Tartalom
A Mount Everest 8848 méteres magasságával a Föld legmagasabb hegye, egy alig megmászható, szűz fehér hóval borított hegycsúcs: ennek a mondatnak az összes állítása téves. Habár így tanítják, és a fényképek sokasága is ezt igyekszik alátámasztani, a valóság egész más.
Sokkal szomorúbb, sőt ijesztőbb. Amióta Tendzing Norgay, nepáli serpa és Sir Edmund Hillary, hivatásos új-zélandi hegymászó meghódította a csúcsot 1953 május 29-én, elképesztő mennyiségű szemetet termeltek a hegymászók és turisták a hegyen és a környékén.
Úgy is mondhatnánk, hogy a Mount Everest beteg: turizmus-túltengésben szenved.
A Csomolungma a hegyek királynője
Mielőtt azonban bemutatnánk a betegségét, feltárnánk a bajok okait és megoldást keresnénk rá, kezdjük a technikai adatok pontosításával, hiszen minden változik – még a hatalmas hegyek is. Ráadásul rögtön három hivatalos nevet visel.
Honnan ered a Mount Everest elnevezés?
A hegyet három néven is ismerheted: az angol változatot Andrew Waugh javasolta, elődje iránti tiszteletből (habár Sir Everest tiltakozott ellene).
A kínai Csomolangma (珠穆朗玛) névváltozat ezzel szemben a tibeti Csomolungmából (ཇོ་མོ་གླང་མ, jelentése: Szent Anya) ered, míg a nepáli Szágarmáthá (सगरमाथा, jelentése: Fej az Égben, vagy A Föld Feje megérinti az Eget).
A kínaiak azért választottak egy tibeti szót a hegy nevének, mert az semmit sem jelent mandarin nyelven, és mert nem angol. Pedig volt tisztességes kínai neve is a hegynek: Sengmu Feng (聖母峰) – csakhogy ez azt jelenti, hogy Szent Anya Csúcs.
Érthető, hogy pekingi kommunista vezetés miért találta elfogadhatóbbnak, hogy a tibeti névváltozatot használja hivatalosan.
Hol található, mekkora a kiterjedése, mekkora a Mount Everest magassága?
Ha azt hinnéd, hogy a hegycsúcs neve körüli kavarodással ellentétben a pontos magassága nem okozhat problémát, nos, van egy rossz hírünk: de, sőt.
A Mount Everest magassága és „legmagasabb hegy” kapcsán is több eltérő nézőponttal találkozhatunk, ám az biztos, hogy jelenleg a hivatalos magassága 8849 méter (8848,86 m) – 2020-ban ugyanis a nepáli és kínai kormány közzétették az egyeztetett mérési eredményeiket, amik klasszikus trigonometria és a legmodernebb műholdas módszerek együttese, így jelen pillanatban a legpontosabbnak minősül.
Miből adódik a közel egy méteres különbség?
Nos, például abból, hogy évente közel 4 mm-rel, évszázadonként mintegy fél méterrel növekszik a Csomolungma.
A hegycsúcs magasságát először egyébként 1856-ban mérte meg Radhanath Sikdar, indiai matematikus és földmérő. Ő pontosan 29000 láb magasnak (8 839,2 m) számította, de mert félt, hogy nem fogják elhinni ezt a „túl kerek számot”, hozzáadott még 2 lábat (kb. 60 cm), így a következő évtizedekre hivatalosan 8 839,8 méteres lett a Mount Everest.
Három mérés, három eltérő eredmény
1955-ben ismét megmérték a hegycsúcsot, ekkor 29029 láb, azaz 8848 méteres magasságot állapítottak meg. Ez is vonult be a köztudatba, és bár 1998-ban végeztek egy GPS-es mérést, annak a 8850 méteres eredményét elvetették, akárcsak a kínaiak 2005-ös mérését, amely szerint 8844,43 (+/- 21 centiméter) a Csomolungma magassága.
Ráadásul csak akkor számít a legmagasabb földi hegynek, ha egyszersmind a szárazföldi csúcsok közül választhatunk, hiszen a Hawaiion található Mauna Kea, bár „alig” 4205 méterrel emelkedik a tengerszint fölé, az aljától számítva 10203 méteres.
Hogy alakult ki a hegység?
Apropó, tenger – ha egészen elképesztő sebességre gyorsítva néznénk a Föld történetét, akkor azt látnánk, hogy a Himalája térsége pár millió éve még békés, sík terület volt.
Aztán délnyugat felől még óriási szigetként megérkezett az indiai szubkontinens, és bumm: az ütközés elkerülhetetlen volt. Csúnyán fel is gyűrődött az ázsiai lemez kérge. Ráadásul a mai napig emelkedik az egész térség, sőt északkelet felé vándorol.
De mi történik, ha emberi léptékre lassítjuk a folyamatot? Sajnos azt kell mondjuk, már úgy is szemmel láthatóan változik a Mount Everest. Persze, nem a kontinentális lemezek gyűrődése, hanem az emberi tevékenységek közvetett és közvetlen hatása vehető észre.
Mi jellemzi az állat- és növényvilágát?
A Csomolungma nepáli oldalról a Szágarmáthá Nemzeti Parkban magasodik, amelynek egyik különlegessége, hogy a teljes területe 3000 méter felett terül el, és három, 8000 méternél is magasabb hegycsúcs található itt. Mivel a Himalájáról beszélünk, érthető módon sok a sík felület a térségben – csak függőlegesen.
A nemzeti park nagy része kopár sziklával teli, a tájat mély folyók és gleccserek szabdalják. Szintén különlegessége a parknak, hogy az ötezer méternél is nagyobb szintkülönbség miatt négy éghajlati övezet is megtalálható benne:
- erdős alsó zóna,
- alpesi cserjés zóna,
- felső alpesi zóna (eddig terjed a növények birodalma)
- és a sarkvidéki zóna.
A parkban található növény- és állatfajok mind alkalmazkodtak az oxigénszegényebb, zordabb körülményekhez: legalább 118 madárfaj él itt, és mellettük bőven látni, ha kellően ügyes valaki, hópárducot vagy éppen himalájai fekete medvét, vörös pandát, de akár pézsmaszarvast is megpillanthat.
Jakból pedig annyit lát a turista, amennyit akar – a Himalája hűséges haszonállatából több tízezer él háziasítva Nepálban.
Az alacsonyabb erdős övezetben nyírfa, boróka, kékfenyő, fenyő, bambusz és rododendron nő. E zóna fölött minden növényzet törpe- vagy cserjefajok. A magasság növekedésével a növényvilág a zuzmókra és a mohákra korlátozódik. A növények növekedése körülbelül 5750 m magasságban megszűnik, mivel ez a Himalája állandó hóhatára.
Hogy viszonyulnak a helyiek a Mount Everesthez?
Yang Mu (University of Waterloo, Kanada), Sanjay K. Nepal (University of Waterloo, Kanada) és Po-Hsin Lai (University of Newcastle, Ausztrália) közös 2018-as tanulmányukban foglalták össze kutatásaik eredményét.
Ők a helyi serpa közösség 33 tagjával készítettek interjúkat, amikből egyértelműen kiderül, hogy a serpák a szülőföldjüket beyulnak (szent, rejtett völgynek), és annak tájait (a hegyeket, erdőket és tavakat) a helyi istenségek lakhelyének tekintik.
A turizmus a vallásosságra is kihat
A turizmus hatása egyértelműen megmutatkozik a helyi spirituális életszemlélet változásában is, ide értve a hitvilágot, vallásgyakorlatot, vallási szokásokat.
Habár a serpák még mindig szent helynek tekintik térséget, és aktívan részt vesznek spirituális értékeik és kulturális identitásuk megőrzésében, a beyul vallási befolyása lassan csökken, ahogy a turizmus mind fontosabb szerepet tölt be a helyiek életében.
Úgy érdemes ezt elképzelni, hogy egészen más lesz egy templom vagy zsinagóga megítélése is a hívek körében, ha a kevés vallásos látogató helyett egyszeriben turisták tömegei lepik el a szent helyet, akik közül sokan nem viselkednek éppen civilizált módon.
A climbingthesevensummits.com oldalon Mike Hamill tett közzé néhány fotót a Puja szertartásról, ami a táboruk felszentelési ceremóniája volt.
Kik mászták meg legelőször?
A kérdést többféle módon is megválaszolhatjuk: kik voltak, akik abszolút elsőként jutottak a csúcsra, vagy kik jutottak fel oxigénpalack nélkül, vagy éppen ki jutott fel egyedül, serpa segítsége nélkül.
Abszolút elsők Tendzing Norgay serpa és Sir Edmund Hillary voltak, akik 1953-as sikeres Mount Everest-csúccsal a hegymászó turizmus virágzó iparágát indította el Nepálban. A világ legmagasabb csúcsa ma már évente hegymászók százai számára jelent végső kihívást és életre szóló célt.
Oxigénpalack használata nélkül Reinhold Messner és Peter Habeler hódította meg a csúcsot 1978-ban, és ők bizonyították be azt is, hogy a közvélekedés téves, mert megfelelő előkészülettel igenis meghódítható a csúcs pótlólagos oxigén és maradandó egészségkárosodás nélkül.
Reinhold Messner nem tétlenkedett, két évvel később, 1980-ban egyedül is megmászta a Csomolungmát, egy addig nem ismert útvonalat kialakítva.
1980-ban egy másik rekordkísérlet is sikerült: a Mount Everest téli megmászása, ami két lengyel hegymászó érdeme, Leszek Czichyé és Krzysztof Wielickié.
A magyarok közül elsőként a 2013-ban tragikus körülmények között elhunyt Erőss Zsolt jutott fel a csúcsra 2002-ben, a Csomolungmát meghódító első magyar hegymászónő pedig Ugyan Anita volt, 2009-ben.
Mi jellemzi most a hegymászó turizmust a Mount Everesten?
1953 és 2016 között a világ minden tájáról közel 4500 ember lépett Hillary és Norgay nyomdokaiba, és összesen több mint 7600 alkalommal mászták meg a Mount Everestet. A 2017-es év rekordszezon volt, mert ekkor 375 hegymászó kapott engedélyt a csúcs megmászásának kísérletére, ami 1953 óta a legtöbb hegymászót jelentette egyetlen év alatt.
A hegymászó expedíciók kiindulópontja, az Everest alaptábor (magassága 5364 m/17 598 láb) a Khumbu gleccseren fekszik. Ez a „sátorváros” minden évben három hónapig egy nyüzsgő ideiglenes falu, amely több száz külföldi hegymászónak és a csúcsra igyekvő serpáknak ad otthont.
Mennyibe kerül, mennyi időt kell rászánni?
Léteznek extrém sportok, drága sportok és extrém drága sportok. A Mount Everest megmászása ezek közül is kimagaslik, hiszen ahhoz, hogy valaki hivatalosan is benyújthassa a kérelmét, hogy egy belvárosi lakás árát otthagyhassa, nem hivatalosan ajánlott legalább egy másik 8000 méternél magasabb csúcs meghódítása.
Hiába keresnénk azonban ilyet a Kárpátokban vagy Európában bárhol, a legközelebbi is a Himalájában található: ez a 8027 méter magas Sisapangma, Tibetben. Persze, ez íratlan szabály (egyelőre), viszont a Csomolungma még tapasztalt, veterán hegymászóknak is halálos kihívás lehet, így érdemi tapasztalat nélkül belevágni nem sok jóval kecsegtet.
Tehát mire valaki odáig eljut, hogy befizesse a nepáli vagy kínai államkasszába a csúcsdíjat (11000 amerikai dollár, illetve majdnem 16000 dollár) már jó eséllyel kifizetett előtte pár millió forintnak megfelelő összeget egy (vagy több) kisebb csúcs meghódítására.
Ekkor el kell döntse mindenki, merről vágna bele a Nagy Kalandba és mennyire szeretne kényelmi szolgáltatásokért fizetni
Általában azt mondható el, hogy a nyugati cégek által szervezett utazás jelentősen drágább, mint a helybeliekkel leszerződni, illetve a déli útvonal, ami Nepálban található, drágább, mint az északi, tibeti út.
Tól-ig árakat nézve 30000 amerikai dollár az alsó határ, a felső pedig százezer dollárt is meghaladja.
De itt még nincs vége, hiszen a megfelelő felszerelésre is szükség lesz, és érdemes orvosi ellátásra is félretenni valamennyit, mert például egy helikopteres mentés 10000 dollár, aminek csak a 40%-át téríti meg a legtöbb nepáli biztosító.
Összességében azt mondhatjuk tehát, hogy tizenöt millió forintnál kevesebbre senki se számítson, és könnyen lehet, hogy mire kitűzheti a zászlót a csúcson, harmincöt millió forintnak megfelelő összeget is kifizetett már.
A Csomolungmához idő kell, sok idő
Ha a csúcs meghódítását nézzük önmagában, az 9-18 órát jelent az utolsó szakaszon.
Azonban mire valaki idáig eljut, már legalább tíz napot eltöltött Nepálban, és még további heteket, mire eléri az alaptábort, elkezd akklimatizálódni, ismerkedik a környékkel, majd nekivág az életre szóló csúcshódításnak.
Ekkor jár nagyjából két hónapnál, és még a visszaútra is érdemes legalább egy hetet rászámolni.
Melyik időszakban másszák meg a legtöbben?
A Himalájában két különböző túraszezon van: a monszun előtti (február és május között) és a monszun utáni (szeptember végétől december elejéig). Értelemszerűen a legtöbb ember ebben a két időszakban kísérli meg a Csomolungma megmászását.
Ha valaki kevéssé szereti a tömeget, pláne élete nagy kalandja során, akkor megfelelő csapattal lehetősége van arra is, hogy az utat januárban vagy éppen szeptember elején tegye meg.
Hogyan hat az iparszerű hegymászás a hegyre?
Az Everest alaptábor és a felső táborok környezete az évtizedek óta tartó folyamatos túrák és emberi jelenlét következtében igencsak leharcolt állapotban vannak.
A Gorak Shepben lerakott emberi hulladék mennyisége évente 12 000 kilogrammra nőtt, ami folyamatosan rombolja a környezetet és komoly veszélyt jelent a tiszta vízforrásokra.
Folyamatos takarításra van szükség a hegyen
A híres természetvédelmi terület megtisztítása érdekében a nepáli kormány 1991-ben rendeletet hozott az Everest alaptáborban keletkezett hulladék eltávolítására. Létrehozták a Szágarmáthá Szennyezés Ellenőrző Bizottságot (SPCC) a Mount Everest Nemzeti Park környezetvédelmének irányítására, amely magában foglalja a hulladék eltávolításának és ártalmatlanításának felügyeletét.
A terület távoli jellege miatt azonban még nem született megoldás az emberi ürülék kezelésére vagy biztonságos elhelyezésére.
A jelenlegi ártalmatlanítási módszer
A jelenlegi módszer a hatalmas mennyiségű emberi hulladék ártalmatlanítására az, hogy az Everest alaptáborban műanyaggal bélelt, kék hordókba töltik, majd serpák és jakok segítségével leviszik Gorak Shepbe, ahol lerakják.
2014-ig a hordárok a kezeletlen ürüléket sziklákkal és földdel fedett, béleletlen gödrökbe dobták, ahol az ürülék lassan kiszáradt és lebomlott. A nagy magasságban ez nagyon hosszú ideig tarthat, de amíg csak pár hegyi pásztor és szerzetes könnyít magán, nincs gond.
Ha viszont évente ezerszám végzik az emberek ott a dolgukat, a szennyezés veszélye exponenciálisan növekszik. Gorak Shep felett már nincs több hely a gödrök ásására, ezért az emberi hulladékot most a falu alatt lévő sekély ásott területekre hordják.
A szennyezés mértéke az emberi életet is veszélyeztetheti
Sok ilyen újabb lerakóhely egy szomszédos gleccser folyóvölgye mellett található, ahol a monszun idején a víz szabadon áramlik a mederben és a vízgyűjtő rendszerbe, ami veszélyezteti a folyásirányban lévő édesvíz készletet.
Annak ellenére, hogy a Mount Everest virágzó vonzereje pozitív gazdasági hatást gyakorolhat Nepálra, ezek a környezeti következmények sürgős fellépést igényelnek. A hegymászók jelenléte a hegyen és a Khumbu völgyének teljes megközelítése során olyan emberi hulladékot hagyott maga után, amelyre nem volt megoldás.
A hulladékkezelést ma már komolyan veszik
Az SPCC szabályozása értelmében manapság már minden expedíciós csoportnak/mászónak regisztrálnia kell a Szágarmáthá Szennyezés Ellenőrző Bizottság irodájában, és be kell nyújtania a felszerelési- és élelmiszerlistáját.
A hegymászás befejeztével ugyanígy le kell adniuk az összes elégethető és nem égethető szemetet az SPCC-hez, hogy kiállítsák részükre a szemétszállítási igazolást – márpedig az elengedhetetlen a szemétdíj visszatérítéséhez. A szemétdíj pedig talán itt a legmagasabb a világon: 4000 amerikai dollár.
Hogyan hat a klímaváltozás a Mount Everestre?
A Smithsonian Magazin közölt egy hosszabb cikket a klímaváltozás hatásáról a Csomolungma térségében, amely így foglalható össze: nagyjából ötezer méteres magasságig egészen jól ismert a régió, így a klímaváltozás hatásait is folyamatosan tanulmányozzák.
A felette lévő háromezer méter esetében azonban nagy hiányosságok találhatók, és mostanában kezdték ezeket pótolni.
Öt százalékkal lett több az oxigén, maradhat?
Modelljeik azt mutatják, hogy ha a globális hőmérséklet 2 Celsius-fokkal emelkedik az iparosodás előtti szinthez képest – amit a bolygó már 2050-ben elérhet –, akkor az Everest maximális oxigénszintje 5 százalékkal nőne.
Ha ugyanis a hőmérséklet emelkedik, a molekulák gyorsabban mozognak. Amikor pedig ezek a molekulák elkezdenek ütközni egymással, a nyomás megnő. A nagyobb nyomás több molekulát jelent, így több oxigén áll rendelkezésre a légzéshez.
5% nem tűnik soknak, de bőven elég ahhoz, hogy az Everest csúcsán álló hegymászó számára élet és halál között jelentsen különbséget.
400 új gleccsertó alakult ki 25 év alatt
A Himalája jégolvadása már most is riasztó. Az olvadó gleccserek okozta áradások – amelyek korábban ritkák voltak – mostanában egyre rendszeresebben és kiszámíthatatlanabbul fordulnak elő.
Az olvadt víz aztán a visszahúzódó gleccserek által létrehozott vájatokba szivárog, és kis tavakat hoz létre. A tavacskák megolvasztják a környező jeget, és még több víz tölti meg a tavacskákat.
Végül a tavak csoportjai egyesülnek, és hatalmas gleccsertavakat alkotnak. Ennek eredményeként 1990 és 2015 között több mint 400 új tó alakult ki.
Mi a jövője a terület élővilágának?
A klímaváltozáson és a turizmuson túl még olyan folyamatok is befolyásolják a régió élővilágát, mint az urbanizáció: ha kicsit nagyobb léptékben nézzük, akkor a Himalája régió legalább százmillió embernek ad otthont.
A rohamosan növekvő populáció mind több édesvizet használ fel (több település már távolabbról, csőhálózaton kapja az ivóvizet), de ez nem minden. Ahogy az áradások egyre gyakoribbak és pusztítóbbak, ahogy a gleccserek olvadásával bizonytalanná kezd válni az ivóvíz ellátás, mind több ember, állat és növény sínyli meg a változásokat.
A jövő egyáltalán nem rózsás a Csomolungma térségében – ugyanakkor ezt még talán időben felismerték a hatóságok is, mert egyre több helyi kormányzati kezdeményezés indul az élővilág megmentésére. Bízzunk benne, hogy azok az állatok és növények, amelyek képesek voltak alkalmazkodni a sok ezer méter feletti magassághoz, lépést tartanak majd az éghajlatváltozással is.
(borítókép: theguardian.com)
Dr. Rónay P. Tamás | Korábbi egyetemi oktató, szövegíró. Főként humán, illetve természettudományos cikkeket ír. Otthonosan mozog az okostechnológiák és megújuló erőforrások, zöld technológiák világában.
Vélemény, hozzászólás?