Tartalom
A téli álmot alvó állatok közül a legismertebb a medve. De jó, ha tudjuk, hogy akár a közvetlen környezetünkben, a kertünkben, a közeli erdőben vagy akár a parkban is találkozhatunk téli álmot alvó állatokkal, akiknek a legjobbat akkor teszünk, ha nem ébresztjük föl őket.
A téli álom fajról fajra változik, a nagytestű emlősökön kívül a denevérek és más kisemlősök, valamint bizonyos hüllők és rovarok is téli álmot alszanak. Ráadásul nem ugyanúgy. A téli álomnak alapvetően két fajtája van, a mély hibernáció és a felszínesebb torpor. A hazai téli álmot alvó állatok hibernáló szokásait megfigyelve látni fogjuk, hogy amiről beszélünk, alapvetően se nem téli, se nem álom.
Téli álmot alvó állatok: mi az a téli álom?
A téli álom hivatalos neve adaptív hipotermia, hiszen valójában nem alvásról van szó, hanem a test rövid vagy hosszú távú nyugalmi állapotáról. A mérsékelt és a hideg égövön élő állatoknak alkalmazkodniuk kell a télhez. Egy részük vastag tollat, bundát visel, így továbbra is aktív tud maradni, és élelmet szerez magának. Más részük elvándorol, mint a például költöző madarak, akik melegebb éghajlaton keresnek maguknak táplálékot, és testük a hosszú utazáshoz alkalmazkodott leginkább. Akik pedig maradnak, vagy felhalmoznak a testükben bőséges táplálékot, vagy ha nincs elég vastag bundájuk vagy zsírrétegük, keresnek maguknak egy védett zugot, barlangot, hókupacot, avarkupacot, és bevackolják magukat. A téli álom tehát nem a hideg, hanem a táplálékhiány miatt fellépő életmódbeli változás: a test alváshoz csak látszólag hasonló nyugalmi állapota.
A téli álomnak két fajtája van, egy mélyebb fajta (a hibernáció), és egy felszínesebb fajta (a torpor). Mindkét fajta „téli álom”, így a hibernáció is hormonális folyamatok eredménye, elsősorban a pajzsmirigy termeli a szükséges hormonokat.
Hibernáció
A valódi hibernáció előtt az állat ősszel nagyon sok táplálékot felgyűjt a zsírraktáraiban, a testsúlya ilyenkor 25-30%-kal is megnőhet. Ezen kívül nemcsak normál zsírral, hanem úgynevezett barna zsírral is rendelkezik, amely közvetlenül termel hőt, mozgás és táplálék bevitele nélkül. Hibernációban az állatok nem esznek és nem ürítenek, a testhőmérsékletük nagyon lecsökken, 20-30 fokot is (egyes fajoknál akár 0 fok alá is csökkenhet a testhőmérséklet). Szívverésük és légzésük lelassul, az anyagcseréjük teljesen leáll.
Így hibernálja magát a mogyorós pele, amely akár hét hónapot is át tud aludni egy évben, vagy az ürge, és a sün. Ezek az állatok sérülékenyek a téli álom során, hiszen ha felébrednek, energiát veszítenek, így kulcsfontosságú a túlélésükhöz, hogy átaludják a hideg évszakot. Az észak-amerikai denevérek körében elterjedt (egyébként Európából odakerült) fehérorr-szindróma nevű gombabetegség például folyton felébreszti a denevéreket, így sokan nem élik túl a telet még a hidegtől és betolakodóktól védett barlangban sem.
Torpor
A torpor a téli álomnak a felszínesebb, kevésbé mély fajtája. Ennek során az állat fel-felébred, vizel, sőt, medvék esetében akár megszüli a bocsokat, majd tovább alszik a csökkent hőmérsékletű (hipotermiás) állapotában. Néhány kisemlős nem engedheti meg magának, hogy hibernálja magát, mert megfagyna, így időről időre felkel, táplálék után néz, esetleg meglátogatja az ősszel elrejtett táplálékraktárt (ha el nem felejtette, hol van), majd visszaalszik. Tipikusan ilyen a mókus vagy a cickány. Ez a fajta téli álom tehát inkább hosszabb nyugalmi periódus, amelyből rövidebb időre felébrednek az állatok. Sőt, több medvefaj ilyenkor szüli meg a bocsait, mégpedig azért, hogy a következő télre azok kellően meg tudjanak erősödni. Később már késő lenne.
Melyek a magyarországi téli álmot alvó állatok?
Magyarországon jelenleg ugyan nem jellemző a barna medve, de azért számos kisemlős, madár, rovar és hüllő van, amelyek szintén téli álmot alszanak, mindkét fajtából: a teljes hibernáció és az egy éjszakányi torpor két véglete között mozognak fajtól függően.
Mogyorós pele
A mogyorós pele és a nagy pele vastag, bundás farkába takarózva valódi hibernációba süllyed. Akár már októberben felhizlalja magát a duplájára, készít magának fészket avarban vagy faodúban, és belefekszik. Nagyon nagy hidegek esetén, a sünhöz hasonlóan, ha túlságosan lecsökken a hőmérséklete, felébred, kicsit megmozgatja magát, majd visszaalszik.
Keleti sün
A keleti sün, hazánk leggyakoribb sünfajtája bevackolja magát az avar alá, kertvárosokban akár a komposztba, és mély hibernációba merül. Könnyen felébred, ha nagyon hideg van, vagy külső, zavaró hatásokra. A gyakori felébredés azonban nem tesz jót neki.
Denevérek
A hazai denevérfajok torporba süllyednek, de nemcsak télen, hanem máskor is, akár néhány napra vagy évre, ha hidegebbre fordul az idő. A téli nagy alvás előtt felhizlalják magukat, majd keresnek egy barlangot, bányát vagy pincét, ahol meghúzhatják magukat, fajtól függően összebújva vagy csak egymás mellett függeszkedve. Van, hogy egyes denevérfajok felébrednek, például szúnyogok rajzásakor kimennek táplálkozni, majd visszaalszanak.
Mókus
A mókus nem annyira a hibernáció, mint inkább a felszínesebb téli álom híve. Időről időre előbújik, megkeresi az ősszel elrejtett élelmiszerraktárát, eszik, vizel, majd visszafekszik.
Ürgék
A pockok és a cickányok túl kisméretűek ahhoz, hogy elegendő táplálékot halmozzanak fel magukban egy igazi téli álomhoz, így ők aktívak maradnak. Az ürgék viszont mélyre beássák magukat az üregeikbe, és eltorlaszolják a járatokat. Viszonylag hamar, kora tavasszal kibújnak azonban, így feltételezik, hogy ők is a torpor állapotában vannak télen.
Hüllők és kétéltűek
A teknősök, kígyók és a gyíkok télen szintén hibernálják magukat, száraz, fagymentes helyre húzódva. A mocsári teknős a mocsárba vonul, a kétéltűek (békák, gőték) pedig vizes közegben elvermelik magukat. Nyugodt helyet keresnek, ahol testhőmérsékletük, pulzusuk, anyagcseréjük szintén minimálisra csökken. Még a befagyott tavakban is tudnak létezni ha nem veszi őket körül a jég, ezért mélyre húzódnak, vízinövényekbe kapaszkodva.
Sarlós fecske
A sarlós fecske (apus apus), mely nem rokona a valódi fecskéknek, nem elsősorban a tél miatt hibernálja magát, hanem úgynevezett éhségalvást képesek elérni a fiókák, ha a szülő hosszú ideig, akár néhány hétig sem talál ennivalót számukra a közelben, és messzebb kell repülnie vagy emiatt, vagy az időjárás viszontagságai miatt. Ilyenkor a testhőmérsékletük nagyban csökken, és lelassul a többi életfunkciójuk is.
Milyen élettani hatásai vannak a téli álomnak?
A téli álom alapvetően a túlélés eszköze. Ennek során a testhőmérséklet fajtól függő mértékben, de szinte minden esetben drasztikusan csökken, a pulzus, a szívverés, a légzés lelassul: a test egy nyugalmi állapotba kerül. Alvás közben jelentősen kevesebb energiára, azaz élelemre van szüksége az alvó állatnak, de azért természetesen alvás közben is használ valamennyi energiát, ezért készül fel előre és készíti fel a zsírraktárait a hosszan téli álmot alvó állat.
Néhány állat azonban, például a medve nemcsak energiát veszít, hanem valami módon képes a sérüléseit a téli álom során begyógyítani, még ha csontsérüléséről vagy egy begyulladt sebről is van szó.
A napsütés mennyiségének növekedésével a téli álmot alvó állatokban megjelennek a “felébredést” segítő hormonok, így a maguk idejében mind fölkelnek, és táplálék után néznek, majd következnek az aktív tavaszi, nyári, esetleg kora őszi hónapok.
Világviszonylatban mennyire tehető a téli álmot alvó állatok száma?
Világszerte nagyjából (és legalább) 200 faj van, amelyikről tudjuk, hogy téli álmot alszik. A név ellenére ez nem mindig a tél miatt van: sivatagos vidékeken a szárazság és az aszály miatti táplálékhiány az oka annak, hogy néhány állat (és mellesleg néhány növény is) hibernálja magát. Az Andokban 4-5000 méter magasan élő egyik kolibrifajta (metallura phoebe) a másik véglet: ők a hideg miatt éjszakánként csökkentik a hőmérsékletüket, így az anyagcsere-folyamatok is lassabbak, és végeredményben több ereje marad nappal táplálékot keresni. Akár -3 fokra is képes lehűteni a testét, majd újra fölmelegedni.
A Magyarországon védett skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus) pedig gyakorlatilag fagyállót termel a testében, és kemény mínuszokban is képes életben maradni.
Mit tehetünk mi a téli álmot alvó állatok nyugalmáért?
A téli álmot alvó állatok nyugalmáért mindent megteszünk, ha tiszteletben tartjuk a természetet a téli sétáink során is. Ha a ősszel, télen vagy kora tavasszal természetben járunk, túrázunk, sétálunk, és olyan helyre bukkanunk, ami tipikusan téli álmot alvó állat élőhelye lehet, leginkább hagyjuk békén. Ne kutassunk faodúkban, ne turkáljuk az avart. A kevesebb mindig több, és a természetre különösen igaz: minél kevesebben nyúl bele az ember, annál jobban jár mindenki. Ha véletlenül felverünk téli álmából egy állatot, reménykedni tudunk, hogy túléli. Ezért jobb, ha figyelmesen és óvatosan közlekedünk.
Ugyanez vonatkozik a saját kertünkre is, ha van: késő ősszel már ne forgassuk az avart, a komposztot, mert könnyen lehet, hogy egy süncsaládot zavarunk meg. Sőt, inkább hagyjunk nekik avarkupacokat.
Stenszky Cecília I költő, irodalmár, mesemondó és pedagógus; a természetközeli élet, a tánc, a vadon és a könyvek rajongója.
Vélemény, hozzászólás?