A megálmodott kert – avagy két jogász, egy (dupla)telek 11.rész: a "Mit ültessünk?" sorozat befejező része

Egy EU tisztviselő, jogász házaspár útja a brüsszeli irodából a szigetmonostori kerti gazdálkodásig.

Utolsónak maradt az aljnövényzet: ez áll a legtávolabb a majdani céltól a kert jelen állapotában. Mint már többször említettük, az építkezés, tereprendezés eredményeképpen egy majdnem teljesen kopár területtel kezdtük, ahol száraz időben por, eső után sár volt.

A kert a 2021 augusztusi beköltözéskor még igen siralmas látványt nyújtott

Emiatt nem vártuk meg, hogy a természet maga foglalja el az új életteret, hanem segítettünk neki. Már mind többen tudják, hogy a pázsit, a rendszeresen nyírt fű egy ökológiai sivatag. Ezt mindenképpen el akartuk kerülni, és különféle magkeverékeket szórtunk el. (Csak két kisebb, rekreációs célra fenntartott területen nyírjuk és öntözzük az időközben kialakított gyepet: a tó partján, hogy lehessen „strandolni”, illetve a pergola alatt, hogy lehessen grillezni, körbeülni a kerti asztalt.)

2023 nyarára már egész takaros „strandot” alakíthattunk ki

Az egyik keverékben fehér here, komlós lucerna, lándzsás útifű, szarvaskerep, tarka koronafürt, vadmurok volt, a másikban silócirok, olajlen, négermag, facélia, talajművelő retek, etióp mustár, görögszéna, alexandriai here. Ezekkel vegyesen fűmagot is szórtunk. Az első évben egy nagyon diverz, gyönyörű virágos társulás jött létre (rengeteg pipaccsal, amit nem mi vetettünk).

De hiába kaszálunk ritkán, azóta jelentősen szegényedett ez a változatosság. Ennek legfőbb oka szerintünk a kertben eredetileg domináns tarack, ami igyekszik visszavenni, ami az övé volt. Különösebben nem aggódunk emiatt (a veteményes kivételével, ahol nagyon nem szívesen látott növény), ugyanis a szukcesszió előrehaladtával úgyis visszaszorul. A kert végébe csicsókát ültettünk, ami az ehető gumóján kívül színes virágaival díszíti a kertet, lombjával pedig térelválasztó szerepet tölt be.

Pipacsban szegényebb, mézontófűben viszont gazdag a kert 2023 májusán

Ha már lesz elég árnyék, a fák alá egészen más növények kerülnek: elsősorban hagymafélék (medve-, kígyó-, fokhagyma), fekete nadálytő, lándzsás útifű, fehér here. A hagymafélék védelmi szerepet töltenek be (és persze megehetők), a nadálytő a permakultúra egyik szent grálja, annyiféle nyomelemet gyűjt, de a sóska vagy a római kamilla is jó e célra. Az útifű és a here pedig nitrogén-megkötő. A legtöbb fa szereti, ha eper van alatta, ami jó gyomelnyomó. A változatosság kedvéért ananászeper is kerülhet ide. Kifejezetten árnyékkedvelő a kúszó fajdbogyó, és bár napon jobban terem, a málna is elvan az árnyékban. Ültetni nem tervezzük, de örülünk, ha megjelenik a pitypang és a csalán (persze utóbbi nem mindenhol). A tópartra vízitorma kerül, galambbegy és keleti békakorsó, a szárazabb helyekre sarkantyúvirág, porcsinrózsa.

1. rész: telekvásárlás
2. rész: tervezés
3. rész: Napsugár-tó
4. rész: Napsugár-tó kiszámítása
5. rész: to fólia or not to fólia
6. rész: a tó élővilága
7. rész: Kerttervezés a permakultúra elvei mentén
8. rész: Mit ültessünk?
9. rész: Mit ültessünk? (folytatás 1.)
10. rész: Mit ültessünk? (folytatás 2.)
11. rész: Mit ültessünk? (folytatás 3.)
12. rész: Fűszerspirál
13. rész: Veteményes

Gerzsenyi Gabriella | Író, őstermelő, jogász, (ex-)eurokrata. Öt évet dolgozott a Környezetvédelmi Minisztériumban, majd tizenhat évet az EU Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságán. Jelenleg Szigetmonostoron él, egy férjet, két kamasz gyermeket, két kiskutyát, kefírgombát, kovászt és számtalan haszonnövényt nevel, változó sikerrel. Két kötete jelent meg eddig (2021: ‘Brüsszel után szabadon’ és 2023: ‘Három lábbal a földön’), szépprózáit 2021 végétől folyamatosan közlik print és online folyóiratok, antológiák.