Önellátás városban: útmutató 15 pontban

Amikor az önellátás eszünkbe jut, nagyon sokakban a falun élő, gumicsizmában járó, csirkéket és teheneket nevelő családokra gondolunk. Szó se róla, ez is egy út, és sok előnye van a teljes önellátásra való törekvésnek. Aki azonban városban lakik, sokszor szóba se jöhet nála az állattartás, esetleg kertje sincs. Akkor mégis, hogyan lehet a városban önellátónak lenni? 

Az az igazság, hogy annyira sok apró döntésből áll az, hogy tegyünk valamit a környezetünkért és a magunk mentális jóllétéért – amely a városban napi szinten van kihívásnak kitéve – hogy néhány apró tett is nagy változásokat hozhat az életünkbe. Például pénzt spórolunk vele, vagy egyszerűen jobban érezzük magunkat tőle, rövid és hosszú távon is. 

Mit jelent az önellátás?

Az önellátás azt jelenti, hogy bizonyos dolgokat, amelyekre szükségünk van az életünkhöz, nem külső forrásból szerezzük be, hanem részben vagy egészben magunk állítjuk elő. A teljes önellátásra példa lehet mondjuk ha tyúkokat tartunk a hátsó udvarban, így van tojásunk és vágni való csirkénk, valamint tészta-alapanyag is egy kalap alatt. 

A részleges önellátásban ugyanennél a példánál maradva a tyúkot nem mi neveljük, hanem vesszük a levágott csirkét vagy tojást (esetleg cseréljük, bár ez ritkább eset). Viszont a tojásból magunk készítjük a tésztát, illetve a csontos részt is felhasználva készítünk ételt. 

Az önellátás tehát nem feltétlenül jelent a természetbe való kivonulást, és nem feltétlen – bár igen hasznos – része a közösség. A városban való önellátás inkább azt a függetlenedési törekvést jelenti, amely a boltokhoz és ellátóhelyekhez köt minket. És nem csupán azért, mert boltba, étterembe járni sok pénzbe kerül, hanem azért is, mert a plusz idő és energia, amelyet ráfordítunk, bőségesen megtérül az életminőségünk javulásában. 

Hogyan lehet az önellátásra törekedni, ha városban élünk?

Egy kisvárosban, vagy nagyobb város kertvárosi részén kevésbé limitáltak a lehetőségeink, mint Budapest belvárosában, de sehol sem lehetetlen törekedni az önellátásra. Van, aki kenyeret süt otthon, de van példa arra is, hogy valaki egy belvárosi gangon készített permakultúrás kertet. A fával való tüzelést, vagy az esővíz gyűjtését persze elsősorban az tudja megvalósítani, aki ennek megfelelő helyen él: van kályhája és kertje. 

Fontos tudatosítani: nem kell mindenkinek mindent, nem muszáj a teljes önellátás! Csak azt, amit szívesen csinálunk. De minden egyes lépés számít. 

Milyen önellátó tippek vannak? Melyiket tudjuk városban is alkalmazni?

Süssünk kenyeret!

A legtöbben azért a kamrából és a mélyhűtőből elég sokáig meg tudnánk lenni otthon, csak kenyérért ne kellene a boltba menni… ahol aztán sok más is bekerül a kosárba. A kenyeret viszont nem nagy ördöngösség otthon megsütni. Az interneten és szakácskönyvekben számos változatot találunk, hogy hogyan süssünk otthon kenyeret. Ha pedig az élesztőt is kiváltanánk, a kovász remek – és lényegesen egészségesebb – alternatíva. Így mindössze néhány dologra lesz szükségünk, és töredék áron tudunk magunknak kenyeret, kiflit, zsömlét vagy bármi mást készíteni: liszt, víz, só, és sütő, valamint egy sütőedény – de a tepsi is megteszi.  

Csökkentsük a háztartási hulladék mennyiségét!

Érdemes megvizsgálni, mi van a kukánkban. Igen, még a szelektívben is, nem csak a kommunálisban. Ha pedig elkezdünk odafigyelni arra, hogy minél több dolgot csomagolás nélkül vegyünk (már a WC-papírra is van alternatíva), az szép lassan a gondolkodásunkat is megváltoztatja: tudatosabbak leszünk. És nem mellesleg nem lesz olyan büdös a szemetesünk, nem kell olyan gyakran üríteni. Akinek kertje és kályhája van, a papírszeméttel be tud gyújtani, a szerves hulladékot pedig komposztálni tudja. 

Gyűjtsük az esővizet!

Még a városban is van lehetőségünk, ha nem is szivacsvárost készíteni a semmiből, de megfogni az égi áldást, hogy azzal locsoljuk a növényeinket. A csatornára lehet vízfogó-esőlopót szerelni, alá fel lehet állítani egy vízgyűjtő hordót. A mostani aszályos nyaraknál különösen hasznos lehet, de a benti növényeink is jobban szeretik az esővizet a csapvíznél. 

Főzzünk lekvárt, tegyünk el befőttet!

Nem csak a bolt polcáról lehet lekvárhoz jutni – sokak tanulták meg a mindentudó nagymamáktól a lekvárfőzés és a befőzés fortélyait. És nem szükséges saját termés sem – a piacról vett barack és paradicsom (lehetőleg vegyszermentes) szintén alkalmas arra, hogy házi konzervet készítsünk belőle a téli időszakra. Talán meglepő, de tartósítószer, sőt, cukor nélkül is lehet eltenni lekvárt. A fő dolog a tisztaság: steril, kifőzött üvegekbe töltsük a nagyon forró lekvárt, befőttet. Így ugyanúgy el lehet tárolni a gyümölcsöt, zöldséget, mint a szokásos tartósítószerrel (eggyel kevesebb dolog kell a boltból).

Komposztáljunk!

Nem csak kertben lehet ugyanis komposztálni. Egyre elterjedtebbek a városokban a közösségi komposztálók, közösségi kertek, de lakásban használva a szagmentes giliszta-komposztok is. Az erőfeszítés minimális, a természet alapvetően elvégzi helyettünk a lebontó folyamatokat, amelynek végeredménye a “fekete arany”. Hiszen a komposzt kincset ér a növényeinknek, még ha csak balkonon vagy ablakban termesztünk is. 

Legyen konyhakertünk!

Bizony, még akár a nagyvárosban is. Egyedül annak nehéz, akinek egy bérház belső udvarára néző ablakai vannak az első néhány emeleten, mindenki más számára lehetséges a konyhakert: ládákban, az ablakban, cserépben. Ad absurdum a ház melletti zöld területen, vagy kisebb városokban önkormányzati kis kerteket is lehetséges bérelni. A konyhakert gondozása, a kertészkedés alapvetően örömet okozó, egészséges és nem utolsósorban hasznos tevékenység, gondolom, ezt azért nem kell sokat ragozni. Még akkor is, ha csak citromfüvet és mentát locsolgatunk havonta egyszer az ablakban. 

Termeljünk mikrozöldeket!

A mikrozöldek és a csírák különösen télen fontosak, amikor sokszor nincs más forrásunk a friss zöldekre. Nem ördöngösség cserépben mikrozöldeket nevelgetni, vagy egy tüllel leszorított befőttesüvegben csíráztatni a magvakat. Ideális esetben persze a magokat is otthon termeljük, de bioboltokból beszerzett magokkal is ér. A lényeg, hogy belerakjuk az energiát, és megint csak: jóval olcsóbban és műanyagmentesebben megússzuk, mint ha vennénk a boltban. 

Használjuk fel a maradékokat is!

Kevéssé népszerű módszer, mert jóléti társadalmunkban a maradékoktól szabadulni akarunk. Azonban ha a (ideális esetben vegyszermentes) zöldség héjából, hagyma végéből, mángold szárából főzünk zöldség-alaplét, ízben mi lesz a különbség? Sokan gyűjtögetik a hűtőben vagy a jégen a maradékot, és egy ponton alaplét főznek belőle. Tudták, hogy ha a petrezselyem végét vízbe rakják egy lapos tányérban, nemsokára kihajt, és másodszor is le lehet csippenteni a zöldjét? Ha a maradék rizst már senki nem eszi meg, elkészíthetjük ázsiai stílusú sült rizsként, vagy rakott ételként némi hússal, párolt zöldséggel és sok sajttal. 

Gyűjtsünk vadnövényeket!

Sokkal több növény ehető, mint gondolnánk. A szokásos kerti zöldségeken kívül a természetben gyakorlatilag egész évben gyűjthetők a különböző ehető vadnövények. Tudták, hogy a pitypang zsenge gyökere úgy fogyasztható, mint a répa? Hogy a csalán friss hajtásából főzelék, leves vagy pesztó készíthető? Hogy a zamatos turbolyát régen petrezselyem helyett használták? Tudták, hogy csipkebogyóból, kökényből, somból, galagonyából ugyanolyan finom lekvár készíthető, mint a szokásos barackból, szilvából? Hogy a vadkomló hajtása spárgaként is elkészíthető, és még az íze is hasonló? 

A vadnövények megismerése izgalmas hobbi, és miközben a természetet járjuk, egyre jobban megismerjük azt. Mellékesen pedig egy esti séta során összeszedhetjük a vacsorának valót.

Főzzünk!

Talán evidensnek tűnik, de egy nagyvárosban, ahol sokkal inkább elcsábulunk a máshol evésre vagy ételrendelésre, nem árt emlékeztetni arra: még mindig a legegészségesebb, legfinomabb és legolcsóbb választás, ha főzünk magunkra. Ez nyilván némi szervezést igényel, valamint nem árt, ha van valamennyi affinitásunk a főzéshez. A jó hír az, hogy ez tanulható, sőt, megszerethető. Aki elkezdi a kihívást látni a főzésben, annak egy egész világ nyílik ki. Magyarországon pedig reneszánszukat élik a jó receptkönyvek és gasztroblogok, igazán minden lehetőség megvan inspirálódni annak, aki szeretne. 

Tea filter nélkül

Különösen télen igen jól tud esni egy bögre meleg tea. Nem szükséges azonban a boltba rohanni, ha elfogyott a filteres tea, hiszen a magunk gyűjtötte gyógynövényekből ugyanolyan ízletes teákat lehet készíteni, mindössze egy szűrő kell hozzá. 

Annyit azért érdemes megtanulni, hogy melyik gyógynövény az, amelyiknek van némi kockázata különböző élethelyzeteknél. De általánosságban elmondható, hogy egy nyári séta alatt, vagy a kertben való gyomlálás során is már összeszedhetjük a télire valót: a cickafark, a csalán, a citromfű, a menta, az orbáncfű, a vörös here mind-mind fogyasztható gyógynövény, amely megszárítva együtt vagy külön ízletes teát ad. 

Önellátás a higiéniában: házi kozmetikumok

Ami azt illeti, még szappant is tudunk csinálni otthon, de ha valaki beleássa magát, akár dezodort, ápoló krémet, ajakírt, sőt, parfümöt vagy fogkrémet is tud készíteni házilag. Ez már alapos utánjárást igényel, valamint olyan alapanyagok beszerzését, amely nem feltétlenül helyben termett. De függetlenséget és szélesebb látókört adhat annak végiggondolása, hogy mely kozmetikumokra van valójában szükségünk, és mi az, ami nem szükséges, csak megszoktuk.

Varrás, kötés, horgolás, javítás

A ruházatnál a mostani generáció abszolút a fast fashionbe nőtt bele. Megszoktuk, hogy ha valami elromlik elnyűjük, kilyukad, akkor kidobjuk. Érdemes tudatosítani a ruháinkhoz való viszonyunkat, azok életét, energiaigényét. És érdemes elővenni a nagyi varrógépét, vagy akár csak a tűt és a cérnát. Ha valamit szeretünk, és minőségi, érdemes megjavítani.

Ezermesterkedés

Nemcsak a férfiaknak, hanem nőknek is opció lehet megjavítani valamit a rögtöni kidobás helyett, vagy házilag barkácsolni olyasmit, amit a boltban is meg lehet ugyan venni, de mondjuk egy bútor felújításához nem kell olyan nagy szakértelem. A többibe meg bele lehet jönni. 

Női önellátás: mosható pelenka, betét

A nők és az anyák havi és kisbabák esetén napi szintű, kezelni váró “problémája” a vérzés és a csecsemők pelenkája. Mindkettőre van önellátó alternatíva, a menstruációra a mosható betét, mosható menstruációs bugyi vagy kehely, a kisbabák számára mosható pelenka. Mindegyikből számtalan variáció van, és minimális többletmunkával jár.

Stenszky Cecília I költő, író, pedagógus, valamint a természetközeli élet, a vadon és a könyvek rajongója. Jelenleg szövegíró, irodalmár és mesemondó.