A megálmodott kert – avagy két jogász, egy (dupla)telek 7. rész: Kerttervezés a permakultúra elvei mentén 

Egy EU tisztviselő, jogász házaspár útja a brüsszeli irodából a szigetmonostori kerti gazdálkodásig.

Kertünk tervezésekor a fenntarthatóságra helyeztük a hangsúlyt, több szempontból is: egyrészt kiemelt fontosságot tulajdonítottunk annak, hogy ne váljunk a kert rabjaivá, tehát annak fenntartása ne igényeljen folyamatos, nagy erőfeszítést. Másrészt megőrizzük a biológiai sokféleséget, és életteret nyújtsunk növényeknek és állatoknak egyaránt (a meztelen csiga kivételével!). Sokféle növényt akarunk termeszteni, és minél több élelmiszert magunknak megtermelni. Mérgek nélkül. 

Ezeknek az elveknek leginkább, azaz voltaképpen tökéletesen a permakultúra felel meg. Ezen belül is az ehető erdőkert mellett tettük le a voksunkat. Természetesen nem az erdőkert az ehető, hanem amit terem, de ezzel utalnánk Dave Jacke „Edible Forest Gardens” című, két hatalmas kötetből álló, enciklopedikus igényű, remek könyvére. (Magyar fordítása nincs, angolul tudóknak mindenképp ajánlott.)

Tehát erdőkert. De miért? Elsősorban azért, mert ha nem akarunk minden nap látástól vakulásig a kertben dolgozni, akkor évelő növényekre kell alapozni. A mi klímánkon sajnos nagyon szűk a köre az ehető, évelő lágyszárúaknak, tehát főleg (gyümölcs)fák és cserjék kell, hogy a kert gerincét képezzék. 

Másodsorban azért, mert meleg van. Jó, pont most (télen) éppen nem, de bizonyára sokan egyetértenek azzal, hogy nagyobb problémát jelent napjainkban a nyári meleg, mint a téli hideg. A fák pedig árnyékolnak, az árnyékban kevésbé párolog az értékes víz, több fokkal hűvösebb és kellemesebb idő van. A mi kertünkben sajnos egy darab fa sem volt, így tetemes energia- és pénzbefektetést igényelt az első lépés, azaz a fák ültetése. 

Na, de milyen és mennyi fa? Ez komoly és alapos számítást, tervezést igényel, hiszen, ha elrontjuk, évekbe, évtizedekbe kerülhet a korrigálás. Rengeteg szakirodalmon rágtuk át magunkat, de a legtöbb haszna Toby Hemenway: Gaia kertje című könyvének volt. Ezt mindenkinek jó szívvel ajánlom, mind elméleti, mind gyakorlati szempontból kiváló, és remekül van megírva. 

Az erdőkert nem erdő, tehát nem szabad olyan sűrűn ültetni a fákat, hogy a lombkorona teljesen összezáródjon, mert akkor lejjebb nem jut elég fény, márpedig mi több szintet akarunk használni. Ideális esetben a magas, közepes és alacsony fák, magas és alacsony cserjék, futó-, kúszó- és aljnövényzet is tudja a fényt hasznosítani. Okos elrendezésben a kert méretének „többszörösét” használjuk, csak nem horizontálisan, hanem vertikálisan. Az erdőkertben tisztásokat is hagyunk – fényigényes lágyszárúaknak, veteményesnek –, sok-sok úgynevezett „széllel”, azaz különböző élőhelyek közti átmenettel. 

A gyakorlati kivitelezést megelőzi a grafikus tervezés. Ugyan vannak ingyenesen is használható tervezőprogramok, mi ezekkel nem boldogultunk, sokkal egyszerűbb papíron, a fák kifejlett kori méretével (a lombkorona legnagyobb kiterjedésének vízszintes vetületével) arányos, papírból kivágott körök elhelyezésével dolgozni. Megrajzoljuk a kert méretarányos alaprajzát, berajzolunk minden tereptárgyat, épületet stb., ezután pedig a papírköröket tologatjuk mindaddig, amíg a kert megfelelőnek nem tűnik. Célszerű a körökön jelölni a fa kifejlett magasságát is, és a magasabb fákat inkább északra rakni, hogy az alacsonyabb fákat ne árnyékolják.  

Jó tudni, hogy az azonos fajba tartozó fák kórokozói, kártevői könnyen terjednek, ha egymás mellé ültetjük őket. Ezért, ha egy fajból többet ültetünk (akár mert annyira szeretjük pl. az almát, hogy több fára van szükség, akár azért, mert az adott fa nem önporzó – pl. körte), azokat ne egymás mellé ültessük. De ne is nagyon messze egymástól. Ezt nem nehéz megoldani (mini kertek kivételével – igaz, mini kertben „igazi” erdőkertet úgysem tudunk létrehozni), annál inkább problémás az összes rózsafélét elszeparálni. Ugyanis az összes rózsaféle osztozik számtalan kártevőn – azaz inkább számos kártevő „kárteszik” többféle gyümölcsfán. Sajnos a legtöbb „hagyományos” gyümölcsfánk rózsaféle (alma, körte, barack, cseresznye stb.). Részben amiatt ültettünk a kertünkbe annyiféle „egzotikus” gyümölcsöt, hogy megtörjük a rózsafélék hegemóniáját. A szakirodalomban találunk arra is útmutatást, hogy mely növények „jóban” s melyek „rosszban” egymással.

A terv végleges állapotát mutatja az alábbi ábra. Valamennyi fa – a mandulafenyő kivételével – elültettetett, és döntő részük meg is maradt. A méretük persze még nagyon messze van a véglegestől, így az még a jövő titka, hogy nem lettek-e túl sűrűn ültetve. Jelenleg még alig van árnyék, bőven van hely olyan cserjék számára is, amik pár év múlva már nem biztos, hogy jól fogják magukat érezni.

A veteményes (a rajzon sárga téglalap) és a garázs között például simán megterem az egész éves krumpliszükségletünk, a ház mögött pedig a csicsóka terjed. Tehát a „nulláról” kialakított erdőkert tervezésekor több fázist is figyelembe kell venni, és mindig a végleges állapotból kiindulni: hol lesznek a fák, azok a cserjék, amiknek a kifejlett fák között is megfelelő élőhelyet tudunk biztosítani, és milyen aljnövényzet lesz az „érett” erdőkertben. 

A végleges terv alapján készíthetünk több verziót a korábbi állapotokra, hova mehetnek másféle cserjék átmenetileg, és hogyan használjuk ki a talajszintet azokban az években, amikor még mindenhol elég napfény van.  Bennünk még a gabonatermesztés is felmerült, de abba még nem vágtunk bele… Az árnyék átmeneti biztosítására rögtön az elején (2021 augusztusában) elültettünk néhány gyorsan növő smaradgfát (császárfa-hibrid).

1. rész: telekvásárlás
2. rész: tervezés
3. rész: Napsugár-tó
4. rész: Napsugár-tó kiszámítása
5. rész: to fólia or not to fólia
6. rész: a tó élővilága
7. rész: Kerttervezés a permakultúra elvei mentén
8. rész: Mit ültessünk? 
9. rész: Mit ültessünk?  (folytatás 1.)
10. rész: Mit ültessünk? (folytatás 2.)
11. rész: Mit ültessünk? (folytatás 3.)
12. rész: Fűszerspirál
13. rész: Veteményes

Gerzsenyi Gabriella | Író, őstermelő, jogász, (ex-)eurokrata. Öt évet dolgozott a Környezetvédelmi Minisztériumban, majd tizenhat évet az EU Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságán. Jelenleg Szigetmonostoron él, egy férjet, két kamasz gyermeket, két kiskutyát, kefírgombát, kovászt és számtalan haszonnövényt nevel, változó sikerrel. Két kötete jelent meg eddig (2021: ‘Brüsszel után szabadon’ és 2023: ‘Három lábbal a földön’), szépprózáit 2021 végétől folyamatosan közlik print és online folyóiratok, antológiák.