Tartalom
- 1 Mi a hulladék koncesszió?
- 2 Mit jelent a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer? Mi esik ennek a hatálya alá?
- 3 Hogyan változtatja meg a hulladék koncessziós rendszer az eddigi piaci berendezkedést?
- 4 Mik a rendszer előnyei és hátrányai?
- 5 Megbecsülhetően a hulladékgazdálkodási piac hány százaléka fog a koncesszió alá kerülni?
- 6 Mi várható a hulladék koncesszió kapcsán a jövőben?
A hulladék koncesszió annak felismeréséből fakad, hogy egyrészt ami valakinek szemét az másnak még lehet kincs, másrészt ahol érték van, ott profit (és adóbevétel) is. A hulladék koncesszió tehát egy igazi win-win helyzet kiaknázása, méghozzá hivatalos formában: elviekben mindenki nyer vele.
Ahogy mondani szokták, elméletileg az elmélet és a gyakorlat ugyanaz, ám gyakorlatilag érdemes utánajárni mindennek, ami túl szépnek hangzik.
Mi a hulladék koncesszió?
Kezdjük az alapokkal: a hulladék koncesszió egy hatóság és egy magánvállalkozás közötti szerződéses megállapodás, amelynek keretében az utóbbi meghatározott időre és bizonyos feltételek mellett jogot kap hulladékgazdálkodási szolgáltatások nyújtására.
A magánvállalkozás, más néven a koncessziós jogosult általában olyan szolgáltatásokat vállal át, mint a hulladékgazdálkodási létesítmények
- finanszírozása,
- tervezése,
- megépítése,
- üzemeltetése és
- karbantartása,
valamint a hulladék
- gyűjtése,
- szállítása,
- kezelése és
- ártalmatlanítása.
Az állami hatóság, más néven az engedményező fél mindeközben megtartja a hulladékgazdálkodási eszközök tulajdonjogát, és felügyeli a koncessziós vállalkozó teljesítményét. A koncessziós jogosult díjat fizet az engedményező félnek a hulladékgazdálkodási rendszer működtetésének jogáért, és bevételt kap a felhasználói díjakból vagy támogatásokból.
Ez lényegében vagyonkezelés, illetve létesítményüzemeltetés, továbbá állami monopolszolgáltatás részleges privatizálása. Önmagában mindez teljesen rendben van: ahelyett, hogy az adófizetők pénzéből működtetne az állam egy veszteséges, de szükséges szolgáltatást, inkább kiszervezi, és a szolgáltató onnantól piaci alapon, profitorientáltan végzi.
Tehát papíron kevesebbe kerül az adófizetőknek. És még ez is igaz részben: közvetlenül nem kell több adót fizetnie senkinek, sőt a befizetett adóból kevesebb megy el a kiszervezett szolgáltatásra.
Csakhogy hatalmas pénz van a hulladék koncesszióban, tehát valahol, valaki biztosan többet fizet. Még pontosabban számos helyen fizetnek sokan többet – és ha ez más piaci szereplőket érint, akkor végül az emelt árak a fogyasztóknál csapódnak le, akik így többet fizetnek, mintha az egész az adójukból menne.
Meglep bárkit is az a hír, hogy Magyarországon fizetnek a piaci szereplők a legtöbbet a hulladék koncessziót elnyerő GONGO cégnek, a MOHU-Mol Hulladékgazdasági Zrt-nek? Konkrétan van olyan hulladéktípus, aminek a kezelése idehaza ötször annyiba kerül, mint Ausztriában.
Mindenesetre még 2018-ban határozták meg Országos Hulladékgazdálkodási Terv 2021-2027 címen a hulladék koncesszió hazai alkalmazását.
Példák a hulladék koncessziókra
A hulladék koncessziókat a világ számos országában széles körben alkalmazzák, különösen a fejlődő és feltörekvő gazdaságokban, ahol az állami források és kapacitások korlátozottak.
Magyarországon például a MOL-csoport nyert állami pályázaton 35 évre szóló kommunális hulladékgazdálkodási koncessziót. A koncesszió keretében a MOL évente 4,5-5 millió tonna, főként települési szilárd hulladékot fog begyűjteni, mintegy 458 millió eurót fektet be a hulladékgazdálkodási infrastruktúrába, és új, hulladékból energiát előállító kapacitást hoz létre.
Franciaországban a Suez-csoport számos hulladékgazdálkodási koncessziót működtet helyi hatóságok számára, például Párizsban, Marseille-ben és Bordeaux-ban. A Suez integrált szolgáltatásokat nyújt a hulladékgyűjtés, -válogatás, –újrahasznosítás, -komposztálás, -égetés és -lerakás, valamint a biogázból és hőből történő energiahasznosítás terén.
Kínában a Veolia csoport vesz részt 1992 óta számos hulladékgazdálkodási koncesszióban. Egyik kiemelt projektje a sanghaji Laogang Hulladék-energiává alakító üzem, amely naponta 9100 tonna települési szilárd hulladékot dolgoz fel, és naponta 1,4 millió kWh villamos energiát termel.
Brazíliában a Soma Ambiental és a Selena vállalatok által alkotta Consortium S nyerte el a Brazília Minas Gerais államában található nyolc város szilárdhulladék-kezelési koncesszióját 1,1 milliárd real (234 millió USD) értékben. Brazíliában óriási kihívás megoldani a szemétszállítási problémákat, és az önkormányzatok helyi döntései nem elegendőek. Ez 433 000 lakos javát fogja szolgálni.
Mit jelent a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer? Mi esik ennek a hatálya alá?
A kiterjesztett gyártói felelősség olyan környezetvédelmi politikai megközelítés, amely a gyártókat felelőssé teszi termékeik környezeti hatásaiért azok teljes életciklusa során, beleértve a fogyasztás utáni szakaszt is.
Az EPR célja, hogy ösztönözze a gyártókat termékeik környezetbarát kialakítására, a hulladéktermelés csökkentésére, az újrahasznosítási arány növelésére és az ártalmatlanítási költségek minimalizálására.
Az EPR alapelvei
Az OECD szerint az EPR két fő jellemzővel bír:
- A felelősség (fizikai és/vagy gazdasági; teljes vagy részleges) áthelyezése a termelő felé, és az önkormányzatoktól való eltávolodás.
- Ösztönzők nyújtása a gyártók számára, hogy termékeik tervezésekor vegyék figyelembe a környezetvédelmi szempontokat.
Az EPR különböző formákat ölthet attól függően, hogy a felelősség hogyan oszlik meg a gyártók, a fogyasztók és a kormányok között. A visszavételi rendszerek lényege például az, hogy a gyártóknak vissza kell venniük termékeiket az életciklus végén, és biztosítaniuk kell azok megfelelő kezelését vagy ártalmatlanítását.
Az előzetes ártalmatlanítási díjak esetében a gyártóknak a termékek forgalomba hozatalakor előzetesen díjat kell fizetniük, hogy fedezzék a jövőbeni ártalmatlanítási költségeiket, míg a letét-visszatérítési rendszereknél a fogyasztók a termék megvásárlásakor letétet fizetnek, és a terméknek a gyártóhoz vagy egy kijelölt gyűjtőhelyre történő visszaszolgáltatása esetén visszatérítést kapnak.
Az újrahasznosítási díjaknál a gyártók vagy a fogyasztók díjat fizetnek egy termelői felelősségvállalással foglalkozó szervezetnek (PRO), amely megszervezi és finanszírozza a termékek begyűjtését és újrahasznosítását.
Ehhez hasonlóan az újrahasznosítási célok kitűzésekor a gyártóknak egy bizonyos szintű újrafeldolgozást vagy hasznosítást kell elérniük termékeik tekintetében, akár egyénileg, akár közösen, egy PRO-n keresztül.
Az EPR hatálya
A kiterjesztett gyártói felelősség, azaz az EPR a termékek széles körére terjedhet ki, amelyek az életciklus végén jelentős környezeti hatásokkal járnak. Magyarországon a 80/2023. (III. 14.) Korm. rendelet a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer működésének részletes szabályairól határozza meg az EPR-t. A legismertebb típusok az alábbiak:
1. Csomagolás
A csomagolási hulladék csökkentése legegyszerűbben az újrafeldolgozási arány növelése és az újrafeldolgozott anyagok használatának előmozdítása révén érhető el. Az EPR-t a csomagolóanyagokra vonatkozóan például Németország, Belgium és Japán vezette be.
2. Elektronika
Az elektronikai kiterjesztett gyártói felelősség rendszerek célja a veszélyes hulladékok illegális lerakásának megelőzése, az értékes anyagok visszanyerése és az új erőforrások iránti igény csökkentése. Az elektronikai cikkek EPR-jét bevezető országok közül Svédország, Kanada és Kína példaként említhetők.
3. Akkumulátorok
Az akksik komoly környezetvédelmi kockázatot jelentenek, hát még ha országos méreteket kezd ölteni az akkumulátorok termelése – és évekkel később már a visszavételezésük és hulladékként való kezelésük. Az akkumulátorokra vonatkozó EPR-rendszerek célja – elviekben – pont, hogy a talaj és a víz mérgező fémekkel való szennyezésének megelőzése, a szűkös erőforrások visszanyerése és az újratölthető elemek használatának előmozdítása.
4. Járművek
Kiterjesztett gyártói felelősséget az elhasználódott járművek környezeti hatásainak – például a légszennyezés, az üvegházhatású gázok kibocsátása és az erőforrások kimerülése – csökkentése érdekében is bevezettek már több helyen. A járművek EPR rendszerét bevezető országok közé tartozik például az EU, Japán és Korea.
5. Gumiabroncsok
A gumiabroncsokra vonatkozó kiterjesztett gyártói felelősség célja a tűz- és egészségügyi kockázatot jelentő hulladék gumiabroncsok felhalmozódásának megelőzése, valamint a gumi és az acél újrafelhasználásának és újrahasznosításának előmozdítása.
Hogyan változtatja meg a hulladék koncessziós rendszer az eddigi piaci berendezkedést?
A hulladék koncessziós rendszer a folyamatokat tekintve jellemzően javítja a helyzetet a piac addigi szerveződésének átalakításával. A koncessziót vállaló új szereplő, aki átveszi a hulladékgazdálkodási szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos hatósági feladatok és felelősségek egy részét vagy egészét, jellemzően azért teszi, hogy ezzel profitot termeljen.
A koncessziós jogosult lesz a fő szolgáltató, és kapcsolatba lép a piac más szereplőivel, például a hulladéktermelőkkel, a hulladékgyűjtőkkel, a hulladékfeldolgozókkal, a hulladékkereskedőkkel és a szabályozó hatóságokkal.
Mindez egyaránt következményekkel jár mind a hatóságok, mind a piaci szereplők számára, ide értve a kisfogyasztókat is. Ha például az építkezési hulladékkezelés díja a tízszeresére nő, akkor azt a kivitelező a megbízóval fizetteti majd ki. Félmillióba került eddig a törmelék elszállítása a lakás felújításánál? Most majd kétmilliót fognak érte fizetni. Húsz forint volt eddig a környezetvédelmi termékdíj? Lesz az most majd száz forint – mert a veszteséget nem nyeli be se a gyártó, se a forgalmazó.
Persze, nem minden országban ilyen drasztikus a helyzet. Csak valahogy Magyarországon alakul így mindig.
Következmények a hatóságokra nézve
A hulladék koncessziós rendszer azt jelenti, hogy a hatóságok a hulladékgazdálkodással kapcsolatos szerepeik és feladataik egy részét vagy egészét a koncessziós jogosultra ruházzák át.
A hatóságok a tervezés során határozzák meg a hulladékgazdálkodási rendszer alkalmazási körét, célkitűzéseit, szabványait és előírásait, valamint a koncessziós szerződés odaítélésének kiválasztási kritériumait és eljárásait.
Ehhez kapcsolódik a pénzügyi rész, amikor is meghatározásra kerülnek a hulladékgazdálkodási rendszer finanszírozási forrásai és mechanizmusai, például a felhasználói díjak, támogatások, adók vagy kölcsönök.
Ezt követően lehet szó szabályozásról. A hatóságok ekkor tudják kialakítani és érvényesíteni a hulladékgazdálkodás jogi és szabályozási keretét, például törvényeket, rendeleteket, engedélyeket, jogosítványokat és szankciókat.
Az utolsó lépést az ellenőrzés jelenti, amelynek keretében a hatóságok beavatkozhatnak a koncessziós jogosultakkal való meg nem felelés vagy viták esetén, olyan mechanizmusok alkalmazásával, mint a büntetések, ösztönzők, választottbírósági eljárás vagy a szerződések felmondása.
Következmények a magánjogi jogalanyokra nézve
A hulladék koncesszió révén a magánvállalkozások vállalják a hulladékgazdálkodási szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos kockázatok és hasznok egy részét vagy egészét.
Például a hulladékgazdálkodási létesítményeket a hatóságok által meghatározott műszaki és környezetvédelmi követelményeknek megfelelően tervezik meg, és saját vagy kölcsönzött pénzeszközök felhasználásával építik meg a hulladékgazdálkodási létesítményeket.
Szintén megszokott, hogy a létesítmény-üzemeltetést és a karbantartást is koncesszióban végzik a cégek, és ők működtetik a hulladékgazdálkodási létesítményeket a hatóságok által meghatározott üzemeltetési és minőségi előírásoknak megfelelően.
Ugyancsak elterjedt megoldás a világban a hulladék gyűjtésének és ártalmatlanításának átvállalása az államtól. Ekkor a magánszervezetek a hulladékot a hatóságok által meghatározott ártalmatlanítási módszereknek és kritériumoknak megfelelően gyűjtik és ártalmatlanítják. Persze akad olyan is, hogy bűnszervezetek telepszenek rá és sajátítják ki – ezt Olaszországban ecomafiának nevezik.
Mik a rendszer előnyei és hátrányai?
A hulladék koncessziós rendszernek előnyei és hátrányai egyaránt vannak a hulladékgazdálkodásban érintett különböző érdekelt felek számára. Lássuk most az előnyöket és hátrányokat egyaránt.
Előnyök a hatóságok számára
A hulladék koncessziós rendszer csökkentheti a hulladékgazdálkodásra fordított közkiadásokat, javíthatja a szolgáltatás minőségét és hatékonyságát, növelheti a magánberuházásokat és az innovációt, valamint fokozhatja a környezetvédelmet.
Előnyök a magánvállalatok esetében
A hulladék koncesszió hosszú távú üzleti lehetőségeket, stabil bevételi forrásokat, működési rugalmasságot és autonómiát, valamint versenyelőnyt biztosíthat. Magyarországon a MOL Nyrt. kapta meg a hulladék koncesszió jogát, amit 2022.08.18-án a 2022/160-as Magyar Közlönyben hirdettek ki.
Előnyök a fogyasztók számára
A koncessziós rendszer jobb szolgáltatási lefedettséget és megbízhatóságot, alacsonyabb szolgáltatási díjakat vagy adókat, jobb környezeti feltételeket és egészségügyi eredményeket kínálhat a kisfogyasztók számára. Kivéve, ha a sokszorosára növekvő díjakat a cégek áthárítják a fogyasztókra.
Hátrányok a hatóságoknak
A rendszer magas tranzakciós költségekkel, az ellenőrzés és az elszámoltathatóság elvesztésével, a magánszervezetektől való függőséggel, szabályozási kihívásokkal és társadalmi ellenállással járhat.
Hátrányok a magánvállalatok esetében
A hulladék koncessziós rendszer magas kezdeti költségekkel, bizonytalan kereslettel és bevételekkel, bonyolult szerződéses megállapodásokkal, politikai és szabályozási kockázatokkal járhat, valamint társadalmi és környezetvédelmi felelősségként mutatkozhat meg.
Hátrányok a fogyasztók számára
A hulladék koncesszió a szolgáltatási választék és a verseny csökkenésével, magasabb szolgáltatási díjakkal vagy adókkal járhat, alacsonyabb szolgáltatási minőségként és elszámoltathatóságként, valamint negatív társadalmi és környezeti hatásokként jelentkezhet.
Megbecsülhetően a hulladékgazdálkodási piac hány százaléka fog a koncesszió alá kerülni?
A hulladékgazdálkodási piac koncesszióba kerülő becsült százalékos aránya országtól, régiótól és ágazattól függően változik. A Global Market Insights jelentése szerint a globális hulladékgazdálkodási piac mérete 2022-ben 1 billió USD-t tett ki, és 2023 és 2032 között várhatóan 2,3%-os összetett éves növekedési rátával (CAGR) fog növekedni.
A települési szilárd hulladékgazdálkodási piac az előrejelzések szerint 2032-ig 2%-os növekedést fog felmutatni. A szilárd hulladék megújuló energia előállítására történő felhasználása befektetési lehetőségeket teremt az éghajlatváltozással kapcsolatos projektekben, ezáltal ösztönözve az iparág bővülését.
A környezeti biztonsággal kapcsolatos növekvő aggodalmak, valamint a hatékony hulladékkezelési és ártalmatlanítási technikákra való folyamatos összpontosítás 2023-2032 között növelni fogja az üzleti statisztikákat.
A jelenlegi elmozdulás a hulladék egyszerű ártalmatlanításáról az értékes erőforrások visszanyerésére, valamint a hatékony megoldások növekvő technológiai fejlődése fokozni fogja az iparági penetrációt az ipari szektorban.
A veszélyes és nem veszélyes hulladékok ártalmatlanítására vonatkozó környezetvédelmi előírások és megbízások szigorodása javítani fogja a piaci kilátásokat. Az egyes régiók kormányai például pénzügyi ösztönzőket, többek között adókedvezményeket vagy támogatásokat biztosítanak a fenntartható hulladékgazdálkodási gyakorlatokat alkalmazó vagy a hulladékból energiát előállító technológiákba beruházó iparágak számára.
Mi várható a hulladék koncesszió kapcsán a jövőben?
A hulladék koncesszió jövőjét valószínűleg több tényező befolyásolja:
- A növekvő hulladéktermelés a népességnövekedés, az urbanizáció, az iparosodás és a fogyasztási szokások miatt.
- A hulladék környezeti és társadalmi hatásainak növekvő tudatossága és a fenntartható hulladékgazdálkodási gyakorlatok szükségessége.
- a növekvő kereslet az erőforrás-visszanyerés és a körforgásos gazdálkodás megoldásai iránt, amelyek minimalizálják a hulladék keletkezését és maximalizálják a hulladékból származó értékteremtést.
- a fejlődő szabályozási keretek és politikai eszközök, amelyek elősegítik vagy előírják a hulladékcsökkentést, újrafelhasználást, újrafeldolgozást és hasznosítást.
- az új technológiák és innovációk fejlődése, amelyek hatékonyabb, eredményesebb és környezetbarátabb hulladékgazdálkodási folyamatokat és termékeket tesznek lehetővé.
- a hulladékgazdálkodási értéklánc állami és magánszereplői közötti együttműködést és versenyt elősegítő új üzleti modellek és partnerségek kialakulása.
Potenciális tendenciák
E tényezők alapján beazonosíthatunk néhány lehetséges tendencia, amely a hulladék koncesszió jövőjét alakíthatják. A legvalószínűbb a hulladék koncessziók hatályának és méretének kiterjesztése, hogy több hulladéktípusra, a hulladékgazdálkodási hierarchia több szakaszára, több földrajzi területre és több érdekelt félre terjedjenek ki.
Szintén ígéretes tendencia, legalábbis az európai országok többségében a hulladékgazdálkodás környezeti, társadalmi és gazdasági dimenzióinak integrálása a hulladék koncessziók tervezésébe, végrehajtásába és értékelésébe. Az pedig, hogy a digitális technológiák és az adatelemzés beépítésre kerülnek a hulladék koncessziókba az átláthatóság, az elszámoltathatóság, a nyomon követés és a visszajelzés fokozása érdekében, magától értetődő mindazon az európai országokban, ahol az elsődleges cél a hulladék hatékony kezelése.
Dr. Rónay P. Tamás | Korábbi egyetemi oktató, szövegíró. Főként humán, illetve természettudományos cikkeket ír. Otthonosan mozog az okostechnológiák és megújuló erőforrások, zöld technológiák világában.
Vélemény, hozzászólás?