Patakrevitalizáció: fogalom, lehetőségek, hazai példák

A patakrevitalizáció lényegében a patak és környezetének tudatos átalakítása, csak ezúttal pozitív irányba. A patakrevitalizáció abból a felismerésből fakad, hogy a patakok olyan természetes vízfolyások, amelyek mind a táj, mind a helyi ökoszisztéma szerves részeit alkotják, vagyis egyaránt fontosak az ember valamint a természet számára.

A patakrevitalizáció nem annak a beismerése, hogy valamit elrontottak – hanem az ökoszisztémában keletkezett károk mérséklése és lehetőség szerinti jóvátétele.

Mit jelent a patakrevitalizáció?

A patakok revitalizációja tehát elsősorban egy, a leromlott állapotú patakok és környezetük ökológiai, társadalmi és gazdasági funkcióinak helyreállítását célzó folyamatot takar. Arról szól, hogy patakjainkat ezúttal úgy alakítsuk át, hogy javítsuk bennük és körülöttük az életminőséget.

A patakok ugyanis egyszerre adnak otthont a növényeknek és állatoknak, szolgálnak vízforrásként ember és állat számára, továbbá nyújtanak rekreációs és esztétikai élményt. Sajnos az olyan emberi tevékenységek, mint a rohamos urbanizáció, a különböző mezőgazdasági tevékenységek, a természeti környezet kárára egyre jobban terjeszkedő ipar és infrastruktúra gyakran befolyásolják negatívan ezeket a dolgokat.

Megzavarhatják például a patakok áramlását, medrének alakját, kémiai és biológiai tulajdonságait, mindezzel számos problémát okozva; a biológiai sokféleség csökkenését, talajeróziót, környezetszennyezést, sőt, akár villámárvizeket és lokális aszályokat is.

A patakrevitalizáció által új életre kelhetnek az (egykor) élő vizek

Itt lép be a képbe megoldásként a patakok revitalizációja, vagyis egyfajta „újraélesztése”, amelynek célja, hogy ezeket a negatív hatásokat visszafordítsa, vagy legalábbis lehetőség szerint mérsékelje az okozott károkat.

A revitalizációt a legjobban egy fizikai, biológiai és társadalmi beavatkozásokat egyaránt tartalmazó, több lábon álló folyamatként lehet elképzelni. Ennek a hét legfontosabb szempontja (ha úgy tetszik tevékenységeinek lépése) a következő:

1. A mesterséges akadályok elhárítása
2. A pozitív környezeti és életfeltételek kialakítása
3. A helyszín zöldítése
4. A fajok lépcsőzetes visszatelepítése
5. Szennyezés elleni aktív járőrözés
6. A víz minőségének és környezetének rendszeres felügyelete
7. Emberbarát patakkörnyezet kialakítása (rekreációs célú felhasználás)

Viszlát, mesterséges torlaszok, helló, patakrendőrök!

A mesterséges akadályok elhárítása magában foglalja az olyan szerkezetek átalakítását vagy eltávolítását, mint a gátak, duzzasztók, átereszek és hidak, amelyek megzavarják a patakmederben folyó víz áramlását és gátolják annak természetes összeköttetéseit más vizekkel.

Gondoljunk erre úgy, mint egy negatív plasztikai műtétre. Míg a „ráncfelvarrás” alkalmával egy feszes, merev és egyre szabályosabb forma jön létre, addig a revitalizáció ennek fordítottja. A korábban betonba öntött partok, kikotort patakmedrek és a medencésített árterek teljes átalakítása révén sokkal természetesebb és változatosabb formák, új kanyarulatok, természetes medencék és hullámterek, vagyis a biodiverzitást növelő, vizes élőhelyek jönnek létre.

A parti növényzet (a vízparti zöld növényzet) hozzáadása vagy megőrzése a revitalizáció szempontjából kulcsfontosságú. Árnyékot, táplálékot, menedéket és otthont biztosít a patak számos élőlénye számára, miközben stabilizálja a partfalakat, és elősegítve az ülepedést mérsékli a part erózióját. Amint a növényzet újratelepítése megtörtént, vissza lehet telepíteni az őshonos növény- és állatfajokat, ami fokozza a biológiai sokféleséget és ellenállóbbá teszi a patak ökoszisztémáját.

Ezzel szinte egy időben a „patakrendőrök” felderítik a patak vizét érő esetleges szennyezés(ek) forrásait; legyen szó szennyvízről, kommunális szemétről, ipari hulladékról, mezőgazdasági szennyvízről vagy szennyezett csapadékvízről, a cél a további szennyezés megakadályozása, megszüntetése, hogy a víz valamint annak természeti környezete a jövőben tiszta és egészséges maradhasson.

Az áramlás kezelése szintén kulcsfontosságú, hiszen pontosan a megfelelő mennyiségű vizet akarjuk a megfelelő időben a patak mederben folyni hagyni, annak érdekében, hogy a biológiai sokféleség és a környezet egyensúlya fennmaradhasson, ugyanakkor a mi igényeinket is kielégítse (ne álljon fenn például egy esetleges villámárvíz veszélye és képes legyen szolgálni rekreációs célokat is).

A patakokat és azok környezetét tehát a magunk számára is hozzáférhetőbbé és élvezhetőbbé tesszük. Ez azt jelenti, hogy teret biztosítunk a rekreáció, az oktatás és a kulturális tevékenységek számára. A patakok így nem csak a vízi élőlényekért vannak, hanem értünk is – ezt pedig ebben a formában egyfajta holisztikus megközelítésnek is mondhatnánk.

Hiszen ami előnyös a természeti környezet számára, az ugyanakkor képes felpörgetni a helyi gazdaságot, esztétikai szempontból élvezhetőbb, élhetőbb teret és ezáltal a környéken járók számára jobb közérzetet biztosítani. És még a közösséget is összébb tudja kovácsolni nem csak a lehetséges rekreációs programok által, hanem a környezet megóvására irányuló csoportok alakításával, természetfigyelő- vagy épp szemétszedő programok szervezésével. Alapvetően te sem gondoltad volna, hogy egy patak átalakításnak ennyi pozitív hozadéka lehet, igaz?

A patakrevitalizáció kihívásai

A patakok revitalizációjához, a folyamat szervezéséhez, végrehajtásához és az elért változások nyomon követéséhez azonban igen magas szintű technikai és pénzügyi erőforrásokra, széleskörű szakértelemre és folyamatos koordinációra van szükség. Természetesen a szükséges engedélyek megszerzése, valamint a különböző hatóságok (néha egymással versengő) igényeinek és elvárásainak egyensúlyba hozása gyakran konfliktusokkal és kompromisszumokkal jár.

Ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy egy patakrevitalizációja valóban sikeresen lezajlott, ki kell állnia az idő próbáját, valamint erőteljes közvélemény-tudatosságra és támogatási rendszerre is szükség van. Ez tehát egy kifejezetten kollektív erőfeszítést igényel – vagyis mindenkinek oda kell tennie magát, aki törődik a patakokkal, és el is kell köteleznie magát amellett, hogy hosszú távon is életben tartja őket.

Miért fontos Magyarországon a patakrevitalizáció?

A patakok revitalizációja nem csak azért fontos, mert az Európai Unió megköveteli a tagállamaitól a környezet adott mértékű rehabilitációját. A patakok sorsa eleve kiemelt jelentőséggel bír Magyarországon mind környezeti, gazdasági, és társadalmi szempontból.

Már csak amiatt is kiemelt fontosságú – igaz, erre korábban is rájöhettünk volna, hiszen a probléma nem új keletű – mert Magyarország nem rendelkezik tengerparttal, így mind a vízellátásunk, mind az általános öntözési lehetőségeink, hajóforgalmunk és energiatermelésünk nagymértékben függ a felszíni édesvízkészleteinktől, a változó klímáról pedig még szót sem ejtettünk. A vizet tehát nem hagyhatjuk egyszerűen „megszökni”, sőt, luxus elfecsérelnünk természetes vizeinknek minden cseppjét, helyben kell azt tartanunk és ehhez sok változtatásra lesz szükség a közeljövőben.

Természetes vizeink, mint erőforrások azonban egyre nagyobb felhasználásnak és összetett veszélyhelyzetnek vannak kitéve, amelyet az éghajlatváltozás, a népességnövekedés, az urbanizáció és a környezetszennyezés táplál, és már rövidtávon is olyan problémákhoz vezet, mint például a tartós vízhiány (aszály) és a vízminőség romlása eutrofizáció vagy vízszennyeződés által.

Hazánk gazdag és változatos természeti és kulturális örökséggel rendelkezik, amely a patakjainkhoz és azok környezetéhez kapcsolódik

Számos patakunk (és azok természeti környezete) a Duna és a Tisza vízgyűjtő területének szerves részei – amelyek ugyanakkor Európa legnagyobb és biológiai szempontból legváltozatosabb vízgyűjtői térségei közzé tartoznak.

A legtöbb patak helyi léptékben is történelmi és kulturális jelentőséggel bír, hiszen amióta léteznek szervesen alakították a tájat, a településeket, valamint közvetve a helyi emberek szokásait, értékrendjét, identitását.

Magyarországon a patakrevitalizáció terén sajnos rengeteg tennivaló akad, mivel igen sok leromlott állapotú patakkal rendelkezünk, valamint számos olyannal is, ami mellett a lehetőségek gyakran kihasználatlanok maradnak. Ennek egyik fő oka a patakok kezelésében és hasznosításában részt vevő különböző intézmények és cégek hozzáállása.

Milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a patakrevitalizációra?

A patakok revitalizációja az egyes patakok sorsában érintett emberek, cégek, intézmények célkitűzéseitől, körülményeitől és preferenciáitól függően többféle módon is kivitelezhető.

Ezekből választottuk ki a három, Magyarországon talán leginkább megvalósítható lehetőséget.

1. A patakrevitalizáció első változata: természetes helyreállítás

A célja hagyni, hogy a patak ökoszisztémája magától, emberi beavatkozás nélkül helyreálljon. Ez a legmegfelelőbb a nagy ellenálló képességgel és jól láthatóan jelentős önjavító potenciállal rendelkező, alacsony vagy közepes mértékű degradációval szembenéző patakok esetében.

2. A patakrevitalizáció második változata: passzív helyreállítás

A patak állapotromlás okainak (például a szennyezés vagy az erózió) feltárása, mérséklése vagy megállítása a természetes folyamatok hatásainak érvényesítése a patak aktív beavatkozó-helyreállítása nélkül. Alkalmas a közepes rugalmassággal és önjavítási potenciállal rendelkező, közepes mértékű degradációval küzdő patakok esetében.

3. A patakrevitalizáció harmadik változata: aktív helyreállítás

A patak aktív helyreállítása vagy javítása fizikai, biológiai és társadalmi beavatkozásokkal.

Ez magában foglalja a mederfolyás akadályainak eltávolítását, a csatorna és a partok teljes átalakítását, a növényzet kialakítását, védelmét, az őshonos fajok betelepítését, épp úgy, mint a szennyezés kezelését, a vízáramlás szabályozását, a felhasználhatóság és hozzáférés javítását az érdekelt felek bevonásával.

Aktív helyreállításra az alacsony ellenálló képességű, nagymértékű vagy súlyos degradációval küzdő patakok esetében van szükség.

4. A patakrevitalizáció negyedik változata: biotechnológiai építési módszerek

Ökológiai szempontból az egyik legígéretesebb helyreállítási eljárás biotechnológiai megközelítésű, ami magában foglalja a parti növényzet visszatelepítését is. A parti növényzetet általában úgy írják le, mint „a víztest és a szomszédos szárazföld közötti határ mentén növekvő növényzet”-et.

Ugyanakkor a parti vegetáció bizony sokkal több, ennél, hiszen többféle funkciót is ellát egyszerre:

1. Hidrológiai-hidraulikai funkciót, amely befolyásolja az áramlási és lefolyási viszonyokat.
2. A partvonal eróziótól való védelmét.
3. Mechanikailag megerősíti a patakpartot, partfalat.
4. Csökkenti az allúvium (hordalék) terhelését.
5. Javítja a patakvölgy mikroklímáját.
6. Jelentősen hozzájárul a táj esztétikájához.

A patakparti növényzet telepítésekor döntő fontosságú annak szem előtt tartása, hogy ezek (mármint a növényzet) élő, összetett szervezetek, amelyeknek meghatározott fiziológiai feltételekre van szükségük ahhoz, hogy jól fejlődjenek és képesek legyenek betölteni a már említett funkciókat.

A patakparti növényzet összetételére különös figyelmet kell fordítani, mivel mind a hosszmetszet mentén, mind a keresztmetszetekben jelentős eltérések alakulhatnak ki a növényközösségek mérete, és eloszlása terén.

A legjobb lehetőség kiválasztásának kritériumai

A degradálódott patak revitalizációs lehetőségeit az alábbiak alapján vizsgálják:

1. A patak jelenlegi és kívánt állapota hidrológiai, morfológiai, kémiai és biológiai, valamint ökológiai, társadalmi és gazdasági értékek és lehetséges funkciók szempontjából.
2. A patak romlásának okai és forrásai, azok típusa, kiterjedése, intenzitása és időtartama, valamint a szennyezés patakra és környezetére gyakorolt hatása szempontjából.
3. A patakrehabilitációs intézkedések megvalósíthatósága és hatékonysága, műszaki, pénzügyi, jogi, intézményi és társadalmi követelményeik és eredményeik, valamint bizonytalanságaik és kockázataik szempontjából.
4. A patak felelőseinek és a patak sorsában érintett személyek (cégek, egyesületek, közületek stb.) preferenciái és elvárásai, valamint érdekeik, szükségleteik, értékeik és céljaik, a patakok revitalizációs folyamataiban és az azzal kapcsolatos döntésekben való részvételük és bevonásuk alapján.

A feladat tehát koránt sem egyszerű, de nem is lehetetlen véghez vinni, hiszen már több patakrevitalizációs példával is tudunk szolgálni, ráadásul hazai pályán.

Milyen pozitív magyar példákat lehet mondani patakrevitalizációra?

A patakok revitalizációja nem új vagy szokatlan gyakorlat Magyarországon. Számos példa van az ország különböző pontjain megvalósított, sikeres és inspiráló patakrevitalizációs projektekre, valamint sok jelenleg is folyamatban van. Lássuk a legjelentősebbeket!

1. Rákos-patak revitalizációs programja, a Radó Dezső Terv részeként

A Radó Dezső Terv a Főváros Zöld Infrastruktúra Fejlesztési és Fenntartási Akcióterve, amely úgy van kitalálva, hogy beleilljen az uniós fejlesztési ciklusokba. A lényeg, hogy ezzel a tervvel középtávon tervezik megvalósítani azt, ami a 2017-ben elfogadott Budapest Hosszútávú Zöldinfrastruktúra Koncepciójában le volt fektetve.

A Radó Dezső Terv céljai így egyfajta iránytűként is szolgálnak akkor, amikor a főváros zöldinfrastruktúrájára vonatkozó programokat és projekteket tervezik és kivitelezik. A lényeg, hogy a már működő akcióterv céljai a város jövőbeni zöld részeinek megtervezésében és kialakításaiban segítsenek, és így a megfogalmazott célok költséghatáron belül, észszerűen és célszerűen kerüljenek megvalósításra.

A Rákos-patak újraélesztése már több, mint 20 éve örvend kiemelt figyelemnek, és ennek érdekében már készült néhány tervezet.

Ezek a tervek különböző nézőpontokból közelítették meg a feladatot, mivel egy ilyen komplex terv elkészítésekor gyakran össze kell hangolni az azzal merőben ellentétes szempontokat is. Abból pedig akad bőven.

Hiszen az árvízvédelmi szakemberek, a várostervezők és a természetvédelmi szakértők számos esetben eltérő (vagy akár egymással merőben szembemenő) szempontokat tulajdonítanak kiemelten fontos szerepet a tervezés során – ami egyébként 2017-ben vált elérhetővé és ezáltal egyben követhetővé is a nagyközönség számára.

A XVII. kerületi Rákos-patak-szakasz egyes javasolt alszakaszai

A tervezet alapján a Rákos-patak revitalizációjának elfogadott és kitűzött szakaszai az alábbiak:

Az első szakasz: Határmalom utcai híd (XVII. ker. – X. ker. közigazgatási határ) – vasúti hidak közötti szakasz

A második szakasz: Vasúti hidak – Cinkotai út

A harmadik szakasz: Cinkotai út – Ferihegyi út

A negyedik szakasz: Ferihegyi út – Szabadság sugárút

Az ötödik szakasz: Szabadság sugárút – Rákoscsaba utca

A hatodik szakasz: Rákoscsaba utca –Czeglédi Mihály utca

A hetedik szakasz: Czeglédi Mihály utca – Budapest/Pécel közigazgatási határ

A MICS nemzetközi Horizont 2020 projekt keretében létrejött Rákos-patak civil tudomány projekt egyik fontos eredménye ez a javaslatcsomag, mely a közösségi bevonás és együtttervezés folyamatának eredményeit és a szakmai vélemények összegzését tartalmazza.

Célja, hogy a revitalizáció ne csak az emberközpontú fogalmat, hanem az életközpontút is magába foglalja. Ezzel egy kalap alatt nemcsak az emberek, hanem a természet számára is előnyös közeget teremtve, az éltető víz segítségével biztosítva az élethez szükséges feltételeket.

2. A Torna-patak revitalizációs terve

2023 októberében új szakaszba lépett a Torna-patak rég várt patakrevitalizációjának előkészítése. Mint az közismert, az évszázad eddigi legsúlyosabb, hazai környezeti katasztrófája a kolontári vörösiszap-katasztrófa volt.

A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság jelentésében olvasható, hogy 13 éve, „október 4-én, hétfőn 12 óra 10 perckor a MAL Zrt. ajkai timföldgyárának kolontári X. sz. vörösiszap-tározójánál átszakadt a gát. A vörösiszappal szennyezett víz azonnal elöntötte Kolontár települést…”.

A gátszakadás következtében a Torna-patak és völgye súlyos, több mint egymillió m³ vörösiszap terhelést kapott, és ez teljesen kipusztította a térség élővilágát. Azóta ugyan megindult itt-ott már a rendbehozatal, de ez még nagyon messze van attól, amit patakrevitalizációnak nevezhetünk.

Az idei évben azonban végre valóban elindult valami: „Ajka Város Önkormányzata és a BAKONYKARSZT Zrt. a projekt keretében a KEHOP Plusz 2. prioritási tengely „körforgásos gazdasági rendszerek és fenntarthatóság” fejlesztéseinek előkészítéséhez kapcsolódóan támogatást nyert el annak érdekében, hogy a Torna-patak ökológiai revitalizációja, természetalapú megoldásokon nyugvó (NbS), kék és zöld infrastruktúra-fejlesztés tervezési feladatai elindulhassanak.” – áll az MTI közleményben.

A város a Torna-patak mederrendezését tervezi és ezzel több vízgazdálkodási részfeladat is megtervezésre kerül a Torna-patak közvetlen vízgyűjtőjén amellett, hogy külön hangsúlyt kap a térség településeinek ivóvíz elosztó hálózat hatékonyság növelő fejlesztése. A teljes projektről itt lehet részleteiben is olvasni.

3. Gyöngyös-patak revitalizáció terve

Kőszeg városa is kiemelt célként kezelte az élhető környezet fejlesztését. A meghirdetett Írottkő Stratégiai Program, vagyis Az Írottkő Stratégiai Program 2030-ig szóló víziója három fő irányt fogalmaz meg: a fejlesztendő terület egyszerre kíván nyitott, öngondoskodó és fenntartható térséggé válni.

Ez a három elképzelés szervesen kapcsolódik ahhoz a koncepcióhoz, amely a program sikerét a területi együttműködésben, a fenntartható megoldásokban (és a saját igényeit kielégíteni képes térség megalkotásában), valamint nem utolsó sorban a helyi összefogások erősítésében látja.

A tervekben továbbá a rekreációs tér kialakítása, a települési környezet integrált és környezettudatos megújítása szerepeltek – az ehhez kapcsolódó látványtervek itt tekinthetők meg.

Mi a jövője a patakrevitalizációnak?

A patakok revitalizációja nem egyszeri esemény, hanem egy olyan tevékenység, amelyet időről időre el kell végezni. Ez egy adaptív folyamat, amely állandó nyomon követést, a kapott adatok kiértékelését és ezt követően (ha szükséges) további beavatkozást igényel.

A patakrevitalizáció holisztikus és integrált megközelítése a patakot egy nagyobb és összetett rendszer részének tekinti, amely több olyan, egymással szorosan összefüggő komponenst foglal magába, mint például a vízhálózat, a termőföld és talaj, az éghajlat, a biológiai sokféleség és az emberi igények.

A patakok felvirágoztatásának jövője bár koránt sem felhős, mert rendkívül sok tényezőtől (pl. a szakértői, műszaki és pénzügyi források elérhetőségétől és megoszlásától, a politikai döntéshozóktól, az eltérő hatóságok, ágazatok és felhasználók igényeitől stb.) függ, de az eddig megvalósult projektek miatt azt mondhatjuk, hogy mégis, reményre ad okot.

Tehát, amikor legközelebb egy patak mellett sétálunk, ne feledjük, hogy az nem csak egyszerű víz, ami a tájon átfolyik. A patakok a természet biológiailag sokszínű, sajátos életközösséggel bíró részei, olyan helyek, ahol az ökoszisztéma és az ember egyaránt jól érezheti magát – vagy legalábbis ilyennek kellene lenniük, így nagyon reméljük, hogy a revitalizáció mindenhol sikerrel jár.

Dr. Rónay P. Tamás | Korábbi egyetemi oktató, szövegíró. Főként humán, illetve természettudományos cikkeket ír. Otthonosan mozog az okostechnológiák és megújuló erőforrások, zöld technológiák világában.