A megálmodott kert – avagy két jogász, egy (dupla)telek 2.rész: tervezés

Egy EU tisztviselő, jogász házaspár útja a brüsszeli irodából a szigetmonostori kerti gazdálkodásig.

A telek megvásárlása után mindjárt elkezdtünk építész, tervező és kivitelező után kutatni. Elkészítettük (kézzel, papíron) a ház kívánt alaprajzát, beosztását, folytattuk a tervezést a profikkal számítógépen, sőt, alkalmaztunk egy lakberendezőt is. Magát a házat minél fenntarthatóbbá, minél energiatakarékosabbá szerettük volna terveztetni. Éppen ezért nagy hangsúlyt helyeztünk nem csupán a megfelelő alapozásra és szigetelésre, de az ideális elhelyezésre és árnyékolásra is.

Tekintettel arra, hogy a telek lapos, mint egy palacsinta, és egyetlen fa sem vetett sehová árnyékot, az elhelyezés nem tűnt nehéznek: a ház az észak-déli tájolású telek hátsó részében állna hosszú, délre néző fronttal, biztosítandó a napsütés hasznosítását. Szintén ez az elhelyezés maximalizálja a ház sátortetejének déli oldalát majdan borító napelemek által termelt áramot. Fontos továbbá a hátul elhelyezés a tó miatt is, mely úgynevezett napsugár-tóként szerepet játszik nem csupán a biológiai sokféleség megteremtésében, hanem a ház energiaigényének szabályozásában is. Végül pedig lényegesen komfortosabb egy nagy kertre látni az ablakokból, mint az egyébként nem túl forgalmas utcára.

Úgy tűnt, minden a megfelelő kerékvágásban indul. Azonban mindjárt az első pár héten belül felbukkant egy komolynak látszó akadály, nevezetesen, hogy házunkat az utcafronthoz közel kellene elhelyezni, igazodva az utcában érvényben lévő építési vonalhoz. Beletelt nem kevés időbe és erőfeszítésbe, de végül mégiscsak sikerült minden illetékest megnyernünk az elképzeléseinknek. Az alapozás – öt hónappal később – a telek északi végében kezdődhetett el.

Legnagyobb segítségünkre ebben az a nem elhanyagolható tény volt, hogy az utcánkban nem létezik építési vonal. Egyik ház elöl van, a másik hátul, a harmadik középen. Elhárult hát az akadály a napsugár-tó útjából (is)! (A tó részleteiről a következő fejezetekben lesz szó.)

Így már biztosítottnak látszott a téli energianyereség, de szinte még ennél is fontosabb a nyári hűvös megteremtése, amit energiazabáló légkondicionálás helyett passzív megoldásokkal a legcélszerűbb elérni, elsősorban árnyékolással. Az árnyékolást pedig két módszerrel törekedtünk megvalósítani: egyik a tetőnek a ház falától számított túlnyúlása, másik a növényekkel befuttatott pergola. Gábor heteket töltött a jegyzetfüzetével, amelyben rajzok, matematikai képletek, Pitagorasz-tétel alapján végzett számítások hemzsegtek, figyelembe véve a Nap különböző évszakokban és napszakokban bejárt útvonalát, sugarainak beesési szögét, az árnyékolni kívánt felületek méretét, és még számtalan egyéb tényezőt.

Rémülten néztem, sőt, inkább igyekeztem nem nagyon nézni, érdemi segítséget úgysem tudtam e téren nyújtani, ellenben fennállt a veszély, hogy iskoláskorom némely nemkívánatos élménye megelevenedik bennem. Végül megszülettek a konkrét számok a ház valamennyi oldalára nézve. Mert nem ám ugyanannyi lett minden égtáj felé! Hiszen keletről hajnalban, amikor még alacsonyan van a nap, nem sok meleg jön, nem kell nagy túlnyúlás. Amikor dél felől süt (késő délelőttől kora délutánig) akkor nyáron magasan jár a nap, így szintén nem kell nagy túlnyúlás, ellentétben a nyugati oldallal, ahonnan estig tűz a nap, egyre alacsonyabb szögből.

A pergola oszlopainak magasságáról, továbbá egymástól és a háztól való távolságáról ugyancsak készültek számítások, ám ez valamivel egyszerűbbnek tűnt a tetőnél, legalábbis a füzetbe pillantva. A pergola megléte természetszerűen hatással lesz majd a beszerzendő növények listájára: a nyugati oldalra szőlőt és lila akácot, a délire pedig kivit terveztünk felfuttatni. Hogy pedig az északi és a keleti oldal se szenvedjen hiányt növényekben, előbbire vadszőlő, utóbbira minikivi telepítését határoztuk el. Ez utóbbi növények tartóoszlopok nélkül (a minikivi esetleg egy apácarács segítségével) futnak majd fel a ház falára, és biztosítanak e két, kevésbé felmelegedő oldalon kisebb mértékű hőszigetelést.

Szorosan kapcsolódik az árnyékolás témaköréhez a télikert többes szerepe. Az érzékeny növények teleltetésén és a háziak extra élőhelyén kívül télen napcsapdaként rengeteg plusz energiát szolgáltat (természetesen csak napsütés esetén), nyáron viszont túlmelegedhetne. Ezt elkerülendő a teljes déli, hosszabbik oldalát kinyithatóra terveztük (harmonikaajtóval), a tetejét pedig feltekerhető, külső árnyékoló óvja.

1. rész: telekvásárlás
2. rész: tervezés
3. rész: Napsugár-tó
4. rész: Napsugár-tó kiszámítása
5. rész: to fólia or not to fólia
6. rész: a tó élővilága
7. rész: Kerttervezés a permakultúra elvei mentén
8. rész: Mit ültessünk? 
9. rész: Mit ültessünk?  (folytatás 1.)
10. rész: Mit ültessünk? (folytatás 2.)
11. rész: Mit ültessünk? (folytatás 3.)
12. rész: Fűszerspirál
13. rész: Veteményes

Gerzsenyi Gabriella | Pályakezdő író, őstermelő, jogász, (ex-)eurokrata. Öt évet dolgozott a Környezetvédelmi Minisztériumban, majd tizenhat évet az EU Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságán. Jelenleg Szigetmonostoron él, egy férjet, két kamasz gyermeket, két kiskutyát, kefírgombát, kovászt és számtalan haszonnövényt nevel, változó sikerrel. Két kötete jelent meg eddig (2021: ‘Brüsszel után szabadon’ és 2023: ‘Három lábbal a földön’), szépprózáit 2021 végétől folyamatosan közlik print és online folyóiratok, antológiák.