Mi történik a Zaporizzsjai Atomerőműnél? Miért aggasztó ez?

A Zaporizzsjai Atomerőműben fegyvereket halmoztak fel, katonák állomásoznak ott, többször lőtték is a környékét oroszok és ukránok egyaránt és volt, amikor a hálózatra sem kapcsolódott. Ugyan mi baj történhet, ha Európa legnagyobb atomerőműve harci zónává változik… ismét?

De tényleg. Mennyire veszélyeztetne minket, ha például felrobbantanák a reaktorokat? Ennek jártunk utána.

*Cikkünk 2024.08.17-én és 2024.06.11-én frissült!

Mit kell tudni a Zaporizzsjai Atomerőműről?

A Dnyeper folyó partján elhelyezkedő Zaporizzsja Atomerőmű (angol rövidítéssel ZNPP, azaz Zaporizhzhya Nuclear Power Plant) a volt Szovjetunió ambiciózus energetikai céljainak máig működő emlékműve.

Az atomkorszak csúcsán, a 1970-es évek végén kezdték építeni a ZNPP-t és 1984-ben helyezték üzembe az első reaktoregységet. A következő évtizedben további öt egységet indítottak be, ami Európa legnagyobb nukleáris létesítményévé tette az üzemet.

A Zaporizzsjai Atomerőművet ugyan a Szovjetunió építette, kifejezetten az atomenergia békés célú hasznosítására tervezve, azonban a SZU felbomlása után Ukrajna tulajdonába került.

A hat VVER-1000 típusú, nyomottvizes reaktor mérnöki csodaként szolgál, mindegyik képes 950 megawatt (MW) elektromosság előállítására. Együttvéve 5700 MW-ot termelnek, ami máig nemcsak Európa legnagyobbja, hanem a világ tíz legnagyobb atomerőműve közé is emeli a ZNPP-t.

A ZNPP jelentősége messze túlmutat a puszta méretén. 2020-ban az ukrán atomenergiával előállított elektromosság majdnem feléért, és az ország teljes elektromos energia termelésének több mint egyötödéért volt felelős. Ez a kiemelt mértékű energiatermelés aláhúzza az üzem szerepét Ukrajna energetikai függetlenségében és fontosságát az európai energiaellátó hálózatban.

2022 óta vált forróvá a helyzet

Az elmúlt több mint két év konfliktusai a ZNPP-t több okból is a figyelem középpontjába helyezték:

1. Katonai megszállás és –ellenőrzés. A ZNPP 2022 eleje óta orosz irányítás alatt áll. A katonai erők jelenléte és a drónindító helyek létesítése a reaktorok közelében jelentős kockázatot jelent. Bármilyen katonai tevékenység, legyen az lövöldözés vagy drónműveletek, a reaktorok közelében katasztrofális következményekkel járhat, ha a létesítmény infrastruktúrája megsérül.
2. Személyzeti- és működési kihívások. Az egyik legnagyobb biztonsági aggály a tapasztalt műszaki személyzet rendelkezésre állása. A létesítményt jelenleg csökkentett és potenciálisan alulképzett személyzet üzemelteti, akiket nem engedélyezett az Ukrán Állami Nukleáris Szabályozó Felügyelet (SNRIU). Ez veszélyes és fenntarthatatlan helyzetet teremt egy atomerőmű üzemeltetéshez. Jelentések szerint a vezérlőtermeket olykor egyetlen személy üzemeltette, ami súlyos személyzethiányra utal.
3. Üzembiztonság kockáztatása. A rendkívüli körülmények, amelyek között az ukrán üzemeltetők dolgoznak, beleértve a közeli harci tevékenységeket és a felfegyverzett katonai és biztonsági személyzet felügyeletét, jelentősen aláássák az üzembiztonsági szabályozást a helyszínen. Ezek a feltételek sértik a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) hét elengedhetetlen pillérét, amelyek az atomenergia biztonságát és biztonságosságát hivatottak biztosítani fegyveres konfliktus esetén.
4. Potenciális radioaktív veszélyek. A ZNPP reaktorai VVER-1000 típusú nyomottvizes reaktorok, amelyek Ukrajna függetlensége óta eltérően fejlődtek az orosz tervektől. Az orosz személyzet, bár technikailag képzett az orosz RMBK és VVER reaktorokra, nem rendelkezik tapasztalattal az ukrán VVER változatok, különösen a biztonsági rendszerek terén. Ez az eltérő szakértelem aggodalmakat vet fel a létesítmény rendellenes körülményekre vagy berendezési hibákra való reagálásának képességét illetően.

A nemzetközi válasz eddig kimerült annyiban – hiszen civil hatóságoknak másra nincs lehetősége –, hogy az IAEA szorosan figyelemmel kíséri a helyzetet, hangsúlyozva, hogy minden fél tartózkodjon olyan cselekményektől, amelyek veszélyeztethetik a ZNPP biztonságát és biztonságosságát.

Az ismételt áramszünetek és a közeli katonai bázisok létesítése tovább növeli a Zaporizzsjai Atomerőműnél fennálló folyamatos kockázatokat.

Hol van a Zaporizzsjai Atomerőmű?

A Zaporizzsjai Atomerőmű helyszínét a stabil vízellátás, a földrajzi stabilitás és a sűrűn lakott területektől való távolság alapján választották ki. Az erőmű Délkelet-Ukrajnában, Enerhodar város közelében helyezkedik el a Dnyeper folyó melletti Kakhovkai-víztározó déli partján, ahol a hűtéshez és a vízerőművi energia előállításához nélkülözhetetlen vízkészlet bőségesen rendelkezésre áll, többek között egy mesterséges duzzasztógátnak is köszönhetően.

A 104,7 hektáros terület mellett a víz közelsége és a szükséges relatív elszigeteltség miatt döntöttek, ami kulcsfontosságú a működéshez és geopolitikailag is jelentős. Enerhodar, a „energia városa”, az erőmű munkásainak otthona, az erőmű mellett nőtt ki a pusztából.

A helyszín stratégiai jelentősége 2022-ben vált egyértelművé, amikor az orosz invázió során az erőmű középpontba került, rávilágítva a konfliktuszónákban lévő kritikus infrastruktúra sebezhetőségére.

Mi történt a Zaporizzsjai Atomerőművel a 2022 februárja óta tartó orosz-ukrán konfliktusban?

Ahhoz, hogy egyszerűen átlássuk a helyzetet, összeállítottuk a Zaporizzsjai Atomerőmű legfontosabb eseményeinek idővonalát 2022. február óta, beleértve a katonai eseményeket és az IAEA jelentéseket:

• 2022 február 24-e: Oroszország teljes körű inváziót indít Ukrajna ellen.
• február vége: Az orosz erők elfoglalják a ZNPP közelében lévő területeket.
• március eleje: A ZNPP orosz ellenőrzés alá kerül.
• március 4-e: Tűz keletkezik a ZNPP területén a harcok közben, ami azonnali nemzetközi aggodalmat vált ki.
• augusztus folyamán: A ZNPP több alkalommal is teljes áramszünetet szenved el külső forrásokból.
• augusztusi IAEA jelentés: Az IAEA jelentést tesz a ZNPP helyzetéről, mivel a területen történő tüzérségi támadások miatt veszélyben van.
• szeptemberi IAEA küldetés: Az IAEA Támogatási és Segítségnyújtási Misszió elindul a ZNPP-be, hogy biztosítsa a nukleáris biztonságot és védelmet.
• ZNPP reaktorok: A ZNPP mind a hat reaktora hidegleállásba kerül.
• november 3-a: A ZNPP minden külső elektromos energiaellátását elveszíti a tüzérségi támadások következtében; vészhelyzeti dízelgenerátorok biztosítanak tartalék energiát.
• decemberi IAEA jelentés: Az erőművet ismételten tüzérségi és dróntámadások rázzák meg.
• 2023 augusztus 1: Az ideiglenesen megszállt Zaporizzsjai Atomerőműben az 5-ös számú energiablokkját „hidegleállás” állapotba vezették át.
• december 1-2: Az IAEA elmondta, hogy a Zaporizzsjai Atomerőművet az ország elektromos hálózatával összekötő két áramvezetéket éjszaka elvágták, ismételten kiemelve a baleset kockázatát az erőműnél.
• 2024 áprilisa: több dróntámadás is éri az atomerőmű térségét.
• április 13-a: A ZNPP-ben az utolsó reaktort is hidegleállásba helyezik.
• májusi IAEA jelentés: Az IAEA folyamatosan figyelemmel kíséri a helyzetet, kiemelve a ZNPP körüli védelmi övezet létrehozásának szükségességét.

Ezen időszak alatt a ZNPP stratégiai fontossága és a környékbeli katonai cselekményekkel kapcsolatos lehetséges kockázatok miatt aggodalomra adott okot. (A ZNPP-vel kapcsolatos híreket az Országos Atomenergia Hivatal oldalán is mindenki nyomon követheti)

Az IAEA többször is felhívta a figyelmet a nukleáris biztonsági és védelmi övezet létrehozásának szükségességére az erőműnél, hogy elkerüljék a nukleáris balesetet. A helyzet továbbra is feszült és szoros nemzetközi figyelem alatt áll.

*2024. júniusi friss hírek a ZNPP helyzetéről

Június 6-án Corinne Kitsell, aki az Egyesült Királyság nagykövete az IAEA-nál, felszólalt az IAEA Kormányzótanácsának Ukrajnával kapcsolatos ülésén, kiemelve a Zaporizhizhia Atomerőmű (ZNPP) nukleáris biztonsági problémáit az orosz-ukrán konfliktus miatt.

Kitsell hangsúlyozta, hogy az IAEA főigazgatójának hét biztonsági pillére mind veszélybe került, és az erőmű biztonsága minden találkozóval tovább romlik. Bár az összes reaktor hideg leállásban van, a helyzet továbbra is nagyon törékeny. Kitsell aggodalmát fejezte ki Ukrajna nukleáris létesítményeinek áramellátásának sebezhetősége és a dróntámadások, valamint a ZNPP körüli katonai tevékenység növekedése miatt.

Június 7-én Barbara Woodward, az Egyesült Királyság ENSZ-nagykövete bírálta Oroszország tevékenységét, különösen az Ukrajna legnagyobb, Dnipro Vízierőművének súlyos károsodását, és felszólította az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy ítélje el Oroszország támadásait Ukrajna energia infrastruktúrája ellen.

A ZNPP elleni dróntámadások után az Egyesült Királyság kormánya versenyt hirdetett a kritikus infrastruktúra védelmére az ember nélküli légi rendszerek (UAS) támadásaival szemben.

*2024. augusztus: az oroszok felgyújtották az egyik hűtőtornyot

Nikopol lakói füstöt és lángokat észleltek a Zaporizzsjai Atomerőmű egyik hűtőtornyában, amely az orosz megszállás alatt álló területen, a volt Kakhovka víztározó partján található. Jevhen Jevtusenko, a Nikopoli járási katonai adminisztráció vezetője szerint ez egy orosz provokáció lehet.

Nem hivatalos források szerint az oroszok nagy mennyiségű autógumit gyújtottak fel a hűtőtoronyban, ami pánikot kelthet a víztározó jobb partján élő lakosok körében. Jevtusenko megnyugtatásul közölte, hogy az atomerőmű a lehetőségekhez képest normálisan működik az orosz megszállás alatt is, és arra kérte a lakosságot, hogy maradjanak nyugodtak.

A hűtőtornyok a reaktoroktól biztonságos távolságra helyezkednek el, így nem jelentenek közvetlen veszélyt a nukleáris létesítményekre.

Persze jellemző egynémely orosz fejes értelmi szintjére, hogy azt hitték, hogy pánikot fognak kelteni a tűzgyújtással. A vodkásüveghegyen innen ugyanis minden kisiskolás tudja, hogy a hűtőtornyokban lényegében nincs semmi éghető. Eleve hűtés a feladatuk, ahonnan maximum gőz és pára száll fel.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) szakértői augusztus 13-án újból megvizsgálták a zaporizzsjai atomerőmű egyik hűtőtornyát, de nem tudták megállapítani a tűz pontos okát, derül ki a jelentésükből, amit a honlapjukon tettek közzé.

Rafael Grossi, az IAEA főigazgatója szerint az eddig gyűjtött bizonyítékok alapján valószínűtlen, hogy a tűz a hűtőtorony alapjáról indult volna ki. A belső tér vizsgálatakor nem találtak idegen tárgyakat vagy anyagokat, de észleltek „jelentős tűzesetre utaló törmeléket” és „sötét égésnyomokat” a betonfalakon.

Az erőmű tájékoztatása szerint további vizsgálatokra lesz szükség, mivel nem világos, mennyire sérült a torony szerkezeti épsége. Az IAEA szakértői a másik hűtőtornyot is meg akarják vizsgálni, hogy pontosabb képet kapjanak a helyzetről.

Arra mindenesetre „jó” volt a mostani eset, hogy ismét megmutassa, mennyire alkalmatlanok az orosz hivatalos szervek az atomerőművek kezelésére. Remélhetőleg az IAEA meg tudja majd győzni az orosz katonaságot, hogy lehetőleg tűnjenek onnan, és hagyják a szakembereket dolgozni.

Ha nem így lesz, várhatóan még több pánikot próbálnak majd kelteni. Hiszen most se volt más oka, mint a kurszki ukrán offenzíva megindulása – az oroszok szánalmas próbálkozása volt arra, hogy megossza a figyelmet és nukleáris riadalmat keltsen.

Miért fejezte ki aggodalmát a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség a Zaporizzsjai atomerőmű orosz kézbe kerülése után?

A Nemzetközi Atomi Energia Ügynökség (NAÜ) a háború kezdete óta rendszeresen ad hangot a komoly aggodalmának a Zaporizzsja Atomerőmű körüli helyzet miatt. Immár lassan két éve sürgetett intézkedéseket a balesetek megelőzésére, és „nukleáris biztonsági és védelmi övezetet” hozott létre az erőmű körül.

A Zaporizzsja Atomerőmű nem megfelelő működése vagy robbanása jelentős környezeti katasztrófához vezethet, amely az emberi egészséget, az ökoszisztémákat és a szomszédos régiókat is érintheti.

Bár a robbanás valószínűsége továbbra sem számszerűsíthető egyértelműen, a potenciális következmények már önmagukban elegendőnek kéne legyenek a konfliktus további eszkalációjának megakadályozására az erőmű környékén.

Rafael Mariano Grossi egyaránt figyelmeztette Putyint és Zelenszkijt

Az ENSZ atomenergiai felügyeletének vezetője, Rafael Mariano Grossi, rendszeresen erőteljesen bírálja a Zaporizzsjai Atomerőművet érintő bármiféle katonai akciót. Ahogy többször kifejezte, a támadások jelentősen növelik a súlyos nukleáris balesetek esélyét.

Az erőmű a 2022 óta tartó konfliktus fókuszpontjává vált, mind Ukrajna, mind Oroszország vádolja a másikat a közelben folytatott katonai provokációkkal. 2024-ben a reaktorok hónapok óta nem működnek, de az erőműnek továbbra is szüksége van áramra és szakképzett személyzetre a hűtőrendszerek és egyéb biztonsági mechanizmusok fenntartásához.

Az IAEA megállapítása szerint a helyzet továbbra is kritikus 2024-ben, mivel az üzem az elmúlt 18 hónap során többször elvesztette a külső áramellátást, és vészhelyzeti dízelgenerátorokra támaszkodva hűtötte a reaktor üzemanyagát, hogy elkerülje a leolvadást.

Mind az orosz, mind az ukrán erők egymást vádolták a lövöldözéssel, amely megszakította az áramellátást. A személyzeti problémák is fokozódtak. Kezdetben körülbelül 11 500 fővel dolgoztak az üzemnél, a munkaerő létszáma azóta körülbelül 4 500 főre csökkent, az elmúlt negyedévben a helyszínen tartózkodó személyzet száma napi szinten 2 000 körülire esett vissza az IAEA jelentések szerint.

Jelenleg a Zaporizzsjai Atomerőművet korábbi Energoatom alkalmazottak üzemeltetik, akik orosz állampolgárságra váltottak, és új személyzet érkezett Oroszországból, miközben jelentős pszichológiai nyomásról számoltak be a munkaerő körében. Az IAEA főigazgatója, Rafael Grossi, nemrégiben egy megbeszélésen Vlagyimir Putyin orosz elnökkel szóba hozta ezeket az aggályokat, és az ülést egyenesnek és szakmai szintűnek írta le.

Mi történik, ha egy atomerőművet levágnak a hálózatról? Miért baj az?

Amikor az atomerőmű hirtelen leválik az áramhálózatról, az a „külső áramellátás elvesztése” (angolul LOOP azaz loss of offsite power) vagy „teljes áramszünet”(SBO, station blackout) nevet kapta. Ilyenkor az erőmű biztonsági rendszerei automatikusan beindulnak, hogy leállítsák a reaktort és hűtsék a rendszert, megakadályozva a túlmelegedést.

Mitől kell ilyenkor tartani?

• Áramkimaradás. A legelső probléma, hogy nem jön áram a hálózatból, ami pedig kellene az erőmű rendszereinek működéséhez, például a hűtéshez, az irányításhoz és a biztonsági rendszerekhez.
• Túlmelegedés. Az atomerőműveknek folyamatosan hűteniük kell a reaktort, még leállás után is. Ha a hűtés leáll, a reaktor túlmelegedhet, ami olvadáshoz és sugárzó anyagok kiszabadulásához vezethet.
• Műszerek kiesése. Az áramhálózatról való leállás a műszerek és az irányító rendszerek kiesését is okozhatja, amelyek a telephely működésének figyelésére és irányítására szolgálnak. Ez megnehezíti az üzemeltetők dolgát a helyzet kezelésében.
• Tartalék kiesése. Az erőműveket tartalék biztonsági rendszerekkel szerelik fel, hogy ha az egyik rendszer meghibásodik, akkor legyenek tartalékok. Az áramkimaradás azonban megbéníthatja ezeket a tartalékokat is, növelve a balesetek kockázatát.
• Fűtőanyag sérülése. Ha a hűtés leáll, és a reaktor túlmelegedik, fennáll a fűtőanyag sérülésének és a sugárzó anyagok környezetbe jutásának veszélye.

Hogyan védekeznek ellene?

Az atomerőművek többféle biztonsági rendszerrel rendelkeznek, többek között vészhelyzeti dízelgenerátorokkal, akkumulátoros tartalékkal és olyan passzív biztonsági rendszerekkel, amelyek külső áramforrás nélkül is működnek.

Az üzemeltetőket felkészítik ilyen vészhelyzetekre, hogy meg tudják védeni az erőművet és a környezetet.

Milyen környezeti veszélyeket, egészségügyi károkat okozhat a Zaporizzsjai Atomerőmű nem megfelelő működése?

A Zaporizzsjai Atomerőmű nem megfelelő működése vagy felrobbanása, különösen háborús helyzetben, például bombázás esetén, jelentős és sokrétű környezeti veszélyeket és egészségkárosodást okozhat.

Környezeti veszélyek – radioaktív sugárterhelés

A robbanás vagy az atomerőmű súlyos károsodása nagy mennyiségű radioaktív anyagot juttathat a környezetbe. Ez a levegőt, a vizet és a talajt is szennyezheti radioaktív izotópokkal, amelyek súlyosan károsak az élőlények egészségére.

Környezeti veszélyek – víz szennyeződés

A Zaporizzsjai Atomerőmű a Dnyeper folyó közelében található, amely a radioaktív szennyeződést lejjebb szállíthatja, befolyásolva a vízminőséget és a vízi élővilágot. A szennyezett víz a mezőgazdaságot és az ivóvízforrásokat is érintheti.

Környezeti veszélyek – radioaktív részecskék a levegőben

A szél sebességétől és irányától függően a radioaktív részecskék messzire sodródhatnak, határokon átívelő szennyeződést okozva, és potenciálisan nagy földrajzi területet érintve.

Egészségügyi következmények – akut sugárbetegség (ARS):

A robbanás idején az erőmű közelében tartózkodók nagy dózisú sugárzásnak lehetnek kitéve, ami ARS-hez vezethet, amelyre jellemző a hányinger, hányás és a belső szervek potenciálisan halálos károsodása.

Egészségügyi következmények – hosszú távú egészségügyi hatások

Az alacsonyabb sugárzási szinteknek való hosszabb távú kitettség növelheti a rák, a genetikai mutációk és egyéb egészségügyi problémák kockázatát az érintett területeken élők számára.

Egészségügyi következmények – pszichológiai hatások

Az atomkatasztrófához kapcsolódó félelem és stressz jelentős mentális egészségügyi problémákhoz vezethet, beleértve a szorongást, a depressziót és a poszt-traumás stressz zavart (PTSD).

A radioaktív hulladék terjedésének előrejelzése

A radioaktív hulladék terjedése számos tényezőtől függ, többek között a robbanás nagyságától, az akkori időjárási viszonyoktól (szél sebessége, iránya és a légkör stabilitása), valamint a környező terület földrajzi sajátosságaitól.

A településmodell alapján készült modell szimulálhatja a radioaktív szennyeződések terjedését egy nukleáris robbanásból, megjósolva a radioaktív csapadék érkezési idejét és dózisát különböző szél alatti távolságokra.

Tényleg jobb a nem-nukleáris alaperőmű (szén, víz, gáz), mint az atomerőmű?

A vita sok évtizede zajlik, és alapvetően mind mellette, mind ellene tudunk érvelni. Csernobil például sokszorosan egymásba ágyazott hibás döntések sorozata miatt robban fel, méghozzá részben szándékosan előidézett módon. A fukusimai baleset pedig igazi vis maior eseménynek számít – ám mindkettőre érvényes, hogy súlyos környezeti katasztrófához vezettek.

Másfelől pont azt látjuk az Orosz-Ukrán háború esetében, hogy az amúgy az emberek életét semmibe vevő, és teljes városokat elpusztító orosz hadvezetés folyamatosan támadja az ukrán energetikai infrastruktúrát, erőműveket is bombázva, a ZNPP atomerőműnél még ők sem mernek nagyon kockáztatni.

(Egy atomháborúnál meg nem az erőművek okoznák a legnagyobb fejfájást, hanem a bombák lökéshulláma és az azt követő radioaktív tűztenger)

A legjobb persze az lenne, ha volna alternatívája az atomerőműveknek, pl. kellően nagy teljesítményű naperőmű, tengeri hullámerőmű, vagy akár fúziós erőmű formájában.

Fenyegeti-e Magyarország környezetét, lakosságát is a Zaporizzsjai Atomerőmű?

A Zaporizzsjai Atomerőmű felrobbanása alapvetően többféle közvetett hatással bírna Magyarországra – ezek nagy részét már áttekintettük fent. Nézzük meg most, hogy egy Csernobilhoz hasonló robbanás mennyi radioaktív szennyezéssel járna az országunkra vonatkozóan.

Azt azért fontos leszögezni, hogy robbanás és robbanás között is egész sor különbség van – például egy olyan explozíció, ami összedönti ugyan az ellátóépületeket, de nem érinti a reaktorokat, sokkal kisebb környezeti károkkal járna, mintha a fűtőelemek porrá válva terjednének el több millió négyzetkilométeren.

Ugyanakkor rengeteg minden múlna az aktuálisan uralkodó széljáráson. Az év egy részében például délkeleti irányba fúj a szél a térségben és egy nukleáris katasztrófa elsődlegesen a 2014 óta megszállt területeket, illetve Oroszország fekete-tengeri térségét szennyezné be.

Ez rossz hír Putyinnak és jó hír nekünk – hiszen máskülönben újra átélhetnénk a csernobili katasztrófa következményeit, csak sokszoros méretben.

Mennyire felkészült Európa egy nukleáris balesetre?

Európa viszonylag jól felkészültnek tűnik a potenciális nukleáris vészhelyzetekre, köszönhetően a széleskörű együttműködésnek és tervezésnek. Az Európai Unió 27 tagállamában több mint 150 nukleáris reaktor működik, minden nemzethez tartozik egy dedikált nukleáris felkészülési ügynökség, még azokhoz is, ahol nincsenek saját reaktoraik.

A 2011-es Fukusima utáni koordináció jelentős mértékben nőtt. Nemzetközi szinten a nukleáris biztonsági protokollokat általában az IAEA állítja be. Európában a HERCA koordinálja a biztonsági stratégiákat a nemzetek között, míg az EMSREG biztosítja ezek végrehajtását minden tagállamban.

A HERCA proaktívan foglalkozik Ukrajnával, törekedve az összehangolt stratégiákra, ha nukleáris incidens történne ott. Általában előzetes figyelmeztetést kapunk, mielőtt a válság sugárzásszivárgásig fajulna, még a leolvadásos helyzetekben is.

Például a legrosszabb esetben – egy robbanás, ami sugárzást bocsát ki – az azonnali evakuálás öt kilométeres sugarú területet érint. Eközben egy szélesebb, 25 kilométeres zóna sürgős riasztásokat kapna riasztókon és szöveges üzenetekben, felszólítva a lakosokat, hogy keressenek fedezéket beltérben.

Svédországban például minden, reaktor közelében élő háztartás rendelkezik rádióvevővel a vészhelyzeti riasztásokhoz, és az épületeket, mint otthonokat és iskolákat, jelentős sugárzás elleni biztonságos menedékeknek tekintik.

Emellett jódtartalmú tabletták szétosztása, amelyek segítenek megelőzni a sugárzás okozta pajzsmirigyrákot, szabványos eljárás. Ezeket ötévente biztosítják, és használatukat a sugárzás mértéke határozza meg. A menedékhelyen tartózkodás alatt fontos, hogy tájékozottak maradjunk a tévé, rádió vagy online frissítések segítségével.

Dr. Rónay P. Tamás | Korábbi egyetemi oktató, tartalom specialista. Főként humán, illetve természettudományos cikkeket ír. Otthonosan mozog az okostechnológiák és megújuló erőforrások, zöld technológiák világában.