A megálmodott kert – avagy két jogász, egy (dupla)telek 10. rész: Mit ültessünk?  (folytatás)

Egy EU tisztviselő, jogász házaspár útja a brüsszeli irodából a szigetmonostori kerti gazdálkodásig.

Végeztünk a bokrokkal, jöhetnek a futónövények. Ezek közül aligha jelölne meg bárki jelentősebbet a szőlőnél. Nálunk a szőlő két nagyon fontos szerepet fog betölteni: ehető gyümölcsöt terem (csemegeszőlőről van szó, borászkodni nem tervezünk) és befutja a ház nyugati oldalán található pergolát, így árnyékolva a házat.

Pár éve egy brüsszeli barátunktól kaptunk egyetlen tő kékszőlőt, elültettük, és megdöbbentünk, milyen gyorsan nőtt és mennyi termést hozott (a harmadik vagy negyedik évben az egyetlen tő szőlőn termett nagyjából ötven kiló). Sajnos a fajtáját nem tudjuk, a céduláját nem őriztük meg, de úgy döntöttünk, hogy az új kertbe is ilyet szeretnénk. A szőlőt szerencsére végtelenül egyszerű klónozni: télen vesszőket vágtunk, vízben gyökereztettük (ablakpárkányon, hogy kellő hőmérsékleten legyen és fényhez is jusson), majd a már gyökeres vesszőket földbe tettük. A gyökereztetésre – alakja miatt – a másfél literes, levágott tetejű PET palack a legalkalmasabb (illetve természetesen a magas műanyag cserép a legjobb, ha véletlenül van).

A szőlőtövek egészen nyár végéig ezekben nőttek, amikor végre beköltöztünk az új otthonunkba, és elültettük őket. Nem győzzük hangsúlyozni eme ismeretlen fajta vitalitását: valamennyi vessző gyökeret eresztett a vízben, az összes leveleket hozott a cserépben, és mindegyik megmaradt az ültetés után, mostanra pedig már elérték a pergola tetejét. És volt, amelyik már az ültetést követő évben termett. 

Egy másik, közismert futónövényt is ültettünk, szintén a ház nyugati oldalára, de nem a pergolát, hanem magát a házfalat (a pergola feletti oromfalat) tervezzük befuttatni a lilaakáccal. Ezeknek a növekedésével sajnos nem vagyunk megelégedve, de hátha erőre kapnak, és hamarosan lilára festik a falat a saját gyönyörűségünkre és a méhek nagy örömére. 

Nagyon sokan meglepődnek, amikor a déli pergolára futtatott növény nevét eláruljuk, mert sokan azt hiszik, a kivi trópusi növény. Pedig elég ránézni a zöldségesnél a kivis ládára, majdnem mindre rá van írva, hogy Új-Zéland, ami pedig hasonló éghajlatú, mint hazánk. A növény egyébként Kína mérsékelt övi részéből származik. Sokan azon is meglepődnek, hogy a kivi futónövény, ez a meglepődés viszont érthető, hiszen nem nagyon láthatunk itthon kivi-ültetvényt (bár már egyre több van).

Nagy előnye a kivinek, hogy lényegében nincsenek specifikus kártevői, legalábbis Magyarországon. Számtalan fajtáját választhatjuk, mi a déli pergolára hagyományos kivit ültettünk, a keleti oldalra, ahol nincs pergola, a falra futtatunk (támrendszerre, mert magára a falra nem tud futni) mini kivit. Ugyan még nem teremnek, de legtöbbjük szépen növekszik. Fontos, hogy a kivi kétnemű, tehát néhány termős növény mellé muszáj porzós egyedet is ültetni. 

Elsősorban díszít a csillagjázmin és a golgotavirág is, nálunk azonban árnyékoló szerepet is betöltenek, nyáron a télikert oldalait védik. Sajnos egyik növény sem bírja a súlyos mínuszokat, így dézsában növekednek, és télre bekerülnek a télikertbe, a lime mellé, ami szintén szépen nő. Tervezünk még mandarint, citromot és törpebanánt is, hasonlóképpen dézsába, nyáron a szabadban, télen pedig a télikertben.  A vadszőlő is kézenfekvő választás, ha valamit be akarunk futtatni, ráadásul a tapadókorongos változata nem igényel támrendszert. Mi a garázs falát futtatjuk vele, ez is remek méhlegelő, a madarak szeretik a bogyókat, és az őszi színváltozása remek látványt nyújt. A borostyán nem vörösödik ősszel, cserébe viszont télen is zöld, és a vadszőlőhöz hasonlóan táplálja a beporzókat és a madarakat. Mi a pince falát futtatjuk, és később szerepet kaphat talajtakaróként is (amikor már árnyékos lesz a talajszint). 

A borostyán talajszinten hagyásával át is ugrottunk a következő kategóriára: a kúszónövényekére, egyben a két kategória összefonódására is példát mutatunk. A futónövények elsősorban felfelé növekednek, valami anyanövényre vagy támrendszerre futnak, a kúszónövények a talajon kúsznak, de persze megfelelő helyzetben ezek is törekedhetnek felfelé. Szerintünk a felosztásnak inkább a magunk szempontjából van értelme: milyen élőhelyre szánjuk, és melyik szerepre melyik növény az alkalmasabb (a borostyán például mindkettőre, bár futtatni inkább árnyékos falra érdemes). Egzotikus kúszónövények közül himalájai dudvásloncot ültettünk, és talán ide sorolható a tüskétlen szeder is. Viszont sajnos magától burjánzik az egyáltalán nem egzotikus vadszeder, ami kiirthatatlan, ugyanakkor értékelhető termést sem hoz. 

1. rész: telekvásárlás
2. rész: tervezés
3. rész: Napsugár-tó
4. rész: Napsugár-tó kiszámítása
5. rész: to fólia or not to fólia
6. rész: a tó élővilága
7. rész: Kerttervezés a permakultúra elvei mentén
8. rész: Mit ültessünk? 
9. rész: Mit ültessünk?  (folytatás 1.)
10. rész: Mit ültessünk? (folytatás 2.)
11. rész: Mit ültessünk? (folytatás 3.)
12. rész: Fűszerspirál
13. rész: Veteményes

Gerzsenyi Gabriella | Író, őstermelő, jogász, (ex-)eurokrata. Öt évet dolgozott a Környezetvédelmi Minisztériumban, majd tizenhat évet az EU Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságán. Jelenleg Szigetmonostoron él, egy férjet, két kamasz gyermeket, két kiskutyát, kefírgombát, kovászt és számtalan haszonnövényt nevel, változó sikerrel. Két kötete jelent meg eddig (2021: ‘Brüsszel után szabadon’ és 2023: ‘Három lábbal a földön’), szépprózáit 2021 végétől folyamatosan közlik print és online folyóiratok, antológiák.