Téli kirándulóhelyek: 10 tuti túratipp

Ki ne szeretne kicsit kiszakadni a szmogos, téli szürkeségbe burkolózott mindennapokból és az állandóan zsongó városi zajból valahová, ahol a tökéletes béke és a csend az úr? Mégis sokan vagyunk, akik csak igen-igen nehezen mozdulunk ki otthonunkból és megszokott komfortzónánkból, pedig lehet, hogy a kézenfekvő megoldás, a téli kirándulóhelyek csak egy karnyújtásnyira vannak tőlünk.

Mind Budapest környékén, mind Magyarország számos pontján találhatunk olyan izgalmas látnivalókban bővelkedő vagy épp lenyűgöző panorámával kecsegtető téli kirándulóhelyeket, amelyeket egyébként az év minden hónapjában érdemes felkeresni és felfedezni. Természetesen kinek-kinek saját tempója szerint.

Hogyan készüljünk egy téli túrára?

Aki eljutott idáig az olvasásban, az már tudja, hogy most nem olyan téli kirándulóhelyeket fogunk megcélozni, amelyekhez elég, ha meleg kesztyűt húzunk és ellenőrizzük a bérletünk érvényességét. Az igazi, természetben kalandozós téli kiruccanások (attól függetlenül, hogy úti célunk akár fél óra sétára, akár két órás autóútra van) ennél sokkal alaposabb felkészülést igényelnek.

Az alap tehát, hogy legyen rajtunk egy pár, a bokánkat jól tartó, minőségi túrabakancs, valamint kényelmes, vastag, vízlepergető túranadrág és alapvetően meleg, réteges öltözet. Ezen felül persze nem árt, ha van még nálunk egy könnyű önsúlyú, nem túl nagy vízhatlan hátizsák is, benne az alábbiakkal:

• tartalék ruházat (nadrág, pótkesztyű vagy legalább egy meleg, száraz pótzokni)
• esőkabát (ami képes megvédeni egy esetleges kiadós jégesőtől is)
• összecsukható túrabot (nem kötelező, de sok kaptatónál jól jöhet)
• termosz meleg teával és a táv függvényében fejenként fél-egy liter víz valamint 1-2 db energiapótló szelet és tartalmas szendvics
• legalább minimális elsősegély csomag a kisebb sebek (pl. horzsolás, vízhólyag) ellátásához
• WC papír és zsebkendő, továbbá egy kisebb törölköző (alapszabály, hogy törölköző nélkül sosem indulunk útnak)
• egy kisebb zsák a túra során keletkező szemetünknek (amit majd a túra végén kidobunk az arra a célra kihelyezett szeméttárolóba)
• vízhatlan pikniklepedő, vagy kempingpárna, ha szeretnénk út közben kicsit megpihenni
• zseblámpa vagy egy erős fejlámpa (plusz elemekkel)
• feltöltött telefon és tartalék akkumulátor, mert sosem lehet tudni…

Amire garantáltan nincs szükségünk télen az a naptej, a szúnyog- valamint kullancsriasztó. 

Téli kirándulóhelyek: hol vannak a legjobbak?

Mesés, téli kirándulóhelyekből szerencsére hazánkban nincs hiány, Pest Megye határán belül is számtalan lehetőségünk adódik, ha olyan kirándulócélt illetőleg túraútvonalat keresünk magunk vagy családunk számára, amely átlagos edzettségi szint mellett is kényelmesen, viszonylag kevés utólagos izomlázzal teljesíthető.

Egy tollvonással azonban most kihagynánk az olyan Budapesti és Budapest környéki kirándulóhelyeket, mint például a Naplás-tó, a Kamaraerdő és a Hármashatár-hegy csúcsai vagy épp a Búbánatvölgy és a Dobogó-kő, hiszen ezek olyannyira közismertek, hogy lássuk be, a lakosság nagy része már csukott szemmel is odatalálna.

Téli kirándulóhelyek Pest Megyében

Kalandot keresve inkább a kevésbé ismert, ugyanakkor sokkal vadregényesebb tájakat vegyük célba.

A hazai léptékekben hihetetlen méretekkel bíró, szentendrei Vasas-szakadék

Szentendre belvárosa ugyan egy igen közkedvelt turisztikai célpont – hiszen HÉV-vel is egyszerűen megközelíthető Budapestről -, ám, ha kicsit távolabbra merészkedünk, Szentendre környéki barangolásaink során már inkább csak a helyi természetkedvelőkkel futhatunk össze.

A Cseresznyés-hegy északi részén, nagyjából 310 méter tengerszint feletti magasságban található Vasas-szakadék (vagy inkább hasadék), a Szentendre külterületéhez tartozó Kő-hegyen át könnyen, közel egy órányi, néhol kaptatókkal tarkított sétával megközelíthető. Egy igazán jó túrabakancsban akár rövidíthetünk is a részidőnkön, de nem érdemes. Inkább élvezzük a tájat és a minket körbeölelő természetet.

A vulkáni andezit tufából álló természetes hasadék maga igen látványos, két oldala helyenként 9-10 méter magasságig nyúlik a fejünk felé és egyúttal öt különböző méretű barlangot is rejt, ebből a Petőfi-barlang az, ami „bebarangolható”, feltéve, ha van nálunk egy működő zseblámpa. A szurdok vonala ráadásul 250 méter hosszan, egészen a Petőfi barlangig bejárható.

A pilisborosjenői Teve-szikla és annak vadregényes környéke

A Pilisben nagyon sok közkedvelt túraútvonalat találhatunk a könnyű sétautaktól a nehezebb, profi túrázókat is megizzasztó sziklás kaptatókig. A budapesti agglomerációhoz tartozó (tömegközlekedéssel is jól megközelíthető) Pilisborosjenő környékén található hegyek is rengeteg látnivalót tartogatnak a számunkra, ha egy pár órás könnyebb, de mégis aktív téli kikapcsolódásra és a természet közelségére vágyunk, a szokásos turista-özön nélkül.

Pilisborosjenőtől célirányosan nagyjából 1,5 kilométerre, annak északnyugati határában, könnyű túrával kecsegtető, lankás dombok között, a Nagy-Kevély hegy lábánál lelhetőek fel a teve-szikla névre keresztelt, erodálódott dolomittornyok.

A hajdani bánya mellett, ezek a fura, földöntúli formációk évszaktól függetlenül varázslatos, már-már mesebeli látványt nyújtanak, érdemes hát akár családosan is belevágni a felkeresésükbe és, ha már arra járunk, a pár száz méterre tőlük levő, az Egri csillagok történelmi film forgatásához felépített „egri várat” is meglátogathatjuk.

A pilisszentkereszti Vaskapu szurdokvölgy, vagy más néven Dera-szurdok és a Vaskapu-sziklák

A nagyjából 1,4 kilométer hosszan kanyargó Vaskapu-szurdokvölgy Pilisszentkereszttől dél-délkeletre fekszik és egyértelműen a Pilis egyik leghangulatosabb, fahidakkal tűzdelt, sziklás patakvölgye.

Bár a patak vízhozama az utóbbi években erősen megcsappant, így vizet az év nagy részében csak a pihenőpadokkal ellátott tisztástól induló felső szakaszon, a felduzzasztott tóban illetve a zúgó részén és egy-két pangó vizes területen találhatunk benne, ám a patakvölgy mesebeli hangulata még így is nagyon magával ragadó.

A túra ezen része még kisebb gyerekekkel is egy órán belül teljesíthető.

Ha viszont kicsit több mozgásra vágyunk és tiszta, száraz az idő, akkor érdemes a túránkat Pilisszántóról indítani és a Ciszterci kolostor romjait illetőleg a Klastrom-forrást is útba ejtve megcélozni a szurdokvölgyet, majd innen felkapaszkodni a Dera-szurdokot északról határoló sziklás gerincre.

A gerincen a kék háromszög jelű panorámaösvényen haladva ugyanis fantasztikus futurisztikus sziklaformációk mellett haladhatunk el, és többek között megnézhetjük az igazán lenyűgöző látványt nyújtó 6 és 15 méter magasságba nyúló Vaskapu-sziklákat is. Vigyázat, nem tériszonyosoknak való túra!

Egyébként a teljes Dera-szurdok túra a gerincen továbbhaladva sem túl hosszú a maga alig 2 kilométeres távjával és alapvetően nem is nagyon megerőltető a nagyjából 70 méteres szintkülönbséggel, de gyerekekkel inkább a biztonságosabb, szurdokbeli út bejárását javasoljuk, kiváltképp a ködös, téli időszakban.

A Pilisszentlászlónál eredő, festői szépségű Apátkúti-patakvölgy

Az Apátkúti patak Pilisszentlászlótól indul és Visegrádnál fut a Dunába, így a szurdokvölgy teljes hossza nagyjából 10 kilométer. Bár jórészt kiépített út kíséri, mégis érdemes a látvány kedvéért le-letérni az aszfaltos útról és az Apátkúti-völgy szurdokában, a csobogó patakot követve kalandozni ebben a festői környezetben.

Sok helyen még télen is könnyedén lehet haladni az erdei ösvényeken vagy épp a kanyargó patak mellett, egy-egy keskeny, kitaposott csapáson. Így több lehetőség is adódik a túra során, hogy bátran lemerészkedjünk az Apátkúti-patak völgyébe, és közelebbről is megcsodálhassuk a szurdok mohával és borostyánnal borított (néhol igen meredek) sziklafalát, a hatalmas görgetegköveket valamint a patak csodálatos kis zuhatagait, ezen belül is az Ördögmalom-vízesést.

Bár a teljes túra, mint írtuk az aszfaltozott úton nagyjából 10 kilométer, érdemes a környéken inkább rövidebb, 3-4 kilométeres túrákat tenni és több alkalommal is visszatérve újabbnál-újabb felfedeznivalók után nézni, mert látványban itt bizony nincs hiány.

A szerteszórt pákozdi Ingókövek és a lovasberényi Meleg-hegyi Likas-kő

Azok számára, akik a nyári időszakban már felfedezték a Velencei tó és a Szúnyog-sziget minden oldalát ajánljuk ismét a Velencei tó felé venni az irányt, hiszen annak szomszédságában, Pákozd-Sukoró-Nadap környékén, A Velencei-hegység kis völgyekkel, erdőkkel, sziklás magaslatokkal tarkított természetvédelmi területén található a magyar Stonehenge névvel is illetett Ingókövek térsége.

Választhatjuk célirányosan a Sár-hegyet megkerülő Gránit tanösvényen haladó, közismertebb és rövidebb kirándulóutat is, ami Pákozdról indul és a maga 7 kilométeres hosszával, 140 méteres szintemelkedésével önmagában is képes félnapos elfoglaltságot biztosítani a gyerekekkel érkező családok számára. Vagy célba vehetünk akár egy lényegesen hosszabb távot is, a nadapi parkolóból útnak eredve és ugyanoda visszatérve.

Ez utóbbi túraútvonal érintve a Meleg-hegyet és az érdekes Likas-kő formációt, a Hurka-völgyben majd a Bodza-völgyi Angelika forrás patakmedrében haladva egyéb látnivalókban (pl. a gyurgyalagok fészkelőhelye, a lösz barlang, a földvár vagy Pákozdvár) is bővelkedve a Gomba-kő felől közelíti meg a különleges gránitköveket, sziklaformációkat.

Vigyázat, az Ingókövek „Pandúr-kövek” nevű, legnagyobb képződményéhez csak egy lejtős és igen morzsalékos domboldalon lehet leereszkedni, ami jeges időben veszélyes lehet, felmászni a sziklákra pedig ugyanezen okból kifejezetten nem javasolt!
A teljes körút hossza egyébként közel 22 kilométer, plusz az a pár száz méter, amit összességében a különös sziklák körül téblábolva, azokra rá- rácsodálkozva még extrán megteszünk.

Téli kirándulóhelyek Magyarországon

Habár a telünk inkább egy hosszan elnyúló november, azért akad néhány igazi téli kirándulóhelyünk, amiket havas időben és száraz napokon egyaránt érdemes felkeresni.

A könnyed kalandos Gyadai tanösvény

Azért erre az egyébként közismert börzsönyi kirándulóhelyre esett elsőként a választásunk, amikor azon tanakodtunk, hogy mely magyarországi téli kirándulóhelyeket ajánljuk, mert a szendehelyi Gyadai tanösvénynek viszonylag kevés látogatója akad ebben az időszakban. Pedig, hacsak nem teríti be a tájat vastag hótakaró, igazán kellemes élményeket és varázslatos pillanatokat tartogathat minden korosztály számára ez a téli kirándulóhely.

Igaz, a vastag hótakarónak is megvannak az előnyei. Csak számolnunk kell azzal, hogy a hó-paplan alatt lapuló, sekély kis patakon való átkelés esetleg emlékezetesebbre sikerülhet, mint azt szeretnénk, így ne induljunk el száraz cserezoknik és egy hatalmas termosznyi meleg tea nélkül.

A Gyadai tanösvénynek 13 állomása van hivatalosan, és a zöld T jelzésen, a Katalinpusztai Látogatóközponttól indul. Itt sokáig a Lósi-patak kis hidakkal tarkított, mesebeli völgyében halad, majd egy hatalmas tisztásról lekanyarodva a tanösvény betér az erdei ártér sűrű fái közzé, ahol néha pallókon, néha pedig cölöpökön és rakoncátlan (billenő) fahidakon át vezet tovább. Végül a Gyadai-réten is túl, ahol a kurtafarkú kismalac túr, hirtelen szemben találhatjuk magunkat a 15 méter hosszan előttünk lengedező, elsőre talán rémisztőnek ható függőhíddal.

Azonban nem kell elkeseredni, ha nem érzünk magukban elég bátorságot ahhoz, hogy megküzdjünk a patakárok (egyesek szerint mély szurdokvölgy) felett lengő-mozgó függőhíddal. Az árkon ugyanis egy hagyományos erdei lépcsőn is át lehet kelni, hogy töretlen lelkesedéssel haladhassunk tovább, az Országos Kéktúra útvonalát követve immár visszafelé, a Katalinpusztai Látogatóközpont irányába.

A groteszk szépségű bakonyi Hubertlaki-tó vagy másnéven a Gyilkos-tó

Gerencepusztáról az Odvaskő Panzió melletti parkolóból indulva, a Gerence-patak felett átívelő kis fahídon átmenve a kék kereszt turistajelzést követve nagyjából 1-1,5 óra alatt közelíthetjük meg az egyedülálló Hubertlaki-tavat.

A jól látható jelzés hol erdőben, hol tisztáson, földúton vagy épp egy hajdani kisvasút nyomvonalában (Molnár-kút árok) halad és végig egy bár hosszabb (közel 8 kilométer) de könnyű, minimális szintemelkedésekkel tarkított, családbarát túrával kecsegtet.

A piknikező helyekben bővelkedő bükkerdőben csatlakozik hozzánk a Hubertlaki tanösvény nyomvonala, majd egy tábla irányít le a kék keresztes utunkról a tó irányába. A több, mint 40 éve gáttal elzárt völgyben kialakított mesterséges tó a vízből kiálló groteszk facsonkok miatt elképesztően hasonlít a híres erdélyi Gyilkos-tóéra. Ráadásul elmondható, hogy a tónak és környékének nagyon jól áll a tél, a lenyűgöző látvány ugyanis télen is épp olyan magával ragadó, mint az év egyéb szakaiban.

Vigyázat, a tó jegére menni még látszólag vastag, összefüggő jégfelület esetén is nagyon veszélyes!

A bazaltoszlopok királya, a Salgóbánya melletti Salgó vára

A 13. században épült Salgó vára elsődlegesen nem a méretei vagy épp kialakítása miatt látványos tájelem, hanem mert közel 625 méteres magasságban, a tájból meredeken kiemelkedő bazaltoszlop alapokon nyugszik. A keskeny vulkáni kúpon körbefutó fallal határolt várudvaron belül áll a majd 2 méter vastag falú torony, amelyből fenséges, teljes 360 fokos panorámát élvezhetünk, rálátással a Somoskői váron valamint a környező hegyeken túl a Mátra, a Bükk a Cserhát és a Börzsöny hegyvonulataira is. Ideális téli kirándulóhely.

Salgó várát a salgótarjáni 11/B jelzésű helyi autóbuszjárat salgóbányai végállomásától, egy jelzésekkel végig nagyon jól ellátott, viszonylag könnyű, de hegynek fel már közepes kaptatókkal tarkított túraútvonalon közelíthetjük meg, a kiinduló helytől alig 200 méteres szintemelkedéssel. A teljes út nagyjából 3 kilométer, így nézelődés valamint menettempó függvényében körülbelül 2-2,5 óra alatt megtehető.

Az út az igen érdekes, olvasmányos táblákkal kirakott Eresztvényi tanösvényen egy bükkerdőben kanyarogva halad egy ideig, a piros várrom jelzésen (a sárga és piros kereszt túrajelzéssel együtt), majd egy nagy jobbkanyarral hegynek fordul és a hatalmas, százéves fák között haladva megkezdi kapaszkodását a várrom felé. Az utolsó, rövid, de csupasz sziklás emelkedő szakasza már a piros háromszög jelzésre fordulva tehető meg, célirányosan. A fotósok által is díjazott, káprázatos panoráma minden erőfeszítésért kárpótolja a túrázót.

Programokból a környéken egyébként nincs hiány, így amennyiben teljes napos kikapcsolódásra vágyunk, érdemes ezt a túránkat összekötni a teljes Eresztvényi Geológiai tanösvény végigjárásával, esetleg a Kis-Salgó hegy tetején álló Boszorkány-kő vagy épp a Somoskői vár felkeresésével.

Pisznice lenyűgöző vörös „márvány” kőfejtői és a védett Pisznicei-barlang (a Gerecse „szentélye”)

A Pisznicei-barlang a Gerecse mészkőhegységben, Pisznice és Tardos környén, Lábatlan határában, a nagy-pisznicei mészkőbánya közelében található. Az itteni mészkőbányákban bányászott, vöröses színben pompázó „márvány” már a római időkben is értékes díszkőnek számított, amelyet előszeretettel alkalmaztak a különböző középületek, paloták építése során.

Napjainkban sincs ez másként, számos ikonikus hazai épület (Bazilika, a budapesti Országház, a visegrádi Herkules-kút, a Lánchíd és az Alagút) építő és díszítő elemei készültek ebből a vöröses színben pompázó, érdekes, jura időszaki üledékből álló, óriás egysejtűek, megaloduszok, valamint lábasfejű ammoniták mészhéjainak lenyomatait tartalmazó mészkőből.

A piros jelzésen haladó 3,8 km-es körtúra Lábatlanról, egészen pontosan a lábatlani Emlékház és Tudásközpont épületében található kávézóból indul (ez egyben pecsételő hely is) és az elhagyott nagy kőfejtő néhol meredek és sziklás peremén a hajdani kőszállító szekerek által koptatott árkokat követve halad végig. Erről bal csapáson letérve a Pisznice sziklás, déli oldala felől közelíthető meg a Pisznicei-barlang.

A Pisznicei-barlang egy a felső triászi mészkőben kialakult, sokjáratos üregrendszer, melynek teljes ismert hosszúsága 560 méter és 466 méter tengerszint feletti magasságban, a Pisznice déli oldalából nyílik. A barlang egyébként fokozott védettséget élvez különleges képződményei miatt (pl.: borsókő, cseppkövek, gömbkupolák), így csak annak bejárat körüli, tágas részében kalandozhatunk.

A barlangnak a saját felelősségre szabadon bejárható tere elég hatalmas, ráadásul izgalmas, teraszos, több járatos kialakítású. Vagyis annak 2 méter széles, 2 méter magas, felül félkör, alul szabálytalan alakú (egyébként már önmagában is igen látványos) több szintes bejárati öble, valamint a 3-8 méter széles, 4-6 méter magas és 15 m hosszú bejárati terme továbbá egy 1,5 méterrel lejjebbről induló alsó, nagyjából 30 méteres járatrésze látogatható előzetes engedély nélkül.

Amennyiben nem találnánk meg út közben a leágazást a barlanghoz, akkor se keseredjünk el, a kőfejtők égbetörő vörös szikláinak látványáért már önmagában is megéri megtenni a néhol enyhébb, néhol erősebb kaptatókkal szabdalt távot.

Érdemes mindkét túrához (a bányákhoz és a barlanghoz is) túravezetést kérni, ami nem csak abban segít, hogy jobban megismerhessük a Gerecse élővilágát és különleges geológiai képződményeit, de a kötött túravezetés az útvonal biztonságos megtételéhez is nagyban hozzájárul, kiváltképp a téli időszakban.

A kőszegi Írottkő-kilátó és a zöld Kalapos-kövek

Írott-kő azok számára lehet kiváló téli kirándulóhely, akik nem az elmúlt hetekben vették meg első túrabakancsukat, és akik nem riadnak vissza a kicsit hosszabb távoktól és a nagyobb energia-befektetést igénylő kapaszkodóktól. Írott-kő ugyanis a maga 884 méteres magasságával a Kőszegi-hegység és ezzel együtt a Dunántúl legmagasabb pontja.

A hegyen található, 1913-ban épült, jegenye-fenyvesekkel körbeölelt kilátó azonban nem csak az onnan elénk táruló, leírhatatlanul szép kilátás miatt kedvelt úti cél, hanem amiatt is, hogy azon egyszerre két ország is osztozik. Értelemszerűen így a csúcs megközelítése több túraútvonalon is lehetséges, de legalább kétfelől: határon innenről és túlról.

Ausztria felől (a burgenlandi Rechnitz és Lockenhaus között félúton található Geschriebenstein Passhöhe épülete melletti parkolóból indulva) egy kőzettani információkkal gazdagított, kiépített, apró kavicsos tanösvény vezet fel az Írott-kőhöz, míg Magyarországon a sokkal vadregényesebb, Rockenbauer Pál nevével fémjelzett Dél-dunántúli Kéktúra útvonal.   

Ugyan a maga 2 kilométeres szakaszával és enyhe emelkedőivel az ausztriai oldalról könnyebb is és rövidebb is az út a kilátóig, sokan mégis inkább a Bozsokról induló, lényegesen hosszabb (kb.15 kilométeres), magyarországi utat választják.

Ennek az az egyszerű oka, hogy a túra során, addig, amíg elérjük a tetőt a csodás panorámán túl is számtalan fantasztikus látnivaló akad az utunkba; természetes források, patakmedrek, jegenye-fenyvesek valamint a Széleskő és a Kalapos-kövek különleges sziklaformációi között vezet az utunk. Ettől pedig még a közel 600 méteres szintemelkedés sem tudja elvenni a kedvünket. Arról nem is beszélve, hogy lefelé, az izgalmas és nevéhez hű Sötét-völgyben ereszkedhetünk alá egészen a kiindulópontig.

Benne járunk a télben és a java még csak most következik! Téli kirándulóhelyek és a kifogások

A szokásos kifogásokat mind jól ismerjük:
„De hát hétvégén pihenek. Kicsi még a gyerek. Ehhez már nagy a gyerek. Tél van. Hideg van. Hideg lesz. Na de egyedül?! Gyerekkel?! Egy hegyi túra órákba telik. Azért a pár óráért?! Nincs időm még erre is. Nem akarok kimenni a hegyekbe, mert tériszonyos vagyok/ mert allergiám van/ mert eltévedek /mert medve…”

Pedig teljesen mindegy, hogy egy közeli, ritkás szálerdő fái között barangolva, szelídebb lankákon kirándulva, vagy jelzésekkel jól ellátott tanösvényeket követve-felfedezve, netán erőteljesebb fizikai munkát igénylő kaptatókkal teletűzdelt erdei utakon, patakmedrekben kapaszkodva-haladva töltjük kint az időnket a téli kirándulóhelyeken. A természetben lenni mindig különleges és kivételes élmény.

A városi zajtól, tömegtől távol, a természetben eltöltött idő ugyanakkor sokszorosan meg is térül: a természeti környezet feltölt „pozitív energiával”, elcsendesít, megnyugtat, ezáltal támogatja a gyógyulási folyamatokat mind lelki mind fizikai szinten.

Tehát ne a gatyádat kösd fel, hanem a túracipődet be és indulás! Kifogásokra nincs idő, irány valamelyik téli kirándulóhely!

Bartha Katalin | Mind humán, mind reál terepen otthonosan mozgó, a gyermeki lélek és a természet szépsége iránt egyformán rajongó, egykori gyógytestnevelő pedagógus. Jelenleg szabadúszó szöveg-, tartalom- és tárcaíró, költő