A megálmodott kert – avagy két jogász, egy (dupla)telek 13. rész: a veteményes

Egy EU tisztviselő, jogász házaspár útja a brüsszeli irodából a szigetmonostori kerti gazdálkodásig.

Már sorozatunk legelején rögzítettük, hogy kertünket a permakultúra elvei alapján terveztük. Nem szeretnénk ezeket az elveket megismételni, de egyet mégis le kell itt is írnunk, ugyanis a jelen bejegyzésben azt részben-egészben megszegjük. Tehát a permakultúra jó a természetnek, jó a gyümölcseit elfogyasztónak, de jó a kertésznek is, mivel a minimális energiabevitelen alapul.

A kialakítást követően egy jól működő erdőkerttel nincs sok feladat, hiszen évelő növényeken alapul. Igen ám, de a mi klímánkon a számtalan fásszárú gyümölcsön kívül a lágyszárúak (zöldségek) döntő többsége egynyári. Tehát sok munkát igényel.  Sok munkát! Lényegesen több időt töltünk a (krumplifölddel együtt) kb. 130 négyzetméter veteményessel, mint a maradék kb. 1300 négyzetméter erdőkerttel. Ugyan ma még lényegesen több terményt gyűjtünk a veteményesből, ez azonban a fák növekedését követően gyorsan meg fog fordulni. Akinek tehát kevés ideje, energiája van, sokkal jobban jár az erdőkerttel, mint a veteménnyel.

Persze veteményt is lehet sokféleképpen művelni, mi sem gyomirtót, sem permetszereket nem alkalmazunk. Mindeddig csigairtót sem használtunk, de elképzelhető, hogy ezen változtatnunk kell, egyikünk ugyanis ellenáll a másikunk által beszerezni kívánt indiai futókacsának. Gépeket sem használunk, jó barátunk a kapa – nem az ásó!  

Az ásás alapvetően ellentétes a permakultúrával, ugyanis a hagyományos ásáskor – ugyanúgy, mint a mélyszántáskor – a talaj alsó részén élő, oxigéntől alapvetően elzárt anaerob lények és a felső részen oxigént bőszen szipákoló másfajta lények önszántukon kívül helyet cserélnek, és nagy részük villámgyorsan feldobja az egyébként nem is létező talpát. Tehát szándékainkon kívül a talajforgatással kinyírjuk a segítőink nagy részét.  Biztos sokan gondolják, hogy ásás nélkül pedig nem lehet. Hogyan forgathatjuk be a trágyát például, vagy az esetleg ültetett zöldtrágya-növényeket? A válasz kettős: az ásás kerülendő, de bizonyos esetekben mégsem tudjuk elkerülni, például új terület feltörésekor. De ezen kivételek köre ritka. Az például nagyon mélyen gyökerező tévhit, hogy a trágyát, zöldtrágyát be kell forgatni. Nem kell, sőt, nem is szabad, hiszen akkor anaerob környezetbe kerül, és nehezen felhasználhatóvá válik. De erről majd később… 

A permakultúrás kertész hivatalból lusta. Így a munkaigényes veteményest is igyekszik takarékosan művelni. Ennek legnagyszerűbb módja a mélymulcsos művelés. Ily módon nem csak az ásást spóroljuk meg, de bizonyos esetekben a vetést is. 

A mélymulcsos kertészkedés legnagyobb magyarországi prófétája Gyulai Iván, számtalan népszerű cikk és videó készítője. Az ő nyomdokain haladva képzeltük el a lusta kertész álomkertjét. A történetet kicsit elspoilerezve: nem sikerült (reméljük, hogy csak egyelőre…) 

A mélymulcsos kertészkedés lényege röviden: a mélymulcs. Kicsit hosszabban (de nem elvéve Gyulai professzor kenyerét): minden ősszel rengeteg szerves anyagot halmozunk fel a veteményes felszínén (nem ásunk!), és nem csinálunk semmit (lusta kertész). Ha nagyon tudományosak akarunk lenni, akkor „lasagne-ágyást” készítünk (italofóbok „táblás mulcsot”, ami ugyanaz, paradicsomszósz nélkül).  

A tökéletes, tankönyvi táblás mulcs a következőképpen néz ki: a leendő veteményes növényzetét levágjuk (nem ásunk), ha nem elég nedves, akkor alaposan belocsoljuk (nem ásunk), ha szükséges, talajjavító anyagot szórunk (pl. mészkőpor, nem ássuk be), egy vékony réteg trágyát terítünk el (nem ásunk), arra papírt terítünk (legjobb a karton, természetesen továbbra sem ásunk), arra két cm trágya vagy más nitrogéndús anyag (még mindig nem ásunk), arra 20-30 cm széna (nem és nem, és csak azért sem ásunk!), istállótrágya vagy egyéb szerves anyag, következik 5 cm komposzt, végül 5 cm szalma vagy falevél vagy egyéb, gyommagmentes anyag. És még mindig nem ásunk! Lett egy réteges, 40-50 cm vastag mulcsunk, ami tavaszra összeesik, de akkor sem ássuk be. Nem, sosem.

A mélymulcs a következő év során helyben komposztálódik, de addig is takarja, védi a talajt, rengeteg locsolást spórol meg és őszre pár centis réteggé zsugorodik. Ekkor újabb táblás mulcsot készítünk, és minden évben egy kicsit vastagabb lesz a maradék, így tulajdonképpen minden évben vékonyabb lehet az új mélymulcs (lényeg, hogy összesen legyen meg a kb. fél méter), és nyugdíjas korunkra már csak kevés új anyagot kell majd felhalmozni. 

Ez az elmélet. A gyakorlatról a következő részben… 

1. rész: telekvásárlás
2. rész: tervezés
3. rész: Napsugár-tó
4. rész: Napsugár-tó kiszámítása
5. rész: to fólia or not to fólia
6. rész: a tó élővilága
7. rész: Kerttervezés a permakultúra elvei mentén
8. rész: Mit ültessünk? 
9. rész: Mit ültessünk?  (folytatás 1.)
10. rész: Mit ültessünk? (folytatás 2.)
11. rész: Mit ültessünk? (folytatás 3.)
12. rész: Fűszerspirál
13. rész: Veteményes

Gerzsenyi Gabriella | Író, őstermelő, jogász, (ex-)eurokrata. Öt évet dolgozott a Környezetvédelmi Minisztériumban, majd tizenhat évet az EU Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságán. Jelenleg Szigetmonostoron él, egy férjet, két kamasz gyermeket, két kiskutyát, kefírgombát, kovászt és számtalan haszonnövényt nevel, változó sikerrel. Két kötete jelent meg eddig (2021: ‘Brüsszel után szabadon’ és 2023: ‘Három lábbal a földön’), szépprózáit 2021 végétől folyamatosan közlik print és online folyóiratok, antológiák.