Ásásmentes kertészkedés: előnyök, lépések

Az ásásmentes kertészkedés élesen szemben áll szüleink, nagyszüleink, s egyáltalán: az őseink hagyományos gazdálkodásával. Elvégre ha a szomszéd néni még kilencven évesen is kapál, akkor le a kalappal előtte. Szemernyit sem von le az ő kitartó és elképesztő munkájából az, hogy lehet ezt hatékonyabban is csinálni: ásás és kapálás nélkül. Nem csak a lusta hippik hóbortja az ásásmentes kert, hogy ne kelljen annyit dolgozni, mert bezzeg ez a generáció. Nem kell ahhoz teljes permakultúrás fordulat, hogy tanuljunk a természettől. Az ásásmentes kertészkedésnek annyi előnye van, hogy talán nehéz elhinni, hogy kevesebb munkával több eredményt lehet elérni. Pedig igaz. 

Mit jelent az ásásmentes kertészkedés?

Az ásásmentes kertészkedés lényege, hogy a talajéletet nem bolygatjuk. Nem ássuk fel ősszel a kertet, sem tavasszal az ágyásokat, mielőtt bevetnénk, vagy kiültetnénk a palántákat. Nem kapáljuk a gyomokat. Nem forgatunk bele trágyát. Egyáltalán, ásót csak akkor használunk, maximum, ha fát ültetünk. Kérdezhetnéd, kedves jogosan szkeptikus olvasó, hogy akkor mégis hogyan fog belemenni a földbe a mag, hogyan kap levegőt, hogyan lehet beszuszakolni a kicsi paradicsompalántát földlabdástul. Az ásásmentesség lényege azonban pont az, hogy nem az összetömörödött földet forgatjuk, hanem hogy rétegezéssel gazdagítjuk a talajéletet. 

Egészséges növények természetesen csak akkor növekedhetnek, ha van a földben megfelelő tápanyag, ha az esővíz nem elfolyik, hanem beszivárog, és a föld megtartja, mint valami szivacs, ha a magoknak és a gyökerek nem törik bele magukat az áthatolhatatlanul tömör földbe. Az ily módon békén hagyott talajt valójában nem szükséges ásni, mert magától laza a szerkezete, tápanyagban gazdag, a csapadékot befogadja, és gyakorlatilag kézzel bele tudjuk tenni a magot, palántát. 

Ha megnézzük a természetet, az erdőben és a mezőben gazdag a talajélet, bár nem ássa soha senki, és az avart sem hordják el a mókusok. Figyeljük csak meg a közelünkben lévő erdőben a talajt! A legtöbb esetben laza, bele tudunk nyúlni kézzel, meg tudjuk érezni az illatát, anélkül, hogy éles szerszámmal beledöfnénk. Azzal ugyanis, hogy a szerves anyag minden évben helyben lebomlik, komposztálódik, valójában visszakerül a körforgásba. 

Ásásmentes kertészkedés: szemléletváltás

Az ásásmentes kertészkedés szemlélete azt mondja: működjünk együtt a természettel, csak annyit vegyünk el, amennyire szükségünk van, éljünk, és hagyjunk élni másokat is.

E cikk szerzője szerint az emberiség alapvetően kétféleképpen közelít a természethez. Az egyik az a felfogás, mely szerint el kell a vadontól hódítani területet, föl (/meg) kell törni ásóval, felszántani ekével, művelni kell, és ha nem úgy terem, ahogy szeretnénk, akkor talicskával kell ráhordani a (mű)trágyát. Ez a szemlélet uralja a monokultúrás termelést a világ nagy részén, többek között a jelenlegi élelmiszerfogyasztási szokások miatt kialakulván (pl. marhahús-fogyasztás).

A másik szemlélet szerint ha együttműködünk a természettel, az hosszú távon sokkal kifizetődőbb: tanuljunk tőle; vele dolgozzunk, ne ellene, és azt meghálálja. Csak sajnos (az egyébként több mint tízezer éve lezajlott) mezőgazdasági forradalom óta az első típusú gondolkodás az uralkodó, és ez odáig fokozódott, hogy nehezen tudná a táplálékbőség miatt megnövekedett létszámú emberiség eltartani magát monokultúrás termelés nélkül. A változás nem lehetetlen, de jelentős szerkezeti és szemléletbeli változások szükségesek.

Melyek az előnyei az ásásmentes kertészkedésnek? 

Elsőre nehezen hihető lehet, mennyi előnye van annak, hogy ásás nélkül kezeljük a talajt. A föld szerkezete— legyen akár természettől fogva homokos vagy agyagos azon a tájon — fellazul, a vizet elfolyató, tápanyagszegény homokos, löszös talaj megtelik szerves anyaggal, és elkezd benne több élet lenni (például rovarok, giliszták és baktériumok formájában), az agyagos, tömör talaj fellazul, szintén a lebomló szerves anyagnak köszönhetően. 

Tápanyagban gazdag, laza talaj

A laza szerkezet csapadékos időben szivacsként kezd el működni: megtartja a vizet, nem szárad ki, a növények aszályosabb időben is hozzájutnak a vízhez. Ennek a titka a laza talaj mellett a talajtakarás, más néven mulcsolás. Ahogy a természetben sem találunk pucér földet, úgy a kertünkben sem érdemes, akármilyen jól néz ki a fekete vagy barna föld, meg a csinosan beleültetett palánták: a talaj természetes állapota valójában az, hogy szerves anyag takarja. Ennek másik előnye, amellett, hogy segít megtartani a vizet, az, hogy tápanyagot juttat a földbe. Tulajdonképpen ez az ásásmentes kertészkedés titka: a mulcs, amely megvédi a növények földjét, körülbelül egy esztendő alatt lebomlik, pótolni kell, de a benne lévő tápanyag a földbe kerül, és a gilisztáknak, lebontó rovaroknak köszönhetően keresztül visszajut a növényekhez. 

Gyomok elfojtása

Még egy nagy előnye van a mulcsnak: lefojtja a gyomokat. Ha tudjuk, hogy mi az a növény, amit szeretnénk, hogy nőjön, akkor az összes körülötte lévő földet letakarva nem hagyunk lehetőséget a gyommagoknak, hogy kikeljenek: jutnának ugyan tápanyaghoz, de a talajtakarás elzárja előlük a fényt. Ráadásul, mivel nem ássuk fel a talajt minden évben egyszer vagy kétszer, a gyommagok, amelyek a mélyben rejtőznek, arra várva, hogy fényhez jussanak, nem kerülnek följebb, és előbb-utóbb elkotródnak az ágyásunkból. Ha mégis kidugnák a fejüket, nincs szükség kapára: a laza talajból fiatal korukban egyszerűen kézzel ki tudjuk húzni őket. 

Felszabaduló idő

Az meg, hogy innentől kezdve kevesebb időt kell a fizikai munkára fordítani a kertben, szinte mellékes járulék: ténylegesen hosszú órák kemény munkáját spóroljuk meg magunknak azzal, hogy átalakítjuk a gondolkodásunkat. Ha megengedjük magunknak, hogy ne kizárólagosan a hagyományos magyar földművelési technikákban higgyünk, hanem arra figyelünk, amire a növényeinknek valójában szükségünk van, mind jól járunk. Ők is, mi is, és nem csak azért, mert nem vesz el annyi időt, hanem azért is, mert magasabb lesz a terméshozam — és nyilván ez is szempont. Egy mikroorganizmusokban gazdag talajban jobban érzik magukat a növények, ha meg ráadásul növénytársításokat használunk, akkor vegyszerből is kevesebb kell. 

Melyek a legfontosabb lépések az ásásmentes kertészkedésnél?

A kertünkben lévő ásásmentes ágyások kialakítása a legelején — a permakultúrás kerthez hasonlóan — időigényesebb, felfoghatjuk egyfajta projektnek. Amikor azonban már kialakult a rendszer, a vele való foglalkozás minimálisra csökken, és szinte csak annyi a dolgunk, hogy amikor úgy látjuk, a föld „megette“ a talajtakaró mulcsot, pótoljuk. Nyilván a magvetést, a palánták kiültetését, karózást, hónaljazást, és szüretelést nem lehet megúszni, valamint száraz időben esténként locsoljunk, de ki tiltja meg, hogy csak az élvezetes dolgokat tartsuk meg a kertészkedésből, és lerakjuk az ásás és kapálás terhét? 

Jelöljük ki az ágyás területét

Figyeljünk arra, hogy ha tehetjük, legyen olyan napszak, amikor árnyék is éri az ágyást. Fontos a napsütés, de nem akarjuk kiégetni a növényeket, különösen a mostani aszályos nyarakon. Ha tudjuk, tájoljuk úgy, hogy a legforróbb, délutáni órákban érje árnyék. Hasznos, ha van egy ágyást szegélyező keret: egy-két sor tégla, egy deszka, vagy egy húsz centis fonott szegély is tökéletesen megfelelő. Ha van rá lehetőségünk, emelt vagy magas ágyást is csinálhatunk, de nem szükséges túlbonyolítani az elején. Ami a formát illeti, ne szűkítsük le a lehetőségeinket a szögletes ágyásra: léteznek kulcslyuk formájú ágyások, amelyekbe, ha jól elosztjuk, majdhogynem több növény elfér, mint a hagyományos szögletes ágyásba. 

Lazítsuk fel a talajt

Pontosan erre valló az ásóvilla. Még itt sincsen szükség ásóra, hanem ha az ásóvillával helyenként megszúrjuk a talajt, azzal nem kavarjuk fel a meglévő talajéletet, viszont lehetőséget adunk, hogy később a tápanyagok beszivárogjanak, és esetleg a beültetett növények gyökerei könnyebben mélyre hatolhassanak. 

Takarjuk le kartonnal a gyomokat

Igen, kérjük el a szomszédtól vagy a közeli áruházból az összes kartondobozt, amit fel tudunk lelni. Fontos, hogy le legyen rajta műanyag réteg, ragasztószalag, fémkapcsok, csakis sima barna karton legyen. Még kiszuperált gyapjúszőnyeg is megteszi, a lényeg, hogy szerves anyag legyen, ami később le tud bomlani, de az első néhány esztendőben nem engedi a fűnek, taracknak, gyomoknak, hogy feljöjjenek, és lakomázzanak a konyhanövényeknek szánt dús táptalajból. Sőt, a módszer tulajdonképpen gyomos földterület gyomtalanítására is szolgál, hatékonyabban, mint az ásás, igaz, egy kicsit hosszabb idő alatt.

Töltsük fel komposzttal az ágyást

Ennél a lépésnél rengeteg lehetőségünk van. Ha van érett komposztunk, az a legjobb, ha érett állati trágyát be tudunk szerezni, hogy a kezdő löketet megadja az ásásmentes kertünknek, az még jobb. De ezek nélkül is tud működni, csak arra figyeljünk, hogy a megfelelő C:N, vagyis szén:nitrogén arány meglegyen. Ez azt jelenti, hogy egyszerűen szólva, hogy jóval több barna színű anyag legyen az ágyásra terítve, mint zöld. Jöhet az aljára állati szervestrágya, például érett tehén vagy lótrágya, aztán jöhetnek a gallyak, fűnyesedék, szalma, faforgács, nyers, növényi eredetű konyhai hulladék, falomb, vagy bármilyen szerves anyag a kertből. Ne lepődjünk meg, az elején jóval magasabbra kell építenünk az ágyást, mint amilyen később lesz, hiszen összeesik majd. 

Ez azt is jelenti, hogy néhány évente, többnyire — logikusan — késő ősszel, az ásás helyett úgy „tesszük el“ télire a kertet, illetve az ágyást, hogy ismét felöltjük nagyobb adag szerves anyaggal. Jöhet még a szomszéd zöldhulladékja is, ne aggódjunk: egy tél alatt összeesik. Tavasszal pedig nincs más dolgunk, mint vagy érett komposztot, vagy egy vékony réteg földet tenni a tetejére. 

Mulcsoljunk

A kulcs megint csak a mulcsolás. Ha éppen nincs semmi ültetve az ágyásba, akkor is fedjük le szerves anyaggal, hogy ne száradjon ki a föld.  A mulcs lehet szalma, fűnyesedék, avar, fenyőkéreg, aprított gally, kihúzkodott gyomnövény; bármi, ami előbb-utóbb elkomposztálódik. De lehet fólia is, ez utóbbit például az epernél szokták használni. 

Mire kell figyelni egy ásásmentes ágyás kialakításánál? 

Mint minden ágyásnál, fontos, hogy milyen helyre tesszük: kap-e elég napot, kap-e elég árnyékot. Fontos, hogy ne legyen olyan széles hogy ne férjünk hozzá a belső sorban lévő növényekhez. Az ásásmentes kertrész lehet emelt ágyás vagy magaságyás, sőt, hügel-domb is, ez esetben is figyeljünk a termőtalaj összetételére, a megfelelő szén-nitrogén arányra. 

Milyen könyvek foglalkoznak az ásásmentes kertészkedéssel?

A hazai szakirodalmat is bátran lehet olvasni. Krumpach Erzsébetnek A bőség kertje 1-2 című könyvei nemcsak az ásásmentességre, hanem a növéntársításokra is fókuszálnak, Mindkét kötet egy komplett kézikönyv egy gyönyörű, nem szabványos, ásásmentes kerthez. Őry Barnabás A 3 órás kert című kötetében (csak hogy egyértelmű legyen: hetente három óráról van szó) bevezet a biokertészkedés alapjaiba. 

Charlie Nardozzinak az Ásásmentes kertészkedés című könyve már a címlapján mutatja a szendvicsszerűen rétegzett ágyást. Charles Dowding és Stephanie Hafferty könyve, az Ásásmentes biokert szintén a kezdetektől mutatja, miképp érdemes nekikezdeni, és hogyan érhetünk el eredményeket a zöldségtermesztésben. Charles Dowding #No dig – Ásásmentes kert címen egy másik kötetben is ír az ásásmentes kert alapjairól. 

Stenszky Cecília I költő, irodalmár, szerkesztő, mesemondó és pedagógus; a természetközeli élet, a tánc, a vadon és az irodalom rajongója.