Mi az a gyepzselé? Hogyan alakul ki, mire használható?

A gyepzselé egy különösnek tűnő tünemény, amellyel időnként találkozhatunk akár a kertünkben is. Valójában semmi ártalmas nincs benne. Nem állat, nem növény, nem gomba. Akkor micsoda? Az alábbiakban körüljárjuk a gyepzselét, amelynek szép latin neve is van: nostoc commune. 

Mi az a gyepzselé?

A gyepzselét hívhatjuk más néven cianobaktériumnak, bár ez az elnevezés kissé ijesztő lehet, pedig se nem mérgező, se nem fertőző dologról van szó. A nostoc commune egy baktériumtörzs-fajta, amely zselés formában jelenik meg, ezért hívjuk az egyszerűség kedvéért gyepzselének. Korábban a kékmoszatok, kékalgák közé sorolták a rendszertanban, ami, valljuk be, kissé jobban hangzik. Gyepzselé fotoszintetizáló egysejtű, ennek köszönheti a zöldes színét. Prokarióta, amely azt jelenti görögül: sejtmag előtti. Vagyis a legegyszerűbb, sejtmag nélküli élőlényről van szó, amely az egyik legősibb élőlények közé tartozik: már 200 millió éve jelen van a földön.

Ezek a baktériumok azok, amelyek a zuzmókat is alkotják, egyes gombafajokkal közösen, szimbiotikusan élve. A cianobaktériumoknak több mint kétezer faja ismert, és a világon a legszélsőségesebb körülmények között is életképesek: akár homokon, sziklán, gleccserekben, sós vizekben vagy hőforrásokban. Ez az az élőlény, amely például a Yellowstone nemzeti parkban lévő hőforrások szivárványosan gyönyörű színét adja. 

A magyar neve, a gyepzselé azért terjedhetett el, mert a leggyakrabban a tipikus kerti gyepeken jelenik meg, elsősorban azért, mert ott talál kedvező körülményekre: felszíni nedvesség és gyér talajminőség. Ez pedig elgondolkodtathat minket a gyep alatti föld minőségét illetően. 

Honnan lehet megismerni a gyepzselét?

A gyepzselé megpillantására többnyire olyankor van lehetőségünk, ha esős időszak után megyünk ki a kertbe vagy a természetbe. A száraz időszakban ugyanis kiszáradnak, és akár évekig is bírják látszólag élettelen állapotban. Amikor pedig vízhez jut, a száraz, barna darabok megduzzadnak, és szaporodni kezdenek. Nem ivarosan, hanem spórákkal szaporodnak: a nedvességet kapó száraz darabkák hólyaghoz hasonló, apró zöld gömböket növesztenek, melyek ellaposodnak: így jön létre a kocsonyás, zselészerű telep, amely már látványos, és a mi szemünknek kissé talán taszító is. 

Pedig bizonyos kultúrákban, például Ázsia-szerte (Kínában, Japánban, Indonéziában vagy a Fülöp-szigeteken), a gyepzselét megeszik: levesbe vagy raguételekbe főzik. A neve lefordítva: eső-gombát vagy Isten-könnyét jelent, és gombaként vagy algaként használják fel. 

Mire utal a gyepzselé jelenléte egy kertben?

A gyepzselé jelenléte több dologra is utalhat. Az egyik, hogy valamilyen típusú tápanyagban hiányt lát a föld, például nitrogénben. A nostoc commune ugyanis rendkívül jól alkalmazkodik a szélsőséges (például meszes) talajtípushoz, UV-sugárzásokhoz, és sok más növényfajhoz hasonlóan képes a levegőből kinyerni a nitrogént. Jelezheti tehát, hogy túl meszes a talaj, túl kevés benne a nitrogén. A gyepzselé a betonkeménnyé tömörödött talajban is megél – akárcsak az özönnövénynek vagy pionír növényeknek nevezett fajok (mindannyian ismerünk ilyet: a nagy csalán is előszeretettel jelenik meg elhanyagolt területekben). 

Ezek a növények, bár érthető, ha zavarnak bennünket, valójában fontos feladatot látnak el: a kihasznált, kiszívott, terméketlenné vált talajt kezdik újra birtokba venni, és feltölteni tápanyaggal, előkészítve a terepet a lágyszárúaknak, amelyek pedig a fásszárúak számára készítik elő a talajt. A természetben minden a szukcesszió irányába mozdul: ha tehát valahol silány talaj van, ott az első jövevények a mindent kibíró növények, gombák – és baktériumok, például a nostoc commune. 

Mit tegyünk, ha gyepzselé van a kertünkben?

Ha nem szeretnénk nézegetni, belelépni vagy megfőzni, a gyepzselét úgy tudjuk kiiktatni a kertünkből, hogy kicsit feljavítjuk a minőségét. Ehhez lehet közvetlenül hozzáadni tápanyagot: érett marhatrágyát vagy tőzeget, hogy savanyúbb legyen. De ha nem akarjuk felásni, az ásásmentes kert trükkjeit is használhatjuk: ez többnyire vastag mulcsozást jelent, különösen az őszi időszakban. Amikor szerves anyag beszivárog a talajba, a nostoc commune nem érzi szükségét, hogy itt maradjon. Ne aggódjunk, ha kibírt 200 millió évet az ember nélkül és vele, akkor túl is fogja élni. 

Ha semmiképpen nem akarjuk, hogy a gyepzselé hosszú távon a kertünkben maradjon, akkor érdemes tüneti kezelés helyett az okokat szemügyre venni: valószínűleg a talajunk erősen tápanyagra szorul, de ne műtrágyával oldjuk meg a dolgot, hanem szerves anyaggal. Locsoljunk reggel, ásóvillával lazítsuk a földet. Ha a felszínről eltávolítjuk a gyepzselét, attól még ott marad, de amint rendszeresebben nedves lesz a föld, és jobb lesz a talaj minősége, el fog tűnni.

Ha azonnal és véglegesen távolítanánk el, akkor a talaj felső 4-5 cm-ét kell kicserélni. Ez elég drasztikus megoldás, és nem is feltétlenül szükséges, amint átlátjuk, hogy mi ez a lény, és valójában mit csinál. De kinek-kinek a belátására és pénztárcájára van bízva, mit kezd a gyepzselével: kiteszi a szűrét, vagy levest főz belőle. 

Mire lehet használni a gyepzselét? 

Ha gyepzselét találunk a birtokunkon, a legegyszerűbb, ha békén hagyjuk. Ha van kedvünk kísérletezni, akár össze is gyűjthetünk belőle valamennyit, és némi kutatás után biztos találunk egy elkészíthető receptet. A gyepzselé tápanyagban gazdag étel, akárcsak az alga. Bár a mi kultúránkban nemigen vannak bevált receptek a gyepzselé konyhai felhasználására és partiételként vagy hétköznapi vacsoraként való elkészítésére, jó, ha tudjuk, hogy erre is képes. Ezen kívül gazdagítja a környezetünk ökoszisztémáját. Ha nagyon zavar, és van komposztunk, akár oda is vihetjük: tápanyagban gazdagítja a leendő humuszunkat. 

A mi kertünkben a mi döntéseink uralkodnak. Érdemes környezetbarát kertészeti módszereket használni, hogy ne szipolyozzuk ki azt a területet, amelyet egyébként lehetne arra is használni, hogy gazdagítsuk a biodiverzitást. Vegyük figyelembe ezeket, amikor a gyepzselével találkozunk. Mert nem a gyep a lényeg, ami önmagában még csak egy ökológiai sivatag. Hanem az, hogy minden összefügg mindennel, még a méhek, a fák, az erdők, vagy a kis nostoc commune baktériumok is a mi életünkkel.

Stenszky Cecília I költő, irodalmár, szerkesztő, mesemondó és pedagógus; a természetközeli élet, a tánc, a vadon és az irodalom rajongója.