A városi komposztálás lehetőségei

Az utóbbi évtizedekben felgyorsult urbanizáció, a fogyasztói kereslet és kínálat növekedése egyre nagyobb mértékben növeli a keletkezett hulladék mennyiségét a településeken. Ennek kezelését fontos megoldani ipari méretekben és háztartási, lakóközösségi szinten egyaránt.

A hulladékkezelés fenntartható, környezetbarát módszere egyre több országban kiemelt feladat, így például Törökországban már a nemzeti stratégia része a hulladék újrahasznosítása, komposztálása, illetve az energiahasznosítás folyamatos vizsgálata is. Számos kutatás folyik a biológiai hulladék csökkentésének, alternatív felhasználásának céljából is. Így például a konyhai hulladék és kerti hulladék trágyaként való hasznosításában vizsgálják a nehézfémtartalmat is a fenntartható hulladékgazdálkodás szempontjából. Az EU-országok esetében a szerves hulladékok begyűjtésére vonatkozó statisztikák az Eurostaton keresztül érhetők el; azonban számos európai országban a kerti hulladékot élelmiszer-hulladékkal keverve gyűjtik össze, ezért e két hulladékfrakcióra vonatkozó statisztikákat általában összesítik.

A városi területekről származó zöldhulladék potenciálisan nagy mennyiségű, és igen alulhasznosított erőforrást jelent. A kerti hulladék és közterületi zöldhulladék biológiailag lebomló frakciói (a talaj kivételével), amelyek együttesen zöldhulladékot alkotnak, az Európai Hulladékkatalógusban a 200201 hulladékkóddal besoroltak.

A kerti hulladék részben magáningatlanokon keletkezik, keletkezése és kezelése az egyes háztartások döntésétől függ. Ennek gyűjtése közvetlenül az ingatlanról lehetséges, akár szelektált zöldhulladékként, akár vegyes biohulladékként. A kerti hulladékot égetéssel is lehet ártalmatlanítani, de ez egy kevésbé fenntartható módszer.

A városi hulladékkezelés kutatásának fontos központja az Egyesült Királyság, ezért a kutatások és felmérések fő adatköre innen származik. Ezek az adatok bemutatják a városi, települési hulladékkezelés fontos mutatószámait és az esetleges további fejlődés lehetőségeit.

Angliában és Walesben a háztartások körülbelül 90%-a rendelkezik valamilyen kertrésszel, és a kerti hulladék átlagosan a háztartási hulladék 21%-át teszi ki (tömeg alapján), ami magasabb, mint az átlagos konyhai hulladék mennyisége. Emiatt a kerti hulladék mennyiségileg a biológiailag lebomló települési hulladékáram meghatározó összetevője. A konyhai hulladékra vonatkozó becslések a háztartási hulladék keletkezési arányán és összetételén alapulnak, a zöldhulladékok esetében azonban a helyi hatóságok által kiosztott komposztzsákok száma, valamint a járdákon elhelyezett központi komposztládák által számítják az Egyesült Királyságban. Ez a megközelítés háztartásonként és naponta átlagosan 0,68 kg-ra becsült kerti hulladék keletkezési arányát mutatja.

A keletkező kerti hulladék felmérését nehezíti, hogy a zöldhulladék szezonálisan keletkezik, és a különböző kertészeti gyakorlatok is befolyásolják a becslés pontosságát. Ugyanis előfordulhat például, hogy egyes helyeken az ősszel lehullott leveleket összegyűjtik, máshol viszont meghagyják avarként tavaszig érintetlenül a sünöknek és más kisállatoknak.

Egy közvélemény kutatás témája 2020-ban a helyi háztartások szerves hulladékkezelése volt. Ennek alapján kiderült, hogy a háztartások többféle kerti hulladékártalmatlanítási módszert alkalmaznak, és jelentős különbségek vannak a városi és a vidéki háztartások között is. Vidéken és a nagyvárosokban egyaránt a járdamenti gyűjtőkben való gyűjtés volt a leggyakoribb választás. Ezt a módszert a háztartások körülbelül 80%-a alkalmazta, függetlenül azok elhelyezkedésétől (a vidéki háztartások 78,1%-a és a városi háztartások 83,1%-a).  A komposztálás és az égetés sokkal gyakoribb volt a vidéki lakosság körében. Összességében tehát a városi háztartások nagyobb mértékben támaszkodtak a hulladékgyűjtő hatóság által üzemeltetett szolgáltatásokra, míg a vidéki háztartások ezeket a szolgáltatásokat is igénybe vették, de jelentős mértékben alkalmazták az önellátási módszereket is.

Az Egyesült Királyságban átlagosan 160 kg kerti hulladékkal csökkentik évente a hulladékgazdálkodási szervezetek gyűjtési rendszerének mennyiségét azok a háztartások, amelyek saját maguk komposztálnak. A kutatások beszámolnak arról is, hogy akik komposztálással foglalkoznak kertjükben, általában jómódúak, idősebbek, nagy kerttel rendelkeznek, és nagyobb érdeklődést mutatnak a kertészkedés iránt. Egy másik felmérés szerint pedig a komposztálással foglalkozók átlagosan 100 m2 területű kerttel rendelkeznek. A kerti hulladék házi komposztálása a kert méretének növekedésével gyakoribb volt.

A kutatási eredmények azt is mutatják, hogy jelentős különbség van a hulladékgazdálkodási szervezetek által begyűjtött kerti hulladék mennyisége és a keletkező kerti hulladék összmennyisége között. Ez a különbség különösen nagy a vidéki területeken, ahol a háztartások gyakran alkalmaznak önellátó kerti hulladékkezelési módszereket. Az otthoni komposztálás és a háztáji égetés egyaránt nagyon gyakori. A megkérdezett vidéki háztartások közül az önellátóan kezelt kerti hulladék 57%-át a háztartások komposztálták, 43%-át pedig elégették az ingatlanon.  Az otthoni komposztálás akár 50%-kal is csökkentheti a települési szerves hulladék mennyiségét Európában.

Az önellátó kerti hulladékgazdálkodást ösztönző hulladékgazdálkodási politika kialakításakor figyelembe kell venni, hogy a lakosság nagy része nem feltétlenül a fenntartható házi komposztálás mellett dönt. A háztáji égetés majdnem olyan gyakori a vidéki háztartásokban, mint az otthoni komposztálás. Szintén előfordul a hulladék szemétgyűjtőbe történő elhelyezése is. Az otthoni komposztálásban jelentős kiaknázatlan lehetőségek rejlenek a városi területeken, de ennek eléréséhez a városi háztartások igényeihez igazodó programokat kell kidolgozni.

Az eredmények azt mutatják, hogy Angliában a háztartások átlagosan 0,79 kg kerti hulladékot termelnek naponta, azaz 288 kg évente. Ez egy főre vetítve évi 120 kg/főnek felel meg, aminek körülbelül 70%-a kerül be a hulladékgazdálkodási hatóságok begyűjtési rendszerébe. A vidéki háztartások a városi háztartásokhoz képest sokkal nagyobb arányban alkalmaznak önellátó kerti hulladékkezelési módszereket, mint például az otthoni komposztálás vagy a háztáji égetés. A keletkező kerti hulladék a falvakban kevesebb, mint fele kerül a hulladékgyűjtő szervezet által üzemeltetett ládákba, míg a városi háztartások erősen támaszkodnak ezekre a szolgáltatásokra. A háztáji égetés rossz módszer, szennyezi a levegőt, növeli a szén-dioxid-kibocsátást.

Forrás:
Estimating the Generation of Garden Waste in England and the Differences between Rural and Urban Areas

URBAN AGRICULTURE AND SUSTAINABLE CITIES

Kisvarga Szilvia – Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem