélyeztetik?

A Velencei-tó a természeti és emberi tényezők együttes hatására jelenleg elég kritikus állapotban van. A tavat fenyegető számos veszély, mint például az aszály, az éghajlatváltozás, a vízgazdálkodás és a szennyezés mind komoly kockázatot jelent a tó környezetére, gazdaságára és társadalmára nézve.

Az aszály és az éghajlatváltozás

A Velencei-tó az elmúlt években több, hosszabb ideig tartó száraz időszakot élt át, amikor is a vízgyűjtő területein hónapokon át nem esett jelentős mennyiségű csapadék. A túlzottan forró, aszályos és/vagy csapadékmentes időszakok mellett alacsony vízszinttel küzdő tó, valamint annak élővilága a felmelegedő vízhőmérséklettől és nagy párolgástól is szenvedett. A szárazság és az éghajlatváltozás ugyanis a víz hőmérsékletére is erőteljes hatással van, a víz hőfoka nyáron akár 28 °C is lehet.

Az éghajlatváltozás miatt azonban sokszor télen is kevesebb hó és csapadék esik, ami eleve korlátozza a nyári édesvízkészletet. Mindez alkalmatlanná teszi a vizet egyes halfajok számára, ugyanakkor növeli az algavirágzás és a bakteriális fertőzések kockázatát is.

A vízgazdálkodás

A vízgazdálkodás egy másik kihagyhatatlan tényező, amely jelentősen hozzájárul a Velencei-tó alacsony vízszintjéhez. A tó vízháztartását ugyanis, mint azt már korábban említettük, alapvetően a víz be- és kiáramlása határozza meg, amelyet emberi beavatkozással szabályoznak: a tó fő vízforrását, a Császár-vizet zsilipkapuval szabályozzák, amely elméletileg a vízigény és a vízkészlet függvényében nyitható vagy zárható.

A zsilip azonban a különböző érdekelt felek, például a gazdálkodók, az ipar és az önkormányzatok egymással versengő érdekei miatt gyakran zárva van még akkor is, ha az alacsony vízállás mást indokolna. Pedig a tó közben a vízelvezető rendszeren keresztül is vizet veszít, amelyet az 1960-as években építettek ki az áradások megelőzése, valamint a mezőgazdasági- és építési területek visszanyerése céljából.

A szennyezés

A szennyezés egy másik fenyegetés, amely a Velencei-tó vízminőségét és élővilágát érinti. A tóba ugyanis különböző forrásokból, például a mezőgazdasági elfolyásokból, szennyvízből eredő és ipari hulladékból származó szennyeződések is bejutnak.

A leggyakoribb szennyező anyagok közé tartoznak:

• a műtrágyából származó vegyi anyagok, például a nitrogén és a foszfor, amelyek eutrofizációt és algavirágzást okoznak;
• a beszivárgó szennyvízből származó szerves anyagok, amelyek csökkentik az oxigénszintet és halpusztulást okoznak;
• valamint a nehézfémek, a növényvédő szerek és a mikroműanyagok, amelyek egészségügyi kockázatot jelentenek mind az emberekre, mind az állatokra.

A szennyezés a tó esztétikai értékét és rekreációs lehetőségeit is erőteljesen befolyásolja, mivel a vizet zavarossá, bűzössé és egészségre ártalmassá teszi.

A Velencei-tó jövője: két forgatókönyv

A legjobb az volna, ha a Velencei-tó környékén a csapadék és a párolgás éves egyensúlya az idők folyamán nem változna észrevehetően. A csapadék és a párolgás közötti éves eltérés azonban 2050-ig várhatóan egyre negatívabbá válik, ami a tó felszín alatti vízkészleteinek kimerülését és a Velencei-tó lassú feltöltődését eredményezheti.

Ennek következtében a nyári hónapokban tovább csökkenhet a vízszint.

A tó átlagos megfigyelt nyári vízszintje 2002 és 2021 között 136 cm volt. A legoptimistább forgatókönyv szerint az átlagos nyári vízszint 2031 és 2050 között 143 cm-re emelkedhet, ami alapvetően optimálisnak számítana.

Ezzel szemben a pesszimista forgatókönyv szerint, az átlagos vízszint tartósan 100 cm alá csökkenhet, ami sajnos megfelel a 2021-ben legalacsonyabbként mért szintnek valamint még magasabb is, mint a 2022-ben Agárdnál mért szint, amely 83 centiméter volt.

A csapadékpárolgás mérlegének különbsége magyarázza a két forgatókönyv közötti 40 cm-es különbséget a tó átlagos vízszintjében.

Mindazonáltal a Velencei-tónak a klímaváltozás hatásaival szembeni ellenálló-képességét erősítheti az a tény, hogy a tó egy észrevehetetlen földalatti forrásból is nyer vizet. Az ebből a forrásból származó folyamatos vízellátás csökkentheti az éghajlatváltozásnak a tó vízmennyiségére és -minőségére gyakorolt hatását.

A tó naponta jelentős mennyiségű (3100 m3) vizet kap a felszín alól, ami évente átlagosan közel 5 cm-es vízszintemelkedést tud biztosítani.

A Velencei-tó megmaradása tehát javarészt attól függhet, hogyan gazdálkodunk a jövőben a tó körüli valamint a földalatti vízkészletekkel.

Mit lehet tenni a Velencei-tó jövőjéért?

Az éghajlatváltozás világszerte gyorsan felmelegíti a tavakat, ami veszélyezteti az édesvízkészleteket és az érintett ökoszisztémákat. A NAÜ tanulmánya (Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség, angol rövidítéssel IAEA) szerint a sekélyebb tavakat, amelyek nem képesek megfelelő ütemben kompenzálni a párolgás miatt elveszített vizet, idővel a teljes eltűnés fenyegeti. A klímaváltozás emellett többféle módon is káros hatást gyakorol a Velencei-tóra:

Az évelő jégtakaró elvesztése

A Velencei-tónak régebben állandó jégtakarója volt, amely télen több hétig is kitartott, és vonzotta a korcsolyázókat valamint a horgászokat. Az emelkedő hőmérséklet miatt azonban a jégtakaróval borított időszakok mind rövidebbé váltak, és néha a tavon egy-egy szezonban ki sem alakul jégpáncél. Ez egyaránt hatással van a tó hőháztartására, a biológiai termelékenységére valamint rekreációs értékére.

A vízminőség változása

A melegebb vízhőmérséklet a vízminőség változásához vezet, például erősebb rétegződéshez, alacsonyabb oldott oxigénszinthez, azáltal az algavirágzás nagyobb kockázatához és az őshonos hidegvízi halak élőhelyének elvesztéséhez.

Zöld technológiai megoldások a Velencei-tó számára

Az éghajlatváltozás okozta kihívások kezelése érdekében a Velencei-tónak olyan zöld technológiai megoldásokat kellene alkalmaznia, amelyek segíthetnek a változó körülmények nyomon követésében, mérséklésében és az azokhoz való alkalmazkodásban.

A lehetséges technológiai megoldások közül néhány:

Műholdas adatok és mesterséges intelligencia

A műholdas adatok és a mesterséges intelligencia átfogó és időszerű képet adhat a tó általános állapotáról és tendenciáiról, például a vízszintről, a hőmérsékletről, a zavarosságról, a klorofillról és a fitoplanktonokról.

Ezek az adatok segíthetnek a vízminőségi problémák forrásainak és kiváltó okainak gyors beazonosításában, valamint a gazdálkodási döntések és szakszerű intézkedések megalapozásában. A Copernicus uniós program például ingyenes és nyílt hozzáférést biztosít a műholdas adatokhoz és szolgáltatásokhoz a környezeti megfigyelés és irányítás számára.

Vízkezelő rendszerek és termékek

A vízkezelő rendszerek és termékek segíthetnek a tóvíz minőségének általános javításában és a szennyezés káros hatásainak mérséklésében, például azzal, hogy természetes és környezetbarát megoldást kínálnak a tavak algavirágzásának megfékezésére és megelőzésére.

Ilyen a BlueGreen Water Technologies Lake Guard nevű terméke, amely egy lassan felszabaduló hidrogén-peroxid-készítmény ami a cianobaktériumok irtására specializált vízkezelő szer, amely miközben kifejti hatását, képes megőrizni a tavak ökoszisztémájának természetes egyensúlyát.

A Duna is szóba jöhet

A tó megmaradásának érdekében a vízkivételi helyeket és a vízjogi engedélyeket haladéktalanul felül kellene vizsgálni, és újra kellene gondolni a horgásztavakból és mezőgazdasági területekről történő vízkivételt is. Meg kellene ugyanakkor vizsgálni az olyan alternatív vízkivételi módszereket, amelyek között a tisztított szennyvíz felhasználása is szerepelhet.

Az elsődleges cél az, hogy a lehető legtöbb csapadékot tartsuk meg a tavat tápláló Császár-víz patakban. Ez a feladat politikamentes összefogást igényel, és egy elkerülő medence építésével lehetne megoldani a pátkai és zámolyi tározók kihagyásával.

Ennek előkészítése már megkezdődött – bár a közel 40 milliárd forint, amire szükség lenne (ez csak kicsivel több, mint egy tengeri luxus jacht ára), nem áll rendelkezésre a kormány szerint.

A Duna csatornázásától határozottan el kell tekinteni. Bár a folyó a Velencei-tóhoz kapcsolódik, a torkolat a tó keleti medencéjében található.

Ez azért jelentős probléma, mert az uralkodó áramlás nyugat-keleti irányban folyik, ami megakadályozza, hogy a Duna vize keveredjen a tó vizével – ez amiatt gond, mert annak eltérő a minősége és az összetétele, ráadásul így csak a meder egyik oldalára korlátozódik. Ahhoz, hogy a Duna vize a megfelelő irányból érkezzen, azt a tó nyugati széle felé kellene terelni, nagyjából oda, ahol jelenleg a Császár-víz is beletorkollik.

Márpedig sürgősen megoldást kell találni, mert a Velencei-tó egyformán értékes természeti és kulturális érték, amelyet a természetes élővilág éppen úgy kedvel, mint a (szabad) vízpartra vágyó emberek.

Dr. Rónay P. Tamás | Korábbi egyetemi oktató, szövegíró. Főként humán, illetve természettudományos cikkeket ír. Otthonosan mozog az okostechnológiák és megújuló erőforrások, zöld technológiák világában.