A megálmodott kert – avagy két jogász, egy (dupla)telek 8. rész: Mit ültessünk? 

Egy EU tisztviselő, jogász házaspár útja a brüsszeli irodából a szigetmonostori kerti gazdálkodásig.

Az előző részben szó esett arról, hogy minél többféle növényt, ezen belül minél többféle fát és cserjét akartunk ültetni. Élesszemű és nagyítóval rendelkező olvasóink talán végig is tanulmányozták, de a többiek kedvéért számba vesszük, hogy milyen nem szokványos fajokat ültettünk – ezek elvileg bírják a magyarországi klímát. 

De először a hagyományos fajokról: természetesen ültettünk mindent, amit egy magyar kertben „kell”: van itt alma, kajszibarack, birs, cseresznye, körte, meggy, szilva, őszibarack, törökmogyoró. Ezeknél a közkedvelt gyümölcsöknél a legfontosabb, hogy milyen fajtát vegyünk. Figyelembe kell venni, hogy hol van a kertünk, de talán még fontosabb – hiszen nem akarunk permetezni – hogy ellenálló fajtákat válasszunk.

Mivel gyorsan változnak a kártevők is, érdemes mindig utánanézni a legújabb fajtáknak – sajnos Magyarországon eltűnőben van a nemesítés, de Csehországból sok, a mi klímánkra való fajtát lehet beszerezni (illetve beszerezni Magyarországról is lehet sok cseh nemesítésű fajtát). 

Feltűnhetett, hogy diót nem írtunk. Ennek két oka van: egyrészt ugyan a kertünkben a korábban írtak szerint egyetlen fa sem volt a megvételkor (néhány, a kerítés mellett nőtt gyökérhajtás meggy kivételével), de a kert előtt három nem túl délceg dió is küzd az elemekkel és a villanyvezetéket védeni igyekvő ELMŰ-vel (vagy ahogy éppen hívják). Másrészt pedig a dióburok-fúrólégy tevékenysége miatt a háztáji diótermesztésnek alighanem befellegzett. 2022-ben ugyan az extrém szárazság miatt elég jó termés volt, 2023-ban viszont lényegében semmi. Dió helyett ezért pekándiót ültettünk, aminek nem árt a fúrólégy, és személy szerint még jobban is szeretjük, mint a sima diót. Figyelni kell viszont, hogy a pekándió nem önporzó, és könnyen lehet, kilométerekre nincs másnak ilyen fája, így legalább kettő, különböző fajtájú fát érdemes ültetni. Ugyanezen logika miatt szelídgesztenye helyett kínai gesztenyét vagy szelídgesztenye/kínai gesztenye hibridet érdemes ültetni, ezek rezisztensek a szelídgesztenye kéregrák nevű betegségre. 

Ezzel tulajdonképpen már rátértünk az egzotikusabb vagy legalábbis nem annyira elterjedt gyümölcsökre: van nálunk eperfa, japánkörte, kaki (más néven datolyaszilva), kék babfa, málnafa (nincs köze a mindenki által ismert málnához), koreai fenyő (imádjuk a fenyőmagot, és tervben van egy mandulafenyő is, csak eleddig még nem sikerült venni), mazsolafa, naspolya, pawpaw (más néven indián banán – semmi köze a banánhoz!), somtermésű ezüstfa. 

Utóbbi fának ugyan ehető a gyümölcse, de elsődleges feladata a nitrogéngyűjtés, illetve kiválóan alkalmas a diófa és más növények közé, ugyanis nem árt neki a diófa toxinja. Az előzőekben azok a fák szerepeltek, amiket elsősorban a termésükért ültetünk (zömmel gyümölcsfák), de számtalan más előnye is lehet egy adott növénynek: nitrogéngyűjtő a borsófa, az égerfa (ez remekül bírja a magas nedvességet, mocsarat, ezért mi a tó kifolyójához ültettük), a japánakác (bár ez már csak a szépsége miatt is megérdemli a helyet), a lepényfa vagy gledícsia. Bizonyos növényeket a permakultúra különösen nagyra tart, ezek többféle tápanyagot vagy nyomelemet gyűjtenek és tesznek elérhetővé mások számára is, ezek a dinamikus tápanyagfelhalmozók, többek között a pekándió, kisebb mértékben a bükk és a tölgy is (utóbbiak csak tényleg nagy kertekbe valók, mi a kert északkeleti és északnyugati sarkára tettük – nincs hátsó szomszédunk, akit zavarhatna). A dinamikus tápanyagfelhalmozókról később, a cserjéknél és a lágyszárúaknál lesz még szó. 

A végére hagytuk a tisztán esztétikai ok miatt ültetett fákat (bár ezeknek is van más szerepe, pl. árnyékolás vagy a rózsafélék elválasztása): magnólia, japáncseresznye, virágos kőris, hársfa (utóbbi persze teaként is jó szolgálatot tesz). 

1. rész: telekvásárlás
2. rész: tervezés
3. rész: Napsugár-tó
4. rész: Napsugár-tó kiszámítása
5. rész: to fólia or not to fólia
6. rész: a tó élővilága
7. rész: Kerttervezés a permakultúra elvei mentén
8. rész: Mit ültessünk? 
9. rész: Mit ültessünk?  (folytatás 1.)
10. rész: Mit ültessünk? (folytatás 2.)
11. rész: Mit ültessünk? (folytatás 3.)
12. rész: Fűszerspirál
13. rész: Veteményes

Gerzsenyi Gabriella | Író, őstermelő, jogász, (ex-)eurokrata. Öt évet dolgozott a Környezetvédelmi Minisztériumban, majd tizenhat évet az EU Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságán. Jelenleg Szigetmonostoron él, egy férjet, két kamasz gyermeket, két kiskutyát, kefírgombát, kovászt és számtalan haszonnövényt nevel, változó sikerrel. Két kötete jelent meg eddig (2021: ‘Brüsszel után szabadon’ és 2023: ‘Három lábbal a földön’), szépprózáit 2021 végétől folyamatosan közlik print és online folyóiratok, antológiák.