Giliszta komposztáló készítése házilag: útmutató

A giliszta komposztáló alternatív megoldás azoknak, akiknek nincs lehetőségük kültéri komposztálót használni. A gilisztával való komposztálás alkalmas lehet kizárólag beltéri használatra, akár egy tizedik emeleti panellakásba is, kényelmetlenség és kellemetlen szag nélkül. A komposztálódó szerves anyagok a lebomlás során ugyan erős szagot árasztanak, azonban a giliszta komposztáló egyáltalán nem büdös.

Ebben a fajta komposztálóban ugyanis a giliszták dolgozzák fel a szerves növényi hulladékot tápanyagokban értékes humusszá, ráadásul jóval gyorsabban, mint ahogy egy komposztkupacban magától tennék ezt. Ilyenformán akár hagyományos komposztban vagy mellette is lehet gilisztakomposztálót működtetni, akár kültéren is. Egy másik cikkünkben már bemutattuk a kezdőknek szóló komposztálást egy kisokosban. Ebben a cikkben bemutatjuk a giliszta komposztálót, hogy hogyan lehet készíteni, és hogy miképpen lehet a leghatékonyabban használni. 

Mi az a giliszta komposztáló? 

A giliszta komposztáló vagy vermikomposzt egy beltéri komposztáló láda-komplexum, amely a speciális giliszták segítségével a konyhai szerves növényi hulladékot humusszá alakítja át, minimális erőfeszítéssel (melyek nagy része amúgy is a gilisztáké). A giliszta komposztáló alapvetően kettő vagy három láda egymáson, melyek közül a felsőbe kerülnek a szerves hulladékok a giliszták mellé.

Itt a giliszták azonnal feldolgozzák: néhány nap múlva a káposztatorzsa és a teafű az eredeti térfogatának 15%-ára esik össze, majd néhány héten belül teljesen komposztálódik: humusszá válik. Mivel a folyamathoz nedvességre van szükség, a komposzt leve a felső ládából a láda alján lévő lyukakon át az alsó ládába csöpög. 

A gilisztalé nagyon erőteljes tápanyag a növényeinknek, vízzel hígítva kiváló táplálék akár a szobanövényeknek, akár a palántáknak, akár a kinti gyümölcsfáknak. A földszerű, tápanyagban gazdag komposztot pedig kerti földdel fele-fele arányban összekeverve érdemes használni.

Milyen esetben érdemes giliszta komposztálót készíteni? 

Ha fontos számunkra, hogy tegyünk a környezetünkért, hogy az általunk felhasznált hulladékokból minél többet visszaforgassunk a körforgásba, és nincs lehetőségünk vagy terünk szabadtéren komposztálni, akkor a giliszta komposztáló kiváló választás számunkra. A városi komposztálás sem lehetetlen annak, aki környezettudatos és elszánt. Vannak ugyan a nagyobb magyar városokban közösségi komposztálók is, de előfordulhat, hogy messze van, vagy nehézségbe ütközik a használata, vagy túl macerás. Ilyenkor érdemes egy esélyt adni a giliszta komposztálónak, még akkor is, ha első hallásra szokatlannak tűnik.

Hogyan készítsünk giliszta komposztálót?

A giliszta komposztáló készítéséhez egy legalább két ládából vagy dobozból álló, fedeles szerkezetre, valamint komposztálásra alkalmas, vörös trágyagilisztákra lesz szükség (Eisenia fetida). Ezt a gilisztafélék alrendjébe tartozó fajt be tudjuk szerezni speciális boltokból, horgászboltokból, vagy kérhetünk ismerősöktől, akik szintén használnak gilisztakomposztálót. Előbbit pedig meg tudjuk szerkeszteni házilag:  is, ha van egy kis érzékünk, valamint némi szerszámunk a barkácsoláshoz, akkor össze is üthetjük a giliszta komposztálót néhány óra alatt. A dobozok legyenek 40×50 cm-esek, legalább 20 cm-es mélységgel. Gyakorlatilag bármilyen egymásba rakható, fedeles műanyag edény megfelel, legyen szó akár festékesvödörről, akár szögletes húsosládáról, de nyilván esztétikusabb, ha van az egésznek egy fa borítása. 

Hogyan működik a giliszta komposztáló?

A gilisztakomposztáló többnyire és legalább két részből áll: a felső részben laknak a giliszták, és oda tesszük be hozzájuk a feldolgozni kívánt szerves hulladékot. A felső ládából a trágyalé az alsó ládába fog csöpögni. A giliszták 10 és 27 Celsius fok között érzik jól magukat. Etethetjük őket naponta, a felgyűlő hulladékot közvetlenül nekik adva, vagy hetente egy nagyobb adaggal, az összegyűjtött komposztot.

Amikor a komposztálni valókat beletesszük, kotorjuk félre a jelenlegi tápközeg egy részét, tegyük oda a friss hulladékot, majd fedjük be a régebbi tápközeggel. A giliszták ezt fogják elfogyasztani, és ahogy megemésztik, úgynevezett gilisztakomposzttá alakítják. Ennek során a nedvesség a felső láda alján lévő réseken a lejjebbi ládába csöpög. Időről időre, de legalább havonta érdemes a giliszta komposzt nagy részét kiemelni, hogy az újabb táplálék elférjen. A komposztot tárolhatjuk zsákokban, a gilisztakomposzt-lét pedig flakonban a további felhasználásig.

Praktikus lehet a három részből álló rekeszsorozat is, mert ebben a szerkezetben a giliszták a középső részben laknak, ahonnan az általuk termelt folyadék az alsóba csöpög a réseken át, és amikor elfogy a táplálékuk, átmásznak a lyukakon át a fölső részbe, ahova gyűjtjük a komposztálható hulladékot, új táplálékért. Ekkor meg tudjuk cserélni a két fölső tálcát, és ennek körforgásaként mindig lesz ennivalójuk a gilisztáknak, és nem kell kesztyűs kézzel egyik helyről a másikra vándoroltatni őket az egyetlen ládában. 

Mire figyeljünk a giliszta komposztáló készítése és használata során?

A túlzott nedvesség elkerülése érdekében érdemes olykor papírt is beledarabolni a ládába: a vécépapírguriga vagy a festetlen újságpapír kiválóan alkalmas erre: a komposztunk legyen ugyanis nedves, de ne túlságosan nedves. Az is fontos, hogy a láda kellően levegőzzön – máskülönben az anaerob baktériumok miatt bűzleni fog. Normális esetben azonban egy jól működő gilisztakomposzt nem áraszt kellemetlen szagokat. A láda fedelét hagyhatjuk résnyire nyitva, vagy minden nap keverjük át a komposztot, amikor teszünk hozzá egy újabb adagot. 

A gilisztákra is oda kell figyelni, hogy mindig legyen számukra étel, máskülönben a saját ürüléküket fogják megenni. Amúgy is akkor járunk jól, ha a táplálkozásunk alapvetően növényi alapokon nyugszik: ne sajnáljuk magunktól az idényzöldségeket, a gilisztáktól pedig azok héját. Azonban a túletetést is kerüljük… Ha pedig túl sok a muslica, kerüljük a túl sok vagy túl nedves gyümölcs hozzátételét. 

Figyeljünk azonban oda arra is, hogy nem minden megfelelő táplálék a gilisztáknak, nem tudnak mindent megemészteni. A déligyümölcsök héját nem tudják megemészteni, valamint főtt ételt és állati maradékot, csontot vagy tejterméket ne tegyünk a gilisztakomposztba. 

Mik az előnyei a giliszta komposztálónak?

A giliszta komposztálónak minden előnye megvan, ami egy hagyományos komposztálónak, ráadásul lakásba ideális. A kommunális kukába kerülő szemétnek átlagosan az egyharmada (de akár több is) kerülhetne komposztba is: otthoni komposztáló használatával tehát a kuka egyrészt kevésbé lesz büdös, másrészt ritkábban kell levinni (és nem utolsósorban a szemétdíjat is csökkentheti a tudatos használata). A giliszta komposzt a trágyagiliszták segítségével a konyhai hulladékból, zöldséghéjból, gyümölcsmaradékból értékes tápanyagot tartalmazó komposztlét és humuszt teremt, amelyet a szobanövények vagy a kerti növények földjébe keverve a műtrágyát is megspórolhatjuk.

A komposzt használatával visszahozzuk a körforgásba a szemétként kezelt szerves hulladékot. Az anyagi előnyök (vagyis hogy hosszú távon kevesebb pénzt kell kiadni szemétre vagy növénytápra) mellett a giliszta komposztáló és egyáltalán a komposzt tudatos használata a mentális egészségnek is nagyon jót tesz: valahányszor a kávézaccot, a répahéjat vagy az almacsutkát a komposztba tesszük, hogy a giliszták megegyék, realizálhatjuk, hogy ezzel is teszünk magunkért, a kertünkért, a növényeinkért, és összességében a földünkért. 

Vannak-e hátrányai a giliszta komposztálónak?

Ha hátránynak tekintjük, hogy foglalkozni kell vele egy icipicit többet, mint ha csak egyszerűen kidobnánk a kukába a zöldséghéjat, akkor igen, van hátránya. Ha azonban javítja az életminőségünket a gondolat, hogy az általunk termelt szerves hulladék jó helyre került, akkor viszont megéri vele foglalkozni. Természetesen a komposzttal is kell foglalkozni, ami „piszkos“ munkának minősülhet. A növények jólléte azonban kárpótolhat mindezért. Jó, ha van egy kamra, terasz, ahol tarthatjuk, de akár konyhában is elférhet: valamennyi szaga így is lesz, de egy normálisan működő gilisztakomposzt nem kellemetlen szagú. 

Stenszky Cecília I költő, irodalmár, szerkesztő, mesemondó és pedagógus; a természetközeli élet, a tánc, a vadon és az irodalom rajongója.