Sugárzó kilátások: Csernobil környezeti hatásai

A csernobili katasztrófa nemzedékekre hat ki és még unokáink is megtapasztalhatják környezeti hatásait. 1986 április 26. éjszakáján örökre megváltozott Európa.

(Frissítés 2022.03.29-én : Felrobbanhat Csernobil az ukrajnai háborúban?
A cikkünket egy rendkívül elkeserítő apropó miatt kellett frissítsük. 2022.02.24-én Oroszország minden, a háború nemzetközi szabályai szerint elfogadható ok nélkül, másodszor is felrúgva az 1994-es Budapest Egyezményt, megtámadta Ukrajnát. Frissítés a cikk második felében.)

Ezen az 1986-os tavaszi éjszakán ugyanis az akkori Szovjetunió nyugati szélének (ma Oroszország, Fehér-Oroszország és Ukrajna) több, mint 130 000 négyzetkilométernyi területe vált sugárszennyezetté alig pár óra leforgása alatt.

A Csernobili atomerőmű blokkjának felrobbanása az elmúlt három és fél évtized talán legsúlyosabb környezeti katasztrófája volt Európában, ami a nyugatabbra fekvő országokat sem kímélte.

Születési rendellenességek, rákos megbetegedések növekvő számaránya, kitelepítések, sőt megannyi hétköznapi hős halála, és az atomenergiába vetett hit súlyos megrendülése nyomja lefelé a mérleg egyik serpenyőjét, míg a másikba a fokozott biztonság megteremtése, a környezettudatosság növekedése és a túlélők bölcsessége került.

Mit történt pontosan Csernobilban?

1986 április 26. óta a Csernobili atomerőművet és annak szomszédságában található, Észak-Ukrán városka Pripjaty (ukránul Прип’ять) 30 kilométer sugarú környékét ellenőrző pontok és szögesdrót veszi körül.

Mindenkit kitelepítettek az akkor alig 16 éve létező, kifejezetten az atomerőmű kiszolgálására alapított városból.

A katasztrófa a legsúlyosabb nukleáris balesetek közé tartozik: felrobbant a Csernobilban működő atomerőmű négyes blokkja. Az oka igazán paradox volt. A baleset ugyanis éppen egy, a biztonságot növelni akaró kísérlet miatt következett be!

Az okok: technológiai hibák, konstrukciós hiányosságok, paranoia és emberi mulasztás együttese

A tragédiát olyan események egybeesése váltotta ki, amelyeket nehéz lehetett volna előre látni: a reaktor tervezési hiányosságai, a személyzet által elkövetett sorozatos hibák és az előírások súlyos megszegése egy rutinjellegű áramszünet következtében bekövetkező üzemzavart kívántak volna szimulálni.

Vlagyimir Scserbina az atomerőmű főmérnök-helyettese szerint a baleset fő oka az azt üzemeltető személyzet felelőtlen magatartása volt.

Biztonsági hibák és emberi mulasztások

A baleset körülményeit feltáró vizsgálóbizottság jelentésében megállapította, hogy a katasztrófát a biztonsági előírások durva megsértése és súlyos emberi mulasztás okozta: kiiktatták a biztonsági rendszert és indokolatlanul nagy terhelésnek vetették alá a reaktort.

Azonban, mint az élet bármely más területén, Csernobilnál sem egy okra vezethetők vissza az események. Négy fő okot azonosíthatunk (és megannyi kisebbet), amelyek mindegyike magában hordozta volna máshol is a katasztrófa lehetőségét.

1. ok: technológiai hibák

A Csernobilban is működő RBMK-1000 reaktortípusban grafittal oldották meg a moderációt (a neutronok lassítását), erről pedig Teller Ede és munkatársai már az 1940-es években kimutatták az USÁ-ban, hogy pozitív üregtényezővel bír – és innen származik a neve is: Teller-effektus.

Ez nagyon egyszerűen megfogalmazva annyit tesz, hogy ha a hűtőközeg egy része elforr, akkor az növelni kezdi a rendszer reaktivitását, éppen úgy, mint amikor kintebb húzzák a szabályozó rudakat, ami a reaktor túlhevüléséhez vezet, ami még inkább csökkenti a hűtőközeg mennyiségét, és ha ezt nem akadályozzák meg, akkor felrobbanhat a reaktor.

Az említett pozitív üregtényező mellett még az alacsony teljesítmény melletti ellensúlyozó tényezők is hiányoztak, ami tovább fokozta a reaktor instabilitását.

Ráadásul a szabályozó rudakat is hibásan tervezték meg: grafitvéggel bírtak, amik a láncreakció sebességét növelik, nem pedig lassítják, így vészhelyzet esetén értékes másodperceken át még gyorsul is a folyamat, hiába kerülnek be a szabályozó rudak.

2. ok: konstrukciós hiányosságok

Habár az erőmű szabályos és biztonsági előírásokat maradéktalanul betartó felépítménye nem akadályozta volna meg a reaktor robbanását, a katasztrófát jelentősen mérsékelte volna.

Ám sajnos alapvető konstrukciós hibák miatt iszonyatos mennyiségű szennyezés jutott ki az erőmű közvetlen környezetébe és a magas légkörbe egyaránt.

3. ok: paranoia

A személyzet, aki a rendszert felügyelte, nem kapott érdemi kiképzést se gyakorlattal nem bírt RBMK típusú reaktorok üzemeltetésében, ráadásul a tervezők elhallgatták előlük a reaktor egyes hibáit, ahogy a grafitvégű moderátor rudak létfontosságú, reakciógyorsító tulajdonságát is.

4. ok: emberi mulasztás

A kísérlet során a személyzet eltért a szabályos folyamatoktól, részben azért, mert ismeretlenek voltak előttük a tervezési hibák, illetve olyan hibákat is elkövettek, mint kommunikációs hiányosság vagy a biztonsági rendszerek részleges lekapcsolása.

Szintén a végzetes hibák közé tartozott, hogy az eredeti 211 szabályozó rúd közül 204-et eltávolítottak, miközben a technikai előírások minimum 15 moderátor rudat írtak elő.

1986 végzetes tavaszán a világ hetekig nem tudott a Csernobilban történtekről

A Szovjet vezetés teljes hírzárlatot rendelt el a sajtóban. Az első napokban egyetlen hír sem juthatott ki a balesetről.

Két nappal a katasztrófát követően egyetlen szűkszavú közleményt közölt a televízió, a történtekről a lehetséges veszélyeket nem említve. A Pravda is csak május elsején jelezte egy pár soros cikkben, hogy a kárelhárítás megindult.

Csernobilban vonakodva zajlott még Gorbacsov tájékoztatása is, a nagyközönséget pedig a katasztrófa folyamatos elbagatellizálásával értesítették csupán. Márpedig az idő és az objektív tájékoztatás egyaránt kulcsfontosságú tényező.

A csernobili atombalesetet sem lehetett hosszú ideig eltitkolni

A radioaktív gázok ugyanis pillanatok alatt feljutottak a légkör alsó, majd felső rétegeibe és a sugárzás az aktuális széljárásnak megfelelően világszerte elterjedt.

Május 14-én tett először nyilvános bejelentést a Szovjetunió akkori vezetője, Mihail Gorbacsov a katasztrófával kapcsolatban. A különös baleset addigra azonban már Ázsiában, Amerikában is éreztette hatását.

Markó Imre ráadásul már akkor, 1986-ban egy 14 kutatóból álló csapatot toborzott, és tisztán szakmai alapon elkészítették A csernobili atomerőmű-baleset – lehetséges okok és következmények című szakmai anyagát (Prof. Dr. Aszódi Attilának hála itt elérhető a teljes, szkennelt tanulmány), de akkor erről a tanulmányról szélesebb körben senki sem szerezhetett tudomást a Szovjet-Magyar kapcsolatok, és a magyar kormány titkolózása miatt.

Milyen környezeti hatásai voltak a Csernobil katasztrófának?

A robbanás hatalmas volt. A reaktor tíz napon át lövellte ki magából a radioaktív részecskéket. Miközben a felrobbant 4-es blokk mellett a 3-ast is leállították, az 1-es és 2-es reaktor azonban még majdnem egy hónapig magas radioaktivitás mellett, de tovább üzemelt.

A kárelhárítási munka az első napokban kifejezetten a felrobbant 4-es blokk körüli sugárzás csökkentésére és a tűz elfojtására irányult:

1. a földre hullott radioaktív törmeléket konténerekbe tették és eltemették,
2. bórból, ólomból és dolomitból álló keveréket szórtak,
3. az erőmű közelében a dezaktiválás után 1,5 méter mélységig kétszer is legyalulták a földet, betakarták betonnal, betonlapokkal, kaviccsal, majd azt újra betonnal, és erre hordták fel az új, tiszta, szennyezetlen földréteget,
4. 5000 tonna homokot, ólmot és bórt dobtak le a katasztrófa helyszínére,
5. valamint bárdát és latexet (vizes állagú vegyszereket, amik növelték a részecskék méretét) szórtak a radioaktív por csökkentésére.

Tíz napig küzdöttek a likvidátorok, amíg sikerült elfojtaniuk a radioaktív parázs izzását, de a reaktor közvetlen környéke a mai napig halott vidék. Alig pár óra alatt tetemes mennyiségű sugárzás szabadult el.

Több trillió Bq (Becquerel) radioaktivitás szállt fel az atmoszférába. Pár nap alatt Európa nagy része is sugárszennyezetté vált. A Cézium-137-ban gazdag nukleáris kihullás elsősorban Csernobil térségét, Skandináviát és Északnyugat-Ausztriát/Délkelet-Németországot érintette a legsúlyosabban.

Az angol és orosz nyelvű tanulmány itt tölthető le.

A robbanás eredménye: három magyarországnyi, súlyosan sugárszennyezett terület

A robbanását követően 4 300 négyzetkilométer vált pillanatokon belül lakhatatlanná, így igen rövid időn belül 135 ezer embert (a későbbi kitelepítésekkel együtt 200 ezret) kellett evakuálni a térségből.

Ez azonban csak a legelső pár órára volt igaz – néhány nap alatt Oroszország, Fehér-Oroszország és Ukrajna mintegy 130 000 négyzetkilométernyi területe vált sugárszennyezetté, ami közel 5 millió ember lakóhelyét érinti.

Később a súlyosabb szennyeződés több mint 320 000 négyzetkilométernyi területet érintett – ebből több tízezer négyzetkilométer még évtizedekig szennyezett marad.

A széljárás miatt egész Európa szennyeződött

A széljárásnak köszönhetően a különböző, légkörbe jutott nukleáris szennyező anyagok szétterjedtek az egész világon, és legnagyobb részük Európára hullott ki. A Kárpátoknak hála Magyarország, Szlovákia és Erdély területére jelentősen kisebb mennyiségű sugárszennyezés jutott, mint Lengyelország vagy Románia esetében.

A sugárzásban érintett területen 94 település néptelenedett el véglegesen. Az atomerőműtől 18 kilométerre található, 1193 előtt alapított Csernobil városban, a katasztrófa pillanatában közel 12,5 ezer ember lakott. Csak kilenc nappal a katasztrófa után evakuálták, de Pripjattyal ellentétben páran már lakják, és egy hotel is működik benne.

Az ikonikus, halott város: Pripjaty

Pripjaty, amely a legnagyobb koncentrációban kapta a szennyezést, ma halott város (a szakértők szerint még 100 év múltán sem javasolt ide visszatérni). Csernobillal ellentétben csak az 1970-es években kezdték, az erőművel párhuzamosan felépíteni.

Egy igazi mintavárosnak szánták, emeletes házakkal, óvodákkal, szállodákkal, luxuskomplexumokkal. A Szovjet atomváros álmait azonban az esemény derékba törte. A tiltott terület jelenleg is egy 30 kilométer átmérőjű körre koncentrálódik.

Ez a Zóna nevet viseli, amelynek a központi területe többek között a több tízezer év felezési idejű Plutóniummal szennyezett, és ami egy védőgát a radioaktív anyagok útjában. Az itt élő, közel 50 ezer ember sorsa azáltal pecsételődött meg igazán, hogy nem azonnal kezdték meg az evakuálásukat, hanem csak másfél nappal a katasztrófa után!

Hogyan stabilizálták a helyzetet?

Csernobil esetében három szakaszban folyt a stabilizálás:

1. Az első szakaszban közvetlen katasztrófa-elhárítás zajlott – a legtöbb áldozat ekkor kapott halálos mennyiségű sugárzást.
2. A második szakaszban kijelölték a Zónát, egy közel 4300 négyzetkilométernyi területet, ahol a likvidátorok minden állatot lelőttek, emellett kivágták a szennyeződéstől vörössé vált fenyvest is. Ekkor kapta meg az első, szarkofágnak nevezett vasbeton borítást a felrobbant reaktor.
3. A harmadik szakaszban hosszabb távú, hatékonyabb megoldásokat találtak a további sugárszennyezés megakadályozására, többek között egy második szarkofág formájában.

A kitelepítés alatt és a későbbi kármentesítés során a likvidátorok által használt járművek ma egy atomhulladék temetőben az erdő mélyén pihennek (az egyikben helikopterek és harci járművek voltak, ezeket nemes egyszerűséggel elásták ott, ahol voltak, a másikban mentőautók, teherautók, markolók), a Pripjaty folyó szélén is sugárszennyezett hajóroncsok pihennek.

Az erősen sugárszennyezett hulladék óriási tömege évente 12 ezer tonnával nő. Ezek tárolásának problémája azonban máig megoldatlan.

2007-ben helikopterről vizsgálták a reaktor környékét azonban a reaktor fölé emelt vasbeton szarkofág addigra repedezni kezdett és a levegőben olyan nagymértékű radioaktív sugárzást mértek, amelytől a kézi mérőműszer meghibásodott.

2012-ben az EU és az Egyesült Államok közös finanszírozásával kezdődtek meg az új szarkofág építési munkálatai. (90 ezer négyzetméter területet betonoztak le.)

A 30 évre tervezett öreg szarkofág helyén ma már egy modern hangár magasodik a sérült reaktor blokk felett. A hivatalosan 2000-ben véglegesen bezárt, de a kiégett fűtőelemek miatt is nukleáris létesítménynek minősülő csernobili atomerőműben, többek között kutatási területen ma is több ezren dolgoznak.

Csernobil ma: mi a helyzet most?

A katasztrófa után néhány évtizeddel, vagyis napjainkban érik be Csernobil valódi hatása. Csernobil egészségügyi következményei egyre pontosabban ismertek, és ez kifejezetten aggodalomra adhat okot.

Olyan „pótlólagos” rákos megbetegedések megjelenésére gondolunk itt, amelyeket potenciálisan a csernobili balesettől eredményeztethetünk.

A baleset legelső, pár nap, egy-két hét alatt halált okozó következménye a sugárbetegség volt

A halálos dózisnak kitett áldozatok száma ugyanakkor jócskán elmarad az évek, évtizedek során megjelenő rákos megbetegedésekben meghalt áldozatokhoz képest.

Ez nem azt jelenti, hogy „kevesen” haltak meg közvetlenül a baleset után. Hanem azt, hogy hosszú távon sokkal súlyosabb a csernobili katasztrófa hatása, ami figyelmeztetés kell legyen mindenki számára.

Ráadásul az okkal rettegett rákos betegség mellett a még kiszámíthatatlanabb genetikai változások továbbörökítése is sötét kérdőjel – a súlyos rendellenességekkel született gyermekek így lettek áldozatok.

Csernobil egészségre gyakorolt hatásai

A kárelhárítást végző likvidátorok annak idején visszatették a fűtőanyagot a reaktorba.
Rettenetes szomjúságérzetet, égető érzést a torokban valamint a nyelvük hegyén érzett fémes ízt tapasztaltak azok, akik a reaktor alatt keletkezett vízfolyást próbálták elállítani.

Félő volt ugyanis, hogy a fűtőrúd és a grafit lávaszerűen hömpölyög majd ki, és ezzel a további robbanást igyekeztek megelőzni. Az újabb robbanás, becslések alapján fél Európát lakhatatlanná tette volna.

A sugárzás velünk maradt

Pár évvel a katasztrófát követően még mindig óránként több, mint 1000 Rtg sugárzás volt a katasztrófa középpontjában, de a sugárszennyezett területeken a legnagyobb veszélyt ma nem a háttérsugárzás jelenti.

A legfőbb gondot a velünk maradó Stroncium 90 (felezési ideje 29 év), a Cézium 137 (felezési ideje 30 év), az Amerícium 241 (felezési ideje 432 év) és a plutónium 239 (felezési ideje 24 ezer év) izotópjai okozzák.

A radioaktív anyagok ugyanis beleivódtak a talajba, ott vannak a tavakban, a növényekben, még az állatok csontjai is erősen radioaktív anyagokat tartalmaznak. A terület így emberi életre továbbra sem alkalmas.

Csernobil környezetre gyakorolt hatásai

A sugárzás a robbanás helyén túl, bár látható rombolás nélkül pusztított, mégis hatalmas csapást mért a környezetre.

A fenyőerdőkkel borított, egykor természeti kincsekben gazdag területen ma a mélyebb talajrétegek tartalmazzák a legtöbb sugárzást, de a szél által felkapott, illetve a magasabb légrétegekből több ezer kilométerrel arrébb is kihullott radioaktív részecskék visszakerültek a talajba.

Így nem csak a levegő vált veszélyessé, de a talajból a növényekbe, majd onnan az állatokba kerülő radioaktív részecskék az emberekre is veszélyt jelentenek még évtizedekkel később is.

Nagyjából 630 000 tonnára becsülik az összes radioaktív hulladék mennyiségét csak Csernobil körzetében

Ez tetemes mennyiség, ráadásul jelenleg nincs olyan hely a földön ahol ez biztonsággal tárolható lenne.

Habár a Zóna állatai és növényei sugárfertőzöttek, és a katasztrófa számolatlanul szedte közöttük az áldozatait, azért pozitív következményei is lettek Csernobilnak: a térséget teljesen a természet uralja, ahol máshol igencsak megfogyatkozott vadállat-populációk élik a mindennapjaikat: vadlovak, barnamedvék, farkasok, vaddisznók és visszavadult házimacskák is háborítatlanul élhetnek. Érthető, hiszen még a legelszántabb orvvadászok sem akarnak radioaktív húst enni.

A másik pozitív hatás az, hogy az erőmű falain növő, a sugárzásnak ellenálló gombafajt, a Cryptococcus neoformans-t az űrhajózásban is fel lehet használni, mert rendkívüli mértékben képes elnyelni a sugárzást, márpedig a bolygóközi űrben a földihez képest több százszoros a sugárterhelés.

A Zóna mára turistalátványosság is lett

A Zónába a mai napig, vagyis 35 évvel később is csak külön kormányengedéllyel és egy kifejezetten ezen a területen való tájékozódáshoz készült sugártérkép birtokában lehet behajtani. A hely ökológiai rehabilitációja jelenlegi tudásunk mellett lehetetlen.

Az emberiség 1986. április 26.-os borzalmas katasztrófája óta ez a világ legradioaktívabb területe, amelynek több ezer évre van szüksége ahhoz, hogy újra egészséges legyen.

Frissítés: felrobbanhat Csernobil az ukrajnai háborúban?

A cikkünket egy rendkívül elkeserítő apropó miatt kellett frissítsük. 2022.02.24-én Oroszország minden, a háború nemzetközi szabályai szerint elfogadható ok nélkül, másodszor is felrúgva az 1994-es Budapest Egyezményt, megtámadta Ukrajnát.

A háború legelső napjaiban aztán nem „csak” maga a támadás izzasztotta meg a világ gondolkodó felét, hanem a Csernobili atomerőmű környékén lezajlott tűzharc, majd az azt követő, sok ezerszeresre ugrott radioaktivitás szintje.

Egy napon keresztül ment a találgatás, hogy mi történt, vajon megvalósult-e a legrosszabb forgatókönyv és a tűzharcban megsérült a szarkofág. De hála az égieknek, nem.

Mi történt pontosan Csernobilnál és miért?

Velem egyetemben a livescience.com oldal is igyekezett, amennyire lehet az eseményeket rekonstruálni– a frissítés írásakor még javában zajlik a háború, és az orosz hadsereg által elfoglalt térségből érkező eleve kevés információ is erősen szűrendő –, a Belarusszia felől érkező orosz csapatok a lehető legelső alkalommal elfoglalták a csernobili erőművet.

A leállított csernobili atomerőművet csütörtök (február 24.) óta orosz katonák tartják megszállás alatt, miután Vlagyimir Putyin orosz elnök a kora reggeli órákban teljes körű inváziót indított Ukrajnában.

Az erőmű körül lezajlott heves harcok aggodalomra adtak okot amiatt, hogy eltévedt lövedékek véletlenül áttörhetik a felrobbant reaktor két védőrétegét – amely egy új, külső biztonságos védőszerkezetből és egy belső beton szarkofágból áll -, és ismét a világra szabadíthatják a halálos mennyiségű sugárzást, illetve a légkörbe juttathatnak megint radioaktív szennyeződést.

Pár óráig nem kellett senkinek kávé

Ami a helyi sugárzásmérő állomások szerint be is következett. Legalábbis a sugárzás értéke húszszorosára emelkedett a szokásos értéknek. Pár óráig azoknak, akik értesültek róla, garantáltan nem kellett kávé, hogy teljesen éberek maradjanak.

Igor Konaszenkov, az orosz védelmi minisztérium szóvivője ellentmondásos nyilatkozatában azt mondta, hogy a sugárzás az erőmű környékén a normális szinteken belül van, és hogy az orosz erők a létesítmény személyzetével együtt dolgoznak a terület biztonságának garantálásán.

Tegyük hozzá, ha éppen az imént végzett az őrséggel a támadó orosz hadsereg, majd állig felfegyverzett orosz katonák kérik a munka folytatását, a szakembereknek túl sok választása nem marad, mint együttműködni.

Ez volt idáig a leghosszabb műszak

Az ukrán személyzet tovább folytatta tehát a munkáját és végezte a napi műveleteket a telephelyen, ahol különböző radioaktív hulladékkezelő létesítmények találhatók.

A telephely 211 műszaki alkalmazottját és őrét az orosz erők bevonulása óta nem válthatta le senki, így a műszakjuk gyakorlatilag három hétig tartott. Végül március 20-án érkezett a hír, hogy végre elhagyhatták a dolgozók a csernobili atomerőművet.

Kiderült, hogy a forgalom volt a ludas

Ahogy Claire Corkhill professzorasszony írta a Twitter oldalán: „ami érdekes, hogy a sugárzás szintje főként a #Chernobyl elzárt zónán belüli és kívüli fő útvonalak, valamint a reaktor körül emelkedett. Ez arra utal, hogy az emberek vagy járművek fokozott mozgása felkavarhatta a radioaktív port…”

Corkhill profnak igaza lett – mint a Sheffieldi Egyetem Immobilizációs Tudományos Laboratóriumának tudományos munkatársa, és az Egyesült Királyság Radioaktív Hulladékok Kezelésével Foglalkozó Bizottság tagja, némileg több rálátása van a folyamatokra, mint az átlagembernek.

Az azóta született mintavételezések azt mutatják, hogy az erőmű nem sérült, és csak a radioaktív szennyeződéssel teli port verték fel a járművek.

Ráadásul az új védőburkolatot, az Ívet (angolul Arch) alig pár éve adták át. Az új védőburkolat még masszívabb, mint az eredeti szarkofág: 162 méter hosszú, 108 méter magas és 36 000 tonna össztömegű.

Ami bizonyos, hogy az Ív nem sérült meg, a sugárzás szintje a csernobili viszonyok között normális szintre tért vissza. Mindezen tudást pedig jelentős részben az Európai Űrügynökségnek és a Maxar műholdjainak köszönhetjük.

Mi az a Maxar?

A Maxar Technologies egy több mint hatvan éve működő vállalat, amik vállalkozásokkal és ötvennél is több kormánnyal működik együtt a globális változások nyomon követése, a szélessávú kommunikáció biztosítása és az űrinfrastruktúra és a földi intelligencia területén végzett űrműveletek fejlesztése érdekében.

A kezdetektől terveznek és gyártanak műholdakat és űrhajó-alkatrészeket a kommunikáció, a Föld megfigyelése, a felderítés, valamint a pályán történő szervizelés és összeszerelés számára. Amióta az emberek először kezdték felfedezni Naprendszert, a Maxar űrinfrastruktúra-képességekkel támogatja a kereskedelmi és kormányzati küldetéseket.

Mit látnak a Maxar műholdjai Ukrajnában?

Nagyjából mindent, ami az űrből látható. Persze a képeiket közvetlenül nem nézhetjük meg szerződéses partneri viszony nélkül, ellenben más szervezetek oldalán igen. Ilyen pl. az European Space Imaging, amely egy müncheni székhelyű, 2002-ben alapított cég, és elsősorban a globális nagyon nagy felbontású (VHR) műholdképek és az azokból származó földmegfigyelési szolgáltatásokat kínálja ügyfelei számára.

Aztán jött az áramszünet március 9-én

A BBC-ben számolt be Corkhill professzorasszony arról is, hogy március 9-én megszűnt a hűtőrendszer áramellátása. Talán kevesen tudják, az 1986-os nukleáris katasztrófát okozó csernobili 4-es reaktort fedő biztonságos zárószerkezet légkondicionálásának folyamatosan üzemelnie kell, hogy hűtse a fűtőelemeket, amik még mindig odabent találhatók.

Ha leáll a hűtőrendszer, akkor túlhevülhet a sugárzó anyag, ami újabb nukleáris katasztrófához vezetne. Csak jóval kisebbhez. Több szakértő is megerősítette, hogy mivel az üzemanyag rudak már több mint 20 éve hűlnek, a helyzet közel sem olyan drámai, mint a 2011-es fukushimai nukleáris katasztrófa vagy akár az eredeti csernobili volt közel 36 évvel ezelőtt.

Az ukrán szakemberek március 13-án estére helyreállították az áramellátást, amit aztán ismeretlenek megint tönkretettek.

Március 15-én viszont már arról érkezett a hír, hogy 14-én, délután háromnegyed öt táján sikerült az egykori erőművet visszacsatlakoztatni a nemzeti közműhálózatra, így ismét hálózati áram működteti a hűtőrendszert, nincs szükség tovább a dízelgenerátorokra.

Mégse dőlhetünk hátra

Habár jelen pillanatban, egy nappal a tavaszi napéjegyenlőség után, minden nyugodtnak látszik Csernobil térségében, érdemes fél szemünket az eseményeken tartani, mert még mindig nincsenek objektív, független források által megerősített adataink.

Azt pontosan tudjuk, hogyan viszonyulnak az orosz hatóságok a hiteles információhoz és mennyire közlékenyek a valóságot illetően. A legjobb tehát, hogy reméljük, marad még annyi józan belátás az illetékesek körében, hogy békén hagyják az atomerőműveket, és messzire elkerülik a környéküket is.

Újabb frissítés: lángol a Csernobil körüli erdő és színre lép az IAEA

Ha még nem volna elég a torokszorító fordulatokból, ismét lángra kapott az erőmű környéki erdő. Ukrán tisztviselők azt állítják, hogy a tüzeket orosz ágyúzás okozta a térségben. A száraz és szeles időjárás fokozhatja a tüzek intenzitását és kiterjedését.

A csernobili elzárt zónában több mint 10 000 hektárnyi erdő ég és emiatt radioaktív szennyezés került a levegőbe, így a szél jelentős távolságokra is elszállíthatja.

Viszont jó hír, hogy Rafael Mariano Grossi, az IAEA (Nemzetközi Atomenergia-ügynökség) képviselője 29-én érkezett Ukrajnába, hogy felügyelje a nukleáris létesítmények biztonságát. Ez azt jelenti, hogy egyelőre mindegyik atomerőmű (relatív) biztonságban van, és érthető módon mindenki azt szeretné, ha ez így is maradna.

(Cikkünket frissítjük, amint új fejlemények alakulnak ki).

Gyakran Ismételt Kérdések

Dr. Rónay P. Tamás | Korábbi egyetemi oktató, szövegíró. Főként humán, illetve természettudományos cikkeket ír. Otthonosan mozog az okostechnológiák és megújuló erőforrások, zöld technológiák világában.