Magaságyás készítése házilag: lépések, tippek

Egy magaságyás készítése nem ördöngösség, és termelhetünk benne igen sokféle dolgot, legyen az zöldség, virág, vagy esetleg egynyári gyümölcs – gondolunk itt az örök kedvenc eperre – az elmúlt évtizedekben egyre ismertebbé váló magaságyással jól járhatunk rövid és hosszú távon is. Egyszer kell megépíteni, néhány évente karbantartani, így bőségesen visszatéríti a belé fektetett energiát. 

Miért érdemes magaságyást készíteni?

Többek között azért, mert a magaságyás meglepően jó módszer kezdő vagy a haladó kertészek számára. Általában egynyári zöldségekhez használják, de nem lehetetlen évelő növényeket sem beleültetni. Lényege, hogy egy keretezett, megemelt ágyást hozunk létre, amelyet szerves anyagokkal rétegezve töltünk fel: ez biztosítja a növények számára a folyamatos tápanyag-utánpótlást és a gazdag biodiverzitású talajminőséget, így lehetővé teszi, hogy bőséges termést hozzanak a beleültetett növények. A hagyományos veteményesekkel összevetve, a magaságyás nemcsak hatékonyabb víz- és hőgazdálkodásában, hanem jelentősen kevesebb gyommag telepszik meg a megemelt ágyásban – nem utolsó sorban pedig kíméli a kertész derekát, akinek nem szükséges mélyre hajolni a növényekhez.

Melyek a magaságyás előnyei a hagyományos ágyásokkal szemben?

A magaságyás eredendő célkitűzése – és legnagyobb előnye – a gazdag terméshozam. A rétegezett talajszerkezet miatt évekig bőven van tápanyag a földben a kedvenc zöldségeinknek. A magaságyás kevésbé hajlamos a gyomosodásra, hiszen a megemelt szerkezet miatt kevesebb gyommag jut el a talajba. A jól alkalmazott mulcsolás is hozzájárul ahhoz, hogy a nem kívánatos növények (hívjuk csak őket gyomnak, de érdemes azért tudni, hogy nem mind haszontalan) ne borítsák el az ágyást. A hagyományos ágyásokkal szemben a magaságyásban a talaj kevésbé tömörödik, laza és szellős, így nem igényel állandó ásást és forgatást, és a növények gyökerei is könnyebben terjeszkednek. Ültetni is könnyű bele, kihúzni a növényt sem ásóbeletörős mutatvány. Ráadásul nem kell olyan mélyre hajolni.

Hol és hogyan érdemes elhelyezni a magaságyást?

A magaságyás kialakítása az alapos tervezéssel kezdődik. Első lépésként érdemes egy napos helyet választani, ahol a növények megfelelő mennyiségű fényt kapnak. Ügyeljünk azonban, hogy ha egész nyáron tűzi a nap, és nem esik az eső, akkor lehet, hogy túlságosan sok vizet igényelne, még mulcsolással együtt is. Egyszóval, nem baj, ha a nap egy részében árnyék éri, de mindenképpen érje elegendő napsütés is, legalább napi hat órában. Az is hasznos, ha a magaságyás nincs túl messze a háztól (vagy a vízgyűjtőtől) mert így nem kell fél kerületnyit gyalogolni gyomlálni, vagy egy kanna esővizet odavinni.

A magaságyás készítése ezen kívül nem csupán egyéni kerti projekt lehet, hanem közösségi program is, amely sokáig biztosít elfoglaltságot a kertészkedni vágyóknak. Egy iskolában vagy közösségi parkban lehetőséget ad, hogy az egy helyi közösséghez tartozó emberek, gyerekek együtt dolgozzanak; egy közösségi kertben nemcsak növényeket nevelünk, hanem szemléletet és közösséget is építünk, miközben visszakapcsolódunk a természet ritmusához.

Milyen anyagokat használjunk a magaságyáshoz?

Az ágyás megépítéséhez többféle anyagot is választhatunk, attól függően, hogy milyen tartósságra és esztétikumra törekszünk. Lehetőségeinkhez és ízlésünkhöz mérten mérlegeljük az alapanyagokat. A leggyakoribb, legnépszerűbb megoldás természetesen a fa, amely könnyen megmunkálható, szép és természetes alapanyag, viszont idővel korhadásnak indulhat, hacsak nem használunk megfelelő felületkezelést vagy tartós fafajtát. Használhatunk követ vagy fémet is, amely tartós, de vannak hátrányai.

Fa magaságyás készítése

Ha fából szeretnénk magaságyást, keményfát szerezzünk be. Az akác, a tölgy, a vörösfenyő, esetleg a borovi fenyő lehet alkalmas arra, hogy hosszú évekig kint álljon napnak és esőnek-hónak kitéve. A fa kezelése elsősorban a korhadás, másodsorban pedig a kártevők ellen hasznos. A magaságyás oldalát lelakkozhatjuk, lefesthetjük, vagy egyszerűen lenolajjal lekenhetjük (ez utóbbi esetben érdemes néhány évente megismételni a procedúrát). A lenolajjal lekent tölgy például szürke lesz és berepedezik, de azután rendkívül jól bírja az időjárás viszontagságait. A raklap persze egyszerűbb megoldás, csak jó, ha tudjuk, hogy nem örökké tart.

Tégla, kő vagy beton magaságyás

Ha van kéznél bontott tégla, terméskő, esetleg néhány betonkocka, akkor abból is remek magaságyás készülhet, és ekkor elmondhatjuk, hogy hozott anyagból dolgozunk (ez többnyire anyagilag is jobban megéri). Ez persze nem feltétlenül olyan ízléses, mint egy fából készült keret, de a célnak ugyanolyan tökéletesen megfelel. Előnye, hogy masszív, hátránya pedig az, hogy nehezen mozgatható, így alaposan végig kell gondolnunk, hogy hová rakjuk. De lehet játszani a mintákkal, hiszen attól még, hogy tégla vagy kő, nem kell unalmasan egymásra pakolni őket – a lehetőségek tárháza gyakorlatilag csak a fantáziánk korlátain múlik. 

Fém vagy műanyag magaságyás

 A fémből készült ágyások igen tartósak, de nyáron túlságosan felforrósodhatnak, ezért érdemes árnyékolással vagy vastag talajtakaró mulccsal védekezni a nap hevítése ellen. A műanyag praktikus lehet, ha van maradék műanyagunk, de idővel – és időjárással – csúnya lesz, és megtöredezik, ezért csak akkor érdemes ezt választanunk, ha nincs más lehetőségünk. 

Hogyan építsünk magaságyást?

A helyszín előkészítése

Miután kiválasztottuk a magaságyás helyét, ásóvillával lazítsuk fel a talajt, különösen, ha összetömörödött. Ezután jöhet rá egy-két réteg kartonpapír, vagy extrém esetben kidobott gyapjúszőnyeg – a lényeg, hogy szerves anyag legyen, ami szép lassan elbomlik, de az első időszakban megakadályozza a nem kívánt gyomokat (igen, vannak kívánt gyomok is), hogy részt követeljenek a magaságyás tápanyagban gazdag talajából.

Magaságyás készítése: a szerkezet

A magaságyás akkor lesz igazán tartós, ha időt és energiát szánunk a megépítésre. Az ágyás ideális mélysége legalább 30-40 centiméter, de akár 80 centiméter mélyre is építhetjük – menet közben úgyis összemegy majd. Az ágyás általában négyszögletes, ebben az esetben a sarkokra különösen oda kell figyelni, hogy stabilak legyenek. Léteznek azonban kerek vagy kulcslyuk alakú ágyások, különösen a permakultúrás szemléletű kertészkedésben. 

Milyen eszközökre lesz szükség?

A magaságyás építéséhez nem kell különösebb szakértelem, de néhány szerszám azért elengedhetetlen lesz. Egy fűrész vagy dekopírfűrész segít a faelemek méretre vágásában, csavarokkal és csavarbehajtóval pedig stabilan rögzíthetjük azokat. Az ásó és a gereblye, valamint az ásóvilla jól jön a talaj előkészítéséhez, és egy vízmérték is hasznos lehet, hogy az ágyás ne billegjen, mint egy rozoga asztal. Ha az ágyás alját dróthálóval szeretnénk védeni a vakondok és rágcsálók ellen, egy erősebb drótvágóra is szükség lesz. Egy mérőszalag pedig szintén jól jöhet, mert bár a szemre mért dolgoknak is megvan a maga bája, egy ferde ágyás később több bosszúságot okozhat, mint amennyi romantika van benne. 

A magaságyás rétegrendje 

A rétegezés az, ami a magaságyás lelkét adja, mert ez biztosítja a jó vízháztartást, a szellőzést és a folyamatos tápanyagellátást. A legalsó réteg vastagabb faágakból, gallyakból és faaprítékból áll. Erre kerül egy vagy több sor szerves réteg, praktikusan bármilyen kerti hulladék – avar, fűnyesedék, szalma – amely lassan bomlik le, miközben táplálja a talajt. A következő szint lehet trágyával és/vagy komposzttal gazdagított föld, ideális esetben érett trágyával vagy komposzttal. A legfelső réteg pedig jó minőségű termőföld legyen, erre jöhet majd a mulcs. Figyeljünk a szén és a nitrogén arányára: a komposztban – és a magaságyásunk tulajdonképpen tekinthető annak – a szén:nitrogén arány 25-35:1 között van. 

Időzíthetjük akkorra is a magaságyás építését, amikor sok a zöldhulladék – praktikusan ősszel, hiszen a készítés során fel tudjuk használni mindazt a szerves anyagot, amit a komposztra dobnánk, vagy elégetnénk. A természetes lebomlás folyamatosan tápanyaggal látja el a növényeket. Az éghajlatváltozás okozta szélsőséges időjárási viszonyokkal is hatékonyabban birkózik meg, hiszen gyorsabban felmelegszik tavasszal (elvégre két oldalról kapja a fűtést, fölülről és alulról), illetve jobban tartja a nedvességet, így a vegetációs időszak is meghosszabbítható

Mit ültessünk a magaságyásba?

Bármit, amit akarunk. Praktikusan egynyári növényeket, hiszen időről időre, néhány évente megújítjuk a magaságyás földjét.

Milyen növények érzik jól magukat a magaságyásban?

A hüvelyesek, a hagymafélék, a cékla kifejezetten jól érzi magát a tápanyagdús magaságyásban, ugyanúgy, ahogy ahogy a káposztafélék, a paprika-paradicsom, és az őket védő gyógynövények, mint például a körömvirág vagy a büdöske. De a saláták, a retek is remekül érzi magát. Ha ügyesek vagyunk, egész évben tudjuk használni a jól megtervezett magaságyást, hiszen amint leszüreteltük például a tavaszi zöldségeket, jöhetnek a hosszabb időt igénylő, vagy később beérő növények palántái – de a fagyosszentek után már közvetlenül a földbe is vethetünk.

Növénytársítás és vetésforgó magaságyásban

A magaságyásban különösen érdemes odafigyelni a növénytársításokra, hiszen bizonyos növények nemcsak segítik egymás fejlődését, hanem védelmet is nyújtanak a kártevők ellen. Például a paradicsom remekül érzi magát a bazsalikom társaságában, a sárgarépa és a hagymafélék kölcsönösen elriasztják egymás kártevőit, míg az uborka a kaporral működik jól együtt. 

Hogyan gondozzuk, tartsuk karban a magaságyást?

Öntözés és vízmegtartás

Mindenképpen mulcsoljunk! A mulcsolás elengedhetetlen része a magaságyás gondozásának, hiszen segít megőrizni a talaj nedvességtartalmát, így védelmet nyújt az aszállyal szemben. A növények közötti föld ne csupaszon várja, hogy a nap kiszárítsa, hanem fedjük be egy réteg szerves anyaggal, faforgáccsal, szalmával vagy fűnyesedékkel. Ez idővel elkorhad, és újra kell rakni, de fő feladatát kiválóan ellátja: védi a földet, tápanyag-utánpótlást biztosít, nem engedi a gyomokat kibújni, és megtartja a nedvességet. 

Tápanyag-utánpótlás és komposztálás

Néhány évente aztán érdemes egy kicsit nagyobb lélegzetvétellel pótolni a tápanyagot, hiszen a magaságyás, ahogy a szerves anyagok elkorhadnak, megsüllyed. A mulcsolás is pótol valamit, de ősszel, amikor kiszedjük az utolsó növényeket is, érdemes jól megrakni falevéllel és komposzttal, és ne aggódjunk, hogy túl magas: a tél meglappasztja, és tavasszal egy friss földréteggel fedve kezdhetjük elölről a kertészkedést. 

Védekezés a kártevők és betegségek ellen a magaságyás készítése után

A legjobb védekezés a kártevők ellen a növénytársítás: a megfelelő növények egymás mellé ültetve védik egymást. De a csalánlé is segíthet, illetve más gyógynövényekből (például a beszédes nevű gilisztaűző varádicsból) készült növényi lé is hasznos mind permetszerként, mind folyékony trágyaként. Ezt úgy készítjük el, hogy a csalánt beáztatjuk néhány hétre esővízbe, és lefedjük. Amikor három-négy hét után nagyon szaglik, leszűrjük, és felhígítva permetszerként használjuk. 

Stenszky Cecília I költő, irodalmár, szerkesztő, mesemondó és pedagógus; a természetközeli élet, a tánc, a vadon és az irodalom rajongója.