Mik a Csernobil sorozat tanulságai?

A Csernobil sorozat a elmúlt évek talán legnagyobb szenzációja volt az HBO streamingszolgáltató felületén, amely az atomerőmű 1986. áprilisi 26-i katasztrófáját dolgozta fel. A minisorozatot folyamatos feszültség jellemezte, amit a zseniális alakítások tettek mindenki számára átélhetővé – mindez pedig annyira gondosan megtervezett, korhű díszletek közt adták elő a kor divatjának tökéletesen megfelelő jelmezekbe öltöztetett színészek, hogy az atmoszférát szinte harapni lehetett.

A Csernobil sorozat émelyítően sötét látványvilága egészen biztosan a nézővel marad.  Mindegy, hogy azért nézte, mert személyes emlékei a késő 80-as évekről, vagy azért, mert a sorozat a megjelenésekor megkerülhetetlennek tetszett.

A csernobili atomkatasztrófa megfilmesítése

Minden néző számára világos volt, hogy nem dokumentumfilmet lát, annak ellenére, hogy az eseményeket majdnem tökéletes történelmi hűséggel meséli el a Craig Mazin által írt sorozat. A dráma kedvéért nem létező karakterek is életre keltek és barátságok szövődtek. A sorozat az atomkatasztrófán keresztül mélyen gyökerező, és nagyon is aktuális problémákat dolgozott fel… De melyek is ezek? Az elnyomó rendszerek logikája? Az összefogás fontossága? Esetleg az atomerőmű katasztrófája a klímaváltozásnak feleltethető meg, amely napjaink egyik legfontosabb témája?

Lássuk, mik voltak a legfontosabb gondolatok és tanulságok, amelyek a Csernobil sorozat nézőivel maradtak!

1. Hogyan működött akkor a politikai rendszer?

A Csernobil sorozat több rendkívül ellenszenves karaktert vonultat fel, akik számára a legfontosabb, hogy a főnökeik felé a lehető legkedvezőbb narratívát tálalják annak érdekében, hogy megőrizhessék a pozíciójukat – és elkerüljék a börtönt.

A keleti blokk a hidegháború alatt állandó versenyben volt a kapitalista nyugati világgal szemben, és a lehető legtöbb dologban bizonyítani kívánta a szovjet szocialista rendszer felsőbbrendűségét. Az egyik oldalon fejlett technológia, bőséges források, és az ötletek szabad áramlása állt, másikon pedig centralizált termelés és kevesebb forrás állt, viszont óriási akarat  a bizonyításra.

A Szovjetunió tekintélyuralmi rendszerében nem fért el az emberi hibázás lehetősége.

A legfontosabb kérdésnek mindig a rendszer stabilitásának megőrzése volt a katasztrófa megoldásával szemben. A rendszer vezető beosztásban dolgozó funkcionáriusai tervgazdasági logika mentén hoztak döntéseket, vagyis előre kitalálták a termelési célokat. 

Megtanulhattuk, hogy minél magasabb pozícióban lévő embernek áll érdekében elfedni a valóságot, annál valószínűbb, a valóság elfedése meg is történik, a következményekért pedig ártatlanok felelnek, akár az életükkel.

2. Mi volt a katasztrófa valódi oka?

A Vlagyimir Iljics Lenin Atomerőmű négyes blokkjának meghibásodása nem hétköznapi működés során történt. A reaktorban éppen tesztet folytattak, amelyben az áramkimaradás esetén történő hűtést vizsgálták. Az RBMK típusú reaktorok azonban olyan tervezésbeli hiányosságokkal rendelkeztek, amelyek a teszt során túlmelegedéshez, majd a hűtőfolyadék felforrásához vezettek, amely a reaktor felrobbanását eredményezte.

Az esemény középpontjában a szovjet tervezésű és gyártású reaktor gyengeségeinek elfedése állhat a rendszer által. Ha a vezetés annak idején visszahívja az RBMK típusú reaktorokat, az annak a beismerése lett volna, hogy a nyugat jobb reaktorokat fejleszt; ez vereséggel ért volna fel.

A szovjet rendszerben egy ilyen kiemelt projekt esetében a szakmai szempontoknál fontosabb volt a saját felettesek elvárásainak legalább látszólagos teljesítése, hiszen minden munkának illeszkednie kellett a Párt által kialakított narratívába. Ezt a történetet egészen addig lehetett fenntartani, amíg be nem következett a legrosszabb.

3. Mi okozza a sugárbetegséget, és mik a következményei? Tényleg olyan, mint a sorozatban volt?

A technológia lehetővé teszi számunkra, hogy óriási hatással legyünk a környezetünkre. Atomot hasítunk, energiát gerjesztünk, városokat építünk, óceánokat szelünk át, a levegőbe emelkedünk – azonban mindezt egyszerű főemlősökként tesszük. Nem növesztettünk páncélt, nem áll ellen a szervezetünk a radioaktív sugárzásnak.

A Csernobil sorozat legmegrendítőbb képsorai a sugárzás sújtotta tűzoltókról, civilekről és az erőmű személyzetéről szólnak. Ezt a részét éri a legtöbb kritika is a sorozatnak, lévén hogy akit magas dózisú sugárzás ér, nem válik fertőző zombivá. Ezzel együtt azt is tudjuk, mi történt azokkal, akik a való életben találkoztak ezzel a láthatatlan gyilkossal.

A sugárbetegséget (helytelenül: sugárfertőzést) az ionizáló sugárzás okozza, amikor a terjedő részecskék elég energiával rendelkeznek ahhoz, hogy a velük kölcsönhatásba lévő atomokat és molekulákat egy vagy több elektronjuktól is megszabadítsák. Bizonyos körülmények között az ionizáló sugárzás súlyosan roncsolja az élő szövetet, hiszen elemi szinten bontja meg annak szerkezetét.

Rövid távú kitettség során a tünetek hányinger, hányás, fejfájás, szédülés, gyengeség, majd láz, hajhullás jelentkezik, a beteg állapota egyre súlyosabb. A sugárzás hosszabb távon roncsolja a DNS-t, így megnő a különféle rákbetegségek kialakulásának kockázata.

Akit sugárzás ért, azt a legfontosabb alaposan megtisztítani a sugárzó részecskéktől. Ha kívülről érkezett a sugárzás, akkor kívülről, ha sugárzó anyag került a beteg szervezetébe, akkor belülről. A sorozatban látottakkal ellentétben a sugárbetegek nem fertőznek érintés útján, de ők maguk sokkal jobban ki vannak téve minden egyéb fertőzésnek

4. Hogyan hatott a katasztrófa Ukrajnára és egész Európára?

A reaktor felrobbanása és a fellépő sugárterhelés a baleset helyszínétől távolodva enyhülnek. A helyszín közvetlen környezetében az élővilág súlyos pusztulásáról szólnak a beszámolók, a haszonállatok elkövetkező néhány generációjában megugrott a különféle elváltozásokkal születő egyedek száma. A baleset a Pripjaty folyó mellett történt, amely a Kijevet is ellátó Dnyeper vízgyűjtőt is ellátja vízzel. A baleset után két hónappal Kijev vízgazdálkodása már a Gyeszna folyóra épül.

A levegőben megnövekedett sugárzás mértékét egész Európában észlelték. A baleset utáni években az egész kontinensen szigorították a helyben termelt élelmiszerek és helyben nevelt állatok kereskedésére vonatkozó szabályokat, hogy védjék a sugárzástól a fogyasztókat.

5. Hozott-e valamilyen változást a csernobili katasztrófa?

Mivel a szovjet vezetés napokig titkolta a balesetet, a bizalom a keleti blokkal szemben soha nem látott mélypontot ért el. A katasztrófa okozta külső és belső nyomás Gorbacsov vezetését széles körű reformok bevezetésére sarkallta, sokak szerint döntő lökést adva a Szovjetunió bukásának.

A baleset nem csak a szovjet rendszer, hanem a nukleáris technológia renoméját is erősen megtépázta: a lakosság érthető okokból idegenkedni kezdett attól, hogy a környékén atomerőmű épüljön. A technológia annak ellenére, hogy az elmúlt 35 évben rengeteget fejlődött, még mindig nem úgy él a lakosság tudatában, mint a tiszta energia jövője

6. Hogyan reagáljunk katasztrófák esetén?

Röviden: minél hamarabb reagálunk a vészhelyzetekre, annál valószínűbb azok megoldása.

A sorozat középpontjában a katasztrófa és annak módszeres tagadása áll a szovjet pártvezetés által. A kármentési munkálatokat késlelteti a megfélemlített csinovnyikok törleszkedése a feletteseikhez, miközben a leolvadó reaktor azzal fenyeget, hogy a kontinens egy darabja évezredekre lakhatatlanná válik.

Az erőmű halálra vált alkalmazottainak beszámolóit a sorozatban Gyatlov söpri le az asztalról, Legaszovnak pedig Scserbinát és a pártvezetést kell saját bőre kockáztatásával meggyőznie arról, hogy minden perc számít.

A katasztrófák következményei idővel megsokszorozódnak, így életbevágóan fontos a lehető leghamarabb felmérni az eseményeket és megtenni a szükséges lépéseket.

A sugárzás olyan borzalmas következményekkel jár, amelyet nem csak felmérni rettentő nehéz, de az információk birtokában egyáltalán elfogadni is. Ekkor derül ki az egyes vezetők alkalmassága a pozíciójukban: ki az, aki ki tudja mondani a legborzalmasabb igazságokat is, kockáztatva azt, hogy a vezetés rá fogja aggatni a felelősséget? 

Mindannyian emlékszünk rá, mekkora fordulópont a sorozatban, amikor a saját bevallása szerint egy szürke bürokrata Scserbina átlépve a saját árnyékán valóban elkezd intézkedni és közvetíteni a tudós Legaszov és a párt gépezete között. Ekkor kezdenek el megszületni a valódi  megoldások.

7. Milyen viszonyban van egymással a tudomány és a pártideológia?

Amikor a helyzet súlyosságát elkezdi felmérni a párt bürokratikus gépezete Valerij Legaszovot bízzák meg az események felderítésével, aki kifejezetten a tudomány embere. 

Az ő célja természetesen a leghamarabb megfejteni, hogy pontosan mi történik, és ennek milyen hatásai lehetnek a lakosságra. A sorozatban a Legaszov bevonásával megbízott Scserbina hidegen és néhol agresszíven letorkollja, amikor úgy érzi, kimerészkedik a számára kialakított felelősségi kör határain kívülre. Legaszovon és a belarusz Ulana Homjukon keresztül a Párt igazsága ütközik a tudomány igazságával, és ezek közül csak az egyik objektív és realista.

Fontos pont, hogy Ulana Homjuk nem a való életben is létező szereplő: a személyében a sorozat alkotói a számtalan szakemberből álló tudományos közösséget testesítik meg, amely alátámasztja Legaszov mondanivalóját.

A megoldást végül természetesen tudománynak köszönhetjük, de a sorozatban hihetetlen küzdelem árán sikerül cselekvésre bírni azokat, akik számára nem kényelmes behódolni a természeti törvényeknek. Ehhez bizony rettentő keserű pirulát kellett lenyelnie Gorbacsov adminisztrációjának.

8. Az atomkatasztrófák beláthatatlan ökológiai következményekkel bírnak

A reaktor kigyulladásától kezdve folyamatosan a halál kíséri az eseményeket: a robbanás, majd az irtózatos sugárzás közvetlen közelről, majd a sugárbetegség tüneteit szenvedő pártfunkcionáriusok és tűzoltók még csak a kezdet.

Legaszov rövid prezentációja a sugárzás következményeiről elképesztően sötét képet fest arról, hogy mit okoz a bioszférában ez a katasztrófa. A sugárzás a talajba és a talajvízbe szivárogva minden élőlényt elpusztít, ami csak kapcsolatba kerül vele, a levegőben terjedő részecskék mérgezik a kontinenst, radioaktív eső eshet…

A természet ciklusokban működik, a folyamatok számára pedig elég egy apró változás ahhoz, hogy a egy ipari katasztrófa következményei újra és újra gondot okozzanak, önfenntartóvá téve azt.

Az ökológiai katasztrófák rendkívül sokváltozósak. A természeti környezet rengeteg, egymáshoz ezer szálon kapcsolódó elemből áll. Ha megbomlik az egyensúly, a következmények nagyon messzire elvezetnek, így talán nem is lehet száz százalékos pontossággal felmérni, hogy mivel állunk szemben.

Egyetlen dolog biztos: a problémaláncot valahol el kell vágnunk ahhoz, hogy a baj ne gyűrűzzön tovább.

9. Mi lehet a megoldás ára?

A nukleáris sugárzás és a leolvadt reaktormag kérdését hihetetlen energiákat és pénzt felemésztő megoldássorozat követi: az elképesztő mennyiségű homok és bór ledobása helikopterről önmagában logisztikai rémálom lehetett, de a megoldás ára természetesen nem áll meg itt.

Az atomerőmű technikusai, akik önként vállalják, hogy lemennek a sugárzás középpontjába kiengedni a hűtővizet, tudják, hogy az életükkel fizetnek majd. A búvárok és a bányászok szintén a maguk élete elé helyezik az emberiség érdekeit.

Másfajta áldozatot vállal Gorbacsov is, aki a sorozat emlékezetes jelenetében a katasztrófa megoldása által követelt várható emberéletek számának hallatára nem képes kimondani a borzalmas szavakat, amelyek embereket küldenek majd a biztos halálba, de végül egyértelműen ezt teszi.

10. Kire tartozik az igazság katasztrófa esetén?

Ezzel elérkeztünk a Csernobil sorozat legfontosabb tanulságához. A megoldás feltétele minden körülmények között az, hogy tisztán lássunk az adott probléma mélységét illetően. Még egy olyan rendszerben, ahol nem áll érdekében a feljebbvalóknak az igazság megismertetése, ott is muszáj végül a felszínre kerülnie a tényeknek.

Összegzés

Ha a Csernobil sorozat cselekményének középpontjában álló atomerőmű katasztrófája és a klímaváltozás problémája között vonunk párhuzamot, a Csernobil fent összegyűjtött tanulságainak túlnyomó része megállja a helyét.

Ha felismerjük a problémát, a legelső lépés az, hogy befejezzük önmagunk és mások megtévesztését annak súlyosságát illetően. Csak ekkor fogunk tudni olyan döntéseket hozni, amelyek valóban javíthatnak a helyzeten.

Gyakran Ismételt Kérdések

Nun Monika I újságíró, digitális marketing specialista. Érdeklődési területe a környezetvédelem mellett az emberi viselkedés nyomán előállított adatvezérelt cikkek, tartalmak előállítása. Bővebben itt: