Betonba öntött jövő? Talajok és termőföldek eltűnése és degradációja

A  2026 június 3-án a Green Policy Center által Budapesten megrendezett Klímasemlegesség 2050 konferencia egyik figyelemfelkeltő beszélgetése nem a szén-dioxid-kibocsátásról vagy az energiatermelésről szólt, hanem egy olyan problémáról, amelyről jóval kevesebb szó esik a nyilvánosságban: Magyarország fokozódó leburkolásáról, a termőföldek eltűnéséről és a talajélet pusztulásáról.

A beszélgetés a Klímatudomány 10 üzenete kezdeményezés folytatásaként indult, amelynek célja, hogy a magyar tudományos közösség által legfontosabbnak tartott fenntarthatósági kérdésekben közös álláspontot fogalmazzon meg. A résztvevő kutatók szerint a klímaváltozás mellett egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a területhasználatra és a talajok állapotára is.

Már nem csak a klíma van veszélyben

Az előadók a gyakran használt „bolygóhatárok” modellre hivatkoztak, amely azt mutatja meg, hogy az emberiség milyen mértékben terheli a Föld különböző ökológiai rendszereit. A klíma, a biodiverzitás és a nitrogénkörforgás mellett ma már a területhasználat is azok közé a rendszerek közé tartozik, amelyek veszélyesen közel kerültek a kritikus állapothoz.

A kutatók hangsúlyozták, hogy sok természeti rendszer egy ideig képes regenerálódni, ám létezik egy bizonytalansági zóna, amelyen túl már nem garantálható a helyreállás. A talajok esetében különösen fontos ez a kérdés: amikor egy területet leaszfaltoznak vagy beépítenek, nem csupán a felszíni élővilág tűnik el, hanem a talajban működő összetett ökológiai rendszer is károsodik.

A talajélet helyreállítása ugyan lehetséges, de a szakértők szerint soha nem teljes mértékben. Egy tönkretett élőhely regenerációja hosszú folyamat, és sok esetben még azt sem tudjuk pontosan, milyen ökológiai funkciók vesztek el véglegesen.

Napi 11–13 focipályányi terület tűnik el

A konferencián dr. Zlinszky János, biológus, ökológus, a Pázmány Péter Katolikus egyetem nyugalmazott egyetemi docense elmondta, Magyarországon naponta 11–13 focipályányi terület kerül ki a természetes körforgásból. Ez évente több ezer hektárnyi termőföld vagy természetközeli élőhely elvesztését jelenti.

dr. Zlinszky szerint a probléma súlyosságát jól mutatja, hogy a rendszerváltás óta a magyar mezőgazdasági területek mintegy 20–22 százaléka tűnt el. Ez nagyságrendileg akkora terület, mintha Budapest, Debrecen és Hódmezővásárhely teljes területe kiesett volna a mezőgazdasági hasznosításból.

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a beépítések gyakran éppen a legjobb minőségű földeket érintik.

„Őseink nem voltak hülyék” – fogalmazott dr. Zlinszky. A történelmi települések jellemzően a legjobb termőterületek közelében alakultak ki, ezért amikor ma új ipari parkok, logisztikai központok vagy lakóparkok épülnek a városok körül, gyakran a legértékesebb mezőgazdasági területek kerülnek beton alá.

Túl sok út, túl sok parkoló, túl sok burkolat

A konferencián bemutatott adatok szerint Magyarország közlekedési infrastruktúrája is rendkívül területigényes. Miközben az ország népessége csökken, az úthálózat tovább növekszik.

Schaffhauser Tibor, a Green Policy Center klímapolitikai tanácsadója szerint egy magyar lakosra átlagosan 22,8 méter úthálózat jut, míg Szlovákiában ez az érték mindössze 8 méter körül alakul. Ez arra utal, hogy az ország jelentős erőforrásokat fordít újabb és újabb közlekedési infrastruktúrák építésére, miközben a meglévő területek rehabilitációja és a közösségi közlekedés fejlesztése gyakran háttérbe szorul.

Arról nem is beszélve, hogy a meglévő magyarországi úthálózatnak rengeteg kritikán aluli minőségű része van, így egyelőre a meglévő utak elfogadható minőségének elérésére lenne érdemes koncentrálni új utak építése helyett.

A problémát nem csak az állami beruházások okozzák. A  lakosság is hozzájárul a folyamatokhoz, amikor zöldfelületek helyére térkövet, murvát vagy aszfaltot telepít saját ingatlanán. Ez nemcsak a biodiverzitást csökkenti, hanem fokozza a nyári hőszigethatást és rontja a csapadék helybentartásának lehetőségét is.

Kampány indul a rossz példák bemutatására

A konferencián bejelentették egy új társadalmi kampány indulását is, amelynek célja a túlzott leburkolás és a felesleges területfoglalás bemutatása.

A szervezők arra kérik a lakosságot, hogy fotókkal és helyszínek megjelölésével küldjék be az ország különböző pontjain látott rossz példákat. A beérkező esetekből kiállítás és nyilvános bemutató készül, amelynek célja nem a hibáztatás, hanem a figyelemfelhívás. A fotókat erre az oldalra lehet beküldeni.

A konferencia egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a klímavédelem nem kizárólag az energia- vagy közlekedéspolitikáról szól. A talajok, a termőföldek és a zöldfelületek megőrzése legalább ilyen fontos része annak, hogy Magyarország alkalmazkodni tudjon a 21. század környezeti kihívásaihoz.

A tudósok szerint a helyzet egyszerű: minden újabb lebetonozott hektár egy olyan erőforrás elvesztését jelenti, amelynek helyreállítása évtizedekbe kerülhet – ha egyáltalán lehetséges.

Békés Barnabás| közgazdász, ESG-tanácsadó