Beporzó rovarok: felismerésük, védelmük

A beporzó rovarok, drámaian szólva, a túlélésünk egyik záloga. Kevésbé drámaian: a beporzó rovarokkal érdemes foglalkoznunk, ha hosszú távon szeretnénk életben maradni, és ezt érdemes nem felsőbb hatalmakra bízni. A méhek, legyek, darazsak, lepkék és társaik végzik a növények nagy részének beporzását, hogy teremhessen egyáltalán bármi. Hogy legyen növényzet a földön. Érdemes tehát odafigyelnünk arra, hogy ne csak a GDP-t növeljük kisebb-nagyobb hétköznapi tetteinkkel, hanem segítsük az ökoszisztéma megmaradását a beporzó rovarok védelmével. 

Mik azok a beporzó rovarok?

A beporzó rovarok gyűjtőkifejezés mindazt a rovart (és még tágabban: állatot) takarja, amelyek életük során beporzó tevékenységet látnak el, vagyis miközben a növények virágporával vagy nektárjával táplálkoznak, a porzóról, vagyis a hím ivarú növényről a bibére, a nőivarú növényre viszik át a virágport, így termékenyítve meg azokat. A beporzás miatt teremnek a növények: mindaz, amit mi zöldségként, gyümölcsként, takarmányként, gyógynövényként használunk, a beporzó rovaroknak köszönhetően hoznak gyümölcsöt és termést. A beporzó rovarok ezt egy összetett ökoszisztéma részeként teszik. Általában a méhekre gondolunk beporzók alatt, de jó, ha tudjuk, hogy nem csak a mézet készítő, kolóniában élő háziméh, hanem számtalan más magányos méh, darázs, lepke, dongó, hangya, sőt, madár és denevérfaj is végez beporzó munkát. 

Mi a beporzó rovarok szerepe a kertben? 

A beporzó rovarok szerepe elmondhatatlanul fontos, nemcsak a kertünkben, hanem a földünk életében és a természet összetett rendszerének szövetében és kapcsolatrendszerében is. A beporzó rovarok termékenyítik meg a virágokat, zöldségeket, gyümölcsfákat, és gyakorlatilag minden növényt: a virágok 87%-át, és az ipari, termesztett növények 85%-át. Ez olyan iszonyúan nagy arány, amely miatt kijelenthetjük: a méhek és a többi pollinátor munkája elképzelhetetlenül fontos. Ők azok, akik miatt a növények tudnak szaporodni. A növényzet pedig minden állat és az ember számára is a legalapvetőbb táplálék. Ahhoz tehát, hogy az ember úgy éljen, ahogy most, azt egye, amit, és képes legyen előrevinni vagy tönkretenni a világot, amiben él, a beporzók a kulcs. 

Azzal, hogy a rovarok beporozzák a növényeket, egyúttal hozzájárulnak az élőhelyek teremtéséhez is, ahol más rovarok és állatok is meg tudnak telepedni, akiknek szintén megvan a maguk szerepe az ökoszisztémában. A növények látják el szerves anyaggal a földet, amelyből újabb növények nőnek bőségesen. A beporzó rovarokra emiatt úgy is tekinthetünk mint összeköttetésre a szervetlen világ és a szerves, az állati és a növényi valamint a növényi világ és az emberi között. 

Milyen veszélyek leselkednek a beporzó rovarokra? 

A beporzó rovarok tömeges pusztulását néhány évtizede észlelték először, és kiváltó okainak gyökere az intenzív mezőgazdaság elterjedése és működési módja. A méhek és a többi beporzó rovar ugyanis a nagy virágos mezők megszűnésével éhezni kezdtek. A korábban vadvirágoktól hemzsegő területek ugyanis az egész földön monokultúrás mezőgazdasági földekké vagy betonnal borított ipari területekké váltak. 

Másrészt ezeket a területeket erősen vegyszerezik, hiszen hogy máshogyan lehetne annyit kifacsarni egy-egy földterületből, ha nem műtrágyával és növényvédőszerrel? (Tipp: van más mód, például a permakultúrás mezőgazdaság és gondolkodásmód). Természetesen nem fekete-fehér az ügy, hiszen nem minden nagytermelő zsákmányolja ki esztelenül a földet vegyszerekkel, és a kistermelők sem mind biogazdák – érdemes, ha van rá kapacitásunk és módunk, bevásárlás előtt meggyőződni arról, hogy melyik gazdaság mennyire működik fenntartható módon.

A vegyszerek azonban mérgezőek a rovarokra – nem csoda, hogy tömegével hullanak tőle. Ha pedig nem halnak bele, megbetegednek, nem találnak vissza az otthonukba, sőt, az egész kolónia megbetegedhet, és táplálék híján nem tudnak elég propoliszt termelni, amellyel egyébként képesek meggyógyítani magukat, és ugyanott vagyunk: a beporzó rovarok pusztulnak.

Miért extrém fontos a beporzó rovarok védelme? 

Kevés növény van, amelyik a szélre bízza magát, és bár a mezőgazdaságban ilyen a búza, a szőlő vagy a kukorica, a legtöbb növény része a nagyobb rendszernek: rovarokra és beporzókra támaszkodik, hogy tudjon szaporodni. Ahogy azonban a táplálkozásunk sem lenne egészséges, ha csak ezeket fogyasztanánk, a természet sokszínűségét és biodiverzitását is drasztikusan csökkentené a beporzók állományának csökkenése. Márpedig jelen pillanatban például az Európában lévő beporzó rovarok közel egytizede a kihalás szélén áll. 

Ha a beporzó rovarok állománya csökken, vagy egyes fajok ki is pusztulnak, egyrészt nem keletkeznek új fajok, ami pótolhatatlan veszteség, másrészt felborul a föld ökoszisztémája. Ami számunkra még fájóbb következmény lenne: nem lenne, aki elvégezné a beporzást, így a növények nagy része is néhány éven belül kipusztulna. Nem lennének zöldségek, gyümölcsök, virágok, nem lenne takarmány az állatunknak.  És ezt a fajta radikális átalakulást nem biztos, hogy túlélné a fajunk. Ha nincs, ami beporozza a virágzó növényeket, nyolcmilliárd embernek nem lesz mit ennie. Nagyjából két-három évvel élnénk túl a méheket. 

Hogyan tudjuk megvédeni a beporzó rovarokat? 

Van azért módja, hogy mi magunk egyszerű emberként tegyünk valamit a beporzó rovarok védelméért, még akkor is, ha a nagyvállalatok továbbra is mérgező növényvédő szerekkel termelik az emberiséget (egyébként egyenlőtlenül) ellátó monokultúrás növényeket. 

Ha van kertünk, akkor abba, ha nincs, akkor közterületre: ültessünk virágokat! Ültessünk gyümölcsfákat, virágzó bokrokat: ültessünk minél több méhlegelőt és változatos egynyári vagy évelő virágzó növényeket.

Készíthetünk rovarhotelt is, amelybe a magányos méhfajok és egyéb beporzó rovarok otthont találhatnak. Ez még a barkácsolásban kevésbé járatosaknak sem bonyolult feladat, a pollinátoroknak ellenben hatalmas könnyebbség: élőhely és szaporodóhelyet, vagyis biztonságot jelent számukra. Nyugodtan hagyhatunk néhány kupac korhadó fát vagy ágat is a kertünk egy sarkában, ami szintén élőhely a beporzó rovarok számára. Ha pedig a kertünkben hagyunk egy kis saras-vizes területet, a sárból építkező rovaroknak építkezési alapanyagot, egyébként meg itatót biztosítunk nekik. 

Érdemes ezen kívül ritkábban nyírni a füvet, vagy bizonyos részeken hagyni egy kis méhlegelőt: a cickafark, a vörös- vagy fehérhere és még számos vadvirág fontos élelem a kis beporzók számára, és már eleve ott vannak a kertünkben. És igen, lehetőleg egyáltalán ne használjunk semmilyen vegyszert a kertünkben. Vegyszerek nélkül is lehetséges gazdálkodni, kis és nagy léptékben egyaránt. 

A beporzó rovarokat a fényszennyezés is veszélyezteti: bármilyen csinosak is, ha lehet, kerüljük a túl sok kinti fényt és lámpácskákat éjszaka a kertben, semmi szükség egy egészséges kert működéséhez az éjszakai fény. Ha mégis szeretnénk éjszakai fényt,, győződjünk meg róla, hogy nem lesz rovarcsapda is egyúttal. 

Ha mézet veszünk, vegyük termelőtől, ne pedig ipari gazdálkodásból, ezzel is támogatva a kisebb gazdákat, akik különös gondot fordítanak a méhek és a beporzók védelmére. 

Nagyobb léptékben érdemes volna a parlagon heverő területeket és az általában észrevétlenül maradó szegélyeket kihasználni. A vasúti sínek mentén fekvő területeket, a termőföldek pereme, a városi szegélyek mind-mind alkalmasak lennének arra, hogy évelő virágokkal legyenek belepve, ezáltal is apró oázisokat-virágszigeteket teremtve a méheknek-rovaroknak. Bár az ideálistól távol áll ez a megoldás, mégis, nagyban javítja a pollinátorok életkörülményeit és túlélési esélyeit. 

Milyen beporzó rovarok vannak? 

A legismertebb beporzó a házi méh. De korántsem ők a legnépesebb tagjai a beporzó rovaroknak. A vadon élő társas méhek közül a poszméh a leggyakoribb fajta beporzó. Hasonlóan zömök felépítésűek a dongók is, például hazánkban a legismertebb, a kék fadongó. A magányos méhek közül talán a szabóméhek, fazekasméhek a leglátványosabb életmódúak.

A hártyásszárnyúak közé tartoznak a hangyák, a darazsak, a legyek is. Bár a darazsaktól félni szoktunk erős csípése miatt, ha békén hagyjuk őket, alapvetően békés fajták. Van német és francia darázs, lopódarázs, lódarázs, kecskedarázs, padlásdarázs, és még számtalan fajta.

Aztán ott vannak még a lepkék, pillangók, szenderek, csüngőlepkék, valamint egyéb bogárfajták is, bár közülük kerül ki a legkevesebb beporzó. Talán meglepő, de a denevérek és a kolibrik is a beporzók közé tartoznak, igaz, ők nem rovarok.

Hogyan ismerjük föl a beporzó rovarokat? 

Alapvetően minden rovarnak helye van az ökoszisztémában, és örüljünk, ha bogaras a kertünk, hiszen ez azt jelenti, hogy nagy a biodiverzitás. Bár hajlamosak lehetünk bosszankodni a kártevő rovarok jelenléte miatt, különösen, ha veteményesünk van, jó, ha tudjuk, hogy egy egészséges szerkezetű kertben minden rovarnak megvan a maga természetes ellensége. Nem kell feltétlenül rovarirtó szereket használni, ha biogazdálkodással, növénytársításokkal és növényi levekkel, valamint a kártevő fajok természetes ellenségei élőhelyének megteremtésével segíthetünk az egyensúlyt megtartani. 

A beporzó rovarokat meg tudjuk figyelni, ha megfigyeljük a virágainkat teljes virágzásukban, napsütötte időben: ilyenkor általában ellepik a virágzó növényeket, bokrokat, fákat a rovarok, méhek. Engedjük meg magunknak, hogy csak megfigyeljük ezeket a rovarokat. Ha gyermekekkel együtt figyeljük őket, talán ránk is ragadhat az ő természetes érdeklődésük és lelkesedésük. 

Hártyásszárnyúak

Ide tartoznak a legismertebb beporzók: az államalkotó (más szóval: euszociális) rovarok, mint a házi méh, a méhek, a darázsfélék, és a hangyák (ez utóbbi annak ellenére, hogy a legismertebb fajtáknak egyáltalán nincs szárnya). 

A hártyásszárnyúak petéből kikelő lárvaként kezdik életüket, majd teljes átalakulással fejlődnek ún. imágóvá, vagyis kifejlett, ivarérett egyeddé: petéből lárva lesz, majd bebábozódik, s ebből kel majd ki a kifejlett egyed. 

Lepkék

A lepidopterák, vagyis a lepkék az utolsóként kifejlődött rend a rovarok osztályában. Nagy, hímporos szárnyaikkal látványos kertlakók. Ha lepkebarát kertet szeretnénk, ültessünk nyári orgonát, búzavirágot, szarkalábat, napraforgót – és hát lényegében bármilyen színes, illatos virág vonzani fogja a pillangókat is. A lepkéket szokták leginkább az átalakuláshoz példának hozni: hernyóként még kártevőnek tekintjük, de ugyanaz a faj pillangóként már beporzó – és nem mellesleg gyönyörű. Érdemes nem csak az ember esztétikai és haszonelvű szemszögéből nézni a dolgokat…

Kétszárnyúak

A kétszárnyúak rendjébe a zengőlegyek és a pöszörlegyek (avagy gyapjaslegyek) tartoznak. Ezek talán a legkevésbé ismert beporzók. A zengőlegyek sokszor szintén sárga-fekete vagy barna-sárga mintásak, de a méheknél jóval karcsúbbak. A zengőlegyek ráadásul sokszor olyan élőhelyeken is megtalálhatók, ahol a méhek nem: vékonyabb testfelépítésüknek köszönhetően sok olyan virágot tudnak elérni, amit a zömök méh- és poszméh-fajták nem. 

Bogarak

A bogarak közé tartoznak a jól ismert, kitinpáncélos bogarak, amelyek közül a virágbogarak az igazi beporzók. De a cincérfajták is a bogarak közé tartoznak, akik szintén végeznek beporzást. A rózsabogár talán a legismertebb beporzó bogár, zöld páncélja kedvelt látványosság a gyerekek számára is a kertben. De rajta kívül is a pézsmacincér, a feketevállú darázscincér és a tarkacsápú karcsúcincér is kedveli a virágokat (s így a virágok is őket). 

Stenszky Cecília I költő, író, pedagógus, valamint a természetközeli élet, a vadon és a könyvek rajongója. Jelenleg szövegíró, irodalmár és mesemondó.