Energia­szegénység és energetikai korszerűsítés, mi várható a 2021-27-es ciklusban?

Az energiaszegénység nem egy elszeparált, egyedi jelenség. A legtöbb EU tagállam ismeri és elismeri az energiaszegénységet mint létező társadalmi-gazdasági problémát.

Az energiaszegénység felszámolása számos szempontból nem csak kulcsfontosságú, de létfontosságú kérdés.

Gondolta volna, hogy egy energiatakarékos, 20 Wattos égőt több, mint két napig képes folyamatosan működtetni 1 kWh villamos energia? Vagy azt, hogy ugyanez a mennyiség csak nagyjából 40 percnyi hajszárításhoz elég? Ebből sokan azonnal azt a következtetést vonhatják le, hogy a rövid haj energiatakarékosnak is nevezhető, és ezzel nem is nagyon lőnek mellé.

Mi az energiaszegénység fogalma?

Tovább gondolva azonban rá kell jönnünk, hogy otthonunkban általában elektromos áram biztosítja a világításhoz, a fűtéshez, az élelmiszer- és lakáshűtéshez, a főzéshez, valamint számos egyéb elektromos berendezés és használati tárgy működtetéséhez szükséges energiát is.

Így a sok kicsi – hajhossztól függetlenül – bizony hamar sokra mehet. Még akkor is, ha 2021-ben a nappali áram fogyasztói ára átlag 38 forint.

A havi szinten elfogyasztott áram költsége, vagyis az energiaszámlák kifizetése (az energiapiaci áraktól függően) általában jelentős terheket ró a háztartásokra. Egyes, alacsony összjövedelmű háztartások energiafogyasztása így kizárólag a mindennapi élet fenntartásához szükséges minimális mennyiségre korlátozódik.

Vagy még annyira sem. Azonban az energiaszegénység nem csak őket érinti. Európában az energiaszegénység egy igen széles körben elterjedt jelenség.

Az energiaszegénység nem egyedi jelenség. A legtöbb EU tagállam elismeri az energiaszegénységet mint társadalmi-gazdasági problémát valamint azt, hogy az elektromos áramhoz való hozzáférés több szempontból is kulcsfontosságú.

A villamos energia (és az ahhoz való akadálytalan hozzáférés) ugyanis igen lényeges tényező abban az esetben is, ha a szegénység illetőleg a társadalmi elszigetelődés és szegregáció enyhítéséről, a gazdasági növekedés elősegítéséről és az általános életszínvonal javításáról van szó.

Ám az ourworldindata.org oldal adatai szerint a 2020-as években a világ teljes népességének 13%-a még mindig nem jut hozzá a mindezekhez alapot biztosító elektromos energiához. Az energiaszegénység ráadásul mind a villamos energiát, mind a hőenergiát érinti.

Az egyetemes energia-hozzáférés egyelőre csak sci-fi, jó esetben is egyszerű fantazmagória.

A globális, egyetemes energia-hozzáférés biztosításának esélyei annak ellenére is igen szerények, hogy az energiaszegénység mérésére és felszámolására már egyre több országban születnek különböző (energiaszolgálatási-, szociális stb.) platformokat érintő állami intézkedések.

Az egyetemes energia-hozzáférés ugyanis világszinten egy teljesen újfajta, egységes szemléletet igényelne. Az egységes szemlélet kialakításához azonban egyben egységes alapra is szükség lenne, ám jelenleg nem áll rendelkezésünkre az egységes alaphoz szükséges (és az energiaszegénység mérésére alkalmas), általános érvényű, pontos adatokat szolgáltató mérési eszköz.

Az energiaszegénység meghatározására ma már többféle megközelítés is létezik

Az energiaszegénység kérdésének és kutatásának létjogosultságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy fogalmának minél pontosabb meghatározására és mérésére (számszerűsítésére) ma már többféle megközelítés is létezik:

• az alapszükségletek (vagy létszükségletek pl. fűtés, világítás, főzés) fedezéséhez szükséges minimum energiamennyiség meglétének/ meg nem létének vizsgálata
• a háztartások kiadás-alapú szegénységi küszöb alapú energiafelmérése (ez a legelterjedtebb Európában, hátránya, hogy általános kritériumokkal dolgozik, nem tényleges mérések alapján)
• az átlagos tüzelőanyag felhasználásból is sokat megtudhatunk arról, hogy adott háztartás mennyire rendelkezik a létfenntartáshoz szükséges egyéb alapvető javakkal, például a felhasználható energiával.

Abban az esetben, ha a szükséges energia költsége meghaladja az adott háztartás teljes jövedelmének 10%-át, az már kihatással lehet a háztartásban élők jólétére és akár a jóllétére is.

Ugyanis, ha a bevételük 10%-át vagy akár annál többet el kell elkölteniük energiára, akkor kevesebb pénz marad az olyan, egyébként a létfenntartáshoz szükséges egyéb alapvető dolgokra, mint a napi étkezés, a ruházkodás, a tisztálkodás, az oktatás vagy épp a gyógyszerek.

A Practical Action egészen konkrét meghatározással szolgál az energiaszegénység fogalmának és tényének megközelítéséhez:

Akkor mondhatjuk, hogy valaki energiaszegénységben él, ha nem jut hozzá az alábbiakhoz

1. évente (és fejenként) 35kg élelem megfőzéséhez szükséges cseppfolyós vagy légnemű gázhoz vagy szilárd tüzelőanyaghoz valamint tűzhelyhez,
2. éves szinten, fejenként legalább 120 kWh villamos energiához a világításhoz, valamint az alapvető szolgáltatásokhoz; pl. tiszta ivóvíz, jó egészségügyi szolgáltatások, megfelelő szintű oktatás, stb.

Az energiaszegénységnek azonban még európai szinten sincs egységesnek tekinthető meghatározása, nemhogy globálisan. A minél pontosabb definíciók és az egységesíthető mérési eszközök megalkotásához így további elemző munkára van szükség.

Az elektromos áramhoz való hozzáférés mértéke fontos társadalmi és gazdasági mutató

Az elektromos áramhoz való hozzáféréssel rendelkezők arányának mérése ugyanakkor fontos társadalmi és gazdasági mutató is. Ennek függvényében sajnálatos tény, hogy nincs általánosan elfogadott, konkrét meghatározás arra, mit is jelent az pontosan, hogy „energiához való hozzáférés”.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) definíciója az elektromosság háztartásokba való eljuttatásánál is tovább merészkedik.

Az IEA szerint a háztartásoknak egy meghatározott mértékű, minimális villamosenergia-szintet is teljesíteniük (fogyasztaniuk) kell, amelyet aszerint határoznak meg, hogy a háztartás vidéken vagy városban helyezkedik el. A vidéki háztartások esetében ez a minimális küszöbérték évi 250 kWh (kilowattóra), míg a városi háztartások esetében 500 kWh.

A legtöbb meghatározás ezért a világításhoz, a mindennapi főzéshez minimálisan szükséges villamos energia fogyasztási szintjének biztosítására korlátozódik így a statisztikák is eszerint értelmezendők. 

Hány embernek nincs hozzáférése az elektromos áramhoz?

Míg 1990-ben a világ lakosságának alig több mint 71%-a rendelkezett hozzáféréssel, addig 2016-ra ez az arány 87% fölé emelkedett. Ez nem is hangzana olyan rosszul, ha koponyára lefordítva nem jelentené egyben azt is, hogy 1990-ben több mint 1,5 milliárd ember számára nem volt hozzáférhető a villamosenergia és mindaz, amit a villamosenergiához való hozzáférés biztosítani képes.

Pozitív tendenciának tekinthető azonban, hogy 2015-re – nagy valószínűséggel az áramtermelés történetében először – a villamosenergia-hozzáféréssel nem rendelkezők valamint az áram nélkül élők száma évtizedek óta először egymilliárd alá csökkent. Vagyis már „csak” 952 millió embert érintett a probléma.

Bár elmondható, hogy a villamosenergiához való hozzáférés átlaga globális szinten az elmúlt évtizedekben továbbra is folyamatosan nőtt, világszerte még mindig közel 920 millió ember számára elérhetetlen energiaforrás az elektromos áram. 

Az energiaszegénység elleni küzdelem interaktív felületet kapott – bárki böngészhet a jelenleg futó Európai Uniós kutatások témái között

Az Európai Unió évek óta egy az energiaszegénység témájának és kutatásának szentelt, külön weboldalon teszi közzé az aktuális információkat az EU-n belüli, illetve a globális energiaszegénységről.

Az újonnan indított EPAH Atlasz egy online interaktív adatbázis, amely lehetővé teszi a látogatók számára, hogy felfedezzék és megismerjék a jelenleg is zajló helyi és nemzetközi projekteket, valamint a korábbi energiaszegénység elleni intézkedéseket világszerte.

Az oldalra manőverezve bárki megtekintheti az interaktív térképet, a futó projektek aktualizált listáját, valamint további információkat olvashat az energiaszegénység felszámolását célzó programokról, pályázatokról illetőleg azok sikereiről, eredményeiről.

Az oldalon speciális szűrők teszik lehetővé az esetek és projektek közötti könnyű és gyors böngészést.

Energiaszegénység Magyarországon: milyen a helyzet jelenleg? 

A legenyhébb becslések szerint is Magyarországon nagyjából minden tizedik háztartás érintett.

Ez annyit jelent, hogy ezen háztartásban élők (valamilyen okból kifolyólag) nem engedhetik meg maguknak, hogy a tisztességes életminőséghez szükséges mennyiségű és minőségű energiához jussanak. Így hátrányos helyzetbe kerülnek az élet egyéb területein is.

Az energiaszegénységet leginkább befolyásoló tényezők:

• az energiahordozók mindenkori fogyasztói ára
• a lakások térségi elhelyezkedése
• a területi energetikai infrastruktúra fejlettsége
• az ingatlanok típusa, mérete
• a lakások, ingatlanok kora és általános állapota
• az ingatlanok energetikai hiányosságai (hőszigetelés hiánya, korszerűtlen nyílászárók)
• az ingatlanok energiát felvevő, hasznosító eszközeinek korszerűsége
• az ingatlanok energiahatékonysági jellemzői
• az egyes háztartások átlagos jövedelme
• a fogyasztók alacsony mértékű energiatudatossága

A KSH által egy évtizede végzett felmérés úgy találta, hogy az „alkalmazott meghatározástól függően a háztartások 10–21 százaléka tekinthető energiaszegénynek, melyek 75–80 százaléka családi házban él.

Az egyik definíció alkalmazása esetén, háztartástípusok szerint leginkább az egyedülállók, a másik, szegénységi küszöböt is tartalmazó meghatározás szerint viszont inkább a gyermekesek érintettek a probléma által. Az energiaszegények köre nem azonos a jövedelmi szegények körével.”

A szegény háztartások jövedelmük nagy százalékát energiára költik

A legszegényebb háztartásokban élőket sújtja leginkább az energiaszegénység. Ők azok, akik többnyire komoly, mindenre kiterjedő felújítást igénylő, rosszabb állapotú ingatlanokban laknak.

Egy olyan épület felfűtése, amelyik amellett, hogy nem rendelkezik megfelelő szigeteléssel még általában véve is igen rossz állapotú, még a legkorszerűbb fűtéstechnika mellett is rengeteg energiát és pénzt emésztene fel. Korszerűtlen kályhákkal pedig egyenesen lehetetlen vállalkozás.

Ennek az állapotnak a megváltoztatása azonban olyan komoly összegbe kerülne, aminek a fedezése a legszegényebb háztartások számára önerőből teljességgel kivitelezhetetlen.

A felmérések pedig azt mutatják, hogy minél alacsonyabb az egy háztartásra jutó jövedelem, annál korszerűtlenebb és annál alacsonyabb hatékonysággal bír a fűtés módja.

A tisztességes életminőség pedig leggyakrabban a legsérülékenyebbek esetében csorbul; munkanélküli emberek, egyszülős családok, egyedülálló idősek, nagycsaládosok – általában alacsony összjövedelemmel rendelkeznek, ennek nagy hányadát pedig az energiahordozók viszik el.

A legalsó jövedelmi hányad közel 40 százaléka fűt valamilyen szilárd tüzeléssel, arra alkalmas, korszerűbb kályha esetén vegyesen fával és gázzal.

A szilárd tüzelés a szegényebb rétegek energiahordozója

Hiába a rezsicsökkentés, a tűzifa ára folyamatosan növekszik, 2017-es évtől ráadásul rohamos mértékben. 2012 óta a tűzifa ára 67 százalékkal nőtt – írja a Népszava – idén novemberben pedig már több, mint 11 százalékkal kerül többe, mint tavaly, ugyanebben az időszakban.

A kistelepülések háztartásainak közel háromnegyede szilárd tüzelőt, vagy vegyes tüzelést használ, a drágulás így – a szociális tűzifa program ellenére is – közvetlenül a legszegényebb réteget sújtja.

A gazdaságilag is hátrányos helyzetben levő kistérségeken és vidéki, kis településeken lakók számára az elégtelen fűtés ténye vagy épp a melegvíz hiánya nem ismeretlen dolog. A hiányt szenvedő háztartásokban ugyanakkor egyéb váratlan kiadások is jelentkezhetnek miáltal tartozásuk halmozódhat fel a különböző szolgáltatóknál. A 2021-es adatok szerint a háztartások 18%-a halmozott fel jelentős közüzemi tartozást, ez pedig Európában a legnagyobb mértékű.

Energiaszegénységi intézkedések, támogatások jelenleg Magyarországon

Rezsicsökkentés

A rezsicsökkentésről szociális helyzettől függetlenül már minden lakossági fogyasztó hallott. Ez az egyik fő energiaszegénységgel szembeni intézkedés – legalábbis az állam részéről. Lényege, hogy a szabad áras díjszabás helyett hatóságilag megszabott mértékben csökkentett árakkal biztosítják a közszolgáltatásokat (villamosenergia, földgáz, távhő, vízközmű, kéményseprés) a végfogyasztók számára. A rezsicsökkentés legnagyobb baja, hogy az igazi haszonélvezői a jó szociális helyzetben lévők, akik a legtöbbet fogyasztanak, ugyanakkor a mesterségesen alacsonyan tartott energiaárak nem ösztönöznek eléggé a fogyasztás visszafogására és az energiahatékonysági és megújuló energiaforrásokba való lakossági beruházásokra.

„Otthon melege” program

Az „Otthon melege” program egy pályázat útján nyújtott állami támogatás, amely a lakossági energetikai felújításokhoz, kifejezetten lakóépületek energetikai felújítására (nyílászárók cseréjére, fűtéskorszerűsítésre) vehető igénybe.

Az energiahatékonyság javításának állami támogatásához azonban az alacsony jövedelemmel rendelkező háztartásoknak is jelentős mértékű önrészre lett volna szüksége, az ugyanis előfinanszírozott jelleggel futott – így ebből is pont az az energiaszegénységben élő réteg maradt ki, amelyiknek a legnagyobb szüksége lett volna az igénybe vehető támogatásra.

Védendő (védett) fogyasztói státusz

Rászorultsági alapon (a megfelelő feltételek teljesülése esetén) igényelhető a védendő fogyasztói státusz, közüzemi hátralékokra vonatkozólag fizetési haladékkal illetőleg részletfizetési lehetőséggel. Ez a státusz azonban a tartozás kiegyenlítéséhez egyéb kedvezménnyel vagy bárminemű támogatással nem jár.

Energiaszolgáltatók általi kikapcsolási moratórium

A kikapcsolási moratórium a koronavírus miatti szociális krízishelyzetre válaszul született – a moratórium ideje alatt az energiaszolgáltatók átmeneti segítséget nyújtanak azoknak a lakossági ügyfeleiknek, akik átmenetileg nem képesek fizetni energiaszámláikat és (más esetben) a felhalmozott tartozás miatt kikapcsolás fenyegetné őket.

Tény, hogy ez lényegét tekintve egy hasznos rendelkezés, de sajnos pont az előrefizetős, kártyás mérőórákkal felszerelt háztartásokra nem vonatkozik, pedig a legszegényebb háztartások többsége ilyen típusú mérőkkel rendelkezik. Ha az adott háztartás nem tudja önerőből feltölteni a kártyás egyenlegét, megszűnik a hálózati hozzáférése.

H-áram árszabás

Szintén remek, hogy az energiaszolgáltatók ily módon is támogatják a megújuló energiát hasznosító berendezések működtetését (pl. hőszivattyúk), azonban ez az alacsony, átlag 23 Ft/kWh energiaár (illetőleg az azt hasznosító berendezések alkalmazása) pont azok számára elérhetetlen, akiknek a legnagyobb szükséges volna költségeik csökkentésére.

Napelem-támogatási program

Bár ez a jelenleg futó, közel 201 milliárd forint keretű vissza nem térítendő támogatás csak felső jövedelmi határához kötött, ez a program nem hoz a leginkább rászoruló lakástulajdonosok számára önmagában érdemi megoldást.

Tüzelőanyag támogatás – tüzelőanyag támogatás szociális rászorultság alapján

A 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvény országos szinten 5 milliárd forintot biztosított a települési önkormányzatok számára, szociális célú tüzelőanyag vásárlásához.

Bár a kiírás alapján előnyt kellene élvezniük a kistelepüléseken élő, rászoruló családoknak, a támogatás valamint a program által biztosított fűtőanyag elosztása, a méltányossági alap elbírálásának szempontjai helyileg eltérőek lehetnek.

Az emelkedő faárak és a rászorultsági tüzelő anyagok önkényes alapú elosztása mind a falopást, mind a könnyen elérhető, egyébként jelentős fűtőértékkel nem rendelkező hulladékok és műanyagok eltüzelését serkentik. Utóbbi ráadásul bizonyítottan súlyosan rákkeltő anyagokat juttat a levegőbe.

A 2011-ben indult program alapján a támogatás keretében nem csak fára, hanem barnakőszénre is lehet pályázni. Azonban a szénféleségek a korszerűtlen, szűrőkkel nem rendelkező kályhákban elégetve a leginkább egészségkárosító és a környezetre nézve legszennyezőbb fűtőanyagok.

Magyarországon ma az egészségre káros PM_2,5 szállópor kibocsájtás 80%-a a háztartási szilárd tüzelésből eredeztethető. Szálló por szempontjából így bátran pályázhatnánk az egyik legszennyezettebb tagállam címre. Aki nem hiszi, járjon után, például aktualitásában a valós idejű levegőminőségi indexen.

Milyen megoldási lehetőségek vannak az energiaszegénységre? 

A szinte évtizedek óta folyamatosan fennálló magas légszennyezettségi értékek okán már több, mint egy évtizede kötelezettségszegési eljárást folytat Magyarország ellen az Európai Unió.

A Bizottság konkrétan – jogosan – azt rója fel Magyarországnak, hogy 2005. január 1 óta a vizsgált területeken a légszennyezettség rendszeresen és tartósan túllépte a PM10 részecskékre vonatkozó napi határértéket.

Az európai uniós klímacélok eléréséhez fel kellene számolni az energiaszegénységet

Egyelőre azonban ez csak egy álom. Ehhez ugyanis azok számára is biztosítani kellene a hozzáférést a korszerűbb energiafelhasználási, fűtési stb. megoldásokhoz, akik valóban rászorulnak.

Addig is az egészségkárosító fűtőanyagok használatának kiváltása valamint a légszennyezettség csökkentésének érdekében a korszerűbb fűtési megoldásokhoz való hozzájutás segítésére és a szilárdtüzelésű kályhák lecserélésének támogatására volna szükség.

Továbbá olyan támogatási rendszerekre, amelyek az elavult ingatlanokban élő, korszerűtlen fűtési megoldásokat használó, alacsony jövedelmű háztartások számára is igénybe vehetőek. Pl. vissza nem térítendő támogatások, kamatmentes hitelek, különböző előfinanszírozási konstrukciók.

Ehhez várhatóan többlépcsős és igen bőkezű támogatási keretet biztosít majd az Európai Unió a következő költségvetési ciklusban.

Arra, hogy melyek azok a működő és célravezető megoldások melyekkel felszámolható az energiaszegénység ma még nehéz egészen konkrét választ adni, persze az energiaszegénység ördögi köréből való kiút megtalálásához iránymutatásokat már az Európai Unió is megfogalmazott.

Az Európai Unió külső támogatásokkal történő segítségnyújtásban látja a megoldást, amelyet az egyes tagállamok többek között a lakóingatlanok és középületek korszerűsítésére (szigetelésére, fűtőberendezések, kémények korszerűsítésére) fordíthatnának ösztönző intézkedések, kohéziós célú támogatások, pályázatok formájában.

Energetikai korszerűsítés: mi várható a 2021-2027-es ciklusban?

Az energiaszegénység fő problémáját egyértelműen a korszerűtlenül fűtött és az egyáltalán nem, vagy csak rosszul hőszigetelt háztartások illetőleg az ezek által kibocsátott szennyezőanyagok jelentik.

Magyarországon jelenleg több, mint 3,7-3,8 millió lakott lakás található. Ebből

• 150 023 egyszerű, alapozás nélküli vályog-, valamint
• 385 ezernél is több ház alapozott vályog épület. Ezeken felül van további
• 213 256 kő és egyéb falazóelemből épült lakóépület, ami még jóval 1944 előtt épült. Továbbá
• 800 ezer tégla, kő és egyéb falazóelemből felhúzott családi vagy sorház jellegű lakóépület keletkezése is 1980 előttre datált.

Kontrasztként: az újépítésű lakások száma (a 3,7 millió lakásszámhoz képest) a 2011-2018-ig tartó időszakban éves szinten nem érte el a 0,3%-ot.

A számok alapján valószínűsíthető, hogy több, mint 1,5 millió épület nem sorolható a korszerű, energiahatékony ingatlanok közzé.

A Lakóépületek felújítási arányának meghatározásához 2020-ban készült felmérés alapján ugyanis a családi házak 63%-a, a panel házak 52%-a, a nagy társasházak 63%-a és a kisebb társas, illetőleg sorházak 77%-a nem hőszigetelt és a kicserélt, korszerű nyílászárók aránya is a szigeteléshez hasonló számarányokat mutat.

Az Európai Bizottság kiemelten fontosnak tartja az energiahatékonyságot

Nem kis fába vágva a fejszénket az uniós klímarendelet rögzíti, hogy 2030-ig, legalább 55%-al kell csökkenteni az üvegházhatású gázok nettó kibocsájtását- az 1990-es szinthez viszonyítva. Cél: 2050-re a világ első klíma-semleges kontinensének lenni. Irány tehát az 55%.

A CO2 kibocsátás valamint a fűtési (és hűtési) energiaigény csökkentésének leghatékonyabb módja – mondhatni értelemszerű alapfeltétele – az épülethatároló szerkezetek hőátbocsátási paramétereinek javítása, vagyis a megfelelő hőszigetelés és a korszerű fűtés együttes megléte.

Sok energiát emészt fel és szinte lehetetlen vállalkozás télen egy szigetelés nélküli vályogépület veterán öntöttvas kályhával történő felfűtése. Még akkor is, ha az épületnek épek a nyílászárói és éppen pénz is van a tüzelőre. 

Az uniós energia- és klímapolitikai célok kulcsszavai a CO2 kibocsátás mérséklése és az energiaigény csökkentése mellett a zöldebb, karbonszegény Európa valamint a tiszta és méltányos energetikai átállás témája köré csoportosulnak.

A kitűzött célok elérésének érdekében az Európai Parlament és Tanács 2018-ban módosította az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvet – olyan innovációk alkalmazását és alkalmazásának támogatását helyezve előtérbe, amelyek az uniós állampolgárokat segítik otthonaik energiahatékony fenntartásában.

Ezt az irányelvet, amely ugyanakkor az uniós tagállamok részére egyöntetű kötelezettségként írta elő egy a célok eléréséhez szükséges Hosszú Távú Felújítási Stratégia kidolgozását, 2019-ben az Európai Bizottság finoman megsürgette egy, a tagállamok felé megfogalmazott és az épületfelújítások folyamatának meggyorsítására szánt ajánlással. Jelenleg tehát a körmünkre kellene, hogy égjen a munka, természetesen mérsékelt CO2 kibocsátás mellett.

Az EU 2022-re további a CO2 kibocsátás valamint a levegőszennyezettség csökkentésére irányuló intézkedés és szabályozás bevezetését tervezi (lásd EU Ecodesign és a Clean Air Strategy), olyan drasztikus lépésekkel, mint például a szilárdtüzelésű, elavult kályhák piaci forgalomból való kivonása – azt egyelőre csak remélni lehet, hogy ezzel egyetemben a szegregált környezetben élő családok és alacsony költségvetésű háztartások számára is kínál majd elérhető alternatívát.

Magyarország is összeállította a maga Stratégiáját

A hazai Stratégiai tervek és célok összesen 35 intézkedést fogalmaznak meg a következő, 2050-ig terjedő ciklusra.

A Stratégia itthon elsősorban a magán- és köztulajdonban levő lakás- és nem lakáscélú épületállomány megújítását tűzi ki célul. Az erre irányuló Európai Uniós támogatások közel 20%-a ennek megfelelően annak a Zöld infrastruktúra és klímavédelmi operatív programnak (Zikop) a keretében válik majd elérhetővé melynek alapja a 2014-2020as Környezeti és energiahatékonysági operatív program (Kehop).

Utóbbihoz képest azonban új elemként jelenik meg a körforgásos gazdaság, az ellátási hiányok felszámolása, a jó minőségű ivóvízhez való hozzáférés elősegítése, az ivóvízhálózatok vízveszteségének csökkentése, a zöld, a szürke és kék infrastruktúrák, és a helyi energiaközösségek támogatása, átfogó fejlesztése.

Azokat a megyéket és kistérségeket, amelyek kiemelten függnek a karbonintenzív iparágaktól valamint a fosszilis tüzelőanyagoktól, (pl. Baranya, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megye) a helyi adottságokra épülő, megújuló energiát termelő beruházások támogatásával valamint a távhőszolgáltatás fejlesztésével külön is segítenék.

A Magyarországi Stratégia ennek megfelelően a 2021-2027-es időszakra vissza nem térítendő és visszatérítendő támogatások kombinációjában gondolkodik.

A speciális finanszírozási programok keretében a Stratégia szerint külön figyelmet szentelnek a nehézségekkel küzdő, alacsony jövedelmű, lakóépület- és lakás-használó támogatandó háztartások valamint sérülékeny csoportok megsegítésére, életkörülményeik javítására.

Ezek azonban csak az első, bizonytalan tipegő lépések egy hosszú út kezdetén, hiszen az energiaszegénység valamint annak negatív hatásai több területet is érintenek így azok szintén hatékony megoldásra várnak.

A súlyos és kényes egészségügyi kérdésektől kezdve, a társadalmi elszigetelődés témakörén át, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásából származó környezetkárosításig, a hatékony megoldás pedig elsősorban egységes fellépést igényel.

Bartha Katalin | Mind humán, mind reál terepen otthonosan mozgó, a gyermeki lélek és a természet szépsége iránt egyformán rajongó, egykori gyógytestnevelő pedagógus. Jelenleg szabadúszó szöveg-, tartalom- és tárcaíró, költő.