A denevérek, az éjszakai vadászok hasznos élete

Az Antarktiszon kívül minden kontinensen találkozhatunk a sötét színű, Drakula palástjára emlékeztető szárnyú denevérekkel, melyeket számos monda és legenda tekint gonosznak, rosszakarónak, illetve az ördög cinkosának. Kulturális hagyományokból fakadóan tekintenek a mai napig a denevérekre vérrel táplálkozó fenevadként, frizurába beleakadó veszélyforrásként. Pedig némi természettudományos ismeret birtokában rájöhetünk arra, hogy alaptalan népszokásokra építkeznek ezek a hiedelmek, melyeknek a valósággal való kapcsolatuk egyenlő a nullával.

Tekintsük át, hogy ez a fajcsoport hogyan segít nekünk éjszakánként abban, hogy jobb legyen a mezőgazdaság helyzete, illetve kevesebb szúnyog csípjen meg bennünket.

Minden, hosszú múltra visszatekintő kultúra másképp ítéli meg a „bőregereket”. A keresztény európai kultúra egyenesen ördöginek, rossznak tekinti őket, az Ószövetség is ezt támasztja alá, hiszen tisztátalannak írja le őket. Hazánkat is beleértve gyakran védekeztek a balszerencse ellen istállókapura szegezett denevérekkel. A kínai kultúra ehhez képest hatalmas különbséget mutat, hiszen a boldogságot és az örömet szimbolizálják, illetve a halhatatlanság jelképe.

A denevérek az emlősök osztályába tartoznak, amelynek meglepően nagy részét alkotják: az eddig ismert emlősök több, mint egyötödét, 1400 fajt. Magyarország ebből a szempontból élmezőnyben van Európában, mivel a 46 európai denevérfaj közül 30 őshonos nálunk. A többi emlőshöz képest jobban alkalmazkodó élőlények, mert a már említett Antarktiszon kívül, rengetegféle természeti körülményéhez alkalmazkodtak. Találkozhatunk velük Dél-Amerikában, Afrikában, Európában, Ázsiában továbbá Ausztráliában is. A fajok 80%-a jelenleg is a trópusokon él, ebből pedig azon következtetés vonható le, hogy onnan terjedhettek el a bolygó különböző területeire.

A többi emlőshöz képest egy egészen unikális, denevérek esetében jellegzetes képességgel bírnak, ez pedig a különleges tájékozódás. Lazzaro Spalanzani már 1793-ban egy kísérlet során azt a megállapítást tette, hogy a „fülükkel látnak”. Tette ezt korát igen megelőzve akkor, amikor még nem voltak mikrofonok, nem is beszélve a hanghullámok modern kutatásáról. A denevérek magas frekvenciájú hangokat használnak a tájékozódásra, amelyeket az őket körülvevő objektumokról visszaverődve visszhangként képesek érzékelni érzékeny hallásukkal. Így mérik fel az őket körülvevő akadályok elhelyezkedését. Ezzel a módszerrel képesek a levegőben az akár 0,2 mm vastag huzalokat is kikerülni.

Amilyen változatosak a repülő emlősök előfordulási helyei, ugyanolyan változatos az étrendjük is:

léteznek rovarevő denevérek, amelyek a fajcsoport jelentős részét teszik ki (pl. rőt koraidenevérek, kis patkósdenevérek).

A húsevés kb. 10, nagyobb méretű fajra jellemző, főként egerekre és békákra vadásznak (pl. kísértetdenevérek, hártyásorrú denevérek).

Halászó denevéreket is ismer a tudomány (pl. Noctilio leporinus), amely halat fogyaszt, de mellette rovarokra is vadászik. Vadászat közben az ultrahang segítségével képes pásztázni a víz felszínét, és annak fodrozódásakor lecsapnak hatalmas karmaikkal.

A népi hiedelmek alapját képezheti a következő csoport, a vérszopó denevérek (pl. rőt vérszopódenevér, fehérszárnyú vérszopódenevér, farkatlan vérszopódenevér), amelyek a nevükből is sejthetően vérrel táplálkoznak. A zárójelben lévő fajfelsorolás az előzőektől eltérően teljes, hiszen összesen 3 faj sorolható a vérszopókhoz, ráadásul mindhárom Közép- és Dél- Amerikai lakója. A horrortörténetektől eltérően a sebejtést követően nem szívja, hanem nyalogatja a vércseppeket, amiből akár 40 millilitert is képes elfogyasztani. Főként lovakra, disznókra és tehenekre csap le, de előfordul az emberi vér is az étlapján.

A denevérek fajcsoportját gazdagítják még gyümölcsevők, amik legfőképp fügével, banánnal és citrusfélékkel táplálkoznak. Nem csak saját étvágyukat elégítik ki ezáltal, hanem a növényszaporításban is szerepet játszanak: pl. a jamaicai gyümölcsdenevér étrendje javarészt fügéből áll, az anyagcsere végtermékével pedig képes a meg nem emésztett magokat terjeszteni.

A sort pedig a nektárevők zárják (pl. afrikai hosszúnyelvű denevér, amerikai virágvámpírok), melyek a növény kevésbé hozzáférhető részével táplálkoznak, ebből fakadóan általában hosszú orral és nyelvvel rendelkeznek. Míg az előző csoport a magterjesztésben, ők a beporzásban segítenek a növényeknek azáltal, hogy a bundájukra ragadó a virágport továbbszállítják a bibére.

kaliforniai levélorrú denevér, kép forrása

A denevérek alapvető bemutatását követően pedig vegyük szemügyre, miért igényelnek kiemelt védelmet azon túl, hogy a biodiverzitási szempontok alapján önmagában is érték a létezésük. A denevérek fajcsoportja fontos szerepet játszik a természetben. A rovarok számának csökkentésével hozzájárulnak a természetes egyensúlyhoz. Gondoljunk bele, hogy egyetlen éjszaka alatt akár 1000 szúnyogot is képes elfogyasztani egyetlen denevér, és ez ránk nézve is igen kedvező. Nem csak a közvetlenül minket veszélyeztető rovarok gyérítését látják el, hanem a közvetett veszélyforrást jelentő, mezőgazdasági kártevőkét is. Egyes közgazdasági becslések szerint a denevérek kb. 23 milliárd dolláros hasznot hajtanak a mezőgazdaságnak. Továbbá 67 növénycsalád található a világon, amelyeknek kizárólagos beporzói a denevérek, illetve több, mint 3000 esetében a denevérek hordják szét a magjait.

Minden hetedik denevér faj veszélyben van, ebből fakadóan a legtöbb faj (hazánkban minden faj) védett. A természetes élőhelyek pusztulása, a vadászat, illetve az egyes kulturális negatív előítéletek mind fenyegetően csökkentik a denevérek számát. Ha denevérrel van dolgunk, akár a természetben, akár otthon, soha ne bántsuk! Az ő szándéka is az, hogy békében váljanak el útjaink. Kesztyű vagy törölköző nélkül azonban soha ne próbáljuk kitessékelni lakásunkból, mert a félelem miatt megharaphat bennünket.

Ha lakóhelyünket viszonylag sok denevér látogatja, akkor pedig építsünk
denevérodút, amiben védelemre találnak.

A denevérodú készítése aligha követel szakértelmet, néhány faelemből könnyen összeállítható. A barkácsoláshoz szükségünk van fűrészre, kalapácsra, szegekre, mérőszalagra, illetve fadeszkákra. A képen látható, hogyan állítható össze. Kulcsfontosságú lépés, hogy a hátlapon fűrésszel barázdákat alakítsunk ki, különben az odú szárnyas lakói nem tudnak megkapaszkodni. A faelemek külső felületét vonjuk be vízbázisú festékkel, de a belső részeket hagyjuk ki, a denevérek nem szeretik erős szagát! Az összeszereléskor használjunk az elemek illeszkedésénél tömítőanyagot, hogy az odú ne legyen huzatos. Miután elkészült az odúnk, helyezzük olyan helyre, ahol könnyedén be tudnak költözni a szárnyas emlősök.

denvérodú összeszerelése, kép forrása: a szerző

A denevérek életmódját, kutatásuk történetét és hazánkban előforduló őshonos fajaikat az ország egyetlen denevérkiállításán, az Abaligeti Denevérmúzeumban tekinthetik meg az érdeklődők. A lélegzetelállító mecseki környezetben nem csak tanulhatunk a denevérekről, hanem testközelben is találkozhatunk velük. További információ a múzeum honlapján érhető el.

Linkgyűjtemény:

Babics Máté Zsolt | a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar
ötödéves joghallgatója, tavasz óta a Pázmányon elsőként megalakuló, teremtésvédelemmel foglalkozó hallgatói közösség, a Szt. Hedvig Klub elnöke. Elsőéves kora óta tanúsít érdeklődést a környezetvédelem iránt, amit másodévesként egy újonnan
megalakuló, egyetemistákat összefogó egyesületben tapasztalatokkal tudott bővíteni. Ennek keretében vezette az önálló Környezetvédelmi Tagozatot, amely a fenntarthatósági témájú cikkalkotást mozdította elő a szerkesztők körében. Jelenleg a Pázmányon megalapított Teremtésvédelmi Kutatóintézet egyik kutatócsoportjában végez kutatási tevékenységet állatvédelmi jogi területen.