A megálmodott kert – avagy két jogász, egy (dupla)telek 3.rész: Napsugár-tó

Egy EU tisztviselő, jogász házaspár útja a brüsszeli irodából a szigetmonostori kerti gazdálkodásig.

Mialatt a ház tervezése zajlott, férjemmel nekiláttunk, hogy addigi szerény kertészeti ismereteinket kibővítsük, elsajátítsuk a permakultúrás gazdálkodásnak (permakultúráról itt az xforest oldalán is olvashatnak) legalább a legalapvetőbb szabályait. Egyelőre elméletben, papíron. Mindketten átrágtuk magunkat Baji Béla alapművén, ezenfelül pedig Gábor számtalan videót is megnézett, elsősorban Gyulai Iván professzortól. Lelkesen vetettük bele magunkat az új tudományba, és fogtunk neki esténként – miután nemcsak a gyerekeket sikerült lefekvésre bírni, de a túlbuzgó EU-s kollégák is lankadtak az emailek és feladatok küldése terén – megtervezni, hogyan is nézzen ki majd az új kert. Álmaink kertje.

Amellett, hogy döntenünk kellett a majdan beszerzendő növények fajtájáról és elhelyezéséről – figyelemmel a talaj és a mikroklíma adottságaira –, hajlottunk megfogadni azt a tanácsot, hogy legyen a kertben tó is.

Úgynevezett napsugár-tó. Ennek legalább három fontos szerepet kell majd betöltenie:

1. a Nap sugarainak megfelelő irányban és szögben való tükrözésével segítse a ház energiaszükségletének optimalizálását, azaz a fűtését télen és a hűtését nyáron (nem nehéz kitalálni, hogy mindjárt ebből az első funkcióból ered a napsugár-tó elnevezés);

2. szolgáljon élőhelyként minél több növény- és állatfaj számára, ezzel hozzájárulva a biológiai sokféleség fenntartásához;

3. szolgáljon élőhelyként emberi fogyasztásra is alkalmas halak számára, ezzel hozzájárulva a család táplálékszükségletének kielégítéséhez.

Azt már csak ráadásként könyveltük el, hogy fenti három célkitűzést meghaladóan a tó rekreációs igényeket is kielégít majd: lehet benne fürödni (sőt, úszni!), az elfogyasztásra kiszemelt halak kifogásával pedig kamasz fiunk hódolhat egyik szenvedélyének, a horgászatnak.

Hogy valamennyi kívánt célt elérjük a tóval, alapos számításokat kellett végezni a méretére és a háztól való távolságára vonatkozóan. Mondanom sem kell, a szükséges számításokat Gábor végezte, több tucatnyi jegyzetlapot teleírva, míg jómagam csupán lelki támaszként szolgáltam, azaz alkalmanként feltettem a „Boldogulsz?”, vagy „Tudok segíteni?”, vagy „Minden rendben?” jellegű, jóindulattal is csak költőinek minősülő kérdéseket. (Esetleg letettem elé egy pohárban vagy egy tányéron némi elfogyasztható finomságot, reménykedve, hogy ezzel elaltatom az éberségét, és véletlenül sem jut eszébe nemhogy a segítségemet kérni, de még részletesen elmagyarázni sem a műszaki-geometriai tudnivalókat. Ha jól emlékszem, egyetlen egy alkalommal bocsátkozott részletes fejtegetésbe, azazhogy bocsátkozott volna, ám én mindjárt az elején fájdalmas arccal közöltem, hogy kezdődik egy online meetingem, és bevettem magam a szomszéd szoba biztonságos magányába.)

A lankadatlan számítgatásoknak meg is lett hamarosan a kívánt eredménye. Megállapítást nyert, hogy a tónak a ház déli oldalán kell elhelyezkednie (amit egyébiránt számítások nélkül is régóta tudtunk, és érvként használtunk a háznak a telek végében való elhelyezhetőségéért folytatott megbeszélések során), hosszát tekintve nagyjából a házéval megegyezően (azaz megközelítőleg tizenkét méter hosszúságban), szélességét a kívánatos száz négyzetméternyi felszínhez mérten X méterben kell megszabni, mélységét pedig lépcsőzetesen kell kialakítani, úgy, hogy középen legyen egy bő két méter mély „folyosó”. E folyosó által lesz meg az úszáshoz kellő mélység, továbbá az öntisztuláshoz szükséges térfogat (kb. százötven köbméter). Tudniillik feltétlenül gépészet (vízcserélő, -forgató, -tisztító berendezés) nélkül képzeltük el a tavat. A lépcsőkön a különböző vízmélységek sokféle vízinövénynek nyújtanak élőhelyet – ezek elengedhetetlenek a biológiai egyensúly fenntartásához.

Ráadásul nemhogy gépészetet, de még fóliát sem szerettünk volna benne látni, hadd legyen csak minél természetesebb. A talajvizsgálatok során amúgy is kiderült, hogy meglehetősen kemény, agyagos az újonnan beszerzett földünk, okkal gondolhattuk hát, hogy jó vízzáró, víztartó tulajdonságokkal is bír majd. Ennek megfelelően rendeltük meg tehát a földmunkát, nem kis fejfájást okozva a kivitelezőknek, ugyanis a tó nem szabályos téglalap alakúnak lett megálmodva, hanem két, egymáshoz képest eltolt téglalap formájúnak. Ez pedig igencsak precíz méréseket és ásást igényelt.

A következő részben a kivitelezés folyamatáról és az elkészült tó „utóéletéről” írok.

1. rész: telekvásárlás
2. rész: tervezés
3. rész: Napsugár-tó
4. rész: Napsugár-tó kiszámítása
5. rész: to fólia or not to fólia
6. rész: a tó élővilága
7. rész: Kerttervezés a permakultúra elvei mentén
8. rész: Mit ültessünk? 
9. rész: Mit ültessünk?  (folytatás 1.)
10. rész: Mit ültessünk? (folytatás 2.)
11. rész: Mit ültessünk? (folytatás 3.)
12. rész: Fűszerspirál
13. rész: Veteményes

Gerzsenyi Gabriella | Pályakezdő író, őstermelő, jogász, (ex-)eurokrata. Öt évet dolgozott a Környezetvédelmi Minisztériumban, majd tizenhat évet az EU Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságán. Jelenleg Szigetmonostoron él, egy férjet, két kamasz gyermeket, két kiskutyát, kefírgombát, kovászt és számtalan haszonnövényt nevel, változó sikerrel. Két kötete jelent meg eddig (2021: ‘Brüsszel után szabadon’ és 2023: ‘Három lábbal a földön’), szépprózáit 2021 végétől folyamatosan közlik print és online folyóiratok, antológiák.