Turistajelzések: útmutató túrázóknak

A turistajelzések nem ismeretlenek azoknak, aki valaha is túráztak már Magyarországon. Akár egy kisebb erdei sétát vagy tanösvényt is most már jelzések kísérnek, nem beszélve a komolyabb és hosszabb turistautakról, mint például az Országos Kéktúra. 

Turistajelzésből azonban egyre több van, nem annyira színben, mint inkább az út fajtájának a jelölésében: más jelzés jelöli a forrást és a várat, más jelzi a vasútállomáshoz, kulcsosházhoz vagy zarándokhelyhez vezető utat. Ebben a cikkben a magyarországi turistajelzéseket járjuk körül.

Mi a turistajelzések lényege, jelentősége?

A turistajelzés lényege, hogy mutassa az utat: két ismertebb pont, két település közt, egy adott tájegységen keresztülvivő vándorút, turistaút jelzésére szolgál. Bár ma már nincsenek akkora összefüggő erdőségek az országban, mint régen voltak, azért a középhegységeinkben még mindig találni olyan helyeket, ahol el lehet tévedni, és akár órákig nem találni lakott települést. A turistajelzéseket elsősorban azért hozták létre, hogy a természetjáró emberek a túrázás során ne tévedjenek el, és biztonságosan eltaláljanak oda, ahova menni szeretnének. 

Sokaknak maga a túrázás a kirándulás fő célja, tehát nem is feltétlenül egy látnivaló megtekintése, hanem a természetben való mozgás, a tájban való gyönyörködés, feltöltődés. Sokan azonban valami látnivalóért indulnak, legyen az kilátó a hegycsúcson, barlang, várrom, szurdok, vagy esetleg zarándokhely. 

Ma Magyarországon majdnem 25.000 km jelzett turistaút van: sűrűn behálózza az országot. A turistajelzéseket általában fára, sziklára, vagy valamilyen tereptárgyra festik fel: fehér alapon a színes jelzést. A jelek többnyire kellően közel vannak egymáshoz, nagyjából 1 km-en belül helyezkednek el, és különösen olyan helyeken látványosak, ahol nem egyértelmű, hogy merre kell menni. Az ösvényről jól láthatóak, ezért általában nem az úttal párhuzamosan, hanem az ösvényre merőlegesen vannak felfestve egy-egy sziklára, fára, oszlopra. 

Hogyan alakulnak a turistajelzések Magyarországon?

Az első turistaútvonalat még az Osztrák-Magyar Monarchiában avatták fel, a Mátrában, több mint 145 esztendeje: 1888-ban. Ez az első út Mátrafüred és a Szent László-forrás közti utat fedte le. 1913-ban létrejött 40 természetjáró egyesület a Magyar Turista Szövetséget, és 1930-ban kezdődött el a turistajelzések egységes, szisztematikus kiépítése az egész országban.

Manapság a turistajelzéseket szakemberek útmutatása mellett önkéntesek gondozzák. A turistajelzések nem elsősorban gyakorlott természetjárónak, hanem akár teljesen kezdő városi embernek szólnak, ezért egyértelműen és szigorú szabályok szerint kell felfesteni a jeleket jól láthatóan, úgy, hogy bármilyen irányba közlekedjen az úton a kiránduló, mindkét irányban jól látható legyen. A turistajelzések mellett a karbantartók a esetlegesen ránőtt ágakat, az ösvényeket akadályozó faágakat, indákat is eltávolítják, hogy teljesen egyértelmű legyen az út, és ne tévedjen el senki. 

Mik az egységes turistajelzés-rendszer jellemzői? Hogyan kell értelmezni? 

Az egységes turistajelek mindegyikére jellemző, hogy egy 10×12 cm-es fehér alapra vannak fölfestve, kék, piros, sárga és zöld festékkel. Azért szükséges a fehér alap, hogy mindenképpen elkülönüljön a háttértől, és jól észrevehető legyen még rossz látási viszonyok (köd, szürkület, sötét stb) között is. 

A turistatérképeken kétféleképpen jelölik a turistaútvonalakat: vagy az adott út színével jelölve, vagy egységes piros vonallal, mely mellé a turistaút színének a kezdőbetűjét és formáját teszik (pl. S+ mint sárga kereszt). 

Sávjelzések 

A legáltalánosabb jelzések a sávjelzések: ha egyszerűen kék vagy sárga útról beszélünk, akkor a sávjelzésre gondolunk. A sáv színe a fehér alapot középen metszi, egyharmadát foglalva el a fehér alapnak. A legismertebb a kék, az Országos Kéktúra jelzése. Előkelőségben  utána következik a piros, a sárga, majd a zöld. A sávjelzés egy folyamatos utat jelöl, és ezek a leghosszabb utak is. Az oldalra mutató nyíllal ellátott jelzésalap elágazás vagy szokatlan kanyar jelzésére szolgál. 

Leágazó turistajelzések

A kereszt, vagy ahogy sokan (helytelenül) mondják, a pluszjel leágazó jelzés, az azonos színű úthoz tartozik. 

Kereszt

A kereszt jelű út a színben azonos sávjelzésű úttól eltér, majd visszatér. Ez a leágazó, majd visszatérő jelzés lehet rövidítés, lehet kitérő, mely valami látnivalóhoz visz, majd visszavisz az útra. 

Leágazó jelzés

Az is lehet, hogy a kereszt teljesen leágazik a főágról, és egy kiemelt látnivalóhoz vezet, és nem vezet vissza.Ez utóbbi esetben a főjelzéstől eltérve vezethet vasúthoz, buszmegállóhoz, valamilyen közlekedési ponthoz is, esetleg kulcsosházhoz (ez esetben azonban általában külön jelzik egy ponttal). Ekkor ez “zsákutca”, ha vissza akarunk térni, ugyanazon az útvonalon tudunk visszamenni a fő jelzéshez, mint amin letértünk.

Sportjelzések

a síutakat, sítúrákat, sífutó utakat az Északi-középhegységben X jel jelöli, a kerékpáros utakat pedig egy kerékpáros jel, mindegyik szintén fehér alapon. 

Célpontok: rom, csúcs, barlang, forrás, turistaház

A külön célpontok jelzései általában a fő jelzésről való rövid leágazások. A barlangot omega jel jelzi, a várromot L betű, a forrást pedig egy teli kör. A turistaház jelzése egy teli négyzet. A hegycsúcsot, kilátópontot vagy kilátót egy teli háromszög jelzi. Ezek közös jellemzője, hogy általában 2 km-en belül van a cél, ennél hosszabb utakat többnyire leágazó jellel jelzik. 

Egyéb jelzések: a nyilas kör vagy befejezetlen kör, amely körutat jelöl, a T betű vagy ferde jelzés, mely tanösvényt; a fektetett D jelzés emlékműhöz vezet, a kereszttel ellátott háromszög pedig kápolnához. 

Zarándokutak

A zarándokút nem túra és nem kirándulás: aki zarándokol, az azért kel útra, hogy egy kegyhelyet meglátogasson, ahol egy szenttel tud találkozni – és a zarándoklat egészére is vonatkozik ez az elmélyült, a természettel összhangban lévő, befelé forduló jelenlét. 

Zarándokjelzések Magyarországon

A legismertebb zarándokút Magyarországon a Mária út, amely kereszt alakban szeli át az országot, egyrészt észak-déli tengelyen:  Częstochowától Esztergomon, Budapesten és Máriagyűdön át Međugorjéig. A nyugat-keleti ág Máriacell és Csíksomlyó között húzódik, rengeteg közbülső zarándokhellyel (Celldömölk, Marianka, Márianosztra, Máriabesnyő, Marosvásárhely, Zetelaka). Jele egy írott M betű, a középső szárán kereszttel.  Ezeken kívül van Magyarországon Gyöngyök útja vagy Via Margaretarum, Szent Erzsébet út és Szent Márton út is.

Zarándokjelzések Európában

Európában és világszerte a legismertebb a kagylós zarándokjelzés, vagyis a Santiago de Compostelába menő, középkori eredetű zarándokút, az El Camino: jele egy sárga szent jakab-kagyló. Ezen kívül Európában még számos más zarándokút is található, szinte minden országban, amelynek mind egyedi a jelzése, vagy nincs még kiépülve jelzésrendszer. Ilyenek a Via Francigena Olaszországban, Szent Ferenc nyomán, a Camino Mozárabe Andalúziában, vagy a norvégiai Szent Olav útja.

Stenszky Cecília I költő, irodalmár, mesemondó és pedagógus; a természetközeli élet, a vadon és a könyvek rajongója.