A megálmodott kert – avagy két jogász, egy (dupla)telek 6.rész: a tó élővilága

Egy EU tisztviselő, jogász házaspár útja a brüsszeli irodából a szigetmonostori kerti gazdálkodásig.

Elkészült a tó, feszül a fólia, szelíden hullámzik a víz (részben esővíz, nagyrészt kútvíz – ivóvízzel feltölteni nemcsak drága volna, de nem is célszerű, annak klórtartalma miatt). De ez még nem tó, csak medence. Sőt, még medencének sem jó, hiszen nincs hozzá gépészet, így a vízminőség nem tartható megfelelő szinten. 

Apropó, gépészet: korábban, a tó méretének meghatározásánál már tárgyaltuk, hogy egy bizonyos méret felett nem kell gépészet, a tóban önfenntartó életközösség alakul ki. Természetesen nem egy csettintésre, akármilyen gondosan készítjük el a tavat, hónapok, évek kellenek a megfelelő, stabil ökoszisztéma kialakulásához. A mi tavunk a tankönyvek szerint viselkedett, az első tavaszon bealgásodott (szerencsére nem nagyon, csak épp hogy elzöldült), majd a tápanyagok elfogyta után az algák elpusztultak (ekkor bebarnult), majd szépen letisztult a víz. Ezután a ciklus újraindult, de lényegesen kevesebb algával, majd azóta nem volt algavirágzás. 

Három nagy csoportba sorolhatjuk a tóba kerülő élőlényeket: legelőször a mikroszkopikus és az annál nagyobb, de még mindig parányi lényekről legyen szó. Talán ez a legegyszerűbb, hiszen nagy részük a mi beavatkozásunk nélkül is megjelenik: például már az első este a „steril”, 10 cm-es vízben megjelentek „hátonúszó barátaink” (lásd Vízipók-Csodapók). Érdemes élővízből planktonokat hozni, de maguktól is megjelennek. 

Az önfenntartó tó sok és sokféle növényt igényel. Jó esetben a vízfelület kétharmadát növényzet borítja. Ezek lehetnek parti növények (nád, gyékény, sás), víz alatti növények (hínár) és a víz felületét borító növények (vízitök, tündérrózsa). Vannak lebegő növények is (békatutaj, békalencse), de ezeket szándékosan felesleges telepíteni.  

Megfelelő körülmények esetén a természetben mindig megtalálják a helyüket az élőlények, de mi nem akartunk éveket várni: saját magunk telepítettük a fent felsorolt növényeket. Megfelelő természetes, de nem védett élőhelyekről a legtöbb növény beszerezhető, és gyökerükön további mikroszkopikus élőlényekre tehetünk szert. Mi egy szomszédunktól még többféle tündérrózsát is kaptunk, hiszen egy jól működő tóban mindig van fölös szaporulat, remélem, néhány év múlva mi is tudunk növényekkel kedveskedni másoknak. 

Többféle módon lehet a növényeket elültetni, mi „kulékavicsba” raktuk, extra föld hozzáadása nélkül. Egyesek szerint így nem jutnak elég tápanyaghoz, mi ezt nem tapasztaltuk, viszont elkerültük a nagy algavirágzást, amit a sok bejuttatott tápanyag okozott volna. Komoly dilemmát okozott, hogy ültessünk-e nádat, és ha igen, hogyan, mert a nád hegyes gyöktörzse képes kilyukasztani a fóliát. A szakirodalom nem volt egyértelmű, hogy az 1 mm vastag fólia ellenáll-e, így a nád alá extra geotextilt tettünk. Egyelőre nem tapasztaltunk problémát, de csak később derül ki, jó döntést hoztunk-e. Mindenesetre valamennyi növény jól érzi magát, szaporodik, ámbár még messze vagyunk a kétharmados növényborítottságtól.  Sokféle állat jön magától, a gerinceseket tekintve a kétéltűek és hüllők tartoznak ide. Már a legelső tavaszon 5-6 féle béka- és varangypete jelent meg, kecskebékák csak a második évre, de már százas nagyságrendben pislognak ránk. A sok béka siklót csalt a tóba.

Madarak is szép számmal fordulnak elő a víz közelében: a fecskék elsősorban inni járnak ide, amolyan „berepülő üzemmódban”, nemrégiben pedig két kacsát fedeztünk fel békésen úszkálni (amíg a kiskutyáink heves ugatásukkal menekülésre nem késztették őket).

Hal nehezen jutna be természetes módon (bár nemrég bizonyították be, hogy a vadkacsák ürülékével életképes ikrák kerülhetnek ilyen helyekre is), és miután a többfunkciós tavunk egyik szerepe a halhússal való ellátásunk lesz, így mi telepítettünk. Többféle hal is szóba jöhetett volna, mi az őshonos és nagy tűrőképességű széleskárászt (aranykárász) választottuk. Nem sok helyen tenyésztik, de azért nem lehetetlen a beszerzésük. 2021 őszén töltöttük fel a tavat, 2022 tavaszán kerültek bele a négyéves kárászok, akik le is ívtak, nyárra már rengeteg halivadék úszkált a tóban. 

Vélhetően a tó ökoszisztémája még nem volt elég stabil, de más okai is lehettek, mindenesetre a betelepített nagy kárászok jelentős része elpusztult az elmúlt két évben. Azonban a kicsik vidáman növekednek, és várják a paprikás lisztet.

1. rész: telekvásárlás
2. rész: tervezés
3. rész: Napsugár-tó
4. rész: Napsugár-tó kiszámítása
5. rész: to fólia or not to fólia
6. rész: a tó élővilága
7. rész: Kerttervezés a permakultúra elvei mentén
8. rész: Mit ültessünk? 
9. rész: Mit ültessünk?  (folytatás 1.)
10. rész: Mit ültessünk? (folytatás 2.)
11. rész: Mit ültessünk? (folytatás 3.)
12. rész: Fűszerspirál
13. rész: Veteményes

Gerzsenyi Gabriella | Pályakezdő író, őstermelő, jogász, (ex-)eurokrata. Öt évet dolgozott a Környezetvédelmi Minisztériumban, majd tizenhat évet az EU Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságán. Jelenleg Szigetmonostoron él, egy férjet, két kamasz gyermeket, két kiskutyát, kefírgombát, kovászt és számtalan haszonnövényt nevel, változó sikerrel. Két kötete jelent meg eddig (2021: ‘Brüsszel után szabadon’ és 2023: ‘Három lábbal a földön’), szépprózáit 2021 végétől folyamatosan közlik print és online folyóiratok, antológiák.