A megálmodott kert – avagy két jogász, egy (dupla)telek 9. rész: Mit ültessünk?  (folytatás)

Egy EU tisztviselő, jogász házaspár útja a brüsszeli irodából a szigetmonostori kerti gazdálkodásig.

A hetedik részben vázoltuk a többszintű erdőkertet: magas, közepes és alacsony fák, magas és alacsony cserjék, futó-, kúszó- és aljnövényzet. Ezek közül a magasabb szinteket, azaz a fákat tárgyaltuk az előző (nyolcadik) részben. Most jöhetnek a többiek. 

Amint már korábban írtuk, néhány elképesztően fejlődő smaragdfán kívül nincs árnyék a telken (természetesen a ház árnyékát leszámítva), így rengeteg cserjét lehetne ültetni. Persze ezeknek egy része a későbbiekben, a fák növése, lombosodása után az ideálisnál rosszabb helyzetbe kerülne. De még így is megérné, hiszen évekig szedhetnénk a különböző bogyókat. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy akár több száz növény költsége elrettentő is lehet. Mi úgy döntöttünk, minél többféle cserjét ültetünk a kert betelepítésekor, és ezt követően, folyamatosan bővítjük az egyes fajok egyedszámát, elsősorban persze azokét, amelyek jól érzik magukat nálunk.

Mivel számos faj vegetatív úton is szaporítható, ezt lényegében költségmentesen magunk is elvégezhetjük. Ebből a szempontból legsikeresebb a tüskétlen szeder: az eredetileg vásárolt és ültetett 3 tő bujtással való szaporítása után már 8-10 növénnyé „vált”. (Ha minden évben megháromszorozódik a számuk, pár éven belül az egész bolygót elláthatjuk szederrel.) 

Hasonlóan a fákhoz, a bokrok esetében is ültettünk mindent, ami csak megterem a klímánkon, ideértve a hagyományos fajtákat, szinte elfeledetteket és „egzotikusakat”; gyümölcsöket és egyéb haszonhozókat. Az ehetők közé tartoznak: ribizli (piros, fekete és fehér is), goji bogyó, homoktövis, csipkebogyó (ezt nem kellett ültetni, magától megjelent), húsos som, jujuba (kínai datolya), málna (folytontermő fajta), szeder, szedermálna, mogyoró, áfonya, vörösáfonya, kamcsatkai mézbogyó, égerlevelű fanyarka, boróka, kökény, galagonya (hagyományos, görög és kínai), feketeberkenye.   Biztos, sokakban felmerült a fákról szóló rész megjelenése után, hogy fügét miért nem ültettünk. Nos, őket megnyugtathatjuk, hogy ültettünk, ám a füge nem fa, hanem bokor, ezért itt a helye.

Ugyanezen ok miatt említjük csak most a gránátalmát is. E két növényben nem csak az a közös, hogy bokor létükre fának tartják magukat, hanem az is, hogy mindkettőből elpusztult a kiültetett példány a kertünkben, jelenleg új növénykék küzdenek a téllel. (Bár meg kell említeni, hogy egyik sem  a téli faggyal szemben veszített: a füge nem gyökeresedett meg, a gránátalmát pedig egy tavaszi fagy vitte el, miután már leveleket hozott.) Ne felejtsük a bodzát sem, nagyon szeretjük a bodzaszörpöt. 

Természetesen bokrokból is ültettünk a szépségükért, illetve a méhek kedvéért: került a kertbe orgona, illatos barátcserje, aranycserje (a hibásan aranyesőnek és aranyvesszőnek is hívott forsythia), babérmeggy, prunus japonica (magyar nevéről nem tudunk; nem japáncseresznye! de nagyon szép!), rengeteg különböző színű zanót (fontos nitrogéngyűjtő). 

Mielőtt rátérünk a futó-, kúszó- és aljnövényzetre (a következő, 10. részben), pár szó arról, hogyan ültettük a fás szárú növényeket. A szakirodalomban, kertészeti fórumokon és videókban sokféle és sokszor ellentmondó tanácsokat találunk. Mivel ezek között csak tudományos igényű kísérletekkel lehetne igazságot tenni, ezt mi meg sem próbáljuk, csak a nekünk bevált módszert írjuk le. Földlabdás csemete esetében a földlabda átmérőjénél kétszer nagyobb átmérőjű gödröt ásunk, abba trágyát vagy komposztot teszünk, arra egy réteg földet, majd jöhet a földlabda, betemetés, öntözés. Mi még két lépést beiktattunk: 1. minden csemete kapott mikorrhiza-port az ültetőgödrébe, hogy létrejöhessen a létfontosságú hajszálgyökér-gomba kapcsolat; 2. a földlabda alá gyökéritatót szórtunk (leginkább a szarvacska nevű száraztésztára hasonlít). Fontos még, hogy a végén a fa törzse körül maradjon egy pár centis mélyedés.

Szabadgyökerű csemete esetén ugyanez az ültetési művelet, csak odaképzeljük a földlabdát. Esetleg egy kicsit kisebb gödör is jó lehet. A lényeg mindkét esetben, hogy az első éves gyökérnövekedést segítsük a laza talajjal. A módszer kritikusai szerint nem jó a gyökerek alá tenni a trágyát, mert az öntözéssel, esővízzel a tápanyag lefelé mosódik, a gyökerek pedig elsősorban oldalra nőnek. Mint említettük, nem kívánunk úgy tenni, mintha birtokában lennénk az abszolút igazságnak. Látunk logikát az érvelésben, mindenesetre az összes elültetett fa és bokor túlélte az ültetést, és növekedésnek indult.

Az elültetett fácskákat minden esetben alaposan körbemulcsoltuk, ez védi a gyomnövényektől mint konkurenciától, és további tápanyagot biztosít. Miután a kert nagy része jelenleg kaszálóra hasonlít (tehenünk pedig nincs), egyelőre bőven van mulcs is a fák tövére. A veteményesre már nem elég, de erről később. 

1. rész: telekvásárlás
2. rész: tervezés
3. rész: Napsugár-tó
4. rész: Napsugár-tó kiszámítása
5. rész: to fólia or not to fólia
6. rész: a tó élővilága
7. rész: Kerttervezés a permakultúra elvei mentén
8. rész: Mit ültessünk? 
9. rész: Mit ültessünk?  (folytatás 1.)
10. rész: Mit ültessünk? (folytatás 2.)
11. rész: Mit ültessünk? (folytatás 3.)
12. rész: Fűszerspirál
13. rész: Veteményes

Gerzsenyi Gabriella | Író, őstermelő, jogász, (ex-)eurokrata. Öt évet dolgozott a Környezetvédelmi Minisztériumban, majd tizenhat évet az EU Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságán. Jelenleg Szigetmonostoron él, egy férjet, két kamasz gyermeket, két kiskutyát, kefírgombát, kovászt és számtalan haszonnövényt nevel, változó sikerrel. Két kötete jelent meg eddig (2021: ‘Brüsszel után szabadon’ és 2023: ‘Három lábbal a földön’), szépprózáit 2021 végétől folyamatosan közlik print és online folyóiratok, antológiák.