A Föld népessége: hogy növekszik, milyen hatással van a bolygóra?

A Föld népessége rohamosan növekszik, és hamarosan eléri a 8 milliárd főt; 2020-ban már 7,795 milliárd ember élt a bolygón, míg egy évvel korábban, 2019-ben még „csak” 7,674. A vészharangok konganak, de tényleg rovarokat kell majd ennünk… vagy zöld szóját?

„A zöld szója emberekből készül!”
Zöld szója c. film (1973)
„Néha nincs más választás, csak a kisebbik rossz”
Dan Brown: Inferno (2013)

A jó hír az, hogy egyelőre nem fenyeget globális éhhalál, így minden nehézség ellenére nem kell fehérjeszeletté feldolgozni a halottakat, hogy az emberiség enni tudjon, mint az 1973-as kultfilmben, a Zöld szójában. Mondhatni, egészen új értelmet kapna az „égjen a zsír” kifejezés.

A 2022-ben játszódó film disztópikus világában az emberiség lélekszáma végzetesen megnőtt és csak New Yorkban 40 millió ember él – szó szerint egymásból. Az 1970-es évek elején ez még nagyon is lehetséges jövőképnek számított.

Hála az égnek, a film készítői tévedtek, és a túlnépesedés nem vált globálissá: New York lakossága jelenleg például 8,4 millió fő (1970-ben 7,89 millió volt).

A rossz hír viszont az, hogy a negyven évvel később megjelent Inferno című könyvében Dan Brown nagyon is realistán írta le: a jelenlegi tendenciákat követve előbb-utóbb eljöhet az a pont, amikortól kezdve az emberiség túlnépesedése katasztrófába torkollhat.

Már persze, ha eltekintünk olyan paraméterektől, mint a tudomány fejlődése, vagy az emberiség összefogása. Ted Nordhaus, a Breakthrough Institute, kaliforniai székhelyű energia- és környezetvédelmi agytröszt társalapítója éppen ilyen optimistán szemléli a jövőt.

Ő azon az állásponton van, hogy szinte biztosan nem lesz szükség Thanos csettintésére – másra viszont annál inkább, ha valós jövőt akarunk biztosítani az emberiség számára.

Milyen ütemben növekszik a Föld népessége?

A Föld népessége közel 7,8 milliárd fő és alig hetven év alatt háromszorozódott meg. Ha végignézzük, hogy mikor érte el az egymilliárd főt, majd mennyi időközönként nőtt újabb egymilliárddal, azt láthatjuk, hogy 1974-ig folyamatosan rövidültek az időközök.

Azóta viszont nagyjából beállt az ütem és 12-14 évente nő egymilliárd fővel a Föld népessége:

• Egymilliárd: 1804 (600 000 év alatt)
• Kétmilliárd: 1927 (123 év alatt)
• Hárommilliárd: 1960 (33 év alatt)
• Négymilliárd: 1974 (14 év alatt)
• Ötmilliárd: 1987 (13 év alatt)
• Hatmilliárd: 1999 (12 év alatt)
• Hétmilliárd: 2011 (12 év alatt)
• Nyolcmilliárd: 2024* (ENSZ-előrejelzés)
  (Frissítés: az ENSZ szerint 2022 november 15-én a föld lakossága elérte a 8 milliárd főt.)

A Homo Sapiens számára, mondhatni, „csak” az első hatszázezer év volt igazi kihívás

Na, nem az újabb és újabb nemzedékek előállítása terén, mert ha szaporodásról van szó, az emberi faj mindig is jelentős eredményeket tudott felmutatni.

Kemény próbatételnek az elmúlt százezer évek során a gyerekek életben maradása bizonyult, no meg a gyermekágyas anyukák és a vadászatra, harcba induló, fiatal férfiak túlélése.

A túlnépesedés legfőbb oka az, hogy az ember „túl” sikeres faj

Az ember alapvetően az esze miatt válhatott az egyik legsikeresebb fajjá a Földön. Több százezer év kellett ahhoz, hogy az emberiség elérje az egymilliárd főt, aztán felgyorsultak az események és két évszázad alatt a hétszeresére növekedett.

Egy sor olyan tényező együttes jelenléte tette mindezt lehetővé, amely korábban nem fordult elő, és szinte mindegyik az emberi faj saját érdeme – vagy, ha úgy tetszik, a Gondviselés egyengette az útját. Világnézettől függetlenül jól megfigyelhető, hogy az első ipari forradalom „kirobbanása” után kezd egyre gyorsuló ütemben növekedni az emberiség lélekszáma.

A higiéniai körülmények, az agrárium, az orvoslás és általában a gazdaság fejlődése, illetve az anyagi javakhoz és életminőséget javító szolgáltatásokhoz való hozzáférés bővülése és általánossá válása azt eredményezte, hogy ma már a vadállatoknak kell rettegniük az embertől és nem pedig fordítva.

Talán nincs még egy faj a Földön, ami ennyire sikeresen szaporodna. Leszámítva a csótányokat, a patkányokat, a pókokat és a medveállatkákat. Csak éppen ezek egyike se rendelkezik képességgel és eszközökkel arra, hogy gyökeresen változtassa meg a bolygó teljes bioszféráját és benne önmagát.

Ez pedig már évtizedek óta súlyos gondokkal jár.

Milyen problémákat vet fel a népességnövekedés a bolygó számára?

Magától értetődően rengeteg probléma következik a túlnépesedésből. Ezek számossága, sorrendje jellemzően mindig attól függ, ki mire helyezi a hangsúlyt, ám ha általánosságban nézzük, és nem akarunk elveszni a részletek között, akkor öt fő pontban határozhatjuk meg a túlnépesedés következményeit. Ezek a:

1. természeti erőforrások kimerülése,
2. környezetromlás,
3. erősödő urbanizáció,
4. növekvő munkanélküliség,
5. növekvő megélhetési költségek.

A természeti erőforrások kimerülése sajnos magától értetődő velejárója a túlnépesedésnek

Az emberek nem csak élni akarnak: jól is akarnak élni. A magasan urbanizált, fejlett országok lakossága gyakorta elfelejti, hogy a fejlődő országok sok milliárdos lakossága nem fog megelégedni egy szegénységi küszöbön eltöltött élettel.

Ők is nagyjából ugyanarra vágynak, mint bármely német, amerikai vagy japán – csakhogy ehhez hosszú távon nincs elegendő erőforrás. Elég csak arra gondolni, hogy a Nílus mentén pár évtized alatt lényegében megduplázódott a lakosság, miközben a termőföldek és a vízmennyiség nem változott érdemben.

A környezetromlás fő oka a természeti erőforrások féktelen felhasználása

Ez, és a szénhidrogénekkel, azaz a fosszilis tüzelőanyagokkal történő energiatermelés növekedése erősen romboló hatással bír a környezetre. A következmények közé tartozik például az erdőirtás és az elsivatagosodás, vagy az állat- és növényfajok kipusztulása.

A gyorsan növekvő népesség élelmezése érdekében a meglévő mezőgazdasági területek hozamát intenzív gazdálkodással lehet fokozni. Ennek feltételei a gépesítés, a növényvédő szerek és a műtrágya használata, amik viszont talajerózióval vagy talajpusztulással járhatnak.

Szintén jellemző oka az erdőirtásnak és a mocsarak lecsapolásának az, hogy így próbálnak több termőterülethez jutni – mindez azonban a természetes élőhelyek elvesztésével és a fajkihalással is szoros összefüggésben áll. Az erdőirtások miatt ráadásul csökken a szén-dioxid megkötésének mértéke is, ami tovább súlyosbítja az üvegházhatású gázok problémáját.

Az urbanizáció megöli a vidéket

A városok növekvő lakossága, a kiürülő vidékkel egyetemben olyan súlyosan torzítja az egyes országok társadalmi-gazdasági szerkezetét, ami bizony negatívan hat az emberek sokaságára és a környezetre egyaránt.

Bár a bolygón rengeteg víz van, az ivóvíz számos régióban szűkös erőforrásnak számít: a teljes, globális vízkészleteknek mindössze 2,5 %-a édesvíz, és ennek csak kis része szennyezetlen ivóvíz.

A népességnövekedés egyik mellékhatása az édesvízkészletek egyre rohamosabb fogyasztása. Az urbanizáció erre jelentős mértékben erősít rá, hiszen ugyanakkora vízbázisra egyre több ember jut.

Növekvő költségek mellett növekvő munkanélküliség

A népesség robbanásszerű növekedése miatt egyre több munkaképes ember áll rendelkezésre korlátozott számú szabad munkahelyre. A munkahelyek száma is növekszik, de messze nem azonos mértékben, ami a jövőben a munkanélküliség egyre magasabb arányához vezet, annak minden negatív hozadékával.

Ahogy pedig a megélhetési költségek, és általában az életszínvonal fenntartásának költségei növekszenek, úgy nyílik a társadalmi olló, és félő, hogy a világ egyre inkább egy nagyon kis arányú dúsgazdag elitre, néhány százalékot kitevő középosztályra és irgalmatlanul hatalmas szegény rétegre tagolódnak szét fejlett és fejlődő országok.

Ez pedig nem „csak” a bűnözést és általában az elégedetlenséget növeli, de mindenféle szélsőséges politikai és vallási mozgalomnak, ennek következtében pedig a terrorizmusnak és háborúnak is a melegágya, ahogy azt már több mint másfél évszázad óta tapasztalhatja a saját bőrén az emberiség.

Hogyan növekszik a Föld népessége az egyes kontinenseken, hol a legsúlyosabb a helyzet?

A világ lakosságának mintegy 61%-a él Ázsiában, a világ legnépesebb kontinensén. Csak Kínában 1,44 milliárd, Indiában pedig 1,39 milliárd ember él, ami a világ népességének 19, illetve 18%-át teszi ki.

Mindez igaz statisztikailag, de ha alaposabban megvizsgáljuk a helyzetet, hamar kiderül, hogy mindkét országban egészen kis területre összpontosul a népesség nagy része.

A túlnépesedett területek számos kihívással néznek szembe, amelyek többsége az éghajlatváltozás hatásaiból, vagy a természeti erőforrások túlzott emberi kiaknázásából ered.

Indonézia fővárosát elöntheti a tenger, de nem a vízszint emelkedése miatt

Csak egyetlen példa arra, mennyire súlyos a helyzet, hogy olyan tényezők is hatással bírnak, amelyekre sokan nem is gondolnak.

Az indonéz főváros, Jakarta és elővárosai jelenleg több mint 30 millió embernek adnak otthont, és 2050-re várhatóan teljesen víz alá kerülnek; az indonéz kormány ezért úgy döntött, hogy fővárosát Borneó szigetére helyezi át.

Csakhogy nem azért kerülhet víz alá, mert rohamosan növekedne a tenger szintje! A fő oka az egyre több, nagyobb és nehezebb épületek emelése, és a talajvíz folyamatos kitermelése: mindez ugyanis jelentős mértékben gyorsítja fel a város süllyedésének ütemét.

Ázsia helyzete javul, Afrikáé romlik

Az ENSZ 2019-es legújabb előrejelzése szerint, amiből a KSH készített grafikont, tökéletesen megmutatja, mennyire meg fog változni a világ népességaránya a következő 80 év során, ha a jelenlegi tendenciák érvényesülnek továbbra is: Ázsia népessége akár egymilliárd fővel is növekedhet, majd csökkenhet 2100-ra, nagyjából a mostani 4,6-4,7 milliárdos lélekszámra.

A The Lancet című orvosi folyóirat nemrégiben tette közzé a Washingtoni Egyetem kutatását, amely szerint a népességfogyás gyorsabb lehet, mint korábban gondolták, különösen a világ legnépesebb országaiban, Kínában és Indiában. A kutatók feltételezik, hogy Kelet-Ázsia népessége már az évszázad közepe táján tetőzni fog, onnantól kezdve pedig stabilan fogyni kezd.

Afrika viszont brutális mértékben népesedik túl: a mostani 1,3 milliárd főről akár 4,28 milliárd főre növekedhet.

Milyen tendenciák várhatóak a jövőben?

Az, hogy mennyi embert képes a Föld eltartani, egyáltalán nem fix mennyiség. Nincs olyan, sarkítottan mondva, hogy 9 999 999 999 ember még bőségben élne, de a tízmilliárdodik ember hirtelen azt venné észre, hogy hopp, se élelem, se víz nem jut neki.

Főként azért, mert az éhínség vagy a vízhiány már most is egyre több helyen ismert jelenség. Mindig is így volt – tegyük hozzá. Az emberiség történelme ebből a szempontból nézve az éhezés és az az elleni küzdelem története.

Az élelemtermelés az egyik fő paraméter

Ahogy az egyik újkori mémben szerepel, sokak legfőbb motivációja egy állás megpályázása során az, hogy nem szeretnek éhen halni.

Komolyabbra fordítva a szót, ténylegesen az őskor óta dolgozik az emberiség azon, hogyan tudna több élelmiszert előállítani – ám az éhhalál még a modern korban is valós veszélyt jelent.

Több tényezőtől függ, hogy tízmilliárd vagy hétmilliárd lesz-e a Föld népessége 2100-ban

Jelen helyzetben azt mondhatjuk, több tendencia érvényesül párhuzamosan a jövőben is, egész egyszerűen azért, mert nincs homogén emberiség. Ezért amikor olyan tendenciákat vizsgálunk, hogy mik határozták meg elsősorban a népesség növekedését, az egyik legjobb választás az élelemtermelés.

Mivel egy teljes körű esettanulmány sokszorosan meghaladná ezen cikk terjedelmi korlátait, vegyünk egyetlen tényezőt górcső alá: az agráriumot és azon belül is a búzatermelést, mivel a búza az egyik alapvető gabonanövény a világnak ezen a térfelén.

Amikor például a 2020-as évek élelemtermelési módszereiről beszélünk, egyaránt megtaláljuk a közel teljes mértékben automatizált agrár-termelő központokat, a gépesített, monokultúrás farmokat és az állati vagy csak emberi erővel megművelt termőterületeket.

Elképesztő módon nőtt a termésátlag

A FAO (Food and Agriculture Organization of the United Nations, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete) adatai alapján tisztán látszik, hogy alig hatvan év alatt milyen elképesztő mértékben nőttek a termésátlagok – és ekkor már rég túl voltunk a második ipari forradalmon is!

1961-ben 204209450 hektár termőterületen termesztettek búzát az egész világon, és összesen 222357231 tonna búzát arattak le – ez 1,09 tonna hektáronként.

2019-ben 215901958 hektár termőterületen folyt a termelés (tehát 11 700 000 hektárral nőtt a termőterület), de itt már 765769635 tonna termett összesen, ami 3,5 tonna hektáronkénti termelést jelent.

Jobb megoldások – több élelem

Az 1850-1961 közötti időszakban még ennél is nagyobb növekedést ért el az emberiség. Ha csak Európát nézzük, az átlag 0,5-1 tonna hektáronkénti termésátlag akár 3,5 tonna fölé is mehetett (például Nagy-Britannia vagy Dánia esetében).

Elmondhatjuk tehát, hogy ahogy fejlődik a technológia, és egyre inkább gépesítetté majd precízióssá válik az agrárium, úgy növekszik a termésátlag is. Innentől kezdve pedig az emberiség élelmezése elsősorban logisztika és pénz kérdése, hiszen tényleges élelmiszerbőség van – csak nem egyenletesen az egész Földön.

Úgy is mondhatjuk, hogy az élelmiszerbőség olyan, mint a túlnépesedés: csak a bolygónk egyes régióira igaz mindkettő.

A népesség növekedése globálisan egyre erőteljesebben lassul

Az ENSZ előrejelzése négy projekcióval számol, milyen népességszám várható 2100-ra a jelenlegi termékenységi trendek változása szerint.

A magas és az alacsony változatok a közepes változaton alapulnak, és egyszerűen azt mutatják meg, mi történne, ha az egyes országokban a teljes termékenységi ráta a század végére 0,5 százalékkal lenne magasabb, illetve alacsonyabb, mint a közepes változat.

Ezek alapján a legvalószínűbb, hogy 11 milliárdnál valamivel több lesz a Föld népessége (közepes változat), míg a két szélsőérték 16,5 illetve 7,3 milliárd embert jelent.

Egy projekció lóg ki nagyon, az állandó termékenységi forgatókönyv: ez azt mutatja be, hogyan változna a Föld népessége, ha a termékenységi ráta állandó maradna az összes országban: ekkor több mint 26 milliárd ember élne 2100-ban a bolygón.

Tényleg mind meghalunk és egymást eszik majd az utódaink?

Aligha. Éppen ezért hívtam fel a figyelmet a cikk elején Ted Nordhaus álláspontjára: HA, és ez igencsak hangsúlyos ’ha’, lehetővé válna optimalizálni a teljes agráriumot az egész világon és HA megoldanák a tengervíz desztillálást világszerte és HA mérsékelné magát minden társadalom és HA megoldanák azt a tucatnyi egyéb problémát, ami a modern társadalmakat köti gúzsba, akkor a Föld könnyedén eltarthatna még sokkal több embert.

Persze, tudjuk, hogy a valóságban mi lesz mindebből: több-kevesebb próbálkozás, egymásra mutogatás és tovább súlyosbodó társadalmi válságok, háborúk, járványok, míg végre az emberiség képessé válik arra, hogy közös erőfeszítéssel orvosolja a mindenkit érintő, globális problémákat.

Akkor van esélye az emberiségnek hosszabb távon, még úgy is, hogy Thanos-t már legyőzték a Bosszúállók.

Dr. Rónay P. Tamás | Korábbi egyetemi oktató, szövegíró. Főként humán, illetve természettudományos cikkeket ír. Otthonosan mozog az okostechnológiák és megújuló erőforrások, zöld technológiák világában.