Mit lehet újrahasznosítani? 7 egyszerű tipp

A fémdobozos vagy a műanyagpalackos üdítő terheli kevésbé a környezetet? Mely műanyagokat lehet egyáltalán újrahasznosítani? Az Index nemrég egy videóban válaszolt meg több gyakori kérdést a szelektív szemétgyűjtés és újrahasznosítás témában. Lássuk mit tanulhatunk belőle!

1. A szelektíven gyűjtött szemetet nem öntik össze titokban a többi hulladékkal

Sokak fejében tartja magát a mítosz, hogy teljesen felesleges energiapocsékolás szelektíven gyűjteni a szemetet, hiszen a végén úgyis egybeöntik az összes hulladékot. Ma már semmi alapja sincs ennek, ugyanakkor maga a mítosz létezése érthető, hiszen valós tapasztalatra megy vissza.

A 2000-es évek elején ugyanis, amikor az önkormányzatok már elkezdték kirakni a szelektív szemétgyűjtőket, de az újrahasznosításhoz szükséges infrastruktúra még nem volt készen, egy ideig tényleg minden hulladékot egybeöntöttek a kukásautókban.

De amint ez a probléma elhárult, megszűnt a szelektíven gyűjtött szemét egybeöntése. Miután a szemétszállítással foglalkozó cégek pénzt is tudnak keresni a szelektív szemét eladásával, nem is érné meg nekik a lakosság által már eleve szétválogatott hulladék összekeverése.

2. Nem kell elmosni minden hulladékot, mielőtt a szelektív szemétbe dobjuk

Az élelmiszer tárolására használt szelektív hulladék (üdítős flakonok, nyers húsos tárolódobozok, stb.) túlnyomó többségét el kell öblíteni kidobás előtt. Ezzel csökkenteni lehet a fertőzésveszélyt, meg persze az sem utolsó szempont, hogy nem fog bűzleni a szemét.

A saját kényelmünk és egészségünk mellett erre azért is érdemes odafigyelni, mert Magyarországon a szelektív kukák tartalmát emberek válogatják.

A fenti szabály alól létezik azonban egy nagyon fontos kivétel.

Az olajos flakont nem szabad elmosni, mert a vízi élővilágot súlyosan szennyező olajnak nem szabad a lefolyóba, majd a csatornarendszeren keresztül a folyókba kerülnie. Az olajos flakont ezért kupakosan, öblítés nélkül kell a szelektív szemétbe dobni.

3. Nem minden műanyag újrahasznosítható

Számtalan műanyagtípus létezik, ebből hat népszerűbb változatot, és egy egyéb kategóriát szoktak elkülöníteni. A hat legnépszerűbb műanyagfajta közül újrahasznosítható a polietilén tereftalát (PETE vagy PET), a polipropilén (PP), valamint a polietilén két fajtája, a nagy sűrűségű HDPE és a kis sűrűségű, LDPE jelzésű műanyag.

Az egészségre rendkívül káros polivinilklorid (PVC vagy P), valamint a nikecel szigetelőanyag és a műanyag ételhordó dobozok anyagában is használt polisztirol (PS) nem újrahasznosítható. Ugyanez igaz az egyéb kategóriával jelölt műanyagokra is.

A csomagoláson kötelező feltüntetni a műanyagok fajtáját, azonban ezt a gyártók nem minden esetben teszik meg. Érdemes ezt ellenőrizni kidobás, vagy akár vásárlás előtt is, mert előfordul, hogy például két nagyon hasonló joghurtos doboz közül csak az egyik újrahasznosítható.

Területenként eltérőek lehetnek a szabályok arról, hogy melyik műanyagot dobhatjuk a szelektívbe, és melyiket nem. A budapesti FKF Zrt. szabályai szerint nem lehet a szelektívbe hajítani:

• a fémgőzölt műanyagokat (chipses vagy mogyorós zacskó)
• a celofánt
• a nyugtákat, blokkokat és más hőpapírokat
• a szennyezett papírt, mint amilyen például a pizzás dobozok olajos-zsíros része
• az egyszer használatos kávéspoharakat, mert az anyaguk kívülről papír, de belülről hőálló, nem újrahasznosítható műanyag
• a nem újrahasznosítható műanyagból készült tojástartókat

A fővárosi szabályok szerint mehet viszont a szelektívbe az alufólia és a tejfölös dobozok teteje, a ragasztócsík letépése után a karton, a spirál kiszedése után a spirálfüzet is. A PET palackokat össze kell nyomni kidobás előtt, különben a műanyagot elszállító kukásautók 80 százalékban csak levegőt fognak hurcolni, ami nem éppen környezetbarát.

Kicsit különleges a tejesdobozok esete, mert többféle anyagot használnak fel a gyártáshoz. A fővárosban a papíros szelektívbe kell kidobni, az FKF Zrt. munkatársai pedig a válogatás után áztatással bontják szét a tejesdobozokat.

4. A fémdobozos üdítő jobb a környezetnek, mint a műanyag palackos

A fémet még a papírnál is könnyebb újrahasznosítani. Léteznek becslések, amelyek szerint az Egyesült Államokban valaha is gyártott összes alumínium 75 százaléka még ma is használatban van.

Ráadásul a fém a legértékesebb a szelektíven gyűjthető hulladékfajták közül.

5. A papírzacskó fakivágással jár, de még így is jobb a környezetnek, mint a műanyagszatyor

A papír sokkal könnyebben és többször újrahasznosítható, mint a műanyag. Az újrahasznosított papír minősége szinte megegyezik az eredeti papíréval, míg a műanyag szerkezete sokat sérül az újrahasznosítás során.

Mivel a műanyag minősége sokat romlik az újrahasznosítással, ezért egyszer, legfeljebb kétszer lehet újra felhasználni, utána mindenképpen a szeméttelepre kerül.

6. A sokat használt vászontáska kisebb ökológiai lábnyommal jár, mint a műanyagszatyor

A vászontáska gyártása sokkal jobban terheli a környezetet, mint egy műanyag zacskóé. Nagyobb a gyártás víz és energia igénye, és az alapanyagához termőföldre is szükség van, de még a szállítása is nehézkesebb.

Egy vászonszatyor elkészítése a bolygó szempontjából 7100 műanyag zacskó legyártásával egyenértékű. De ez mégsem jelenti feltétlenül azt, hogy akkor összességében a műanyag szatyor jobb a környezetnek.

Ugyanis ha csökkenteni akarjuk az ökológiai lábnyomunkat, tartós termékekre van szükségünk, amelyeket addig használunk, ameddig csak lehet. Egy vászontáska, amit 7100 alkalomnál többször visznek el bevásárolni, környezetkímélőnek számít.

Létezik azonban egy másik szempont is.

A műanyag – ellentétben a természetes anyagból készült vászonnal – eldobás után szörnyen lassan bomlik le, ezért sokkal hosszabb ideig szennyezi a környezetet. A természetbe jutó műanyag számtalan élőlény haláláért felelős közvetlenül – gondoljunk csak a műanyagba szó szerint belefulladt tengeri halakra és madarakra.

7. A bolygó megmentéséhez kevés, ha a teljes lakosság szelektíven gyűjti szemetet. Kell az ipar együttműködése is.

Az Európai Unióban a szemét mindössze 8,5 százalékának termeléséért felelős a lakosság, a maradék a cégek és állami szervezetek működésének eredménye.

A helyzet az, hogy az ipari szereplőket szinte kizárólag csak állami vagy nemzetközi szabályozással lehet rákényszeríteni a környezettudatos hulladékkezelésre.

Ráadásul az élővilág pusztulását nem csupán a szemét, hanem az üvegházhatású gázok kibocsátása is okozza. A szén-dioxid-kibocsátás visszaszorítására a jelenlegi tudásunk szerint szintén nemzetek feletti, összehangolt szabályozásra lesz szükség.

Akkor ezek szerint a nagy képet nézve semmit sem ér, ha otthon szelektíven gyűjtöm a szemetet. Igaz?

Nem, pontosan az ellenkezője igaz. Egyrészt a környezet védelme mindenki felelőssége, ez alól nem kibúvó az sem, ha mások – akár természetes személyek, akár cégek – nem törődnek a környezetbarát hulladékkezeléssel.

Másrészt egy olyan országban, ahol a lakosság többsége szelektíven gyűjti a szemetet, és ezt alapvető elvárásként fogalmazza meg az ipari szereplőkkel szemben, ott a politikai is érzékenyebb lesz a témára, és jóval nagyobb eséllyel fog környezetbarát hulladékkezelést kikényszerítő szabályzást alkotni.

Az egyéni elkötelezettség így alakul át közösségi normává, majd idővel politikai és jogi valósággá – nemzeti és nemzetközi színtéren egyaránt.