Mit kell tudni a kék fadongóról? Hasznos-e? Kell-e félni tőle?

A kék fadongó a maga óriási méretével és sötét színével, lassú és hangos röptével elsőre ijesztő lehet. Azonban jó, ha tudjuk: minél nagyobb egy rovarfaj, annál kevésbé agresszív. A kék fadongó 2-2,5 cm-es is lehet, kitárt szárnnyal pedig még nagyobb. A kék fadongó békés, beporzó rovar, amelynek örülhetünk, ha megjelenik a kertünkben. 

Mi az a kék fadongó? 

A kék fadongó (Xilocopa violacea) Európa-szerte védett faj. Hatalmas termetű, fekete színű, szárnya azonban gyönyörű fémes kék színben játszik.  Fontos szerepet játszik a természetes ökoszisztéma fenntartásában. Ez a góliát-termetű rovar hatékony beporzó, különösen olyan növények esetében, amelyek mélyebb virágkelyhekkel rendelkeznek, mint például az orgona, a lilaakác vagy a trombitafolyondár. A dongók, így a kék fadongók is, hosszú nyelvükkel könnyen hozzáférnek a mély kelyhű virágok nektárjához, így segítve azok megtermékenyítését. Sok kultúrnövényt, például a paradicsomot vagy az epret is többek között ő porozza be.

Hol él ez az óriási rovar? 

A kék fadongó a 30. szélességi foktól északra elterjedt, Európa és Ázsia középső részén, Kína középső területéig, valamint India északi részén. Húsz éve megjelent az Egyesült Királyságban is. Természetes élőhelyei közé tartoznak a ritkás erdők, ligetek, cserjések és folyóparti erdőségek. Ezeken a helyeken bőségesen találhatók olyan elhalt vagy korhadt fák, amelyekbe a dongók a petéiket elhelyezik. Az ilyen faanyagokban a nőstények lyukakat fúrnak, ahol lerakják petéiket és nevelik az utódaikat: innen a nevük is: fadongó.

Nap közben gyakran találkozhatunk velük kertekben, parkokban, gyümölcsösökben is, valamint mezőgazdasági területeken, akár monokultúrás vetésekben. Szeretik a virágos réteket és a dús növényzetet, ahol bőséges a nektárforrás. Mivel puha fát keresnek az utódaiknak, petéiket rakhatják régi faépítményekbe, például kerítésekbe, farakásba, vagy régi házak gerendáiba, padlására. Ha szeretnénk a fadongók kedvébe járni, lakkozatlan, kezeletlen fát hagyjunk nekik elöl, lehetőleg esőtől védett helyen, vagy építsünk rovarhotelt, amelybe korhadó, puha fát is teszünk. 

Hogyan él, mivel táplálkozik, hogyan szaporodik? 

A kék fadongó virágporral és nektárral táplálkozik. Utódai számára késő tavasszal lerakja a petéket a megfelelően széles és mély vájatokba. Ezután virágporból és nektárból való pogácsát készít a járatba, hogy miután kikeltek a lárvák, tudjanak táplálkozni. A kék fadongó nyáron nektárt gyűjtve táplálkozik, majd a hideg időszak beköszöntével, késő ősztől tavaszig a fák belsejében, odvakban, vájatokban telel át. Ha tehát a tűzifa aprítása során mérgesen zümmögő, óriási fekete rovar jön elő a farakásból, tudhatjuk, hogy éppen egy telelő kék fadongót zavartunk meg. Bánjunk vele tisztelettel. Április környékén előjön, társat talál, párosodik, és a folyamat kezdődik elölről. 

Honnan tudhatjuk, hogy kék fadongó él a kertünkben? 

A kék fadongó eltéveszthetetlen jelenség. Nappal aktívak, így gyakran láthatjuk őket virágok közelében, ahol nektárt gyűjtenek, illetve virágport. Különösen az olyan illatos, színes növényeket szeretik, mint a levendula, az orgona, vagy a lilaakác. A kék fadongóknak a hangja is jellegzetes: repülése során mély, zümmögő hangot adnak ki. 

Nem kolóniákban élnek, így puhább vagy korhadó faanyagokat keresnek, amelyekbe petézni tudnak. Ha lyukakat vagy alagútszerű járatokat találunk régi kerítéseken, faoszlopokon, villanyoszlopokon, vagy akár tűzifán, az jó eséllyel a dongók munkája. 

Káros vagy hasznos a kék fadongó?

A fadongók beporzó rovarok, így egyértelműen hasznosak. Nem kártevők, hiszen nektárt fogyasztanak, és sok helyütt megélnek, segítve ezzel a beporzást. Mivel a dongók kevésbé érzékenyek a betegségekre és az élőhelyi változásokra, hosszú távon is biztosítani tudják a növények beporzását.

A dongók, így a kék fadongó is, vagy mondjuk testvére, a gyakori fadongó (Xilocopa valga) kiválóan alkalmazkodnak különféle környezeti viszonyokhoz, beleértve a hűvösebb időjárást is, amikor más beporzók, méhek, darazsak kevésbé aktívak. Képesek repülni alacsonyabb hőmérsékleten, sőt, nedvesebb időben is folytatni tudják a beporzó tevékenységüket. Ez különösen fontos azokban a régiókban, ahol a tavaszi és őszi hőmérséklet-ingadozások nagyobbak, vagy ahol a rövidebb nyári időszak miatt kevesebb idő áll rendelkezésre a növények beporzására.

A kék fadongók a puszta létükkel segítik a biodiverzitást, természetes ökoszisztémák egészségét, illetve a fenntartható növénytermesztést. Bár a méretük ijesztő lehet elsőre, valójában nem ártanak senkinek. Nyilván ha a tetőgerendát szemelték ki kedvenc peterakóhelynek, az nem ideális az ember szempontjából. De ha rovarhotelt telepítünk a kertünkbe, akkor két legyet ütünk egy csapásra: beporzókat vonzunk a kertünkbe, és jobb alternatívát kínálunk nekik az épületgerendánál. 

Mit kell tudni a kék fadongó csípéséről?

A kék fadongó, mint a dongók nagy része, békés állat, egyáltalán nem olyan agresszív, mint a darazsak jó része, és csakis extrém végszükségben csíp. Akkor is a nőstény fadongó, mivel a hímeknek nincs fullánkjuk (mint oly sok más rovarnál a házi méhtől a szúnyogokig). Ha az élőhelyük közelébe tévedünk, vagy számukra túl közel kerülünk hozzájuk, akkor csak vészjóslóan zümmögnek és keringenek, hogy eltérítsenek, akár többen is egyszerre. Még így sem valószínű azonban, hogy megcsípnének. Legfeljebb akkor csíphetnek meg, ha konkrétan megfogjuk őket, miközben éppen egy virágon vannak, vagy repülnek. A kék fadongó csípése a méhcsípéshez hasonló, közepesen fájdalmas, hamar elmúló dudort hagy maga után. Azonban a kék fadongó csípése is kiválthat allergiás reakciót vagy anafilaxiás sokkot az arra hajlamosaknál, így erre érdemes odafigyelni. 

Összességében azonban elmondhatjuk, hogy a kék fadongó tipikusan az a fajta rovar, amely ijesztőbbnek tűnik, mint amilyen, és sokkal hasznosabb, mint amilyennek talán elsőre gondolnánk. Üdvözöljük és védjük őt a kertünkben, a többi magányos beporzó fajjal együtt. Ne csak azért, hogy nekünk, embereknek legyen a távoli jövőben is méz és gabona, hanem azért is, mert mind együtt élünk ezen a Föld nevű bolygón, ugyanazt a levegőt szívjuk, és bár talán időbe telik megismerni, hogy a másik lény – legyen szó emberről, növényről vagy állatról – valójában milyen, végső soron megéri kapcsolódni hozzá. Megéri vigyázni egymásra.

Stenszky Cecília I költő, irodalmár, szerkesztő, mesemondó és pedagógus; a természetközeli élet, a tánc, a vadon és az irodalom rajongója.