Mi az ideális növénytársítás és az öngyógyító veteményes?

Bárki, aki csak kicsit is kertészkedik, találkozik majd a növénytársítás kifejezéssel. Akár balkonládában, akár egy hektáron kertészkedünk, hasznos lehet nem csak véletlenszerűen egymás mellé ültetni a kedvenc zöldségeinket, hanem egy kicsit tudatosan is utánanézni annak, hogy mely növények segítik és melyek akadályozzák egymást. 

A növénytársítás a természet mélységes ismeretére és tiszteletére épít. Persze fontos, hogy jó termés legyen. De az is, hogy ebbe se az ember, se a föld, se a növény ne pusztuljon bele. A kártevő rovarok persze más téma, őket mondjuk ne a mi kertünkben érje utol a végzet… 

“A kertész minden évben máshova hordja az évelő virágokat, viszi őket szépen, mint macska a kölykét, s minden évben elégedetten mondja: Így, most  már elültettem, minden rendben van. A következő évben megint csak így sóhajt fel. A kert ugyanis soha sincsen készen. E tekintetban hasonlatos a kert az emberi világhoz és minden emberi vállalkozáshoz.” Karel Čapek A szenvedelmes kertész című munkájában így sóhajt fel, és valljuk be, van némi igaza. 

Mit jelent a növénytársítás?

A növénytársítás olyan növénytermesztési, kertművelési mód, amellyel olyan növényeket ültetünk egymás mellé, amelyek segítik egymást a növekedésben. Hasonlóképpen, kifejezetten elkerüljük azon növények egymás mellé ültetését, amelyek akadályoznák egymást. A növények a föld alatt különböző mélységekből nyerik a tápanyagot, és különböző típusú kártevő rovarokat is vonzanak. A természetből vett megfigyelésekkel és hosszú évszázadok tapasztalatával a hátunk mögött azonban ma már elérhető a tudás, hogy mely zöldségek, gyümölcsök, gyógynövények azok, amelyek szeretik egymás szomszédságát, és – ez a kertész szempontjából bizony lényeges – bőséges termést hoznak. 

Ilyen klasszikus növénytársítás például a “három nővér”, melyet az irokéz indiánoknál figyeltek meg: a tök, a bab és a kukorica kiválóan tudnak együtt növekedni: a kukorica szárára felfut a bab, a tök pedig leárnyékolja a talajt, hogy az kevesebb nedvességet párologtasson el. Más társításokban az egyik növény az illatával tartja távol a kártevőket, míg a másik a talajt gazdagítja a mélyről felhozott tápanyagokkal, a harmadik támaszként szolgál. Mindenkinek megvan a szerepe a közösségben, és egymás támogatásában.

A permakultúra gyakorlatilag a természetből vett minták alapján az egész kertet egy összefüggő növénytársításnak fogja fel. A hétköznapi kertészkedésben egyszerűen jól párosított növényekről van szó, amelyek támogatják egymást a növekedésben és a terméshozásban, valamint egymás kártevőinek elriasztásában. Akárcsak a jó barátok. 

Miért fontos a megfelelő növénytársítás a kertekben?

Régóta tudjuk, hogy a monokultúra kizsákmányolja a talajt, és kénytelenek vagyunk mesterséges növénytápokhoz nyúlni az egyre inkább kimerült földet kihasználandó, valamint amikor a gyenge talajból gyenge növények kelnek ki, fogékonyabbak a betegségekre is.  De jól tudjuk azt is, hogy a mesterséges tápok és rovarirtók ártalmasak a természetre. Lehetséges azonban megtörni ezt a lefelé tartó spirált, és visszaszerezni egy földterület termékenységét. 

A titok a holisztikus gondolkodásban van. A növénytársítások pontosan ebbe illeszkednek bele. Az egyes növények nem önmagukban vannak, hanem másokkal együtt: támogatják egymást, ezzel gyakorlatilag feleslegessé téve mind a mesterséges növénytápot, mind a szintetikus rovarirtókat. Mert egy jól kialakított növénytársításban mindezt a növények egymásnak megadják. Biokertészkedni, vegyszerek nélkül termeszteni növényeket lehet és érdemes is. 

Növénytársítás: mit jelent az öngyógyító veteményes? 

Az öngyógyító kiskert Gertrud Franck kertész könyve, amelyben lefekteti az öngyógyító kiskert vagy veteményes alapjait. Maguk a megfigyelések nem újak, kiváltképpen a kolostorkertekben évszázadok óta alkalmazzák ezeket a módszereket. A lényege, hogy minden, ami a kertben terem, visszakerül a kertbe. A lombot, zöldhulladékot nem szállítják el, hanem vagy helyben, a fa alatt, vagy a komposztban érlelődve visszatér a földbe, trágyázva azt. A vizet nem folyatják el, hanem összegyűjtik, sőt, maga a föld is tárolja a vizet. Gyomnövényekből, a “haszontalannak” tartott növényekből, mint pl. a csalán vagy galaj, természetes növényvédő folyadékot lehet előállítani. Minden összefügg mindennel, és minden a talaj minőségén múlik. 

Milyen alapfogalmakkal kell tisztában lenni a növénytársítás kialakításakor?  

Néhány fogalom megkerülhetetlen, ha növénytársításokat akarunk kialakítani a kiskertben, a birtokon vagy a balkonládákban. 

Mulcs

Az egyik fontos fogalom a talajtakarás. Bár jól néz ki, ahogy a barna földből előbújnak a zöld növények, a természetben nincs fedetlen talaj. Ha nem akarjuk, hogy a gyomnövény elszívja a kultúrnövény elől a táplálékot, vessünk zöldtrágyát (pl mustárt, spenótot), amelyet lesarabolva otthagyhatunk, vagy mulcsozzuk: szerves anyaggal fedjük be, amely majd beledolgozódik a földbe, tápanyagokkal gazdagítva azt. Mindeközben megakadályozza a gyomok kikelését és a talajból a nedvesség elpárolgását. Ez utóbbi a globális felmelegedés idején alapvető fontosságú dolog. 

Vetésterv

Nagyon fontos, hogy tervezetten dolgozzunk. Véletlenszerűen nem fog működni a növénytársításunk. A tél alkalmas idő arra, hogy utánanézzünk, milyen növényt szeretnénk, milyen várható mennyiségben (gondoljunk arra is, hogy tárolni vagy feldolgozni is szükséges bő termés idején), valamint hogy milyen védőnövény lenne alkalmas a társításra. Érdemes megtervezni, hogy a betakarítás után milyen másodvetést fogunk alkalmazni, hogy ne maradjon fedetlenül a föld. Vagy ha parlagon hagyjuk pihenés céljából, érdemes olyan zöldtrágyát belevetni, amely aztán gazdagítja a talajt. 

Lényeges az is, hogy tudjuk, előző évben milyen növény termett az ágyásban, hiszen az befolyásolja a föld tápanyagtartalmát. Azt is fontos tudnunk, hogy mely növények fejlődnek egyidejűleg, és milyen mélyről hozzák fel a tápanyagot. Ha ezekre nem figyelünk, könnyen olyan növénytársításokat alakíthatunk ki, amelyek nem támogatják, hanem inkább gátolják egymást. 

Hogyan tudjuk előkészíteni az ideális növénytársítást? 

Talajelőkészítés

Ha kiváló, porhanyós, tápanyagban gazdag vízmegtartó talajunk van, akkor semmi teendőnk… ám általában sok év munkája, míg ilyenné válik a kertünk földje. Amit már a kezdetek kezdetén megtehetünk, a mulcsolás: ősszel vessük be vastagon szerves anyaggal a talajt, ahova majd ültetni szeretnénk tavasszal. Használhatunk mélymulcsot is, de bármilyen típusú talajfedés megfelelő. 

Általános tanács, hogy nem szükséges, sőt, nem érdemes ásni. Az ásás megbolygatja a talaj szerkezetét, és sok időbe telik regenerálódnia. A mi célunk, hogy ne csak a felső 30 cm-en, de mélyen is tápanyagban gazdag talaj legyen, és ezt szerves anyag beszivárogtatásával tudjuk elérni. Ásóvillával meglazítva érett komposztot vagy érett szerves trágyát is szórhatunk rá, majd fedjük be a talajt lombbal, szalmával, zöldhulladékkal. Tavasszal aztán, ha ültetni szeretnénk, csak húzzuk félre a mulcsot azon a helyen, ahova ültetünk vagy a magot vetünk. 

Tervezés

Ha előkészítettük a talajt, érdemes papíron vagy egy táblázatba megterveznünk, mit, hova, mennyit és mikor szeretnénk vetni. A magokat is be kell szerezni, tél végén pedig érdemes lehet elkezdeni a palántázást. A palántázás során is már együvé lehet vetni azokat a növényeket, amelyek együtt növekednek majd. 

Növénytársítás: melyik növények vannak egymásra jó hatással?

Majdnem minden társításban van egy fő kultúra, egy olyan zöldség, amely domináns abban az ágyásban, a többi növény pedig őt segíti, védi. Ezek lehetnek más-más tenyészidejűek, tehát egy olyan növény, amelyik tavasztól őszig terem, vagy eltérő gyökérzónában termő növények (pl. gyökérzöldség és levélzöldség). Valamint lehetnek egy-két hónap alatt fogyasztható növények, amelyeket a leszedés után más, hasonló növényekkel helyettesíthetünk. Így a társításokat nemcsak térben, de időben is elhelyezhetjük egymáshoz képest. Az alábbi növénytársítások Jutta Langheineken és Christa Weinrich Növénytársítások a biokertben c. könyvéből való ajánlások.

Bab

A bab a kukorica és a tök mellett más növényekkel is jól párosítható, például a bokorban salátával és karalábéval. Ez esetben nem kell neki magas karó, amire felfusson. Mellé vethetünk retket, tépősalátát, spenótot, melyek hamar fogyaszthatóak. 

A bab a céklával is jól érzi magát, emellé borsikafüvet, valamint leveles kelt is ültethetünk, és mustárt vethetünk mellé zöldtrágyának. 

A karósbab az uborkával is jól tud együttműködni, mellettük spenót, bazsalikom, karalábé és retek is jól érzi magát. 

Borsó

A borsó szintén jól érzi magát a zöld levelesekkel, mint mondjuk a mángold vagy akár a karalábé. Mellé vethetünk kínai kelt, leveles kelt vagy endíviát, majd a szezon végén facéliát utóveteménynek, zöldtrágyának a télre. 

Karfiol

A korai karfiolt zellerrel tudjuk párosítani, előveteménynek spenótot, fejes salátát, másodveteménynek pedig édesköményt vethetünk az ágyásba. 

Répa és hagyma

A sárgarépa és a hagyma, póréhagyma vagy bármilyen más hagyma jól érzi magát együtt, hiszen az egyik mélyre nyúlik a gyökerével, a másik a felszín közelében marad, és egymás kártevőit elriasztják. Jól párosítható mellé retek, a turbolya, a spenót, a kapor.

Paradicsom

A paradicsom, a kezdő kertészek álma fagyérzékeny, általában fagyosszentek után, májusban ültetjük ki a palántákat. Addig mustárt vethetünk zöldtrágyának, áprilisban pedig káposztapalántákat ültethetünk a leendő paradicsomtövek közé. Körömvirág, kerti laboda jól illik hozzájuk, mind színben, mind védelemben. 

A paradicsom póréhagymával, körömvirággal, petrezselyemmel és kamillával is jól párosítható. 

Általánosságban elmondható, hogy a büdöske, a körömvirág, a csombor és a hozzájuk hasonló erős illatanyagú virágok hasznosak a vetemény szélén, mert elriasztják a kártevőket. 

Növénytársítás: miket nem szabad egymás mellé ültetni? 

Általános tanács, hogy az azonos családba tartozó növényeket ne ültessük egymás mellé, mert a kártevőknek terítünk csak lakomát. 

Ne ültessük tehát együvé a borsót az uborka és a burgonyával.

Se a paradicsomot, padlizsánt és a paprikát, hiszen egy családba tartoznak.

Aztán a bab és a vöröshagyma párosítása sem szerencsés, gátolják egymást a növekedésben.

A retek és az uborka sem jó szomszédok.

Valamint a cékla, a spenót és a mángold is túl egyformák ahhoz, hogy jó szomszédok legyenek. Figyeljünk arra is, hogy a fehér üröm gyakorlatilag mindent gátol a növekedésben, fehér ürmöt, legyen bármilyen szép, inkább az ágyástól távol ültessünk. 

A paradicsomot tehát hagymával vagy petrezselyemmel lehet párosítani; a krumplit babbal vagy tormával ültessük együtt. Az uborka mellé káposztát vagy napraforgót tehetünk; a spenót mellé babot, karfiolt.

Mikor érdemes hozzáfogni a növénytársításhoz? 

A növények egymással való társítását bármelyik évben el lehet kezdeni, sőt, akár év közben is, hiszen másodveteményként is van még lehetőségünk a talaj javítására, a növények megfelelő párosítására. Olvassunk utána a környezetbarát kertészkedésnek, és kezdjük el kicsiben. Az eredmény nem marad el, de a kerthez és a földhöz való kapcsolódás még annál is jobban megéri.

Stenszky Cecília I költő, író, pedagógus, valamint a természetközeli élet, a vadon és a könyvek rajongója. Jelenleg szövegíró, irodalmár és mesemondó.