Klímaváltozás: hogyan hat ránk és hogyan fog gyermekeinkre?

Ha a klímaváltozásról beszélünk, akkor a Föld jelenéről és az emberiség jövőjéről beszélünk – egyre inkább feltételes módban… De hogyan jutottunk el idáig, mi okozza, pontosabban mivel okozzuk a klímaváltozást, egyáltalán mekkora mozgásterünk maradt még a cselekvésre, és milyen jövő várhat így az utánunk közvetkező generációkra?

Talán nem túlzás az mondani, hogy jelenleg a klímaváltozás jelenti a legnagyobb kihívást az emberiség számára. Nem véletlen, hogy már 2019-ben a klímavészhelyzet kifejezést választották az év szavának az Oxford Angol Szótár szerkesztői. De tulajdonképpen mi is ez a sokat hallott, félelmetes jelenség, amit ennyi idő után sem vagyunk képesek igazán komolyan venni?

A Föld klímája állandóan változik. Ez egy természetes folyamat. Ami viszont nem természetes, az a változás mértéke. Az utóbbi évtizedekben ugyanis vészesen felgyorsult ez a változás, amely – mára ez egyértelműen kijelenthető – emberi tevékenység eredménye. A klímaváltozás okkal vált központi kifejezésévé a zöldgondolkodásnak, és olyan, a környezetvédelemből ismert fogalmakkal kapcsolódik össze, mint a globális felmelegedés vagy az üvegházhatás.

Mit jelent a klímaváltozás? Tényleg valós probléma? 

A klímaváltozás vagy másik elterjedt nevén az éghajlatváltozás az a folyamat, amely során a bolygó éghajlata tartósan és jelentős mértékben megváltozik. Ez érinti az átlaghőmérsékletet – amely, mint tudjuk, jelenleg is emelkedik – az átlagos csapadék mennyiségét, vagy épp a széljárás alakulását. 

A klímaváltozás természetes módon, természetes folyamatok eredményeként is bekövetkezhet (pl. tektonikus mozgások nyomán vagy a napsugárzás intenzitásának megváltozása miatt), illetve emberi tevékenység is előidézheti. Utóbbira példa az egyre nagyobb mértékű üvegházhatás, amely az emberi civilizáció (mellék)terméke.

A klímaváltozás eredete

A globális felmelegedés és a klímaváltozás kifejezések az 1980-as években terjedtek el, előbbi a növekvő földfelszíni hőmérsékletre, utóbbi az üvegházhatású gázok okozta globális változásokra utalt (a két kifejezést azért is érdemes együtt tárgyalni, mivel bár jelentésben mutatkozik némi különbség, hasonló folyamatokra használjuk őket). A klímaváltozás terminus a 2000-es években vált népszerűvé, míg korábban szemérmesen csak a klíma gondatlanságból adódó módosulásáról (inadvertent climate modification) beszéltek. A klímaváltozás és a klímavészhelyzet kifejezéseket számos tudós, politikus és médiaszemélyiség kezdte el használni annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a problémára. A brit Guardian még ennél is tovább ment, és az erősebb kifejezések, mint például a klímavészhelyzet és a globális felforrósodás (global heating) használatát beemelte a szerkesztési irányelvei közé, hogy a megfelelő módon, világosan és kellő szakmaisággal beszéljenek a jelenségről.

A klímaváltozás története

A klímaváltozás tudományos vizsgálata egészen a 19. századig nyúlik vissza, amikor rábukkantak a jégkorszakokra utaló első bizonyítékokra, illetve az üvegházhatást is azonosították. Az évszázad végén egyes kutatók már arról beszéltek, hogy az emberi tevékenység nyomán a légkörbe kerülő üvegházhatású gázok klímaváltozáshoz vezethetnek.

Az ember okozta, újkori klímaváltozásnak a globális felmelegedés volt az előhírnöke, és nagyjából az első ipari forradalomtól számítjuk: ekkor jelentek meg az első gőzgépek, és ennek nyomán kezdett el ipari méreteket ölteni a szén felhasználása. A légkörbe áramló szén-dioxid fokozta az üvegházhatást, ami a bolygó átlaghőmérsékletének példátlan mértékű emelkedéséhez vezetett. Hogy a századelő ipari termelése mennyire súlyos következményekkel járt, azt jól mutatja, hogy 1927-ben a fosszilis üzemanyagok elégetéséből és az ipari termelésből származó szén kibocsátás elérte az évenkénti 1 milliárd (!) tonnát.

A bolygó felszínének átlaghőmérséklete körülbelül 1,18 °C-ot emelkedett a 19. század vége óta. A felmelegedés leginkább az utóbbi 40 évben gyorsult fel, azon belül is az utóbbi 7 év (2016-2020) volt a legmelegebb.  Ehhez természetesen elsősorban az üvegházhatás, és a szénhidrogének égetésével felszabaduló és a légkörbe kerülő üvegházhatású gázok járultak hozzá.

Az alapvető cél az volna, hogy a fenti hőmérséklet emelkedése a preindusztriális (iparosodás előtti) időszakhoz képest ne haladja meg a 1,5 °C-ot, és semmiképp se érje el a 2 °C-ot, mert annak beláthatatlan következményei lennének az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) jelentése szerint.  

Harc szembeszélben

A klímaváltozás elleni harcot számos tényező hátráltatja. Ezek közöl kettő – a különféle álhírek és összeesküvés-elméletek soha nem látott népszerűsége, illetve a tudományba vetett hit megingása együttesen, egymást erősítve fejti ki a hatását – a természet kárára.

Pedig a tudományos konszenzus már régóta kialakult, mégis, sajnos a mai napig bizonygatni kell, hogy a klímaváltozás valódi, jelenleg is folyamatban van, illetve emberi tevékenység eredménye. Virágoznak a klímaváltozás-tagadó vagy „csupán” relativizáló mozgalmak, ráadásul általában az ilyen jellegű feszültségeket különféle hatalmi csoportok, kormányok, illetve energiacégek szítják aktuális gazdasági érdekeik szerint – ebben a Trump-adminisztráció is tevékenyen részt vett, de a magyar kormány is ide tartozott és tartozik bizonyos értelemben. Valójában nem lenne szabad, hogy mindez vita tárgyát képezze, vagy ahogy a Greenpeace is fogalmaz:

„az éghajlat változása egyszerűen tény”.

Szintén sajnálatos fejlemény, hogy a klímaváltozás elleni harc mintha az utóbbi időben, a covid-krízis közepette veszített volna a lendületéből, pedig a tét nagyobb, mint valaha. Manapság a járvánnyal kapcsolatos hírek minden mást háttérbe szorítanak, alig hallani például Greta Thunberg mozgalmáról, vagy épp Sir David Attenborough nagyhatású dokumentumfilmjeiről és Instagram-posztjairól (a népszerű brit természettudós, miután 6,2 millió követőt gyűjtött, törölte magát a közösségi platformról).

Milyen hatásai vannak a klímaváltozásnak a Földre jelenleg? 

1. Tengernyi probléma

A földfelszíni hőmérséklet emelkedése mellett az óceánok felmelegedése is komoly problémát jelent. A tengerek és óceánok a hő jelentős részét elnyelik, az óceán felső rétegében 1969 óta 0,33 °C-os melegedést regisztráltak.

Hasonló bizonyíték a klímaváltozásra az óceánok elsavasodása. Az ipari forradalom kezdete óta a tengerek és óceánok savassága 30%-kal emelkedett. Ez a szén-dioxid kibocsátás növekvő mértékének egyik mellékhatása, mivel az óceán elnyeli az emberi tevékenység nyomán légkörbe kerülő szén-dioxid 20-30%-át.

2. Globális olvadás

Szintén látványos (és szomorú) folyamat a jéggel borított területek zsugorodása. A grönlandi és az antarktiszi jégtakaró iszonyatos tempóban tűnik el. Grönland a NASA számításai szerint éves szinten átlagosan 279 milliárd tonnányi jégtakarót veszített 1993 és 2019 között, míg az Antarktiszról évente 148 milliárd tonna jég illan el.

Ugyanígy csökken a hóval borított területek kiterjedése. A műholdas megfigyelésekből kiderül, hogy különösen az északi féltekén nagymértékben csökkent a tavaszi hó mennyisége, illetve ami van, az sokkal korábban elolvad. Ez azért is jelent problémát, mivel a fehér lepel visszaveri a napsugarakat, ezzel szemben a sötét talaj elnyeli azokat, ami szintén hozzájárul a felmelegedéshez. Ugyancsak súlyos következményekkel járhat a permafroszt megolvadása, ami tovább gyorsíthatja a bolygó felmelegedését.

Hasonlóan akut tünet a gleccserek visszahúzódása, ami gyakorlatilag minden nagyobb hegységben megfigyelhető az Alpoktól a Himalájáig, az Andokon át, egészen az észak-amerikai Sziklás-hegységig.

4. Tornádók, hőhullámok

Az extrém időjárás pedig egyre gyakoribbá válik világszerte: az Egyesült Államokban például egyre többször mérnek rekord magas hőmérsékletet, miközben rekord alacsony hőmérsékletet 1950 óta egyre ritkábban. Ezen kívül özönvízszerű esőzéseket és extrém viharokat és tornádókat is egyre gyakrabban tapasztalhat meg az emberiség.

A klímaváltozás okozta szélsőséges időjárás miatt nagyobb valószínűséggel alakulhatnak ki árvizek, hőhullámok és tartós aszályok. Ez a terményátlag csökkenéséhez és egyes területeken éhínségekhez vezethet – hosszabb távon pedig világszintű élelmezési problémákat okozhat.  Bár a légkör magasabb szén-dioxid koncentrációja a növények növekedési ütemét gyorsíthatja, egyúttal csökkenti a termények tápértékét.

5. Vízellátás, pollenproblémák

Ami a vizeket és a vízkészleteket illeti, Európát számos tekintetben érintheti a klímaváltozás, így várhatóan hatással lesz majd a mezőgazdaságra, az erdőgazdálkodásra, az energiatermelésre és az ivóvízellátásra. A vízigényes szektorok, így az öntözéses mezőgazdaság, illetve az energiaipar (pl. a Duna vizét hűtésre használó paksi atomerőmű) megérezheti a megváltozó vízellátás és a csökkenő víz- és csapadékmennyiség hatásait. Továbbá a lápvidékek és az édesvízi ökoszisztémák is veszélybe kerülhetnek.

A fenti következmények mellett apró kellemetlenségnek tűnhet, de azért érdemes megemlíteni, hogy a klímaváltozás miatt az allergiaszezon is elhúzódhat. A tavasz korábban kezdődik, emiatt a virágzás is hamarabb indul, a légkör magasabb széndioxid-tartalma pedig több pollent eredményez.

Mi okozza a klímaváltozást? 

A jelenlegi klímaváltozást emberi tevékenység eredménye, ezen belül is a fosszilis tüzelőanyagok (szén, olaj, földgáz) égetése és az így felszabaduló üvegházhatású gázok (elsősorban a szén-dioxid, a metán és a dinitrogén-oxid) levegőbe jutása, amiért legfőképp az energiaipar, az ipari termelés és a szállítmányozási, illetve a mezőgazdasági szektor tehető felelőssé.

Mi a helyzet Magyarországgal? Milyen hatások érezhetőek itt? 

Lehet, hogy a klímaváltozás nagyobb veszélyt jelent mondjuk India és Nigéria lakosságára, de mivel globális problémáról beszélünk, minden országra, így Magyarországra is hatással van, sőt, hosszabb távon és közvetve a Kárpát-medence a súlyosan érintett területek közé tartozik.

Az európai fővárosok közül például Riga után Budapesten mérték a második legnagyobb felmelegedést az elmúlt 50 évben.

Legutóbb a lehetséges hatások kapcsán a Quibit idézte Bozó László meteorológust, az MTA tagját, aki szerint a klímaváltozás már most érezteti a hatását hazánkban, a mérsékelt övi ciklonok északabbra húzódnak, a mediterrán ciklonok elmaradoznak, emiatt csökken a csapadékmennyiség, másrészt heves ciklonok jöhetnek létre, erős széllel és kiadós esőzésekkel.

Az országban csökken az esős napok száma, de szélsőségesen csapadékos napokból egyre több van. A hirtelen és egyszerre, nagy mennyiségben lezúduló csapadék kevésbé képes hasznosulni a talajban, mint a gyakori kisebb esőzések esetén, ami talajerózióhoz vezethet. Ugyanígy gyakoribbá válhat az extrém meleg időjárás, a kánikula és a nyomában járó aszály.

Amiről kevesebbet hallani: milyen gazdasági és társadalmi hatásai vannak a klímaváltozásnak? 

A klímaváltozás nem csak a természet, de a világgazdaság számára is súlyos károkat okoz, amelynek így nem csak okozói, de elszenvedői is vagyunk egyszerre. 2019-ben a klímaváltozás okozta extrém időjárás becslések szerint legalább 100 milliárd dollár kárt okozott. De a globális felmelegedés egyre gyorsuló gazdasági visszaeséshez is vezethet. Független közgazdászok véleménye szerint a jövőben a globális GDP 2-10%-os csökkenését is okozhatja. 

Fontos továbbá, hogy a klímaváltozás nem ugyanolyan mértékben sújtja a különböző társadalmi rétegeket: az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező csoportok tagjai jóval kiszolgáltatottabbak a klímaváltozás katasztrofális hatásainak.

Egy 2019-es tanulmány kimutatta, hogy a klímaváltozás már most kb. 25%-kal mélyítette el a társadalmi egyenlőtlenségeket.

Milyen hatásokkal kell számolni a jövőben? 

Egyes becslések szerint durván 10-ből 9 ember, a Föld lakosságának 90%-a lesz kitéve a klímaváltozás fenyegető hatásainak. Az árvizek az elmúlt 20 évben mintegy 1,65 milliárd (!) ember életét tették tönkre. 2040-re a Föld népességének 41%-át fenyegethetik árvizek, ebből a szempontból Dél-Ázsia és Délkelet-Ázsia lehet a legveszélyeztetettebb terület.

Mivel egyes területek idővel élhetetlenné válhatnak, teljesen elsivatagosodhatnak vagy a gyakoribbá váló hőhullámok tehetik életveszélyessé, a Nyugati világnak fel kell készülnie a klímamenekültek érkezésére és a küszöbön álló humanitárius katasztrófára.

Eltűnő tengerparti városok

A jelenlegi klímafolyamatok mellett a tengerek és óceánok vízszintje 2100-ra akár 30-240 cm-re, vagyis akár majd 2 és fél méterrel is megemelkedhet. Ennek egy része a sarkvidéki jég olvadása révén, másik része a hőtágulás nyomán jöhet létre. A vízszint emelkedése miatt számos alacsonyan fekvő tengerparti terület kerülhet víz alá, és ez a folyamat a felmelegedéssel együtt 2100 után is tovább fog folytatódni.

Szintén a hosszú távú hatások közé sorolható, hogy a jelenlegi szén-dioxid kibocsátás mellett már 2040-re teljesen eltűnhetnek a korallzátonyok. Az ilyen természeti képződmények kitettsége már most is nagyon nagy, az ausztrál Nagy-Korallzátonynak körülbelül a harmada semmisült meg az elmúlt években.

Kinek és mit lehet vagy kell tennie a klímaváltozás ellen?

Ahogy arról egy korábbi cikkünkben már részletesen beszámoltunk, mi egyszerű földi halandók is tehetünk a klímaváltozás ellen (ehhez ráadásul elég konkrét támpontokat is adtunk 15 gyakorlati tipp/tanács formájában). Röviden összefoglalva a tudatosabb fogyasztói magatartás és hozzáállás, illetve a fenntarthatóbb életmód a kulcs. Hisz némi odafigyelésen túl nem kerül semmibe zöldebben élni, kevesebb műanyagot használni, kevesebb húst fogyasztani vagy épp zöldebben közlekedni (értsd: igénybe venni a közösségi közlekedést, illetve időnként sétálni, bringázni, rollerezni, autózás vagy motorozás helyett).

Még csak elkötelezett klímaaktivistának sem kell lenni ahhoz, hogy tegyünk lépéseket a Föld megmentése érdekében (persze nem árt, ha minél többen vesznek részt tevékenyen a klímavédelmi akciókban, és szerencsére a környezetvédelmi civil szervezetek és egyesületek lehetőséget adnak a szervezett formában zajló aktivizmusra is). Fontos volna hatékonyan nyomást helyezni a hatalommal bíró nagyvállalatokra és kormányokra, akik a legtöbbet tehetnék a klímaváltozás felszámolása érdekében. Ehelyett a cégek minimális vállalásokat tesznek, a döntéshozók pedig nem igazán veszik komolyan az olyan kézenfekvő megoldásokat, mint a karbonadó vagy a karbonosztalák-rendszer.

Ráadásul hiába vagyunk egy magyar városban vagy faluban relatíve távol a probléma helyétől (amiért legfőképp a globális tőke és a politikai elitek tehetők felelőssé, akikre nehéz közvetlenül nyomást gyakorolni), Naomi Klein könyvében úgy érvel, hogy mivel a jelenlegi kapitalizmus fosszilis energia-centrikus, mindenki, aki részt vesz társadalmi mozgalmakban, az egyúttal a globális felmelegedés ellen is küzd, függetlenül attól, hogy közvetlenül érintik-e annak hatásai. A tömegközlekedés ingyenessé tételéért tüntetni hosszabb távon fenntarthatóbbá teheti a közlekedési rendszert, a gyári dolgozók sztrájkja pedig a termelés újragondolását eredményezheti.

Nemzeti Energiastratégia

Ami a magyar kormányzat energiapolitikáját illeti, az elmúlt évekre, sőt, az egész évtizedre leginkább a tagadás és a probléma szőnyeg alá söprése volt jellemző, befolyásos kormányzati szereplők gyakran elbagatellizálták a klímaváltozás tényét. Jó példa erre a korábbi energiastratégia, amivel kapcsolatban a magyar kormány szövetségesekre is talált: korábban a lengyelekkel, csehekkel és németekkel közösen igyekezett megfúrni az EU azon kezdeményezését, ami a szénerőművek leszerelésére és a szénenergia kivezetésére irányult.

Ehhez képest a kormányzat tavaly, 2020 januárjában mutatta be a következő évtizedekre vonatkozó energiastratégiáját, a Nemzeti Energia- és Klímatervet (NEKT). A terv többek között rendelkezik arról, hogy 2030-ra minimum 40%-kal csökkenjen hazánkban az üvegházhatású gázok kibocsátása az 1990-es szinthez képest, a megújulók részaránya pedig érje el a 21%-ot. A történethez hozzátartozik, hogy ez gyakorlatilag központi EU-s elvárás, vagyis kötelező minimum minden tagállam számára…

Atomenergia, Zöldtávhő

A dekarbonizációs célok eléréséhez a dokumentum szerint a gázfogyasztást 50%-kal kell csökkenteni, elsősorban épületenergetikai korszerűsítéssel és távhőre, illetve hőszivattyús fűtésre való átállással. Ezen kívül 2040-re a nap-, illetve az atomenergia dominálná a hazai elektromos áram termelését (a fosszilis tüzelőanyagból mindössze 10% keletkezne). Az úgynevezett Zöldtávhő program elsősorban a geotermikus hőforrások és a települési hulladékok távhőrendszerekben történő hasznosításával tenné fenntarthatóbbá a fűtési hálózatot.

A már említett dekarbonizáció területén 5 stratégiai célt azonosít a terv: a nukleáris kapacitások fenntartását, a lignitalapú áramtermelés kiváltását, a megújuló energiatermelés-növelését, az energiahatékonyság javítását, illetve a közlekedés zöldítését (ezekhez viszont nem rendel konkrét emissziós célszámokat).

A közlekedés zöldítése is kiemelt cél, 2030-ra szeretnék a 2017-es megújulóenergia-részarány dupláját (16,9 %) elérni a szektorban.

Civil klímakritikák

A NEKT-ről készült egy jelentés is, amelyet az Energiaklub jegyzett. A civil szervezet véleménye szerint az előirányzott emissziós csökkentés tempója túl lassú, a tervezett ütemet tartva 2050-re 43 millió tonnányi éves karbonkibocsátással lehet idehaza számolni.

A kritikusok szerint a NEKT szövegéből nem olvasható ki, hogy a hazai energiaszektor átalakítása és a fogyasztás csökkentése nem tűr halasztást, pedig az ország ökológiai lábnyomának 65-70 százalékáért ez a szektor felelős. A megújuló stratégiában aggályosnak tartják a napelemekre alapozott egyoldalú bővítést és a szélenergia háttérbe szorítását, pedig utóbbi kapcsán kimondottan jó adottságokkal rendelkezik Magyarország.

Összességében, mint írják, a NEKT ebben a formában nem alkalmas arra, hogy megalapozzon egy energiafordulatot és segítséget nyújtson az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.

Európai erőfeszítések

Fontos megemlíteni, hogy a stratégiai célokat legalábbis EU-s szinten máris elkezdték felülvizsgálni, és az Európai Parlament egy, az eddiginél szigorúbb 2030-as klímacélt fogadott el, amellyel 40% helyett már legalább 60%-kal csökkentenék az EU kibocsátását (ami, tegyük hozzá gyorsan, még mindig elmarad a tudósok által előirányzott 65%-tól), ugyanakkor közelebb viheti az Uniót a Párizsi éghajlatvédelmi egyezményben elfogadott célokhoz. Ha ez sikerülne, reálisabbá válthat, hogy a Föld felmelegedése ne haladja meg az IPCC által meghatározott küszöbértékeket (a már említett 1,5 °C-os, illetve 2 °C-os átlaghőmérséklet-növekedés).

Gyakran Ismételt Kérdések

Szerényi Tamás | Szövegíró, újságíró. 2010 óta ír cikkeket és készít interjúkat főleg reklám és kommunikáció témában, de néha ír gasztronómiáról, turizmusról vagy épp a környezetvédelemről. Igyekszik felelősen fogyasztani, elkötelezett a klíma védelme és a Föld jövője iránt.