Faismeret: mik egy fa részei, milyen szerepet töltenek be?

„Csak aki ismeri a fákat, az képes védelmezni őket”
(Peter Wohlleben)
Vajon ismerjük a fa részeit?

A fák Földünk nélkülözhetetlen természeti kincsei, hiszen nélkülük nincsen oxigén a levegőben, nincsen árnyék, nincsen menedék és odú az állatok számára. Leveleik a gyökerekből felszívott vizet elpárologtatják, mellyel hűsítik a levegőt. Lombjuk megköti a levegőben lévő porszemeket. Gyökereik megfogják a talajt, így védve azt az eróziótól.

Látványuk nyugalmat áraszt, energiával tölt fel, sőt terápiák részeként is alkalmazzák ölelésük, közelségük nyugtató, gyógyító hatását.

Hogyan épül fel egy fa? Mik a fa részei?

Fának olyan évelő, fás szárú növényeket nevezünk, amelyek felálló, egy vagy több törzsű, koronás növények. Három fő részüket különítjük el, ezek pedig a gyökérzet, a törzs, és a korona, mely magába foglalja az ágakat, illetve a leveleket.

Gyökérzet

A fa részei közül az, mely a föld alatt található. A gyökérzetet, vagy gyökérrendszert a gyökerek alkotják, melyeket három csoportra osztunk: főgyökér, oldalgyökerek és hajszálgyökerek.

A feladat megoszlik a gyökerek között. A fiatal gyökérhajtások szívják fel, raktározzák és szállítják a vizet és az ásványi sókat, melyek a fa növekedéséhez és fejlődéséhez elengedhetetlenek. Az idősebb, fás gyökerek pedig rögzítik a fát a földben.

A gyökerek elhelyezkedése a talajban eltérő lehet. Van olyan gyökérzet, mely lefelé növekszik, és van olyan, amely oldalirányban terjeszkedik. Mindezt befolyásolja a talaj minősége, hiszen minél kevesebb tápanyag van benne, annál messzebb kell elnyúlni a gyökereknek. Ugyanígy befolyásoló tényező a talajvíz is, mert addig növekszik a gyökér, amíg el nem éri a talajvízszintet. Tehát egy jó vízellátottságú, rendszeresen öntözött talajban például a gyökér a felsőbb talajrétegben helyezkedik el.

Azonban az sem jó egy fának, ha állandóan túl nedves a talaj, mert akkor ott úgynevezett levegőtlenség alakul ki, melynek következtében a gyökerek megfulladnak, elrohadnak, ami a fa elszáradásához és kipusztulásához vezet.

A gyökerek nem feltétlenül csak a föld alatt helyezkedhetnek el, hiszen számtalanszor láthatunk olyan fákat, melyek gyökereinek egy része a föld felett van.

Törzs

A törzset a fa szívének is szokták nevezni, fő funkciója a támasztó szerep, a tápanyag szállítása a gyökérzet és a lomb között. A törzs a fák hajtásrendszerének alapja, alsó el nem ágazó része. Közvetlenül a talajszint feletti rész a fa töve, innentől az ágakig lévő rész a fa dereka.

A törzs rétegekből tevődik össze, melyek a következők kívülről befelé haladva:

Kéreg: ez a fa külső része, mely a környezettel érintkezik. Feladata, hogy megóvja a fát a kiszáradástól és védje a környezeti hatásokkal szemben. Minden fafajra más és más szerkezetű és mintázatú kéreg jellemző. A legkülső réteg (héjkéreg) elhalt sejtekből, beljebb (háncs) pedig rostrétegből áll. A kéreg a törzs kerületének növekedése miatt repedezik meg. A kéregnek különböző típusai vannak, ilyen például a sima kéreg, lemezes kéreg, repedezett, barázdált kéreg, vízszintesen hámló kéreg vagy éppen a rétegesen hámló kéreg.

Háncs: a héjkéreg alatt található rostos szövet, melynek feladata, hogy a levelekből szerves tápanyagot szállít a fa többi részére.

Kambium: Osztódó sejtekből álló, szabad szemmel nem látható réteg, amely kifelé a háncs, befelé a fatest sejtjeit hozza létre körkörös rétegekben. 

Fatest: itt találhatók azok az elemek (edények), melyek a vizet és az ásványi sókat szállítják a gyökerek és a levelek között. Fő funkció a tartó szerep. Két részre oszthatjuk, a kambium felőli külső réteg a szíjács és az elhalt sejtekből álló geszt. A geszt a fa felhasználása szempontjából a fatest legértékesebb része.

Bél: a fa legbelső rétege, mely nagy üregű, vékony falú sejtekből épül fel. Amíg a fa fiatal, a bél szállító szerepet lát el, később pedig raktároz.

Korona

A fa ékköve, mely az ágakat és a leveleket foglalja magában. A lomb az élet szempontjából a fa leghasznosabb része, hiszen nagy mennyiségű szennyezőanyagot képes kiszűrni a levegőből. A levegőben lévő porszemek megtapadnak a leveleken. A lomb oxigént termel és szén-dioxidot köt meg a levegőben, amivel tisztítja számunkra a levegőt.

A fák koronája típustól függően más és más formájú. A gesztenye vagy éppen a diófa gömbkoronával dicsekedhet, míg például az őszibarackfának katlan koronája van.

A leveleknek nagyon fontos feladatuk van, ez pedig a fotoszintézis, melynek során szervetlen anyagból szerves anyagot állítanak elő.  A szervetlen anyag a szén-dioxid, melyet a levelek a levegőből nyernek ki, illetve a víz, melyet a gyökerek szívnak fel. A napfény energiáját felhasználva mindezeket szerves anyaggá alakítják át, úgymint szénhidrát, fehérje és zsír, amely a fa számára tápanyagként szolgál, és belőlük pedig oxigént szabadít fel.

Milyen makroszkópos jellegzetességei vannak a fa részeinek?

A makroszkopikus jellegzetesség a fának olyan tulajdonsága, ami szabad szemmel is jól látható. A makroszkopikus vizsgálat célja az adott fa fajtájának a meghatározása. Különböző metszetvizsgálatok során derül fény a fa egy-egy jellegzetességére.

Ilyen metszetek a kereszt, vagy bütümetszet, ami a fa hossztengelyére merőleges metszésfelület. A fa belén, vagy a középvonalon áthaladó metszet pedig a sugármetszet. A harmadik típusú metszet pedig a húrmetszet, ami nem halad át a fa belén, és párhuzamos a rostokkal.

A fa elsődleges makroszkopikus jellegzetességei a következők:

Évgyűrű: a bél körüli koncentrikus körök, az egy év alatt keletkezett faelemek összessége. Az évente keletkezett évgyűrűk között éles határvonal van, ez az évgyűrűhatár.

 Sugármetszésben párhuzamos vonalaknak látszanak, húrmetszetben pedig oválisak. Az évgyűrűk kialakulását az évszakok váltakozása okozza. Az évgyűrűkben két típusú pásztát különítünk el: tavaszi és őszi. A tavaszi, vagy más néven korai pászta tavasszal, az intenzív tápanyagfelvételkor képződik és laza szövetekből áll, míg az őszi, vagy kései pászta nyáron alakul ki, és jóval tömörebb a tavaszinál.

Az évgyűrűk a mérsékelt övi fafajoknál figyelhetőek meg, a trópusi fáknak nincsenek évgyűrűik.

Az évgyűrűk gyakorlati jelentősége abban rejlik, hogy azok megszámlálásával megállapítható egy kidöntött fa kora.

Edények: más néven tracheák vagy pórusok, a lombos fák makroszkopikus jellemzői. Feladatuk a víz szállítása a gyökerektől a levelekig.

A lombos fákat az edények méretkülönbségei alapján három féle csoportba sorolhatjuk:

gyűrűslikacsúak : pl. tölgy, eperfa, szilfa, szelídgesztenye

szórtlikacsúak: pl. éger, platán, dió, almafa, vadgesztenye

félig gyűrűslikacsúak: szilva, cseresznye, meggy

Bélsugarak: fajtától függetlenül minden fa szerkezetében megtalálhatóak. A bélsugarak feladata a tápanyagok vízszintes irányú szállítása és azok elraktározása. Az elraktározott tápanyagok között ásványi anyagokat, kristályokat és keményítőt találhatunk. Méretüket tekintve a bélsugarak lehetnek nagyobbak, szabad szemmel láthatóak, és vannak keskenyek, szabad szemmel alig vagy nem is láthatóak.

Gyantajáratok: ezek a makroszkopikus jellegzetességek a tűlevelűekre jellemzőek, itt gyűlik össze a gyanta, más néven fenyőbalzsam. A gyantajáratok lehetnek vízszintes (harántgyantajáratok) vagy függőleges (hosszgyantajáratok) irányúak, és az egész fatestet behálózzák. Amennyiben valamilyen külső hatásra a fa megreped, a gyantajárat megsérül, és kifolyik belőle a gyanta, melyből a fa kérgén gyantatáska alakul ki. A gyanta gyakorlatilag a fán keletkezett sebek gyógyítását szolgálja.

Másodlagos makroszkopikus jellemzők a szíjács, geszt, bél, kéreg, bél, bélfolt

Szíjács: a kéreg alatti külső évgyűrűket tartalmazza, ez a fatest legfiatalabb része. Feladata neki is a víz és az ásványi anyagok szállítása a gyökerektől a levelekig. Színe világos, nedvesség és tápanyagtartalma nagy.

Geszt: a fatest elhalt része, tápanyag szállítási feladata nincsen, viszont nagyon fontos a szilárdító és ásványianyag-raktározó szerepe. Megkülönböztetünk színes illetve színtelen gesztű fafajokat. Színes gesztű például a tölgy, erdeifenyő, vörösfenyő, színtelen pedig a bükk, lucfenyő.

A kéreg és a bél tulajdonságait a törzs jellemzésénél már említettük.

Milyen sejtjei és szövetei vannak egy fának?

 A fa részei a sejtek, melyek részt vesznek a fák működésében, létfenntartási funkciókat látnak el. Ezek a sejtek nagyon aprók, szabad szemmel nem láthatóak. A sejt, mint minden élőlénynél itt is sejtfalból, plazmából és sejtmagból áll.

A fák sejtjei három csoportra bonthatók:

• tracheasejtek: feladatuk a vízszállítás és szilárdítás
• parenchimatikus sejtek: funkciójuk a tápanyagszállítás és raktározás
• libriform sejtek, vagy farostsejtek: feladatuk a szilárdítás

Az egyforma felépítésű és működésű sejtek alkotják a fa szöveteit, melyek egy adott feladat elvégzésére keletkeznek.

Működésük alapján a következő szövettípusokat különböztetjük meg:

• osztódószövet: a fa növekedéséért felelős
• bőrszövet: a növények felületét borító és védő sejtcsoportok összessége. A bőrszövet megvédi a fát a külső hatásoktól, sérülésektől, kiszáradástól.
• alapszövet: itt zajlódik le a fa legfontosabb életfolyamata, úgymint a fotoszintézis, tápanyag raktározása
• szállítószövet: ezen szövetek feladata a víz és ásványi sók szállítása a gyökerektől a levelekig
• szilárdítószövet: fa szilárdítása a fő feladata

A fák kémiai összetétele

Mint tudjuk a faanyag a fotoszintézis végterméke, ezért kémiai összetétele a fotoszintézis kiinduló anyagai, a víz és a szén-dioxid elemeit tükrözi.

Tehát a fák kémiai összetevői:

• szén
• hidrogén
• oxigén
• nitrogén
• egyéb ásványi alkotók

Ezekből állnak össze a fát alkotó vegyületeket.

Az állandó összetételű elemek megoszlása a következő:

• szén 50 %
• oxigén 43 %
• hidrogén 6 %
• nitrogén és egyéb ásványi anyagok 1 %.

Cellulózból épül fel a fát alkotó sejtek fala. A cellulóz rost egyik alkotórésze a sző­lőcukor molekula, amelyet a növény nedvének a klorofilja (zöld színanyaga) a napfény és a talajvíz közreműködésével a levegő szén-dioxidjából állít elő.

Az elfásodott sejtfal legfontosabb alkotórésze a lignin. A cellulóz molekulákat körülvéve merevítést és nagy szilárdságot ad a rostoknak. A ligninnek még fontos szerepe van a fák szilárdságában is.

A felsorolt alkotórészeken kívül a fa részei még különböző anyagokat tartalmaznak. A lombos fáknál olajok és zsírok, valamint a fenyőknél gyanták képződnek. A csersav majdnem minden fában megtalálható, előfordul a kéregben, a gesztben, és a fiatal évgyűrűkben is. A tölgy- és a gesztenyefa tartalmaz nagyobb mennyiségű csersavat, amelynek köszönhetően hosszú élettartamúak lehetnek.

Mi alapján csoportosíthatóak a fák?

Lombos fák és tűlevelűek

A fáknak két nagy csoportját különböztethetjük meg, ezek pedig a lombos fák, illetve a tűlevelűek.

A lombos fák fő jellemzője, hogy az év valamely szakaszában elhullajtják leveleiket, míg a tűlevelűek örökzöldek. A mérsékelt övi fák esetében a lombhullatás a téli időszakban megy végbe. Magyarország lombhullató fái többek között a tölgy, éger, fűz, hárs, nyár, dió.

A lombos fák megjelenésüket, szöveti felépítésüket tekintve igen változatosak. Makroszkopikus megjelenésük változékony, szabad szemmel több elem megkülönböztethető, mint a tűlevelűeknél. Az évgyűrűkön kívül az edények, és a bél is jól látható.

A tűlevelűek legnagyobb csoportját a fenyőfélék alkotják. Magyarországon viszonylag kevés tűlevelű fa van, ezért fenyőimportra szorul. A tűlevelűek a lombos fákhoz képest egyszerűbb szerkezetűek. A makroszkopikus jellegek közül az évgyűrűk a szabad szemmel láthatóak. A tűlevelűek többsége örökzöld, leveleiket folyamatosan váltják.

A legelterjedtebb tűlevelűek az erdeifenyő, vörösfenyő, lucfenyő.

Trópusi fák

A trópusi fák fő jellemzője, hogy örökzöldek, a fotoszintézis egész évben jellemző rájuk. Nem rendelkeznek évgyűrűkkel, helyette a száraz és esős évszakokat követő növekedési zónáik vannak.

Felhasználhatóság alapján

A fákat felhasználhatóságukat tekintve kemény és puha fákra osztjuk. A kemény fák (tölgy, bükk, fehér akác, gyertyán) nagy szilárdságú faanyaggal rendelkeznek, míg a puha fák (fenyő, cédrus, ciprus) szövetszerkezete laza.

Megjelenés alapján

A hazai fákat pedig csoportosíthatjuk aszerint, hogy betelepítés útján vagy pedig természetesen, mesterséges beavatkozás nélkül van jelen az adott környezet. Eszerint beszélhetünk őshonos, illetve idegenhonos fákról.

Gyakran Ismételt Kérdések

Gáspár-Farkas Judit | Környezetvédő családanya, szeret kirándulni a családjával a természetben.