Tartalom
Vízpazarlás: 2022 nyarán a saját bőrünkön tapasztaltuk meg, hogy mi történik akkor, ha nincs elég csapadék és mi a megszokott módon használjuk / pazaroljuk a vizet. A szárazság és a vízpazarlás pillanatokon belül megmutatja a hatását a közvetlen környezetünkben: kiszárad a kert, megsárgul a fű, elpusztulnak a tuják, folyamatosan és intenzíven kell locsolni a konyhakertet. De ha kicsit távolabb megyünk, látjuk, hogy kiszáradnak a kis horgásztavak, elapadnak a patakok, kisebb vízhozamú erek, folyócskák és a nagyobb tavakban is kétségbeejtő a vízszint. Ezt a folyamatot megsínyli az élővilág, tömegesen pusztulnak a halak, csökken az élettere a vízi állatoknak. Az erdőben is elapadnak a vízforrások, vízgyűjtők, az erdei állatok szomjaznak.
A mezőgazdaságra is pusztító hatással van a szárazság, a búzamezők, kukoricaföldek kiszáradnak, a gyümölcshozam radikálisan csökken és még folytathatnánk. A víz jelenléte nélkülözhetetlen, ennek ellenére sok olyan emberi tevékenység zajlik, ami aránytalan vízpazarlással jár.
Mit jelent a vízpazarlás?
A vízpazarlás több mindent is jelent. Az ivóvíz pazarlása alatt értjük azt, amikor valaki indokolatlanul használja a csapból folyó vizet. Feleslegesen folyatja pl. fogmosás közben, félórán keresztül zuhanyzik, vagy a kocsimosást bőséges ivóvízzel oldja meg.
A jelenlegi európai háztartások nagy százalékban úgy vannak kialakítva, hogy szinte minden tevékenységhez adja magát az ivóvíz használata. A legtöbb esetben nem is gondolunk arra, hogy akár a szürkevízzel is lehetne vécét öblíteni vagy az esővízzel öntözni a konyhakertet, gyepet.
Kis odafigyeléssel és némi technikai átalakítással, szemléletváltással azonban a háztartásunkban használt víz 50%-át megspórolhatjuk.
Ezzel egyrészt kevesebb lesz a víz- és csatornaszámlánk, másrészt tudatosabban, nagyanyáink, dédszüleink vízkultúráját alkalmazva fenntarthatóbb háztartást fogunk vezetni.
Milyen mértékű a vízpazarlás Magyarországon?
Bő nyolcvan évvel ezelőtt az egy főre eső vízhasználat naponta 35-40 liter volt. A következő generációnál ugrásszerűen nőtt ez a mennyiség, vagyis a 70-es, 80-as évekre 250-300 liter vizet is elhasznált egy ember napi szinten! A rendszerváltás után az egyre emelkedő vízdíjak és csatorna használati díjak miatt fokozatosan esett vissza a vízfogyasztás és a vízpazarlás, a 2020-as években körülbelül fejenként napi 150 liter vizet használunk.
Persze ez a vízpazarlási arány függ a család tagjainak vízhasználati szokásaitól, ki az, aki kádban fürdik, ki az, aki zuhanyzik, felhasználják-e a szürkevizet, kocsimosásra is használják-e a csapvizet, gyűjtik-e az esővizet locsoláshoz és még folytathatnánk.
A víz 29 százaléka vécéöblítésre, 45 százaléka fürdésre megy el – utóbbiba beleértve a kézmosást, a zuhanyozást és a kádfürdőt. Mosásra mintegy 13 százalékot, mosogatásra 5 százalékot fordítunk, 3 százalékot főzéshez használunk el, illetve megisszuk. A maradék 4 százalék megy takarításra és egyéb célokra, például kocsimosásra.
Vagy ha egy másik arányt nézünk: az elhasznált ivóvíznek mindössze 3-4 %-át használjuk főzésre, ivásra.
Mennyi vizet pazarolnak világszinten?
„Az EU-n belül mi magyarok jól állunk, átlagos napi egy főre jutó vízfogyasztásunk 100-150 liter, ez nem számít kirívóan soknak, bár a takarékos németek megelégednek 120 literrel is. Ha a világban körülnézünk, akkor is a középmezőnybe tartozunk, az USA-ban közel 300 liter jut naponta minden amerikaira, de azokban az országokban, ahol igazán nagy kincs a tiszta víz, ott csak napi 5 liter jut fejenként. Az energiahordozók drágulásával a rendszerváltást követően a vezetékes víz- és csatornaszolgáltatás is nagymértékben drágult, ami a fogyasztást is jelentősen csökkentette (a ’80-as években még mi is elfogyasztottuk a fejenkénti 300 litert). ” (Forrás: amiotthonunk.hu)
„A vízigény – részben a népességnövekedés miatt – több mint 50 éve folyamatosan nő egész Európában. Ez Európa-szerte fejenként általánosan 24%-kal csökkentette a megújuló vízi erőforrásokat. Különösen Dél-Európában egyértelmű ez a csökkenés, amelyet egy EEA-mutató szerint főként a kevesebb csapadék okozott. 2015 nyarán például a megújuló vízi erőforrások (felszín alatti vizek, tavak, folyók vagy víztározók) mennyisége a csapadékszint 10%-os nettó csökkenése miatt 20%-kal maradt el 2014 hasonló időszakától. A kisebb és nagyobb városokba költözők száma is befolyásolja a vízigényt, különösen a sűrűn lakott területeken.”
Milyen iparágak használnak el aránytalanul sok vizet?
Elsőre talán mindenkinek a húsipar irgalmatlan vízfogyasztása jut eszébe. Nem véletlenül, az elmúlt években a nemzetközi és a magyar sajtó is felkapta a húskészítéssel kapcsolatos anomáliákat. Arról, hogy mennyi víz szükséges egy kiló marhahús előállításához, egymástól nagyságrendileg eltérő adatok láttak napvilágot. Lehet olvasni 15 ezer liter vízről, de egyes források akár 100-200 ezer liter víz felhasználásáról is írnak. Az eltérés abban van, hogy utóbbi számítások figyelembe veszik az ún. virtuális víz fogalmát.
Ifjabb Chikán Attila elemzése szerint „A virtuális víz tulajdonképpen minden vizet magába foglal, amely a termelés során felhasználásra kerül. A hústermékek esetében ez az állatok ivóvize mellett a farmok, vágóhidak és gyárak tisztításához szükséges mennyiséget, de a legelők és gabonaültetvények párologtatása és öntözése révén veszendőbe ment vizet is jelenti. Ez utóbbi, vagyis az állatok által elfogyasztott növények termesztéséhez szükséges víz adja a legnagyobb százalékát (98-99%) a húsipar víz-felhasználásának.” Chikán szerint azonban a virtuális víz fogalma nem tekinthető korrekt, egzakt egységnek.
A virtuális víz fogalma arra épít, hogy a „legelőkre hullott esővíz minden cseppje a tehenek szervezetében köt ki, miközben valójában az esővíz nagy része az ökoszisztémába kerül vissza, azaz a vizeket táplálja, illetve a fák és a növények hasznosítják. A virtuális víz tehát nem különbözteti meg a termelés során felhasznált vizek típusait, azaz egy kategóriaként kezeli a földben nedvességként tárolt esővizet (ez az ún. zöldvíz-lábnyom) és a mesterségesen a globális vízkészletből, felszín alatti és fölötti forrásokból becsatornázott vizeket (ez pedig a kékvíz-lábnyom). Pedig nem mindegy, hogy egy termék előállítása során melyik típusú víz kerül felhasználásra. ”
A textilipar is komoly vízpazarló: egy pamutpóló elkészítéséhez több mint 2500 liter vizet kell elhasználnunk. Sajnos a viszkóz gyártása is majdnem ennyire vízigényes, és még durván szennyező is. Jelenleg a Föld hulladékvízének 20 százalékáért a textilipar felelős, ennek egyik oka a textilfestés. Egyetlen farmer elkészítéséhez nagyjából 7,5 ezer liter vizet használnak el.
Mit tehetünk a vízpazarlás ellen? Milyen módszerekkel lehet csökkenteni?
Szerencsére a vízpazarlás ellen mi magunk is sokat tudunk tenni. Túl azon, hogy tudatos vásárlással nem támogatjuk például a fast fashion ruhaipart, a kozmetikaipart, van néhány módszer, amivel az otthonunkba is csökkenthetjük a vízpocsékolást.
Tudatos vízhasználat
Először is, használjuk tudatosan a háztartásunkban az ivóvizet. Van néhány trükk, amit talán gyerekkorunkban megtanultunk:
- fogmosás közben zárjuk el a csapot,
- kerüljük a kádban fürdést, inkább röviden zuhanyozzunk,
- használjunk takarékos mosogatógépet, mosógépet,
- ne mossuk a kocsit ivóvízzel etc.
Emellett még van néhány terület, ahol spórolhatunk a vízzel.
Esővíz gyűjtése
Olyan természetesnek vesszük a tiszta, ivásra alkalmas vizet, hogy szinte minden vízzel kapcsolatos tevékenységünket ivóvízzel oldjuk meg. Pedig az esővizet használhatjuk öntözésre, takarításra, vécéöblítésre. Az esővíz hasznosításával kiválthatjuk a háztartásunkban alkalmazott ivóvíz közel 50 %-át! Ha éves szinten elfogyasztunk 450-500 m3 vizet és ennek a felét esővízzel oldjuk meg, pénzt és energiát spórolunk.
Szürkevíz gyűjtése
A szürkevizet lehet használni takarításhoz, vécéöblítéshez, szűrés után pedig akár öntözéshez is. Nem mindegy azonban, hogy melyik szürkevízről van szó. A mosakodás, kézmosás után keletkező szürkevizet akár szűrés nélkül is lehet használni például dísznövények öntözésére. Azonban a mosogatás során a zsírok, egyéb szennyeződések miatt már komolyabban meg kell szűrni a vizet, mielőtt megöntöznénk vele a növényeinket.
Borbáth Péter | Író, túravezető – mesét, kritikát, reklámszövegeket ír, túravezetőként Latin-Amerikát, Madeirát és az Azori-szigeteket járja.
Vélemény, hozzászólás?